BÜ BH 2006/207
BÜ BH 2006/207
2006.07.01.
Hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének és hivatali visszaélés bűntettének felbujtója, aki a megyei földművelésügyi hivatal koordinátorát hamis közokirat készítésére bírja rá annak érdekében, hogy a Földkiadó Bizottság által mások közös tulajdonába adott földterületet a saját nevére jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba [Btk. 21. § (1) bek., 225. §, 275. § (1) bek. a) pont; 1993. évi II. tv. 5. § (2)–(4) bek., 5/B. § (1) és (3)–(4) bek.].
Az elsőfokú bíróság 2003. szeptember 13-án kelt, illetve a másodfokú bíróság 2004. október 20. napján jogerőre emelkedett ítéletében a II. r. terheltet hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és hivatali visszaélés bűntette miatt – mint felbujtót – 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 400 forintban állapította meg.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a II. r. terhelt a bűncselekmények idején a M.-i Városi Földhivatal főelőadója volt, ugyanígy az ügyben tettesként felelősségre vont J. L. I. r. terhelt is, akit 1997. június 13. és 2000. szeptember 25-én kirendelés alapján a FVM B. Megyei Földművelésügyi Hivatalban koordinátorként foglalkoztattak.
A B.-i Földkiadó Bizottság 1996 tavaszán jogerős határozatával a B. külterületén lévő és 066 hrsz. alatt nyilvántartott földterület erdő művelési ágú részét 71 magánszemély közös tulajdonába adta. A határozat bejegyzésre alkalmatlan volt, mert az ugyanezen helyrajzi szám gyep művelési ág alatt lévő területről nem rendelkezett. A határozat a M.-i Földhivatalba, innen pedig bejegyzés nélkül a Földkiadó Bizottság jogutódjához, a B. Megyei Földművelésügyi Hivatalhoz került.
A II. r. terhelt annak érdekében, hogy a gyep művelési ágú földrészletet megszerezze, erre irányuló kérelem, illetve megkeresés nélkül 1998 novemberében – mint földmérő – a B.-i Földkiadó Bizottság határozatával érintett 066 hrsz. terület egészére megosztási vázrajzot készített. Az ingatlant 1, 2 és 3 alrészekre osztotta és a megosztási vázrajzra az I. r. terhelt közreműködését kérve a szükséges hivatalos záradékot megszerezte. A földterület megosztásáról a tulajdonlásban érdekelt 71 magánszemély értesítésére nem került sor, a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos szerződés nem készült, ennek ellenére a tulajdonlásban érdekeltek tudta nélkül végrehajtott megosztásról szóló közokiratot az I. r. terhelt a B. Megyei Földművelésügyi Hivatal nevében aláírta és pecsétjével ellátta. Jóllehet a II. r. terhelt eljárásának szabálytalansága és jogtalansága világosan kiderült az I. r. terhelt elé került ügyiratból, nevezett a II. r. terhelt kifejezett kérésére a táblában szereplő, 2,12 AK területet önálló, azaz 066/2 helyrajzi számmal a B. Megyei Földművelésügyi Hivatal nevében kiállított okirattal neki kiadta. A határozat indokolásában jobb tudomása ellenére valótlanul azt tüntette fel, hogy a II. r. terheltnek kiadott földrészlet elhelyezkedését ,,egyezséggel/sorsolással'' állapították meg. A határozatot a terület tulajdonlásában érdekelteknek nem kézbesítette. A határozathoz mellékelte a II. r. terhelt által készített, de általa aláírt, lepecsételt megosztási vázrajzot, majd azt a M.-i Városi Földhivatalnak küldte meg bejegyzésre. Az ingatlan nyilvántartásba az ingatlan jogellenes alrészletekre bontását és a 066/2. hrsz. földrészlet II. r. terhelt részére történő tulajdonjogát a II. r. terhelt kérelme alapján 1999. február 15. napján bejegyezték.
E terület egy részének használatára egyébként egy korábbi adásvételből eredően a H. Mg. Szövetkezetnek igényjogosultsága volt. Az e tárgyban folyó államigazgatási eljárás során a B. Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője, az 1999. április 28. napján hozott határozatával a 2. számú albetéten szereplő földrészletnek a II. r. terhelt részére történő kiadását elrendelő határozatát jogszerűen visszavonta. Ennek végrehajtására azonban nem került sor. Az ügy elintézésre ugyanis az I. r. terhelthez került, aki a 2. és 3. albetétek összevonására vázrajzot rendelt meg, ám annak alkalmatlansága miatt az átvezetésre nem került sor, 2000. február 21-én pedig a Földművelésügyi Hivatal anélkül, hogy az ügy érdemében döntés született volna, – az I. r. terhelt aláírásával – a földhivatali eljárás megszüntetését kérte. Ennek a M.-i Földhivatal helyt adott.
A II. r. terhelt 2000. július 6. napján a jogosulatlanul megszerzett mezőgazdasági ingatlanból 1 hektár 2170 négyzetméter területet 150 000 forintért értékesített.
A tényálláshoz tartozik még, hogy 1998-ban a II. r. terhelt egy b.-i lakostól vásárolt egy 14,20 AK kataszteri tiszta jövedelmű termőföldet, s a 066 hrsz. fölterületből jogellenesen megszerzett terület aranykorona értékét ennek megfelelő részével kompenzálta.
A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben több tekintetben sérelmezte a határozat megalapozatlanságát, hiányos és téves ténymegállapításait, anyagi jogszabálysértésként pedig annak megállapítását, hogy a földkiadó határozattal az érintett 71 személy az ingatlan földtulajdonjogát megszerezte. A kérelem rámutat arra, hogy a Földkiadó Bizottság határozata ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan volt, egyrészt azért, mert a szövetkezet korábban e területet nem különítette el a földalapba, másrészt azért, mert a határozat csak az erdő művelési ágba tartozó földterületre vonatkozott, ezért téves az a kiterjesztő értelmezés, amely az érintett magánszemélyek jogosultságát az egész ingatlanra vonatkoztatta. E magánszemélyek – a védői érvelés szerint – tulajdonjogot nem szereztek, ezért kiértesítésükre sem volt ok, annak mellőzése tehát hivatali kötelességszegésként nem értékelhető.
Mindezeken túl a kérelem az ítélet egyes ténymegállapításait sérelmezi, ezek tekintetében az azzal ellentétes – és az alapeljárás során bírói mérlegeléssel elvetett – terhelti vallomásra utal. Tényként szögezi le, hogy az eljárás a II. r. terhelt írásbeli kérelme alapján indult, nevezett pedig a földterület megszerzéséhez szükséges aranykoronával rendelkezett.
A Legfőbb Ügyészség kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelem érvei iratellenes hivatkozásokkal alapvetően a jogerős határozat tényállását támadják, így érdemi felülvizsgálat alapjául nem szolgálhatnak. Ugyanakkor a Földkiadó Bizottság, illetve a megyei Földművelésügyi Hivatal eljárásának jogszerűségével összefüggő védői érveket a Legfőbb Ügyészség tévesnek találta. A B.-i Földkiadó Bizottság határozata hiánypótlásra szorult ugyan, ám nem volt semmis, a terheltnek pedig nem volt e területet érintően földkiadási kérelme, ekként a megosztási vázrajz elkészítése majd annak figyelembevételével a gyep művelési ágú terület minden más érintettet megelőző megszerzése jogellenes volt. A legfőbb ügyész képviselője minderre figyelemmel a sérelmezett első- és másodfokú határozat hatályban tartására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi észrevételekben foglaltakkal egyezően állapította meg, hogy a terhelt védőjének hivatkozásai részben az ítéleti ténymegállapításokat sérelmezik, s azokat döntően iratellenes állításokkal támasztják alá. A Be. 420. § (1) bekezdésének értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet tényállása irányadó, ekként a védő eljárásjogilag kizárt érvei helyt nem foghattak.
A terhelt büntetőjogi felelősségét érintő jogi érvként a védő elsősorban a földkiadási eljárás szabálytalanságaira hivatkozott. Utalt arra, hogy a B.-i Földkiadó Bizottságnak a jogerős ítélet tényállásában szereplő határozata jogilag semmis volt, hiszen egy, a földalapba el nem különített területről rendelkezett, mégpedig akként, hogy nem volt tekintettel az egy helyrajzi szám alatt ténylegesen nyilvántartott többféle művelési ágra. Mindezeken túl a védő hivatkozott arra is, hogy a határozattal érintett 71 magánszemély – a másodfokú ítéletben kifejtett jogi állásponttal ellentétesen – tulajdonjogot nem szerezhetett, erre – az irányadó polgári jogi előírás szerint – csak a telekkönyvi bejegyzés révén kerülhetett volna sor, így az ő tulajdonjogukat a terheltek eljárása nem is sérthette. A védői gondolatmenetből – a Legfelsőbb Bíróság következtetése szerint – az adódott volna, hogy a jogilag érvénytelen (semmis) határozat végrehajtása során elkövetett hivatali szabálytalanságok büntetőjogi normába ütköző visszaélésként (vagyis hivatali visszaélés bűntetteként) nem értékelhetők.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban a védő téves és megalapozatlan jogi érvelése – az ügy büntetőjogi megítélését tekintve – közömbös is.
Az ítéleti tényállás szerint
– a II. r. terheltnek e területet érintően földkiadási kérelme nem volt,
– a megosztási vázrajz készítésére megrendeléssel nem rendelkezett, annak célja kizárólag saját földszerzése volt,
– szabálytalan eljárása kizárólag az I. r. terhelt hivatali szabályszegéseinek segítségével érte el célzott eredményét (lásd a kérelem nélkül készített megosztási vázrajz záradékolása, hamis hivatkozásokra alapított földkiadási határozat kiadása, szabályszerű kézbesítés mellőzése). Jogellenes volt a H. Mg. Tsz. földhasználati igényérvényesítésével kapcsolatos eljárás megszüntetése is.
E tények tükrében valójában közömbös, hogy a B.-i Földkiadó Bizottság 71 magánszemély tulajdoni igényéről döntő határozata jogilag kifogástalan volt-e vagy sem, sőt – érdemben nem érintve a másodfokú határozat ingatlan feletti tulajdonszerzéssel kapcsolatos jogi okfejtését – lényegében közömbös az is, hogy ennek alapján az érintettek már tulajdont szereztek-e vagy sem. A II. r. terhelt számára e határozat ugyanis csak ürügy volt saját jogellenes földszerzéséhez, ehhez képest az a körülmény, hogy jogsértő lépései egy hiánypótlásra szoruló államigazgatási határozathoz kapcsolódtak, tettének büntetőjogi értékelését nem érinti. Eljárása, és felbujtásának hatására az I. r. terheltnek az ezen eljárás sikerét biztosító jogellenes hivatali ténykedése a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény számos rendelkezését sértette. A földkiadó határozatban megjelölt területre vonatkozó írásbeli kérelme – a hivatkozott törvény 5. § (1) bekezdésében foglalt előírás ellenére – nem volt, ez okból a határozat részére semmiféle résztulajdon igényt nem biztosított, (abban a neve sem szerepelt), erre a területre semmilyen címen nem formálhatott igényjogosultságot, így ezt – a hivatkozott jogszabály 5. § (4) bekezdésében foglalt előírás szerint -nem is igazolhatta. Az 1993. évi II. törvény előírja a konkrét területre vonatkozó földkiadási igénnyel összefüggő eljárás szabályait [5. § (2) bek., továbbá az 5/B. § (1), (3) és (4) bek.], a II. r. terhelt – J. L. I. r. terhelt jogtalan hivatali közreműködésének révén – ezen előírások betartását tudatosan megkerülhette. A megosztási vázrajz készítésére megrendelése ugyancsak nem volt, jóllehet az önálló területkiadással kapcsolatos eljárást és a költségek viselésére vonatkozó szabályokat a már idézett jogszabály részletesen rendezi [5. § (2), (3) és (4) bek.]. E szabályok sorozatos megszegése nyilvánvaló volt, amikor a II. r. terhelt az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés érdekében az I. r. terheltet, mint hivatalos személyt kötelesség-szegésekre bírta rá, s ezek eredményképpen érte el a területnek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével megvalósuló – a Földkiadó Bizottság határozatában szereplő 71 magánszemély érdekeit súlyosan sértő, szabálytalan – tulajdonszerzését. Ez pedig jogellenes és csak az I. r. terhelt által végrehajtott hivatali kötelességszegések, valamint a közokirat-hamisítás révén elérhető előny volt mindenkivel szemben, aki a földterület tulajdonlásában a földkiadó határozat szerint érdekelt, illetve jogosult volt.
Mindebből megállapíthatóan a terheltek jogsértő eljárása az I. r. terheltnek a II. r. terhelt érdekében és rábírására elkövetett hivatali kötelességszegései a bűnösség megállapítását és a jogerős ítéletben foglalt büntetőjogi értékelést megalapozzák. A cselekménynek a Btk. 225. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítése – amely bűncselekményeket a II. r. terhelt a Btk. 21. § (1) bekezdése szerinti felbujtóként követett el – törvényes. Azok a – főként polgári jogi természetű – aggályok, amelyeket a védő felülvizsgálati indítványában a Földkiadó Bizottság határozatának jogérvényességével összefüggésben felvetett, a büntetőjogi megítélés szempontjából irrelevánsak, mert semmilyen formában nem érintik az előzőkben felsorolt, a II. r. terhelt érdekét szolgáló, és az I. r. terhelt által hivatali hatáskörben elkövetett, illetve elősegített jogsértéseket.
A Legfelsőbb Bíróság minderre figyelemmel a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletet a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 81/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás