GÜ BH 2006/224
GÜ BH 2006/224
2006.07.01.
Nem szüntetheti meg a kötelezett rendes felmondással azt a szerződést, amelyben a közüzemi fogyasztó arra vállal kötelezettséget, hogy a vételezett villamos energiát a fogyasztói helyen kívüli más felhasználó részére továbbadja – Érvénytelen az a szerződéses kikötés, amely a kötelezettnek a rendes felmondás jogát megadja [2001. évi CX. tv. (VET) 84. § (1)–(2) bek.; Ptk. 200. § (2) bek., 239. §].
Az alperes 1992. december 16-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a k.-i ipartelep területéből kialakított egyik önálló helyrajzi szám alatti ingatlant, majd az M. H. Kft.-vel 1994. január 28-án szolgáltatási szerződést kötött, mely szolgáltatási szerződés alapján az M. H. Kft. gáz-, fűtés-, víz-, csatorna és villamos energia szolgáltatását vállalta az alperes számára. A szerződés 1994. február 1-jén lépett hatályba, határozatlan időre szólt azzal, hogy azt mindkét fél három hónapra mondhatja fel. Az M. H. Kft. és a felperes 2001. augusztus 23-án megkötött szerződése folytán az 1994. január 28-án megkötött szolgáltatási szerződésben írt jogok és kötelezettségek az M. H. Kft. helyett jogutódként a felperest illették meg, illetve terhelték. A felperes a közműveket 2001. szeptember 1-jétől üzemeltette az ingatlanon, majd 2001. december 18-án 2001. december 31-ére felmondta a szolgáltatási szerződést. A városi bíróság 2003. április 29-én meghozott ítéletében megállapította, hogy – szabályszerű felmondás hiányában – a jelen per felperese köteles tovább szolgáltatni a szolgáltatási szerződés alapján. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta.
A felperes 2003. április 29-én – ezúttal három hónapos felmondási idővel – ismét felmondta a szolgáltatási szerződést. A felmondási idő eltelte után 2003. augusztus 1-jén a peres felek újabb szolgáltatási szerződést kötöttek egymással. A felperes fűtés, víz-, csatorna és villamos energia szolgáltatását vállalta. A szerződést határozatlan időre kötötték meg azzal, hogy a felmondási idő mindkét fél esetében 210 nap. 2003. szeptember 8-án a felperes ezt a szerződést 2004. április 5-ére felmondta.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 2003. április 29-ei jogszerű felmondása alapján 2003. július 29-én megszűnt a felek közötti korábbi szerződés, a 2003. szeptember 8-ai jogszerű felmondása folytán pedig 2004. április 5-ei hatállyal megszűnt a felek új szolgáltatási szerződése is, ennek folytán a felperest szolgáltatási kötelezettség nem terheli az alperes felé.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2005. február 16-án meghozott ítéletével megállapította, hogy a felperes felmondásával 2003. július 29-én megszűnt az a szolgáltatási szerződés, melynek alapján a felperes az M. H. Kft. jogutódjaként végzett szolgáltatást az alperes részére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felmondás jogszerűségének vizsgálatánál nem a felmondáskori, hanem a szerződéskötéskori jogszabályok az irányadók. Álláspontja szerint a 2003. április 29-ei felmondás – azon ítéletek indokolásában írtakra is figyelemmel, melyek a felperes 2001. decemberi felmondásának jogszerűségét vizsgálták – nem ütközött az 1994. évi XLVIII. törvény rendelkezéseibe, a felek szerződésének viszont megfelelt, ezért a 2003. április 29-ei felmondás alapján a felek közötti szolgáltatási szerződés megszűnése bekövetkezett. Az új szolgáltatási szerződés megkötésekor – 2003. augusztus 1-jén – viszont már hatályban volt a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: VET), melynek 84. § (2) bekezdése a továbbító és a felhasználó közötti szolgáltatási szerződések tekintetében úgy rendelkezett, hogy a továbbadó csak a közüzemi szolgáltatóval fennálló közüzemi jogviszonyának megszűnése, vagy a felhasználó szerződésszegése esetén szüntetheti meg a jogviszonyt. A 2003. augusztus 1-jén megkötött szerződés felmondásról rendelkező 12. pontja e jogszabály rendelkezésébe ütközik, tehát semmis, ezért a 2003. szeptember 8-ai felmondáson alapuló kereseti kérelmet el kellett utasítani.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2005. július 7-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azzal, hogy mindkét fél viseli saját fellebbezési perköltségét.
A jogerős ítélet ellen mindkét peres fél felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogszabályoknak megfelelő új, a felperes keresetének teljes mértékben helyt adó határozat meghozatalát kérte. Hivatkozása szerint a városi bíróság – a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyott – ítélete kimondta, hogy a peres felek közötti jogviszony a Ptk.-ban nem nevesített atipikus szerződésen alapul, és a szerződés felmondására nem a villamos energiáról szóló, akkor hatályos törvény rendelkezései, hanem a felek megállapodása az irányadó. A Legfelsőbb Bíróságnak az ezen ítéletek felülvizsgálata során meghozott végzése is egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a felek jogosultak voltak egyező akarattal eltérni az 1994. évi XLVIII. törvény 46. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől. Eltérhettek a peres felek a 2003. augusztus 1-jén megkötött szerződésükben is az akkor hatályos villamos energiáról szóló törvény, azaz a VET 84. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől, mely az 1994. évi XLVIII. törvény 46. § (2) bekezdésében írtakkal azonos rendelkezést tartalmazott. Az eltérést különösen indokolja, hogy a szerződésben a felperes nem kizárólagosan a villamos energia szolgáltatásra vállalt kötelezettséget. Az eljárt bíróságok tehát döntésük meghozatalakor megsértették a VET 84. § (2) bekezdésének és a Ptk. 321. §-ának rendelkezését.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az első-, másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét teljes mértékben elutasító új határozat meghozatalát kérte. Előadása szerint mindkét ítélet ellentétes a Pp. 123. §-ában írtakkal. Folyamatban van ugyanis a végrehajtása annak a külön perben meghozott jogerős ítéletnek, mely kimondta, hogy a felperes köteles a szolgáltatásra, jelen perben viszont annak megállapítását kérte, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló jogviszony időközben megszűnt. Ily módon nem szabadulhat a felperes egy jogerős ítélettel megállapított szolgáltatási kötelezettsége alól, jogvédelmi eszközként nem vehet igénybe megállapítási keresetet. Álláspontja szerint az M. H. Kft.-vel megkötött szolgáltatási szerződés 6. pontjából is az következik, hogy a 2003. április 29-ei felmondás jogszerűségének vizsgálatakor sem hagyhatták volna figyelmen kívül az eljárt bíróságok az irányadó 1994. évi XLVIII. törvény 46. § (2) bekezdésének a VET 84. § (2) bekezdésével azonos rendelkezését. Jogszabálysértően jutottak tehát az eljárt bíróságok arra az álláspontra, hogy a 2003. április 29-ei felmondás vonatkozásában nem kellett alkalmazni az 1994. évi XLVIII. törvény 46. § (2) bekezdésének rendelkezését.
Felülvizsgálati ellenkérelmében mindkét fél az ellenérdekű fél által benyújtott felülvizsgálati kérelem alaptalanságát hangsúlyozta.
A jogerős ítélet részben jogszabálysértő.
A Pp. 123. § második mondata szerint, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamilyen más okból teljesítést nem követelhet, a megállapításra irányuló kereseti kérelemnek helye van. Jogerős ítélet mondta ki, hogy mivel a 2001. december 18-i felmondás nem volt szabályszerű, a felperes szolgáltatási kötelezettsége fennáll az alperes felé azon szolgáltatási szerződés alapján, melyet még jogelődje kötött meg az alperessel. E jogerős határozat alapján az alperes kérte a végrehajtás elrendelését, mely jelenleg is folyamatban van. A felperes a végrehajtási eljárás megszüntetése iránt keresetet nyújtott be, melyet – az elsőfokú ítélet indokolásában írtak szerint – az elsőfokú bíróság ítéletével elutasított. A Legfelsőbb Bíróság hivatalos tudomása szerint ez ügyben időközben jogerős határozat született, melynek felülvizsgálata a Legfelsőbb Bíróságon folyamatban van. A felperesnek azzal kellett szembesülnie, hogy míg saját jogi álláspontja szerint az 1994. január 28-ai szerződés 2003. július 29-i megszűnése folytán szolgáltatási kötelezettség nem terheli az alperes felé, folyamatban van vele szemben annak a jogerős ítéletnek a végrehajtása, mely ennek ellenkezőjét, a szolgáltatási kötelezettség fennállását állapítja meg. Ilyen körülmények között a felperes jogosult volt keresetet indítani annak anyagi jogi hatályú megállapítása iránt, hogy a felek közötti szerződés a 2003. április 29-ei jogszerű felmondással 2003. július 29-én megszűnt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Pp. 123. §-án alapuló kereset előterjesztésével a felperes rendeltetésszerűen gyakorolta keresetindítási jogát, a kereset előterjesztésére előírt együttes jogszabályi feltételek pedig fennálltak.
Alaptalanul sérelmezi az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, mely a felperes keresetének részben helyt adó elsőfokú ítéleti rendelkezés helybenhagyásáról döntött. Az alperes és az M. H. Kft. 1994. január 28-án kötöttek egymással szolgáltatási szerződést, az 1994. évi XLVIII. törvény pedig 1994. augusztus 5-én lépett hatályba, tehát sem a szerződés megkötésekor, sem annak hatálybalépésekor – 1994. február 1-jén – még nem volt hatályban. Ebben az időszakban a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény volt az irányadó jog-szabály, mely azonban nem tartalmazott az 1994. évi XLVIII. törvény 46. § (2) bekezdésének, illetve a 2001. évi CX. törvény 84. § (2) bekezdésének megfelelő rendelkezést. A szolgáltatási szerződés 6. pontja egyébként a vonatkozó jogszabályokat csak a szerződés eltérő rendelkezése hiányában rendelte alkalmazni, a felmondásról pedig a szerződés 14. pontja kifejezetten rendelkezett. Az 1994. január 28-án kötött szolgáltatási szerződésben, 2001. augusztus 23-án a kötelezetti oldalon – a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése, illetve 332. §-ának (2) bekezdése szerint – jogutódlás történt, tehát a jogviszony a peres felek között az 1994. január 28-ai megállapodásnak megfelelően maradt fenn. Így az abból keletkezett jogvitára a szerződés megkötésekor hatályos anyagi jogi szabályok az irányadók.
Mindezekből az következik, hogy az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg az 1994. január 28-ai szolgáltatási szerződés megszűnését. Abból a tényből egyébként, hogy 2003. augusztus 1-jén a felek között új szolgáltatási szerződés megkötésére került sor, az következik, hogy az alperes maga is megszűntnek tekintette a 2003. április 29-ei felmondás folytán az 1994. január 28-ai szerződést és annak fennállására csak utóbb hivatkozott, ugyanis nyilvánvalóan nem tekinthette úgy, hogy 2003. augusztus 1-jétől kezdődően két különböző tartalmú szerződés alapján áll fenn a felek között szerződéses kapcsolat.
A jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a 2003. augusztus 1. napján kötött szerződésnek a rendes felmondásra vonatkozó kikötése semmis és emiatt a felmondás sem jogszerű, a tényállás hiányossága miatt érdemben nem volt felülbírálható.
A szerződésben a felperes azt vállalta, hogy hőmennyiség átadása útján fűtésszolgáltatást nyújt az alperesnek, melyet a gázmérőn mért fogyasztás alapján számol el, a vízmérőnél ivóvizet ad át az alperesnek, a telekhatáron szennyvizet vesz vissza az alperestől és azt a vízmérőn mért fogyasztás alapján számolja el, továbbá a fogyasztásmérőnél villamos energia szolgáltatást nyújt az alperesnek, melyet ugyancsak a fogyasztásmérő alapján elszámol. A szerződés szerint a szolgáltatásokat a felperes hatósági áron számlázta és üzemeltetési díjként – a különböző létesítmények fenntartása, üzemeltetése, karbantartása stb. fejében – havi 20 000 Ft + áfa üzemeltetési díjra is jogosult volt. A felek tehát egy szerződésben többféle szolgáltatásban, illetve ellenszolgáltatásban állapodtak meg. Az eljárt bíróságok nem indokolták, hogyha csak a villamos energia szolgáltatás felmondása nem volt jogszerű, akkor miért tekintették a víz-, gáz-, illetve fűtésszolgáltatásra vonatkozó szerződés felmondását is jogszerűtlennek. A perben nem merült fel arra adat, hogy a többféle szolgáltatás csak egymásra tekintettel, egységesen történhet.
A peres felek 2003-ban újabb szerződést kötöttek. E szerződésre irányadó 2001. évi CX. tv. (VET) 84. §-ának (1) bekezdése szerint a közüzemi fogyasztó a vételezett villamos energiát a fogyasztói helyen kívül más felhasználó részére csak a közüzemi szolgáltató hozzájárulásával adhatja tovább. A Magyar Energia Hivatal 2003. március 21-ei leveléből az tűnik ki, hogy a gáz továbbadása önálló ingatlanra, illetve fogyasztási helyre már gázszolgáltatásnak minősül és ennek ellenére a felperes a közüzemi szolgáltatótól nem kért engedélyt a továbbadásra. A perben nem nyert tisztázást, hogy a felperes az újabb szerződéskötést követően kapott-e engedélyt a közüzemi szolgáltatóktól a gáz, illetve villamos energia továbbadására, azaz a szolgáltatásra. Ilyen engedély nélkül a szerződés a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése szerint nem jön létre, illetve hozzájárulás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Létre nem jött vagy érvénytelen szerződés felmondása viszont fogalmilag kizárt.
Amennyiben a szerződés létrejött, akkor kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy érvényes-e, mert az érvénytelenséget a bíróságnak hivatalból is észlelnie kell. Vizsgálni kell, hogy a felek fűtésszolgáltatási megállapodása nem leplez-e önálló ingatlanra történő gáz továbbadást.
A közüzemi szolgáltatás közszükségletet elégít ki, ezért azokat az eseteket, amelyekben a szolgáltató a szerződést felmondhatja a Ptk. 388. § (4) bekezdése szerint jogszabály határozza meg. A peres felek között nincsen ugyan közüzemi szerződés, de a hivatkozott törvények azt az esetet, amikor a közüzemi fogyasztó az energiát a fogyasztói helyen kívül más felhasználó részére továbbadja, szolgáltatásnak minősítik és a jogszabály rendelkezik arról, hogy a továbbadó és a felhasználó közötti jogviszony milyen esetben szüntethető meg. A VET 84. §-ának (2) bekezdéséből helyesen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy ez a jogviszony rendes felmondással nem szüntethető meg. A felek viszont a jogszabály ellenére szerződési feltétellé tették a továbbadó rendes felmondási jogát. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik. A perbeli esetben azonban a szerződésnek csak egy kikötése ütközött jogszabályba, ezért a Ptk. 239. §-a szerint állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy az érvénytelen kikötés a villamos energia továbbadására vonatkozó szerződés érvénytelenségét okozza-e. Amennyiben az egész szerződés nem dől meg, csak akkor lehet a felmondás jogszerűségének kérdésében állást foglalni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletet hozott és a 270. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a 2001. augusztus 23-án jogutódlás folytán létrejött szolgáltatási szerződés megszűnését megállapító részben hatályában fenntartotta, a keresetet elutasító részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése szerint tájékoztatni kell a feleket a fenti iránymutatásnak megfelelően a bizonyítandó tényekről és a bizonyítási teherről.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.313/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás