• Tartalom

BÜ BH 2006/209

BÜ BH 2006/209

2006.07.01.
Nem kizárt a rendkívüli jogorvoslat elbírálásából az a bíró, akinek volt házastársa vett részt a megtámadott határozat hozatalában [Be. 21. § (3) bek. d) pont, (4) bek., 392. §].
Sz. Sz. terheltet a városi bíróság 1999. június 23. napján kelt és a T. Megyei Bíróság határozata folytán 1999. október 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével 3 rb. különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntette és csoportosan elkövetett kifosztás bűntette miatt 4 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ezen ügy másodfokú elbírálásában a másodfokú bíróság tanácsának tagjaként részt vett dr. P.-né., dr. T. H. bíró is.
A jogerős határozat ellen előterjesztett perújítási indítványt a megyei bíróság 2005. december 14. napján hozott végzésével elutasította. A másodfokú bíróság tanácsának tagja dr. M. I., dr. P. Á., és dr. S. R. bírák voltak.
A perújítási indítvány elutasítása ellen a terhelt és a védő jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség a Be. 373. § (1) bekezdés II/b. pontjának I. fordulatában írt okból az elsőfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezését indítványozta.
Az ügyészi álláspont szerint a Be. 21. § (4) bekezdése szerint – figyelemmel a Be. 21. § (3) bekezdés d) pontjában írtakra – a rendkívüli jogorvoslati eljárásból ki van zárva az a bíró is, akinek hozzátartozója vett részt a megtámadott határozat meghozatalában.
A másodfokú bíróság dr. P.-né., dr. T. H. és dr. P. Á. bírák hozzátartozói kapcsolatának tisztázása érdekében a Be. 358. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróságtól felvilágosítást kért. A kapott tájékoztatásból megállapította, hogy az ügyben eljárt bírák házasságát a bíróság 2002 októberében jogerős ítéletével felbontotta, így a perújítási indítvány elbírálásakor már nem voltak egymásnak, a Btk. 137. § 6. pontja szerinti hozzátartozói. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért velük szemben a vizsgált kizárási ok nem áll fenn.
A szóban forgó rendelkezés helyes értelmezése alapján ugyanis kizárólag annak a bírónak a pártatlansága vonható kétségbe, aki az eljárásának az időtartama alatt áll hozzátartozói kapcsolatban az ügy korábbi szakaszában már eljárt személlyel.
Nyilvánvalóan nem vonható ennek fogalmi körébe a jelen ügy, illetve ehhez hasonlóan minden olyan eset, amely a Be. különböző fejezetei szerint eljáró bírák hozzátartozói kapcsolata a kizárásra egyébként okot adó eljárás kezdete előtt megszűnik. Így például: ha a nyomozást követő bírósági, illetőleg a másodfokú, a hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsőfokú, valamint a rendkívüli perorvoslati eljárás megindulása előtt a házasságukat felbontják, vagy az élettársi közösségüket felszámolják. Ilyen esetekben kizárólag a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárási ok érvényesítésére kerülhet sor, annak valószínűsítésére, hogy a korábbi hozzátartozói kapcsolat miatt az eljáró bírótól az ügy elfogulatlan megítélése nem várható el.
Erre vonatkozó adatok azonban nem merültek fel annál is inkább, mert a nevezett bírák házasságának felbontása 3 esztendővel a perújítási eljárás kezdeményezése előtt már megtörtént. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség hatályon kívül helyezést célzó indítványával nem értett egyet.
A perújítási indítvány érdemi elbírálásával kapcsolatosan a másodfokú bíróság az alábbiakra mutatott rá.
A terhelt a perújítási indítványban arra hivatkozott, hogy az alapügyben hamis bizonyítékokat használtak fel, olyan jegyzőkönyveket, amelyekben a sértettek kihallgatásának az időpontját a nyomozó hatóság valótlanul, 2 nappal korábbi keltezéssel jelölte meg. Ilyen esetben a perújítás elrendeléséhez – a Be. 392. § (2) bekezdés szerint – a bíróság határozatát befolyásoló bűncselekmény elkövetését jogerősen megállapító ítélet szükséges, vagy minimálisan az, hogy ilyen ítélet meghozatalát ne bizonyítottság hiánya zárja ki. A jelen ügyben e feltételek vizsgálatának a szükségessége szóba sem került.
A Be. 392. § (1) bekezdés a/1. pontja alapján rendkívüli jogorvoslati eljárásnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozóan a terhelt felmentését, a vele szemben kiszabott büntetőjogi jogkövetkezmények lényeges enyhítését, vagy a büntetőeljárás megszüntetését valószínűsítő, új bizonyítékot hoznak fel.
A terhelt által hivatkozott sértettek kihallgatása az alapügyben már megtörtént arra vonatkozóan is, hogy bántalmazásukra mikor került sor. Ugyanezzel a körülménnyel összefüggésben tehát a vallomásuk nem tekinthető új bizonyítéknak.
A perújítási indítványban megjelölt többi tanú vonatkozásában is megállapítható, hogy vallomásaik a perújítási célok elérésére nem alkalmasak.
Mindezeket az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel és nem tévedett, amikor a perújítási indítványt alaptalannak találva azt elutasította.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 400. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bkf. II. 25/2006. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére