PÜ BH 2006/187
PÜ BH 2006/187
2006.06.01.
A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért járó kártalanítás szempontjából a rendkívüli jogorvoslat folytán kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés enyhébb büntetésnek számít – Kártalanításra azonban az elítélt a próbaidő sikertelensége esetén nem jogosult (Btk. 87. §, 89. §; Be. 354. §, 581. §; Ptk. 355. §, 360. §).
A felperes a városi bíróság előtt indult büntetőeljárásnak I. rendű vádlottja volt. A városi bíróság a 2002. június 17-én hozott 35. sorszámú ítélettel a felperest bűnösnek mondta ki 2 rb. jelentős kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan, társtettességben elkövetett csalás bűntettében, 1 rb. folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében és 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében, és ezért 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A 2 rb. folytatólagosan, jelentős kárt okozó csalás bűntettét kísérletnek minősítette, a 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekményből 3 rb.-t bűnsegédként elkövetettnek minősített és a folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettét folytatólagosan elkövetett csalás bűntettére változtatta. Egyebekben az elsőfokú ítéletnek a felperesre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta. A felperes perújítási kérelmet terjesztett elő. A városi ügyészség 2003. április 4-én perújítási nyomozást rendelt el és indítványozta a perújítás elrendelését. A városi bíróság perújítást rendelt el. 2004. április 19-én hozott ítéletével a városi bíróságnak a megyei bíróság ítéletével jogerőre emelkedett határozatát részben hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes bűnös 1 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében, amelyből 3 rb.-t bűnsegédként követett el, ezért halmazati büntetésül 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A felperes szabadságvesztés büntetését – végrehajtásának esetleges elrendelése esetén – 2002. október 24. napjától 2004. április 19. napjáig fogva tartásban töltött idővel kitöltöttnek tekintette. A felperest az ellene 2 rb. jelentős kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan, társtettességben elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette.
A felperes keresetében a Be. 581. §-ának (1) bekezdése, a Ptk. 355. §-a és 360. §-a alapján 3 millió forint kártalanítás és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy őt a bíróság a perújítási eljárásban enyhébb büntetésre ítélte, egy vádpont alól pedig felmentette. 2002. október 24-étől jogerős szabadságvesztés büntetést töltött. Emiatt sem kiskorú gyermeke eltartásáról, sem megromlott egészségű édesanyja eltartásáról a továbbiakban nem tudott gondoskodni. A szabadságelvonás miatt több éve tartó élettársi kapcsolata megszakadt, barátai, ismerősei elfordultak tőle, bizalmukat elveszítette. Köztudomású tény, hogy a személyi szabadság hosszabb időtartamú korlátozása, a börtönviszonyok fizikai és pszichikai vonatkozásban egyaránt megterhelőek és általában károsak. Az ennek során elszenvedett sérülések a szabadulást követő életvitelben, munkahelyi elhelyezkedésben is hátrányt jelentenek.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a perújítási ítéletben megállapított 1 év 6 hónap börtönbüntetésnél hosszabb időt nem töltött le, nincs ,,többlet'' szabadságvesztése, a végrehajtás felfüggesztése pedig nem minősül enyhébb büntetésnek. A Btk. 87. §-ának (2) bekezdése sorolja fel az enyhébb büntetés eseteit, amelyek között a végrehajtás felfüggesztése nem szerepel. A Btk. 89. §-ának (1) és (2) bekezdése meghatározza a büntetésvégrehajtás felfüggesztésének a feltételeit. E §-hoz fűzött indokolás kimondja, hogy bár a büntetés végrehajtásának felfüggesztése az elítéltre nézve nagy kedvezményt jelent, nem vonható a Btk. 87. §-a szerinti büntetés enyhítése körébe.
Az elsőfokú bíróság 2004. november 14-én hivatalos feljegyzésben rögzítette, hogy a Szegedi BV Intézet tájékoztatója szerint a felperes 2004. április 19-én nem szabadult, azóta folyamatosan börtön fokozatú szabadságvesztés büntetést tölt. Jelenleg a Nagyfai BV Intézetben 3 év 6 hónap jogerősen kiszabott szabadságvesztését tölti.
A felperes képviselője a 2004. december 6-ai tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a felperes jelenleg a Szegedi Fegyház és Börtön II. objektumában előzetes letartóztatásban van. Nem tud arra nyilatkozni, hogy a cselekmény, amivel a felperest vádolják, a felfüggesztés időtartama alatt történt-e.
Az elsőfokú bíróság ezen a tárgyaláson ítéletet hozott. A keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperes marasztalásának a Be. 581. §-a (1) bekezdése szerinti feltételei nem állanak fenn, mert a végrehajtás felfüggesztése nem minősül enyhébb büntetésnek, bár az elítéltre jelentős kedvezménnyel jár. Ez csak a végrehajtási szakra vonatkozik, kimenetele bizonytalan, az elítélt magatartásától függ. Ezt támasztja alá az is, hogy a Btk. 87. §-a taxatíve felsorolja az enyhébb büntetés eseteit, amelyek között a végrehajtás felfüggesztése nem szerepel. Ezt az enyhébb büntetési tételeket követően külön alcímként említi. A felfüggesztés tehát nem büntetési tétel, csupán a végrehajtás módjára vonatkozik. Mivel a felperes a perújítási eljárásban kiszabott szabadságvesztés büntetésnél rövidebb időt töltött le a büntetés-végrehajtási intézetben, a kártalanítás elrendelésének a jogalapja hiányzik. Az, hogy a felperest az együttesen elbírált vád szerinti cselekmények vonatkozásában részlegesen felmentették, nem ad alapot a kártalanításra, egyrészt azért, mert a felmentés nem az összes vád szerinti bűncselekményben történt, másrészt azért, mert a büntetése nem lett rövidebb és fokozatában sem módosult. A felfüggesztés 2 éves időtartama még nem telt el, ezért az is lehetséges, hogy utóbb a büntetés végrehajthatóvá válik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy azt a másodfokú bíróság változtassa meg, az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalja.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, a Be. 581. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a terhelt kártalanításra tarthat igényt, ha enyhébb büntetésre ítélték. A Btk. 38. §-a egyértelműen meghatározza, hogy a bűncselekmények elkövetőivel szemben milyen büntetések szabhatók ki. A jogalkotó a szabadságvesztés, mint büntetési nem tekintetében nem tesz különbséget végrehajtható vagy felfüggesztett szabadságvesztés között. A perújítás eredményeként a bíróság a felperest 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Mindezek alapján megállapítható, hogy a bíróság nem enyhébb büntetésre ítélte a felperest, továbbra is fennmaradt a szabadságvesztés büntetés.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A perújítási eljárásban a városi bíróság a felperest több bűncselekmény esetében enyhébb büntetésre ítélte, egy bűncselekmény tekintetében pedig felmentette. A másodfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor azt állapította meg, hogy a büntetőbíróság nem szabott ki enyhébb büntetést a felperessel szemben. A Be. 354. §-ában meghatározott súlyosítási tilalom szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy az egyes büntetések súlyuk szerint miként viszonyulnak egymáshoz. A BK 157. számú állásfoglalás rögzíti, hogy a főbüntetések törvénybeli felsorolása súly szerinti sorrendben történik a legsúlyosabbtól a legenyhébb felé. Ezt támasztja alá a Be. 354. §-a (4) bekezdésének c) pontja, amely úgy rendelkezik, hogy a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztést. E rendelkezés értelmében a felfüggesztett szabadságvesztés – amely a kiszabásának időpontjában nem vonja el a vádlott személyi szabadságát –, mindig enyhébb büntetés, mint a végrehajtandó szabadságvesztés.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Továbbra is vitatta a felperesi igény jogosságát, mert a Be. 581. §-ának (1) bekezdése szerint a terheltnek a kitöltött szabadságvesztésért jár kártalanítás, ha a rendkívüli jogorvoslat során felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, megrovásban részesítették, illetőleg az eljárást vele szemben megszüntették. A felperessel szemben a büntetőeljárásban halmazati büntetést szabtak ki, ezért a felmentést, mint a kártalanítási igényt megalapozó perújítási döntést nem lehet alkalmazni. A kártalanítási igény jogalapja azért sem állapítható meg, mert ténylegesen kitöltött büntetés a perújítási ítéletben megállapított büntetésnél öt nappal rövidebb, továbbá azonos a büntetési nem és a börtönfokozat is. Nincs olyan többlet fogva tartás, ami a kártalanítási igényt megalapozná. A Btk. 87. §-a szabályozza a büntetés enyhítését, az enyhébb büntetés megállapításának az eseteit. A Btk. 89. §-a szerinti szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése nem tartozik a büntetés enyhítésének a körébe, nem tekinthető önálló büntetési nemnek. A felperes álláspontját a Be. 241. §-ában meghatározott súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezések és e törvényhely alkalmazása szempontjából irányadónak tekintendő BK 157. számú állásfoglalás sem támasztja alá. A kártalanítás során a jogalap szempontjából nemcsak a két ítélet által megállapított büntetés nemét és mértékét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy van-e olyan ténylegesen kitöltött szabadságvesztés, amelyet a perújítási ítélet nem állapított meg.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Be. 581. §-a a jogerős ítélet alapján – szabadságelvonással járó – büntetések és büntetőjogi intézkedések elszenvedéséért járó kártalanítás eseteit szabályozza. A törvény kártalanítást biztosít minden olyan esetben, amikor a terhelttel szemben rendkívüli jogorvoslati eljárás során az alapügyben alkalmazott jogkövetkezményeknél enyhébb szankciót alkalmaznak, illetőleg a terheltet felmentik vagy vele szemben az eljárást megszüntetik. Az alperes helyesen hivatkozik arra, hogy a Btk. 87. §-a a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését a büntetés enyhítésének körében nem szabályozza. A büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről a Btk. 89. §-a a feltételes elítélés egyik formájaként rendelkezik. A büntetőbíróság a büntetőjogi felelősséget megállapítja, a büntetést kiszabja, de a konkrét joghátrány alkalmazása – a büntetés tényleges végrehajtása – további jövőbeli eseménytől függ. A büntetés végrehajtásának az elrendelésére csak a próbaidő sikertelensége esetén kerül sor. A felperesnek megalapozott az az álláspontja, hogy a Be. rendelkezéseiből levonható az a következtetés, hogy a jogalkotó a végrehajtandó szabadságvesztést súlyosabb szankciónak tekinti, mint a szabadságelvonással ténylegesen nem járó felfüggesztett szabadságvesztést. A Be. súlyosítási tilalomról rendelkező 354. §-a (4) bekezdésének c) pontja – amely 2003. július 1-jétől hatályos és amelyet a 2002. évi I. törvény 202. §-ának (2) bekezdése iktatott be –, úgy rendelkezik, hogy a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztést. A Be. módosításáról rendelkező törvény indokolása alapján az is megállapítható, hogy a törvényalkotó figyelemmel volt az e kérdésben korábban kialakult ítélkezési gyakorlatra. A Be. 354. §-ának új (4) bekezdésében foglalt felsorolás némi pontosítással a Legfelsőbb Bíróság 157. számú büntető kollégiumi állásfoglalását veszi át. Az eljárt bíróságok ettől eltérő jogi álláspontot foglaltak el, ezért nem vizsgálták, hogy az adott ügyben sor kerülhet-e a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség feltételeinek a tisztázására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes alappal hivatkozott a Pp. 270. §-a (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra. Mivel a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból nem állapíthatók meg, a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Be. 581. §-a (1) bekezdésére alapított kártalanítási kereset jogalapja körében azt kell vizsgálnia, hogy a felperes esetében a próbaidő sikeresen telt-e. Ha a jogerős ítélet meghozataláig a büntetőbíróság megállapította, hogy a próbaidő sikertelensége miatt a büntetés végrehajtásának az elrendelésére kerülhet sor, amelyet a felperes által a 2002. október 24. napjától 2004. április 19. napjáig fogva tartásban töltött idővel kitöltöttnek kell tekinteni, a kártalanítási kereset jogalapja nem állapítható meg. Ha a felperes esetében a próbaidő sikeresen telt, megállapítható, hogy a kártalanításnak a Be. 581. §-a (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállanak, ezért a bíróságnak a Be. 582. §-a alapján a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései alkalmazásával a kártalanítás módjára és mértékére vonatkozóan le kell folytatnia az eljárást.
(Legf. Bír. Pfv. V. 21.221/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás