GÜ BH 2006/220
GÜ BH 2006/220
2006.07.01.
Elévülési kifogás esetén a bíróságnak először abban a kérdésben kell döntenie, hogy a perbeli követetés elévült-e – Az elévült követetés bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a bíróság a keresetet érdemben nem bírálhatja el [Ptk. 324. § (1) bek., 325. § (1) bek.].
A felperes keresetében a felek között 1992. december 10-én megkötött szerződésekre alapítottan az alperessel szemben kártérítési igényt érvényesített. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 178 000 000 Ft elmaradt haszon megfizetésére a Ptk. 393. § (2) bekezdése alapján, továbbá a törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére. Ezen túlmenően a Ptk. 4. § alapján biztatási kárként az alperest 235 000 000 Ft és ez összeg után járó törvényes mértékű késedelmi kamatok, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni.
Keresetének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy az alapszerződés, a vállalkozási keretszerződés, illetve a szerződések részét képező megrendelőlapokon rögzített kötelezettségek értéke 2 123 630 000 Ft volt. E szolgáltatások teljesítését az alperes (kötelezettségei elmulasztásával) nem tette lehetővé, ezért a Ptk. 302. § b) pontja értelmében késedelembe esett, s a Ptk. 303. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a felperes késedelméből eredő kárát. A valorizációs díjmegállapodásra és az ellenszolgáltatás 22%-os nyereségtartalmára figyelemmel az elmaradt haszon összege 1 178 000 000 Ft. A biztatási kárigénye ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a felek közötti szerződés értelmében köteles volt apparátusát műszakilag napra- és teljesítésre képes állapotban tartani, amelynek 5 700 000 Ft összegű havi tényleges költsége, mint kár merült fel.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felek közötti szerződés nem minősül vállalkozási szerződésnek. Hivatkozott arra is, hogy az 1997. december 19-én létrejött egyezségre tekintettel a szerződésből eredően a feleknek egymással szemben további követelésük már nem volt. Hivatkozott arra is, hogy a felperes igénye elévült.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest kötelezte az alperes részére 15 napon belül 1 250 000 Ft perköltség, az államnak – külön felhívásra – 900 000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Az ítéletben részletesen kifejtette jogi álláspontját arra vonatkozóan, hogy a felperes keresetét érdemben milyen indokokból találta alaptalannak. Másodlagosan – az alperes elévülési kifogása alapján – megállapította, hogy a felperes keresete elévülés miatt is alaptalan a Ptk. 324. § (1) bekezdése és a Ptk. 326. § (1) bekezdése alapján. A felperes igényének esedékességét 1996. január 1-jével határozta meg, mely időponttól a keresetlevél benyújtásáig több mint 5 év eltelt anélkül, hogy a felperes a Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti elévülést megszakító cselekmény megtörténtét igazolta volna.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását kérte keresete szerint. Fellebbezése indokaként fenntartotta az elsőfokú eljárásban képviselt azt a jogi álláspontját, hogy a felek között létrejött konkrét megállapodásokat az általa hivatkozott megrendelőlapok tartalmazzák, továbbá, hogy az alperes jogosulti késedelme folytán az okozott kárért helytállni tartozik, és a közbeszerzési törvény hatálya a jelen megállapodásokra nem terjed ki. Álláspontja szerint az elévülés sem következett be.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest az alperes részére 15 nap alatt 600 000 Ft fellebbezési eljárási költség, míg az állam részére – külön felhívásra – 900 000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján lényegében helyesen állapította meg és az érdemi döntése is helytálló. Ugyanakkor annak jogi indokaival a másodfokú bíróság túlnyomó részben nem értett egyet. A kereset érdemi elutasítása indokaként részletesen kifejtette az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi indokait, és ez indokok alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hivatkozva a Pp. 253. § (2) bekezdésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. § (1) és (2) bekezdései alapján. Állította, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, ezért kérte a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint az ügyben a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát, vagy másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az eljárt bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
A jogerős ítélet jogszabálysértéseként arra hivatkozott, hogy az megsértette a Pp. 218. §-át, a Ptk. 29. §-ának (3) bekezdését, az 1989. évi XXIII. tv. 12. §-ának (1) bekezdését, figyelmen kívül hagyta az 1997. évi CXLI. tv. 32. §-át.
A jogerős ítélet szembehelyezkedett a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésével, figyelmen kívül hagyta az 1997. évi CXLI. tv. 32. § (2) bekezdésének f) és g) pontjában foglaltakat, mindezen §-oknak a bírói gyakorlatban állandósult és részben a törvények indokolásából, részben a törvény rendelkezéseihez fűzött jogirodalmi kommentárokból megállapítható tartalmát, megsértette továbbá a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét is.
Állította, hogy követelése nem évült el. Az időmúlás joghatása tekintetében kifejtette, hogy az elévülés csak az egyes kötelmek bírói érvényesíthetőségét akadályozza, de a kötelmet nem szünteti meg. A perbeli szerződés alapján a felperes jogosult volt a mulasztás pótlására való felhívás után a szerződéstől elállni, és egyben kártérítést igényelni; ez 2004. június 28-ával történt meg. A Ptk. 393. § (2) bekezdése az elállás jogát és a kártérítést egyidejűleg és egymás mellett szabályozza. Ebből az következik, hogy a szerződés az elállással szűnt meg, a felperes kártérítési igényérvényesítési lehetősége ezzel együtt nyílt meg. A kártérítés tehát ebben az időpontban vált esedékessé.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és felperesnek perköltségben marasztalását kérte. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a felperes igénye elévült, mert a keresetlevél benyújtását megelőzően, a Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti, elévülés megszakítására alkalmas nyilatkozatot nem tett.
A jogerős ítélet felülvizsgálatának a Pp. 270. § (1) és (2) bekezdései alapján akkor van helye, ha a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az alábbi okból találta az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértőnek.
A Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. E törvényhely az ítélet teljességének a követelményét írja elő, amely azt is jelenti, hogy az ítéleti döntésnek a perben elbírálásra kerülő kereseti (és viszontkereseti) igényeken túl ki kell terjednie az ellenkérelemre és a viszontkereseti formát nem öltő kérelmekre, így a beszámítási vagy a követelés elévülésére vonatkozó kifogásra is. A perben ennek tárgyában a bíróságnak döntenie kell, és eleget kell tennie a Pp. 221. §-ban előírt indokolási kötelezettségének is.
Az alperes ellenkérelmében az első-, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban is az érdemi védekezésén túl mindvégig hivatkozott a felperesi igény elévülésére.
Az elévülés jogkövetkezménye a Ptk. 325. § (1) bekezdése szerint, hogy az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Ebből következően a bíróságnak – az alperes erre vonatkozó kifogása folytán [Ptk. 204. § (3) bek.] – elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a felperes követelése elévült-e, s csak az esetben vizsgálhatja a kereseti kérelmet érdemben, ha arra a következtetésre jut, hogy az elévülés nem következett be.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a követelés elévülését megállapította, ugyanakkor érdemben is elbírálta a perbe vitt igényt. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes ezt a megállapítást is támadta, alperes pedig fenntartotta az elévülési kifogását. A másodfokú ítélet azonban a követelés elévülésével kapcsolatban nem bírálta felül az elsőfokú ítéletet, e körben nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem. Így nem állapítható meg a jogerős ítéletnek az elévülés kérdésében elfoglalt álláspontja. A másodfokú ítélet ezért jogszabálysértő és felülvizsgálatra alkalmatlan, figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között a Legfelsőbb Bíróságnak is elsődlegesen azt kellene eldöntenie, hogy a jogerős ítéletnek az elévülés kérdésében elfoglalt álláspontja helytálló-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (4) bekezdésének második fordulata alapján a jogerős másodfokú ítéletet – a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében -hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
(Legf. Bír. Pfv. XI. 21.947/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás