BÜ BH 2006/208
BÜ BH 2006/208
2006.07.01.
I. Sikkasztást követ el a biztosítási üzletkötő, ha az ügyfelektől felvett díjelőleget a megbízási szerződésben megjelölt határidőn belül nem fizeti be a biztosítónak, hanem azt a saját céljára fordítja [Btk. 317. § (1) bek.].
II. Csalást követ el a terhelt, ha magát valótlanul vállalkozónak feltüntetve a tényleges teljesítés szándéka nélkül anyag- és vállalkozói díj címén kér, illetve vesz fel a sértettől különböző pénzösszegeket [Btk. 318. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság a 2003. július 1. napján hozott ítéletével a terheltet magánokirat-hamisítás vétsége, 2 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétsége, 19 rb. csalás bűntette, 10 rb. csalás vétsége, 4 rb. csalás bűntettének kísérlete és 3 rb. csalás vétségének kísérlete miatt – mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül 1 évi és 10 hónapi börtönre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 1997. decemberétől 2000. június 8-áig csalás bűntette miatt négy esetben volt büntetve.
A G. Biztosító Rt. 2001. április 11-étől december 31-éig szóló megbízási szerződés alapján a terheltet üzletkötőként alkalmazta.
A terheltnek a megbízási szerződés alapján a biztosítási ajánlat megkötése esetén az ügyfelektől átvett foglalói díjakat 48 órán belül kellett postára adnia, vagy a G. Biztosító Rt. pénztárába befizetni.
A terhelt 2001. szeptember 13-án L. K.-val, október 5-én Sz. I.-vel életbiztosítási szerződést, 2001. október 10-én P. S.-val lakásbiztosítási szerződést kötött. A terhelt a szerződések megkötésekor átvett biztosítási díjakat a G. Biztosító Rt. részére nem fizette be, azt saját céljaira fordította. A terhelt a G. Biztosító Rt.-nek összesen 36 560 forint kárt okozott, amelyet az eljárás befejezéséig nem térített meg.
2001. szeptember 26-án a terhelt biztosítási ajánlatot töltött ki korábbi élettársa adataival, majd annak nevét saját kezűleg az ajánlatra hamisította. A terhelt ezt a valótlan tartalmú szerződést eljuttatta a G. Biztosító Rt.-nek.
2001. október 26-án a terhelt az A. H. Biztosító Rt.-vel kötött megbízási szerződést.
2001. december 22-én a terhelt S. L.-lel gépjármű felelősség-biztosítási szerződést, 2001. december 31-én N. L.-lel otthon-biztosítási szerződést, 2001. december elején I. A.-al 10 éves lejáratú befektetési életbiztosítási szerződést, 2001. november 24-én P. F.-fel életbiztosítási és gépjármű felelősség-biztosítási szerződést, 2001. november 29-én A. M.-val otthon-biztosítási szerződést kötött.
A terhelt az ügyfelektől felvett összegeket az A. Biztosító Rt.-nek nem juttatta el, azt eltulajdonította.
A terhelt az A. H. Biztosító Rt.-nek összesen 137 068 forint kárt okozott, amelyből 11 316 forint térült meg.
2002 nyarán a terhelt észlelte, hogy F., K., B. helységekben szennyvízrendszer kiépítését kezdték meg. A terhelt a településen lakó magánszemélyeket felkereste és a tényleges teljesítés szándéka nélkül felajánlotta, hogy a portákon belüli csatornához az árkot kiássa, a csővezetéket lefekteti, illetőleg az utcai rendszerre ráköti. A bizalom felkeltése érdekében a helyszínen méréseket is végzett.
A terhelt azt állítva, hogy csatornázási munkáknál eljáró cég alkalmazottja, illetve, hogy egyéni vállalkozó, vállalta a portákon lefektetendő csővezetékhez, illetve annak szereléséhez szükséges anyagok beszerzését.
A terhelt igen kedvező ajánlata részletfizetést is lehetővé tett. A teljesítési időpontként egy-két hetet jelölt meg. Anyagköltségként és vállalkozási díj előlegként nyugta ellenében 2002. július 9-étől 2002. november 8-áig terjedő időben 29 személytől 4000 forinttól 24 000 forintig terjedő összegeket vett fel, 7 esetben az ügyfelek a megrendelést aláírták, de előleg kifizetésére nem került sor.
A terheltnek azonban nem állt szándékában a vállalt munkát elvégezni. E tekintetben a vele megállapodó személyeket tévedésbe ejtette. Az átvett pénzen anyagot egy esetben sem vásárolt, a felvett összegeket megélhetésére fordította.
A másodfokú bíróság a 2003. november 20-án hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a csalás és sikkasztás miatti bűnösségének megállapítását sérelmezte.
A csalásként értékelt cselekményekkel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy törvényi tényállási elemek hiányában a csalás nem állapítható meg, mivel tévedésbe ejtés, tévedésben tartás nem állt fent, csupán polgárjogi ügyleteket kötött, valós adatokat használt fel, szándékában állt a vállalt munkák elvégzése, azokat meg is kezdte, a teljesítést azonban előzetes letartóztatása akadályozta meg.
Állítása szerint sikkasztást nem követett el, az átvett biztosítási előlegeket utóbb befizette. A jogszerűen birtokban tartott pénzösszeggel való késedelmes elszámolás pedig sikkasztást nem valósít meg.
Sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok I. A. ellentmondásos vallomására alapozták a vele kapcsolatos tényállást és bűnösségének megállapítását.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A terhelt és védője a nyilvános ülésen felülvizsgálati indítványát a tényállást támadó részében nem tartotta fenn. A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat során a Be. 420. §-a alapján a megállapított tényállás az irányadó, a jogkérdések annak alapján vizsgálhatók és dönthetők el.
Az irányadó tényállás szerint nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a vagyon elleni bűncselekményekben megállapították.
A Btk. 318. §-ában írt csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
Jelen esetben a terhelt magát vállalkozónak, a munkáknál eljáró cég alkalmazottjának kiadva kereste fel a magánszemélyeket és felajánlotta a tényállásban írt munkák elvégzését. A helyszínen méréseket végzett, kedvező ajánlatot téve anyagbeszerzést, részletfizetést, rövid teljesítési határidőt ígért. Anyag és vállalkozói díj fejében nyugta ellenében 29 személytől különböző összegeket vett fel, míg 7 sértett esetében azt megkísérelte.
A terhelt azonban annak ellenére, hogy a teljesítési határidőt egy-két hétben jelölte meg, 3 hónap alatt sem teljesített, a munkálatokat egy esetben sem kezdte meg, anyagot nem szerzett be, számlája – ahol állítása szerint a megrendelőtől felvett összeget elhelyezte – negatív egyenlegű volt, pénzmozgást nem mutatott. Mindezen tények alapján az eljárt bíróságok megalapozottan vontak következtetést a terhelt megtévesztő magatartására és arra, hogy a tényleges teljesítés egyáltalán nem állt szándékában.
A terhelt cselekménye jogtalan haszonszerzésre irányult, a megtévesztett sértettektől megszerzett összegeket saját céljaira használta.
A terhelt a sértetteket az általuk anyag és vállalkozói díj előleg címén a kifizetett összegekkel megkárosította, illetve ezt megkísérelte.
A sértettek utólagos kártalanítása a csalás megvalósulása szempontjából közömbös, a kár megtérítése csupán enyhítő körülményként vehető figyelembe.
A terheltnek a tényállás I., II. pontjában írt magatartása maradéktalanul kimerítette a sikkasztás törvényi tényállását is. A Btk. 317. §-a szerinti sikkasztást az követi el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.
A terhelt, mint biztosítási üzletkötő a biztosítási szerződések megkötésekor az ügyfelek által átadott díjelőleggel kizárólag a megbízó által előírt módon rendelkezhetett, ennek alapján az ügyfelektől átvett pénzösszegeket 48 órán belül a Biztosító Rt.-nek kellett befizetnie. A terhelt azonban ezen kötelezettségének nem tett eleget, esetében nem csupán késedelmes elszámolásról, hanem a jogszerűen birtokába került idegen dolog megtartásáról van szó. A terhelt a neki átadott pénzösszegekkel tulajdonosként rendelkezett, az ügyfelektől átvett összegeket saját céljaira fordította, amely kimeríti az eltulajdonítás fogalmát. A sikkasztás akkor is megvalósul, ha az elkövető a jogellenesen felhasznált pénzt utóbb visszatéríteni szándékozott.
A terhelt bűnösségének megállapítása a sérelmezett bűncselekményekben megalapozott cselekményeinek minősítése is törvényes.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 73/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás