GÜ BH 2006/222
GÜ BH 2006/222
2006.07.01.
Nem ütközik jogszabályi rendelkezésbe az a közgyűlési határozat, mely szerint a mellékvízmérő órával felszerelt lakások tulajdonosai a mért fogyasztásuk alapján fizetik a vízdíjat [1997. évi CLVII. tv.1 (Tht.) 16. §, 18. §].
Az alperes 2002. november 12-én megtartott rendkívüli közgyűlésén az alábbi 16. számú közgyűlési határozat meghozatalára került sor. ,,206/10000-ed tulajdoni hányad ellenzi, 3609/10000 tulajdoni hányad egyetért a víz- és csatornadíj részletezett elszámolási módjával, azokban a lakásokban, ahol a vízóra nem került felszerelésre (ez öt lakás). Elszámolás módja: Főmérőn mért fogyasztásból levonásra kerül a mellékvízmérős lakások fogyasztása, a közös vízfogyasztás, melyet szintén mellékmérők mérnek, a fennmaradó víz m3 víz- és csatornadíja kerül felosztásra tulajdoni hányad szerint''.
A közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti perben az elsőfokú bíróság 200. február 5-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte e felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 10 000 Ft perköltséget. Ítélete indokolásában egyebek mellett kifejtette, a jogszabálynak az a rendelkezése, mely szerint a tulajdoni arányoknak megfelelően kell megosztania a költségeket, azokra a költségekre vonatkozik, melyek vonatkozásában a tulajdonosi fogyasztás nem mérhető. Azoknál a lakásoknál, ahol az elfogyasztott víz és csatornahasználat mennyisége mellékvízmérő órával mérhető, a mért fogyasztás határozza meg a fizetendő összeget, míg a mérőórával fel nem szerelt lakások esetén tulajdoni hányad arányában állapítandó meg a fizetendő összeg. Ez az elszámolási elv biztosítja az igazságosabb teherviselést a tulajdonostársak között.
A másodfokú bíróság 2005. április 12-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes társasház 2002. november 12-i rendkívüli közgyűlésen hozott 16. sorszámú határozata érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 27 000 Ft első- és másodfokú perköltséget. Ítélete indokolásában kifejtette, a társasházakról szóló 1997. évi CLVII. tv. (Tht.) 16. és 18. §-ába ütközik a támadott közgyűlési határozat, mivel a mellékmérő órával rendelkező lakások tulajdonosai nem a tulajdoni hányaduk szerint, hanem a mért fogyasztás alapján fizetik a csatorna- és a vízdíjat. A tulajdoni hányadok szerinti felosztás akkor valósulna meg, ha a társasház teljes vízfogyasztását valamennyi tulajdonostárs között tulajdoni hányadok arányában számolnák el.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint különbséget kell tenni a közös és a külön tulajdonhoz kapcsolódó költségek között. Az alperes társasház rendelkezik egy főmérővel, továbbá a külön tulajdonú lakások egy részében vannak a vízfogyasztást mérő mellékmérők, valamint a közös fogyasztást szintén mellékmérők mérik. Hangsúlyozta, a társasház közös vízfogyasztását mellékmérők mérik, ez a fogyasztás a tulajdonostársak között a tulajdoni hányadok arányában kerül felosztásra. A külön tulajdonú lakások vízfogyasztása esetén az a helyes, ha a víz- és csatornadíj nagysága a mért fogyasztáshoz igazodik, és csak ott irányadó a tulajdoni hányad, ahol nincsenek mellékmérők.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság ítéletében az alperes társasház 2002. november 12-én meghozott 16. számú közgyűlési határozatát a Tht. 16. § és 18. §-ába ütközőnek találta. A Tht. 16. § (1) bekezdés értelmében: ,,közös tulajdonba tartozik az épületrész, épület-berendezés, nem lakáscélú helység és lakás, melyet az alapító okirat külön tulajdonként nem jelöl meg...'' A 18. § szerint: ,,a közös tulajdonba tartozó épületrész, épület-berendezés, nem lakáscélú helység, lakás és tárgy fenntartásának és felújításának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha az alapító okirat, vagy a szervezeti – működési szabályzat másképp nem rendelkezik.'' A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint e törvényi rendelkezésekbe a támadott közgyűlési határozat nem ütközik. A társasház közös fogyasztása külön van mérve és ez a fogyasztás a tulajdonostársak között tulajdoni hányaduk szerint kerül felosztásra a Tht. 18. §-ában írtaknak megfelelően. A Tht. 18. §-a nem vonatkozik a külön tulajdonú lakások vízfogyasztásával kapcsolatos víz- és csatornadíj viselésére. Nem jogszabálysértő tehát, ha a közgyűlés akként dönt, hogy a víz mellékmérővel rendelkező tulajdonostársaknak a mellék-vízmérők alapján kell a vízfogyasztást fizetniük, míg az azzal nem rendelkező tulajdonostársak tulajdoni hányaduk szerint fizetik a vízdíjat, figyelembe kell venni ugyanis azt, hogy vízmérő felszerelésére egyetlen tulajdonostárs sem kötelezhető.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtett kiegészítéssel az elsőfokú bíróság jogi álláspontját fogadta el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. X. 21.228/2005. sz.)
1
Hatályon kívül helyezte a 2003. évi CXXXIII. törvény, de a határozatban kifejtetteket nem érinti.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás