PÜ BH 2006/185
PÜ BH 2006/185
2006.06.01.
Közszolgáltatási szerződés jogszabályváltozásból eredő jogi lehetetlenülése – Az önkormányzati rendeletben szereplő polgári jogi alapfogalmak értelmezése [Ptk. 226. §, 312. §, 685. §; 1995. évi XLII. tv. 1. §; 2000. évi XLIII. tv. 21. §].
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelezően ellátandó szolgáltatási feladataként határozta meg az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésének megszervezését és fenntartását. A törvény végrehajtására M. Megyei Jogú Város Önkormányzata megalkotta a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 56/2001. (XII. 12.) rendeletét, melyet több ízben módosított. A Rendelet 1. § (6) bekezdése szerint a település közigazgatási területén a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos kötelező helyi közszolgáltatást a felperes végzi. A LVI. r. alperes 1997. évet megelőzően a XXV., XXVII., XXVIII., és XXX. r. alperes kivételével az alperesekkel szerződést kötött a települési szilárd hulladék elszállítására.
A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az LVI. r. alperes és a többi alperes között 1997 előtt a szemétszállításra létrejött szerződések lehetetlenülés következtében megszűntek. Kérte, hogy a bíróság a közszolgáltatási szerződést hozza létre közte és az I-LV. r. alperes között és kötelezze az alpereseket a hulladékgazdálkodásról szóló jogszabályokban meghatározott adatszolgáltatásra.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a keresetet elutasította. (Az elsőfokú bíróság a pert a XXV., XXVII., XXVIII., és XXX. r. alperes tekintetében megszüntette).
Az elsőfokú ítélet indokai szerint a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei adott esetben nem álltak fenn, mivel a felperes teljesítést, azaz a szerződések létrehozását követelhette [56/2001.) (XII. 12.) Önkormányzati Rendelet – Ör. – 6. § (2) bekezdés].
A bíróság rögzítette, hogy az Önkormányzati Rendeletnek az 53/2002. (XII. 23.) Önkormányzati Rendelettel történt módosítása kimondta, hogy a jogszabály hatálybalépése után az ingatlantulajdonosok kizárólag a felperessel köthetik meg a közszolgáltatási szerződést. Ez azonban nem érinti a más szolgáltatóval a Rendelet hatálybalépése előtt megkötött szerződések érvényességét. Mivel a bíróság az ítélet meghozatalával hozhatja létre – a szerződéskötési kötelezettség esetében is – a szerződést, döntése során ezt a jogszabálymódosítást is alkalmaznia kellett. A díjmegállapítással kapcsolatos kereseti kérelem körében az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a jogszabály szerint maximált díjat lehetett volna kikötni. A tényleges összeg megállapítása szakértői bizonyítást tett volna szükségessé, ezt azonban a felperes felhívás ellenére sem kérte.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a felperes 2002. szeptember 20-án előterjesztett keresetében nem hivatkozott arra, hogy közte és az alperesek között korábbi időpontban a szerződés létrejött. Ennek megállapítása iránt nem terjesztett elő kereseti kérelmet sem. A kereseti kérelemhez kötöttség szabályai szerint csak azt vizsgálhatta, hogy a szerződés bíróság által történő létrehozásának a Ptk. 206. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak-e. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a keresetlevél beadásakor hatályos önkormányzati rendelet 24. § (3) bekezdése szerint a jogszabály hatálybalépése után keletkezett szerződéskötési kötelezettség a felperessel. Az 53/2002. (XII. 23.) Önkormányzati Rendelet 1. számú melléklete kifejezetten kimondta: a Rendelet nem érinti a más szolgáltatóval a Rendelet hatálybalépése előtt megkötött szerződések érvényességét.
A 3/2003. (II. 10.) Önkormányzati Rendelet a mellékletből a rendeletbe emelte át ezt a rendelkezést. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során a Ptk. 312. § (1) bekezdése szerint megállapítható jogi lehetetlenülésre első ízben akkor hivatkozott, amikor az Önkormányzati Rendelet módosítása a bizonytalan helyzetet megszüntette azzal, hogy a korábbi szerződések érvényességét a megalkotott rendelet nem érinti. Álláspontja szerint e jogértelmezés során nem sérült a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-a, hiszen a módosítás nem állapított meg kötelezettséget a kihirdetését megelőző időre, és nem nyilvánított valamely magatartást jogellenessé.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet hatályon kívül helyezése és keresetének helyt adó határozat hozatala érdekében. Előadta, hogy a szerződés létrehozására irányuló kereseti kérelmét a keresetlevél benyújtásakor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kellett volna elbírálni. A visszaható hatály [Jat.: 12. § (2) bekezdés] kivételes rendelkezés, arról a jogszabálynak magának kellett volna rendelkezni. Ebből következően a 2003. január 1-jén hatályba lépő módosító szabályokat a jelen jogvitában a bíróság nem alkalmazhatta volna. Álláspontját azzal kívánta alátámasztani, hogy a lakossági hulladék tekintetében a jogi szabályozás az 1995. évi XLII. törvény (Kötv.) hatálybalépése óta egyértelmű és változatlan. Indokai ellenére az elsőfokú bíróság a jogi lehetetlenülés kérdését nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig tévesen tulajdonított visszaható hatályt a módosító szabályoknak.
Vitatta azt az ítéleti álláspontot is, hogy ráutaló magatartásával az alperesekkel létrejöhetett a perbeli közszolgáltatási szerződés, ha ezt az alperesek nem fogadták el. Megállapítás iránti keresete elbírálásának feltételei fennálltak, mivel a teljesítésre irányuló elsődleges kereseti kérelme alaptalannak bizonyult.
A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a perbeli közszolgáltatási szerződések jogi sorsát már a korábbi jogi szabályozás egyértelműen rendezte. A Kötv. hatálybalépésével a perbeli tevékenységet csak közszolgáltatás keretében lehetett végezni. A jogszabály a szerződés tartalmi elemeit kötelezően meghatározta [Ptk. 226. § (1) és (2) bekezdés, Kötv. 2. § c) pont]. Ebből következően 1997. május 1-jétől az LVI. r. alperes közszolgáltatási szerződés alanya nem lehetett. Az e körön kívül álló jogalanyokkal kötött szerződés jogi okból lehetetlenült, az Önkormányzati Rendelet említett módosításai a magasabb rendű jogszabályokkal ellentétesek.
A jogi képviselettel eljáró alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
Kifejtették, hogy a módosító rendelet alkalmazandó volt a perben, mivel az elsőfokú ítélet meghozatalakor már hatályban volt. Alkalmazása nem jelenti a Jogalkotási Törvény sérelmét. Előadták, hogy a LVI. r. alperes csak az 1997. május 1. előtt kötött szerződések alapján szolgáltat. A felperes mulasztásának tudható be, hogy emiatt a korábbi jogi helyzetre alapítottan nem indított pert.
A felperes a XLIII. r., L. r., és LII. r. alperes tekintetében a keresetétől elállott. A XLIII. r. alperes az elálláshoz perköltségigény érvényesítésével hozzájárult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (Kötv.) 1. § (1) bekezdése már az ingatlan tulajdonosa, használója számára az ingatlanon keletkező szilárd és folyékony hulladék elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatás kötelező igénybevételét rendelte el, ha jogszabály vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezett. A (3) bekezdés szerint a helyi önkormányzatnak a kötelező közszolgáltatás elvégzésére nyilvános pályázatot kellett meghirdetnie. A 2. § értelmében a helyi önkormányzatnak rendeletben kellett megállapítania – többek között – a nyilvánosan meghirdetett pályázatot elnyerő, a közszolgáltatást végző szolgáltató személyét, a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a szolgáltató és a tulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit [Ptk. 226. § (1) bekezdés].
A Kötv. 4. § (4) bekezdésében írott felhatalmazás alapján alkotta meg M. Megyei Jogú Város Önkormányzata a 24/1996. (V. 8.) Önkormányzati Rendeletét, melynek 5. § (1) bekezdésében a rendeletben meghatározott közigazgatási területen kizárólagos közszolgáltatóként a nyilvános pályázat nyertesét, a R-M Kft.-t (jelen per felperesének a jogelődjét) jelölte ki.
A hulladékgazdálkodás tekintetében a törvény rendelkezéseit hatályon kívül helyező, 2001. január 1. napjával hatályba lépő, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi LXIII. törvény (Hgt.) 21. § (1) bekezdése szintén a települési önkormányzat kötelezően ellátandó szolgáltatási feladataként határozta meg az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésének a megszervezését és fenntartását. A törvény végrehajtására M. Megyei Jogú Város Önkormányzata megalkotta a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 56/2001. (XII. 12.) rendeletét, melynek 1. § (6) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a település közigazgatási területén a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatást a felperes társaság végzi.
Sem a Kötv., sem a Hgt. végrehajtására megalkotott önkormányzati rendelet nem tartalmazott rendelkezést a hatálybalépésük előtt más szolgáltatóval megkötött szerződések jogi sorsával kapcsolatban.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a felperes jogi álláspontját, amely szerint a Kötv. és a Hgt. által adott jogi szabályozás lényegét jelenti, hogy a perbeli tevékenységet a jövőben csak közszolgáltatás keretében lehet végezni. Ebből következően a törvények végrehajtásáról szóló önkormányzati rendeletekben megnevezett közszolgáltatón kívül 1997. május 1-jétől az adott közigazgatási területen más szolgáltató a közszolgáltatási szerződés alanya nem lehetett. A jogi szabályozás az önkormányzati rendelet hatálybalépésétől kezdődő időponttól szerződéskötési kötelezettséget keletkeztetett továbbá a nyilvános pályázat nyertesének nyilvánított közszolgáltató és az ingatlan tulajdonosa között az ingatlanon keletkező hulladék összegyűjtése, elszállítása és ártalommentes elhelyezése körében. A Ptk. 198. § (2) bekezdése szerint a jogszabály a szerződés megkötését kötelezővé teheti. A jogszabálynak minősülő jogforrásokat tételesen a Ptk. 685. § a) pontja tartalmazza. Az 1995. évi XLII. törvény 4. § (2) bekezdésével módosított Ptk. 685. § a) pontja szerint jogszabálynak minősül a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között alkotott önkormányzati rendelet.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a másodfokú ítéletben kifejtett állásponttal, amely szerint a szerződés létrehozása iránt indított jogvitában a bíróságnak a döntéshozatal időpontjában hatályos jogot kell alkalmaznia. A felperes által kért jogalkalmazásnak, tehát annak, hogy a bíróság ne alkalmazza a keresetlevél benyújtását követően alkotott, az 56/2001. (XII. 12.) Önkormányzati Rendelet 24. § (3) bekezdését módosító rendelkezéseket, nincs jogszabályi alapja. A felperes által kért jogalkalmazás ellentétben állna a Polgári Törvénykönyv azon jogelvével, amely szerint a szerződést a hatályos jog talaján kell megkötni (létrehozni); Érvényessége vagy érvénytelensége megítélése szempontjából a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint annak van jelentősége, hogy a megkötésekor hatályos jogszabályokkal a szerződés összhangban áll-e. Nem vitatható, hogy amennyiben az Önkormányzati Rendelet módosításai az 1997 előtt az alperesek által kötött szerződéseket fennálló, hatályos szerződésekként határoznák meg, a bíróság a módosított Rendelet ellenében nem állapíthatná meg, hogy a szerződéskötési kötelezettség körében a szerződést a felperessel kell létrehozni, illetőleg a bíróság ez esetben csak jogszabályba ütköző szerződéseket hozhatna létre.
Ez utóbbi feltételek vizsgálata körében azonban a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a másodfokú bíróságnak az Ör.-t módosító 53/2002. (XII. 23.) Önkormányzati Rendelet 1. számú melléklet (1) bekezdés utolsó mondata és a 3/2003. (II. 10.) számú Önkormányzati Rendelet 2. § (3) bekezdés második és harmadik mondata értelmezésével, és ebből következően a felperes keresete elutasítására vezető jogi álláspontjával sem.
A polgári perekben a bíróságnak a jogszabályokat az azokban használt polgári jogi alapfogalmak önálló, a polgári jog szabályainak megfelelő értelmezésével kell alkalmazni. A Ptk. 1. § (1) bekezdése szerint a polgári jogi jogviszonyokat szabályozó jogszabályokat, ha eltérően nem rendelkeznek, a Ptk.-val összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A bíróságnak e jogszabályértelmező tevékenysége során ugyanakkor figyelemmel kell lennie arra is, hogy az adott jogszabálynak más, elsősorban a magasabb szintű jogszabályok rendelkezéseivel és fogalomhasználatával is összhangban kell állnia.
A másodfokú bíróság által értelmezett rendeletmódosítások a következőket tartalmazzák:
– "A Rendelet nem érinti a más szolgáltatóval a Rendelet hatálybalépése előtt megkötött szerződések érvényességét.'' – ,,Jelen Rendelet szabályait nem sérti meg az az ingatlantulajdonos, aki más szolgáltatóval a Rendelet hatálybalépése előtt kötött szerződést.''
Az első mondat a Rendelet hatálybalépése előtt más szolgáltatóval megkötött szerződés érvényességéről kívánt rendelkezni. A rendelkezés ugyanis egy polgári jogi alapfogalmat, a szerződés érvényességét írta körül. A polgári jogi jogértelmezés szerint e rendelkezés megfelel annak a már említett polgári jogi jogelvnek, amely szerint a szerződés érvényességét a megkötésekor hatályban lévő jogszabályok határozzák meg. A szerződés megkötését követő jogalkotás – visszaható hatállyal – tehát a szerződést nem teheti érvénytelenné, mert ellentétes lenne a Ptk. 200. § (1) és (2) bekezdése rendelkezésével. A módosító jogszabály vizsgált második mondata pedig azt a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésében írott alkotmányos jogelvet konkretizálja az adott esetekre, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre visszamenőleg valamely magatartást nem nyilváníthat jogellenessé.
A Önkormányzati Rendelet módosító rendelkezései tehát – a másodfokú bíróság jogszabályértelmezésével szemben – nem a korábban megkötött szerződések hatályának fennmaradásáról rendelkeztek. A módosító rendelkezések szövegezése a korábbi polgári jogi jogviszonyok hatályosságára vonatkozóan nem tartalmaz értékelhető rendelkezést.
A jogszabályváltozást jelentő jogalkotás mint jogi tény érvényes szerződésen alapuló polgári jogi jogviszonyokat keletkeztethet, módosíthat, vagy szüntethet meg. Adott esetben a hulladékgazdálkodásról rendelkező törvényi, és a végrehajtásáról szóló önkormányzati jogalkotás a hatálybalépését megelőzően a perbeli tárgykörben kötött szerződéseket jogi okból lehetetlenné tette, és ily módon a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján megszüntette. Mivel a törvények végrehajtására alkotott önkormányzati rendeletek maguk sem tartalmaztak átmeneti rendelkezést a hatálybalépésüket megelőzően kötött szerződések hatályának fennmaradásáról, az utóbb alkotott módosító rendelkezések a polgári jog szabályai szerint nem voltak alkalmasak arra, hogy a már megszűnt szerződéseket ismételten hatályossá nyilvánítsák. A fentiekből következően a másodfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a más szolgáltatóval 1997. évet megelőzően kötött szerződések jogi lehetetlenülését az önkormányzati alaprendelet módosító rendelkezései folytán nem állapíthatja meg. A módosító rendelkezéseknek helyes értelmezésük mellett ilyen értelmet nem lehetett tulajdonítani.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a felperes elsődleges, a vitatott szerződések lehetetlenülés folytán történt megszűnésének megállapítására irányuló keresetét alaposnak találta. A Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet ebben a részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a Pp. 213. § (2) bekezdése szerint meghozott részítéletével a keresetnek helyt adó döntést hozott. Ennek során elvetette az elsőfokú bíróságnak a Pp. 123. §-ra hivatkozó indokait is, mivel a felperes e kereseti kérelme (a megszűnt szerződések) alapján teljesítést nem követelhet.
Az eljárt bíróság az elsődleges kereseti kérelem körében kialakított téves jogi álláspontja folytán a felperes másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmét érdemben nem bírálta el. Ezért a jogerős ítéletet ebben a részében az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül kellett helyezni, és az elsőfokú bíróságot az el nem bírált kereseti kérelmek érdemi elbírálására kellett utasítani a Pp. 275/A. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 22.162/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás