20/2006. (ÜK. 9.) LÜ utasítás
20/2006. (ÜK. 9.) LÜ utasítás
a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás módosításáról*
2006.10.01.
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló – többször módosított – 1972. évi V. törvény 19. §-ának (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következő utasítást adom ki:
1. § A vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos feladatokról szóló 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás (a továbbiakban: Ut.) 11. §-a a következő (5)–(7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ügyész, érdemi döntését megelőzően, köteles ellenőrizni, hogy a tanú, illetőleg a terhelt figyelmeztetése jogaira és a mentességi okokra a törvénynek megfelelően történt-e meg és ehhez képest vallomásuk bizonyítási eszközként felhasználható-e.
(6) Amennyiben a nyomozó hatóság a 2003. évi CXXX. törvény 55–58. §-ában meghatározott feltételek esetén az Európai Unió tagállamainak nyomozó hatóságai részvételével egy ügyre vagy ügyek meghatározott csoportjaira közös nyomozó csoport alakítását, illetőleg abban részvétel engedélyezését kezdeményezi, a főügyész az ügy iratait, erre vonatkozó részletes véleményével az illetékes szakfőosztály útján, soron kívül terjeszti fel a legfőbb ügyészhez.
(7) Ha a nyomozó hatóság vezetője a felettes szerve útján a Be. 165. §-ának (6) bekezdése alapján előterjesztéssel élt, a felettes ügyész – amennyiben az abban foglaltak alapján érdemi intézkedésre nem lát okot – azt az ügy érdemi elbírálására jogosult ügyészség vezetőjéhez továbbítja. A felettes ügyész az iratokat csak akkor vizsgálja meg, ha az előterjesztés alapján az ügyben az ügyész nyilvánvaló törvénysértésére lehet következtetni. A felettes ügyész az eljárásáról az előterjesztőt átirattal tájékoztatja.”
2. § Az Ut. 14. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a címzett a nyilatkozata, vagy a (2) bekezdésben írt ellenőrzés szerint a titokvédelmet nem tudja biztosítani – és emiatt a címzett részére az iratról államtitkot vagy szolgálati titkot nem tartalmazó kivonatot kell készíteni, – a Be. 70/C. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozat érdekében az ügyész a szolgálati út betartásával megkeresi a minősítőt.
(4) A Be. 70/C. §-ában foglalt ügyészi feladatokat a főügyész által kijelölt ügyészek teljesítik.
3. § (1) Az Ut. 21. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az előzetes letartóztatott ügyében az ügyész minden törvényes intézkedést megtesz annak biztosítására, hogy a fogva tartás az elengedhetetlenül szükséges időre korlátozódjék, illetve, hogy a vádemelés feltételeinek megállapításához szükséges eljárási cselekményeket késedelem nélkül, folyamatosan végezzék. Az ügyész a rendelkezési jogával biztosítja, hogy az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdán történő végrehajtására kivételesen, az eljárási cselekmény elvégzéséhez elkerülhetetlenül szükséges ideig, és csak akkor kerüljön sor, ha az előzetes letartóztatottal kapcsolatos eljárási cselekmény az intézetben, vagy a terhelt intézetből – fogdai elhelyezést nem igénylő – kiadásával nem végezhető el. Az ügyész gondoskodik arról is, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben az előzetes letartóztatott személyét érintő eljárási cselekményeket az intézet működési rendjét figyelembe véve teljesítsék.”
(2) Az Ut. 21. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Ha az ügyész az előzetes letartóztatás megszűnését állapítja meg, vagy azt megszünteti, arról a bíróságot, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalát egyidejűleg értesíti.”
4. § (1) Az Ut. 25. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Intézkedés a külföldre utazási tilalom biztosítására”.
(2) Az Ut. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § Az ügyész, a Be. 146. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kényszerintézkedések elrendelésének kezdeményezése ügyében, a nyomozás megküldött irataihoz mellékelt – a terhelttől elvett – úti okmányt a döntését követően visszaküldi a nyomozó hatóságnak. A kényszerintézkedés indítványozása esetén, az úti okmány visszaküldésével egyidejűen a bíróság döntését is közli a nyomozó hatósággal.”
5. § Az Ut. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § Az óvadék mellett szabadlábra helyezett gyanúsított előzetes letartóztatására irányuló ügyészi indítványban a 21. § (4) bekezdésében írtakon túl meg kell jelölni azokat a tényeket, amelyek a Be. 148. §-ának (1) bekezdése szerinti döntést megalapozzák, és nyilatkozni kell az óvadék összegének visszaadása tárgyában is.”
6. § Az Ut. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közjegyzői vagy ügyvédi irodában, továbbá az egészségügyi intézetben bírói engedéllyel tartott házkutatás és lefoglalás során az ügyész a jelenlétével azt biztosítja, hogy a kényszerintézkedést a nyomozó hatóság a bírósági határozat keretei között, törvényesen teljesítse.”
7. § Az Ut. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ügyész a megítélése szerint meghatározó jelentőségű, általa megjelölt eljárási cselekményekről jegyzőkönyvet készít, illetőleg készíttet.”
8. § Az Ut. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ügyész a felfüggesztés okához igazodó gyakorisággal ellenőrzi, illetőleg ellenőrizteti azt, hogy a nyomozás felfüggesztésének oka változatlanul fennáll-e.”
9. § Az Ut. 48. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az (1) bekezdés a)–b) pontjában megjelölt ügyekben a nyomozó ügyészség jár el.
(3) A nyomozó ügyészség annak az ügyésznek a jogkörében jár el, aki az ügy érdemi elbírálására jogosult bíróság mellett működik.”
10. § (1) Az Ut. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Központi Nyomozó Főügyészség országos illetékességgel rendelkezik.”
(2) Az Ut. 49. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) az emberölés, a hivatalos személy ellen elkövetett emberrablás, a hivatalos személy elleni erőszak, valamint a hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás, amennyiben a cselekményt bíró, illetőleg az ügyészség állományába tartozó személy ellen követték el [Btk. 166. § (2) bek. e) pont, Btk. 175/A. § (2) bek. c) pont, 229. §, 321. § (3) bek. d) pont, (4) bek. b)–c) pont],”
(3) Az Ut. 49. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„f) a rendőrség, a határőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekmény, a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja által elkövetett bűncselekmény, amennyiben a bűncselekmény elkövetésével
– a rendőrség hivatásos állományú tagjai közül az Országos Rendőr-főkapitányság főosztályvezetője, vagy ennél magasabb beosztású vezetője, továbbá a megyei (budapesti) rendőr-főkapitányság vezetője vagy igazgatója,
– a határőrség hivatásos és szerződéses állományú tagjai közül a Határőrség Országos Parancsnokság főosztályvezetője vagy ennél magasabb beosztású vezetője, a határőr igazgatóság igazgatója és helyettese, továbbá a bűnügyi és felderítő osztály vezetője,
– a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai közül a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság főosztályvezetője, vagy ennél magasabb beosztású vezetője, továbbá a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka,
– a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai közül a szolgálat főosztályvezetője, vagy ennél magasabb beosztású vezetője, valamint kirendeltségének vezetője,
– a vám- és pénzügyőrség hivatásos állományú tagjai közül az Országos Parancsnokság főosztályvezetője vagy ennél magasabb beosztású vezetője, a középfokú szervek közül a Központi Bűnüldözési Parancsnokság, a Központi Ellenőrzési Parancsnokság, a Központi Repülőtéri Parancsnokság vezetője vagy helyettese, a regionális nyomozó hivatal vezetője,
– a Nemzeti Nyomozó Iroda pénzügyi nyomozó főosztályának vezetője, valamint e szervezeti egység régióinak vezetői gyanúsíthatók megalapozottan,”
11. § Az Ut. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyomozó ügyészség a megyére (fővárosra) kiterjedő illetékességgel rendelkezik.”
12. § Az Ut. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § A főügyész akkor tesz előterjesztést a bűnügynek a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörébe vonására, ha az kiemelkedő jelentőségű.”
13. § Az Ut. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § Az ügyészségi nyomozás során feltárt, az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe nem tartozó cselekményre nézve az eljárást – ha a nyomozás ügyészségi hatáskörbe vonásáról az 50. § (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt ügyész nem rendelkezett – a nyomozó ügyész rendszerint elkülöníti.”
14. § Az Ut. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) A Központi Nyomozó Főügyészségen a nyomozást kizárólag ügyészek teljesítik. Az ügyész egyes eljárási cselekmények teljesítésével ügyészségi titkárt is megbízhat.
(2) A nyomozó ügyészségen egyes eljárási cselekményeket ügyészségi titkár, ügyészségi fogalmazó, valamint ügyészségi nyomozó is végezhet.”
15. § Az Ut. 55. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nyomozó ügyészség a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényben szabályozott módon és keretek között más hatóságokkal együttműködik.”
16. § Az Ut. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„72. § Amennyiben az ügyben nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy büntetőjogi felelőssége merül fel [49. § (2) bek. a) pont], az eljárás iratait a Központi Nyomozó Főügyészséghez kell továbbítani.”
17. § Az Ut. 74. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A legfőbb ügyész az igazságügyi és rendészeti miniszter által a Törvény 28. §-ában írt okból hozzá küldött iratokat a büntetőeljárás megindítása vagy egyéb intézkedés megtételének a feltételei szempontjából megvizsgálja és azokat a döntésének közlésével az illetékes ügyészhez teszi át.”
18. § Az Ut. 75. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a külföldön tartózkodó terhelt tartózkodási helye ismeretlen, egyidejűleg európai és nemzetközi elfogatóparancs kibocsátását kell indítványozni. Ennek tartalmára a (2) bekezdésben írtak az irányadók.
(4) A bíróság által kibocsátott elfogatóparancsot – erre irányuló megkeresés esetén – a nyomozó hatóság vagy az ügyész juttatja el a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központhoz (NEBEK).”
19. § Az Ut. 84. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegély teljesítését kifejezetten a bíróságtól kéri, az iratokat a legfőbb ügyész az igazságügyi és rendészeti miniszterhez továbbítja.”
20. § Az Ut. a következő 86/A. §-al egészül ki:
„86/A. § Amennyiben az ügyész a 2005. évi CXVI. törvénnyel kihirdetett, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2003. évi CXXX. törvény 36. §-ában foglaltak alapján, az Európai Unió tagállamának területileg illetékes igazságügyi hatóságától közvetlenül kér eljárási jogsegélyt (86. §), továbbá ha az Európai Unió tagállamának területileg illetékes igazságügyi hatósága közvetlenül kéri fel az ügyészt eljárási jogsegély nyújtására (83. §), a jogsegélykérelemről és a tett intézkedésről a Legfőbb Ügyészségnek írásban jelentést tesz.”
21. § Az Ut. a következő 87/A. §-al egészül ki:
„87/A. § A fogvatartott személy ideiglenes átszállítását [2003:CXXX. tv. 52. § (4) bek.], illetőleg a fedett nyomozó alkalmazását [2003:CXXX. tv. 61. §] célzó eseti megállapodás kötésére irányuló előterjesztés tartalmazza a megállapodás szükségességének indokait is.”
22. § Az Ut. 92–94. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„92. § (1) Az ügyész a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt nála tett feljelentést, illetve a Be. 501. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján hozzá megküldött iratokat megvizsgálja abból a szempontból, hogy közérdekből vagy más fontos okból indokolt-e a vád képviseletének átvétele.
(2) Az ügyész nyomozást rendel el, ha a vádképviselet átvételét indokoltnak tartja, ellenkező esetben a feljelentést nemleges nyilatkozatával – a sértett egyidejű értesítése mellett – a bíróságnak megküldi.
(3) Az általa elrendelt nyomozást követően az ügyész, a nyomozás iratainak ismeretében, újólag állást foglal abban a kérdésben, hogy a vád képviselete a továbbiakban is indokolt-e. Ha indokolt, vádat emel, a vádiratban ezt, valamint a tárgyaláson részvételét bejelenti és a vádemelésről a feljelentőt értesíti.
(4) Ha az ügyész nem emel vádat, az iratokat azzal küldi meg a bíróságnak, hogy a vád képviseletétől eláll. Erről a feljelentőt azzal értesíti, hogy a továbbiakban a vádat magánvádlóként képviselheti.
(5) Az ügyész a terhelttel szemben közvádra folytatott eljárástól elkülöníti a magánvádra üldözendő eljárást, ha amiatt a vád képviseletét nem veszi át.
93. § Ha a feljelentő a magánindítványában a magánvádra üldözendő bűncselekményt tévesen közvádra üldözendőként jelöli meg, és az ügyész a vád képviseletét nem veszi át, a feljelentőt tájékoztatja arról, hogy az ügyben közvádra üldözendő bűncselekmény miért nem állapítható meg, és emiatt a feljelentést a bírósághoz továbbította, ahol a vádat magánvádlóként képviselheti.
94. § Amennyiben az ügyész a Be. 501. §-ának (3) bekezdése alapján elrendelt nyomozást követően közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapít meg és a vád képviseletét nem veszi át, indokolást nem tartalmazó átiratában e tények közlése mellett küldi vissza az iratokat a bírósághoz.”
23. § Az Ut. 96. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„96. § Ahol az utasítás megyei főügyészségről szól, azon a fővárosi főügyészséget és a Központi Nyomozó Főügyészséget is érteni kell. Az utasítás alkalmazásában helyi ügyészség a városi ügyészség, a budapesti kerületi ügyészség, a nyomozó ügyészség és a Budakörnyéki Ügyészség.”
24. § (1) Ez az utasítás 2006. október 1. napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 2006. szeptember 1. napjától kell alkalmazni. Egyidejűleg az Ut. 42. §-ának (2) bekezdése, továbbá az 59. §-a hatályát veszti.
(2) Az Ut.
– 50. §-a (2) bekezdésének b) pontjában,
– 55. §-ának (1) bekezdésében,
– 57. §-ának (2) bekezdésében,
– 58. §-ának (2) bekezdésében,
– 61. §-ában,
– 82. § (2) bekezdésében, valamint
a „megyei főügyész” kifejezés „főügyész”-re változik.
(3) Az Ut.
– 8. §-ának (1) bekezdésében a „(Be. XXIV. Fejezet)” hivatkozás helyébe „(Be. XXV. Fejezet)”;
– 66. §-ában a „(Be. XXVI. Fejezet)” hivatkozás helyébe, „(Be. XXVII. Fejezet)”; a „(Be. XXIII. Fejezet)” hivatkozás helyébe, „(Be. XXIV. Fejezet)”; a „(Be. XXV. Fejezet)” hivatkozás helyébe, „(Be. XXVI. Fejezet)” hivatkozás lép.
A legfőbb ügyész jogkörében:
Dr. Belovics Ervin s.k.,
legfőbb ügyész helyettes
*
Az utasítást a 4/2008. (ÜK 2.) LÜ utasítás 1. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte, 2008. március 1. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás