GÜ BH 2006/23
GÜ BH 2006/23
2006.01.01.
Ha a bankkártyát elfogadó kereskedő megszegi a kibocsátó hitelintézettel kötött fizetőkártya-elfogadási szerződést, felelősséggel tartozik a mulasztásával a kártyabirtokosnak okozott kárért (Ptk. 339. §; Pp. 164. §).
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint ismeretlen elkövető a felperestől eltulajdonított bankkártya felhasználásával 2002. május 2-án 200 430 Ft értékben árut vásárolt az alperes által üzemeltetett üzletben.
Az alperes és a K. Bank között érvényben lévő fizetőkártya-elfogadási szerződés (továbbiakban: szerződés) 4.7. pontja szerint elektronikus kártyaelfogadás esetén a POS terminál kétpéldányos bizonylatot állít ki, amelyet az elfogadó köteles a kártyabirtokossal aláíratni. A tranzakció összegétől függetlenül az elfogadó kérheti a kártyát bemutató személytől a személyazonossága igazolására szolgáló okmányát. Amennyiben a kártyát elfogadó személy ezt megtagadja, az elfogadó nem köteles az átadott kártyát fizetésre elfogadni. A szerződés értelmező rendelkezései szerint a kártyabirtokos az a természetes személy, akinek a neve a fizetési eszközként átadott kártya előlapján dombornyomással vagy nyomtatással feltüntetésre került.
Az O. Bank Rt. mint a felperes számlavezető bankja azt állapította meg, hogy a vásárlást a négyjegyű titkos azonosító kód nélkül, szabályosan hajtották végre.
A felperes keresetében kártérítés címén 200 430 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes alkalmazottja – a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglaltakat megsértve – nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, amikor a magyar viszonylatban jelentős összegű vásárlásnál nem követelte meg sem a vásárló személyazonosságának igazolását, sem a kártyahasználathoz szükséges négyjegyű kód használatát. Az alperes jogellenes magatartása abban áll, hogy a bankkártyát ellenőrzés nélkül annak ellenére fogadta el fizetési eszközül, hogy azt nem a kizárólagos használatára jogosult személy használta. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az alperes megszegte a szerződést, mert nem követelte meg a bizonylat kártyabirtokos általi aláírását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az alperes alkalmazottjának magatartását a szerződés rendelkezései alapján vizsgálva megállapította, hogy az eladónak csupán lehetősége, de nem kötelezettsége a kártyabirtokos személyazonosságának ellenőrzése, ezért az alperes alkalmazottja a szerződés rendelkezéseinek megfelelően járt el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A szerződés 3.5. és 4.7. pontjára hivatkozással hangsúlyozta, hogy az elfogadónak nem kötelezettsége a kártyát bemutató személy azonosítása, illetve a PIN kód használatának megkövetelése. A vásárlás lebonyolítása – az O. Bank Rt. állásfoglalása által is megerősítetten – szabályosan történt, ezért jogellenes magatartás hiányában megalapozott az elsőfokú bíróság döntése.
A jogerős ítélet ellen – a Ptk. 339. § (1) bekezdésének és a Pp. 164. § (2) bekezdésének megsértésére mint jogszabálysértésre hivatkozással – a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát. Hivatkozott arra, hogy – a másodfokú bíróság által is megállapítottan – a szerződés értelmező rendelkezései szerint a kártya birtokosa az a személy, akinek neve azon dombornyomással vagy nyomtatással szerepel. Álláspontja szerint az alperes alkalmazottja jogellenesen járt el, amikor a szerződés 4.7. pontját megszegve a POS terminál által kiállított bizonylatot nem a szerződés értelmező rendelkezései szerint kártyabirtokosnak tekintendő személlyel íratta alá. Az alperes felelőssége ezért a Ptk. 348. §-a alapján fennáll. A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kimentési lehetőség körében a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az alperest terhelte, aki a kártérítési felelősség alól nem tudta kimenteni magát.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság jogszabálysértő módon mellőzte annak a körülménynek a jogi értékelését, hogy a POS terminál két példánya bizonylatának a kártyabirtokossal való aláíratását az alperes nem bizonyította. A tényállás teljes körű felderítése érdekében meg kellett volna követelni a fizetőkártya-elfogadási szerződés teljes terjedelmű csatolását, azaz a bizonyítás anyagává kellett volna tenni a szerződés 3. számú mellékletét képező POS kézikönyv tartalmát, amely a szerződés része volt. A szerződés 4.5. pontja szerint az elfogadó a kártyaelfogadásnál akkor jár el szabályszerűen, ha megtartja a kártyaelfogadást szabályozó POS kézikönyvben leírt szabályokat. E szabályok ismerete nélkül nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy ezeket az alperes megtartotta-e. Az ügyben érdekelt O. Bank nyilatkozata ennek bizonyítására önmagában nem alkalmas.
A bankkártya olyan fizetési eszköz, amellyel a kártyabirtokos teljesítheti a tényleges vásárlásai ellenértékét annál a kereskedelmi szervezetnél, amely szerződéssel csatlakozott a bankkártyát kibocsátó rendszerhez. E szerződés szabályainak megszegése – tekintettel a hárompólusú jogviszonyra – a kártyabirtokos tekintetében is jogellenes magatartásnak minősül. A kártyabizonylatot, mint teljesítési bizonylatot az elfogadó köteles a kártyabirtokossal aláíratni. Ahogyan a másodfokú bíróság helyesen megállapította a kártyabirtokos az a személy, akinek a neve a kártya előlapján szerepel. A kártya névaláírási mezőjében pedig a kártyabirtokos aláírása található. A felperes nemleges tényt nem köteles bizonyítani. Az alperest terhelte ezért annak a bizonyítása, hogy a bizonylatok aláíratása megtörtént. A kártyabizonylat a bankhoz nem kerül a szerződés 4.5. pontja értelmében. Ahogy azt az O. Rt. 8. sorszámú válaszában jelezte, a bizonylatoknak a vásárlás helyén, tehát az alperesnél meg kell lenniük. Az elsőfokú ítéletből kitűnően azokat a rendőrség nem foglalta le.
Az alperes által működtetett kártyaleolvasó berendezésnél nem kellett a PIN kódot megadni, viszont a kártyabirtokossal alá kellett a bizonylatot íratni. Az elfogadó alperes azonban csak akkor tud meggyőződni arról, hogy az aláírás a kártyabirtokos részéről történt, ha az aláírást összehasonlítja a bankkártyán szereplő aláírással. Az alperes azonban a per során még azt sem bizonyította, hogy a 20 perc különbséggel bonyolított két vásárlás bizonylatainak aláíratása a részéről megtörtént.
A tranzakció csak a kibocsátó által meghatározott szabályok szerint vihető végbe. Az eljárt bíróságok nem tárták fel teljes körűen azt, hogy az alperest milyen kötelezettségek terhelték a tranzakció során, nem értékelték azt a körülményt, hogy a bizonylatok aláíratását az alperes nem bizonyította, így megalapozatlanul jutottak arra a jogi következtetésre, hogy az alperes nem járt el jogellenesen. Amennyiben az új eljárásban beszerzett bizonyítékok és az alperest terhelő bizonyítási teher figyelembevételével az lenne megállapítható, hogy az alperes mulasztást követett el, így felelőssége a keletkezett kárért megállapítható, értékelni kell a Ptk. 340. §-a alkalmazhatósága körében azt is, hogy a felperes a kártya megőrzése érdekében általában elvárható módon járt-e el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.105/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás