BÜ BH 2006/241
BÜ BH 2006/241
2006.08.01.
Halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége nem valósul meg, ha a terhelt két azonos forgalmi sávot magában foglaló autóúton az előzést a belső forgalmi sávban azért nem tudja végrehajtani, mert nekiütközik – a másik jármű vezetőjének súlyos közlekedési szabályszegése miatt váratlanul felbukkanó és akadályt képező – álló járműnek [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont; KRESZ 26. § (4) bek., 37. § (3) bek. b) pont, (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság 2001. november 14-én kelt ítéletében a terheltet az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2000. július 27-én délben az M0-ás autóúton közlekedett az 50-es út felől az M5-ös autópálya felé motorkerékpárral, melyen utasként barátja, O. T. sértett foglalt helyet. A 28/400-as km-szelvénynél a kétsávos út enyhe mértékben, azonban beláthatatlanul jobbra kanyarodik. A látási viszonyok jók voltak, a száraz felületű úttesten gyér forgalom volt. A terhelt a kétsávos út külső forgalmi sávjában motorkerékpárjával egy nyerges vontató mögött haladt, amely őt a kilátásban akadályozta. A belső forgalmi sávban a terhelttel azonos irányban haladt I. B. szlovák állampolgár a személygépkocsijával, melyet az I. G. által vezetett kisteherautó követett. Ahol az út beláthatatlanul, enyhe ívben jobbra kanyarodik, I. B. a belső sávban balra adott irányjelzés mellett lassítani kezdett, mivel a záróvonal és az útelválasztó betontappancsok ellenére meg akart fordulni. Megállt és megállásra kényszerítette a mögötte haladó kistehergépkocsit is, aki I. B. közlekedése és a külső forgalmi sávban haladó járművek miatt kisorolni nem tudott.
A terhelt ezt a szakaszt megelőző útrészen határozta el a nyerges vontató előzését, hátrapillantva ennek feltételeiről meggyőződött, motorkerékpárja sebességét a megengedett maximálisan 80 km/h sebességről 85-100 km/h közötti tempóra fokozta és áttért a belső forgalmi sávba. Mivel korábban a nyerges vontató mögött haladt, a belső forgalmi sávot innen áttekinteni nem tudta, az áttérés végrehajtása közben pedig nem látta be a jármű sebességéhez tartozó féktávolságot sem. Miután a belső forgalmi sávban a terhelt áttérésétől pontosan meg nem határozott távolságra állt az I. G. által vezetett kistehergépkocsi, s előtte – kissé a záróvonalon áthaladva – az I. B. által vezetett személygépkocsi, a terhelt motorkerékpárjával a kistehergépkocsi hátfalának rohant. Utasa, O. T. az ütközés következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen elhunyt. A terhelt ugyancsak 8 napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékossággal járó sérüléseket szenvedett el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében – az igazságügyi műszaki szakértői véleményét figyelembe véve – megállapította, hogy autóút belső sávjában az enyhe ívben jobbra ívelő kanyar kivezető szakaszában megálló jármű az autóút belső sávjából megfelelő biztonsággal nem ismerhető fel. Amikor a terhelt a külső sávban a kamion mögött haladt, e jármű takarta a szabálytalanul a záróvonalra kanyarodó járművet és a mögötte megálló kisteherautót is. Amennyiben a terhelt az útkanyarulatot és az álló járművet felismerve, vagyis megállásra is felkészülve közlekedik, akkor 80-90 km/h sebességnél megállíthatta volna a járművét. Amennyiben a terhelt 2 másodperc észlelési késedelemmel észleli a veszélyhelyzetet és az adott útvonalra megengedett 80 km/h sebességgel halad, – az ütközést vészfékezéssel sem tudta volna elkerülni.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolása szerint a balesethez vezető veszélyhelyzetet I. B. durva közlekedési szabályszegésével idézte elő, amikor megszegte a KRESZ 33. § (2) bekezdésében és a 37. § (4) bekezdésében írt szabályt. Az autóúton olyan helyen állt meg és akart megfordulni, ahol ez tilos volt. Az elsőfokú ítélet szerint ezzel olyan veszélyhelyzetet hozott létre, amelyre az adott körülmények között a terheltnek reálisan számítania nem kellett.
A másodfokú bíróság a 2002. november 12-én kelt ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta: a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, ezért őt – végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett – 6 hónap fogházbüntetésre és a közúti járművezetéstől 1 év 6 hónap eltiltásra ítélte.
A másodfokú határozat a tényállás kisebb kiegészítése mellett rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a lényegében helyesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetést vont le. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis autópályán, autóúton is reálisan számítani kell arra, hogy a belső sávban haladó jármű vezetője akár műszaki okból, akár baleset következtében megállásra kényszerül. A terhelt a megengedett maximális sebességet túllépve a nyerges vontató takaró hatása miatt sem az útvonal vezetését, sem az igénybe venni kívánt sáv forgalmát nem tudta felmérni, az előzés megkezdésekor a sebességéhez tartozó féktávolságát sem látta be. Megszegte tehát a KRESZ 26. § (4) bekezdését, amely szerint járműve sebességét úgy kellett volna megválasztania, hogy azt az általa belátott távolságon belül minden olyan akadály előtt meg tudja állítani, melyre az adott körülmények között számítania kell. Megszegte továbbá a KRESZ 14. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt előírást is, és szabályszegéseivel kizárta annak a lehetőségét, hogy a más által kialakított veszélyhelyzetet elhárítsa.
A másodfokú ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben anyagi jogszabálysértést sérelmezve indítványozta a terhelt felmentését.
Érvelése szerint a másodfokú határozat jogi álláspontja téves. Az irányadó tényállás szerint a terhelt előzését a kétsávos autóút olyan szakaszán kezdte meg, melynek enyhén jobbra ívelő kanyarjának kivezető szakasza nem látható át, ezért az ott lévő esetleges akadály sem mérhető fel. A terhelt egy teherautó takarása mögül kihajtva kezdte meg előzését és tény, hogy a jobbra ívelő útkanyar sem volt belátható. Ilyen körülmények között téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a be sem látható helyen lévő akadályra mindenféleképpen számítania kellett volna, sebességét pedig úgy kellett volna megválasztania, hogy ezen akadály előtt biztonságosan megállhasson.
A védő a balesethez vezető okfolyamat elemzésével kimutatja, hogy elsősorban a szabálytalanul kanyarodni szándékozó I. B. szabálytalan közlekedése volt az ütközéshez vezető ok, és a körülményekből következően a terheltnek ilyen akadályra számítania nem kellett. A terheltnek felrótt közlekedési szabályszegés – a megengedett sebesség átlépése – nem állt okozati összefüggésben a balesettel és annak súlyos következményével, ezért a terheltet az ellene emelt vád alól fel kell menteni.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a másodfokú bíróság büntető anyagi jogi álláspontjával egyetértve a másodfokú bíróság határozatának hatályban tartására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt védőjének a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt törvényi okra alapított felülvizsgálati érvelésével mindenben egyetértett.
A másodfokú bíróság a KRESZ vonatkozó rendelkezéseinek téves értelmezéséből vezette le azt a jogi álláspontot, amely szerint – az autóút belső sávját igénybe vevő – jármű sebességét úgy kell megválasztani, hogy az bármely műszaki vagy forgalmi okból hirtelen felmerülő akadály előtt meg tudjon állni. A KRESZ 26. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés ilyen kiterjesztő értelmezése életszerűtlen és a forgalom ütemét tűrhetetlenül lassító közlekedési magatartáshoz vezetne: a forgalomban – akár közlekedési okból is – rendkívüli helyzet, váratlan akadályt képező körülmények kialakulása mindig várható, ezért a járművek sebességét általánosan is jóval a megengedett sebességhatárok alatt kellene tartani. E tekintetben a másodfokú határozatban elfoglalt állásponttal ellentétes és következetes a bírói gyakorlat, amely szerint az autóúton haladó jármű vezetőjének a sebesség megválasztásánál csak olyan akadályokat kell figyelembe venni, amelyekre az adott körülmények között reálisan számítani kell. Az ,,adott körülmények'' fogalmi körének értelmezésekor pedig jelen esetben éppen az autóút forgalmi adottságait kell figyelembe venni: az ilyen, két azonos irányban haladó forgalmi sávot magában foglaló úton nem kell folyamatosan számítani a közlekedési szabályok megszegésével akadályt képező álló jármű váratlan felbukkanására. Az ezzel ellentétes álláspont ,,nemcsak indokolatlanul lelassítaná az autóúton való gépjárműforgalmat, hanem szembekerülne a bizalmi elv érvényesítésével is'' (BH 1993. évi 596. számú jogeset). A KRESZ 37. § (3) bekezdés b) pontja értelmében autóúton és autópályán tilos megfordulni és az úttesteket elválasztó sávra ráhajtani. A (4) bekezdés értelmében a forgalmi okból szükséges megállást kivéve, – megállni is tilos. Műszaki okból megállni is csak a leállósávon, illetve az útpadkán szabad, ám a járművet mielőbb onnan is el kell szállítani. E tilalmak egyértelművé teszik, hogy autóúton a forgalmi sávban be nem látható kanyarban álló járműre reálisan számítani nem kell.
A jogerős ítélet tényállásából egyértelműen megállapítható, hogy a balesethez I. B. súlyos közlekedési szabályszegése vezetett. Az autóút ellentétes irányú forgalmi sávjait elválasztó záróvonalon átlépve, az ellenkező irányú belső sávba akart áthaladni, ezért járművével szabálytalanul olyan helyen állt meg, ahol ennek tilalmazottsága folytán váratlan akadályt jelentett a vele azonos sávban haladók részére. Magatartása miatt az ott közlekedők az általa kialakított veszély elhárítására kényszerültek. Ugyancsak állandónak tekinthető a bírói gyakorlatban az az álláspont, amely szerint a más által előidézett baleseti helyzet sikertelen, balesetet előidéző elhárításáért büntetőjogilag senki nem tehető felelőssé. A felülvizsgált ítéletben rögzített tényállásból kitűnik, hogy a balesethez vezető oki folyamatot I. B. közlekedési szabályszegése indította el, az adott körülmények között az általa előidézett veszélyhelyzet, s az ütközés elhárítására a terhelt nem volt képes. Ebben – ahogyan az a jogerős ítélet tényállásából is kitűnik – minimális sebességtúllépése oki szereppel nem bírt, ám közrehatott az a körülmény is, hogy I. B. gépkocsija az enyhén ívelő kanyar beláthatatlan végső szakaszában állt meg, így a terhelt számára az előzés megkezdésekor távolabbi pontból az útviszonyok miatt sem volt felismerhető.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján bűncselekmény hiányában felmentette.
(Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 483/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás