BÜ BH 2006/243
BÜ BH 2006/243
2006.08.01.
A fizetőképes és a hitelt visszafizetni szándékozó terhelt a hitel felvételével csalást követ el, ha a hitelhez csak olyan külön feltételek fennállása esetén juthatna, amelyek meglétét illetően a hitelezőt – hamis vagyoni fedezetet felajánlva – megtévesztette (Btk. 318. §).
A Ny.-i Városi Bíróság a 2001. november 22-én kihirdetett ítéletével társtettesként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette és társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt L. B.-né. I. r. terheltet és P. A.-né II. r. terheltet egyaránt 1 évi és 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását mindkét terhelt vonatkozásában 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor a terhelteket az ellenük számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt, míg az I. r. terheltet további, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Kötelezte a terhelteket az eljárás során felmerült 55 428 forint bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által a felülvizsgálattal érintett cselekményekkel kapcsolatosan megállapított tényállás a következő:
Az I. r. terhelt 1990. szeptember 1. napjától 1994. április 27. napjáig az általa létrehozott, D. székhelyű F. Rt. igazgatója volt. Áprilisban betegségére tekintettel igazgatói megbízatása megszűnt, de 1994. november 15. napjáig, mint az új megbízott igazgató tanácsadója segített a Társaság működésében, vezetésében.
A II. r. vádlott 1990. szeptember 1. napjától 1995. július 4. napjáig dolgozott a F. Rt. főkönyvelőjeként D.-ben.
A F. Rt. a működésének időtartama alatt, míg azt I. r. vádlott igazgatóként irányította, több alkalommal vett fel rövid lejáratú forgóeszköz-hitelt a B. Bank Rt. Ny.-i Fiókjától.
Az Rt. működési tevékenységébe fonalgyártás és értékesítés tartozott, mely tevékenységhez kapcsolódó piac a nyári hónapokban oly mértékben leszűkült, hogy a kereslethiányos időszak átvészelésére forgóeszköz-hitelt vettek igénybe, melyet minden alkalommal sikerült a szerződésben vállalt kötelezettségeknek megfelelően visszafizetni.
1994. évben is, a korábbi éveknek megfelelően, az I. r. vádlott igazgatótanácsi határozattal egyetértve ismételten kérelmet nyújtott be a B. Bank Rt. Ny.-i Fiókjához rövid lejáratú 25 millió forint összegű forgóeszköz-hitel igénylése tárgyában.
A hitelkérelem mellékletét képezte az I. r. és a II. r. vádlottak közreműködésével kiállított 1993. évre vonatkozó mérleg, amely a F. Rt. pénzügyi és gazdasági helyzetét tartalmazta.
A B. Bank Rt. a kölcsön elbírálásánál figyelembe vette ennek a mérlegnek az eredményeit.
1994. év elején az I. r. terhelt észlelte, hogy a mérlegben készlethiány van, ugyanis abban lényegesen kisebb mértékű készletet vettek figyelembe, mint ami a valóságban volt.
Ennek a hiánynak utána járva az I. r. terhelt észlelte, hogy az Rt. tulajdonát képező úgynevezett kintlévő készletek, amelyek az Rt. megbízásából velük kapcsolatban álló kisebb kiskereskedelmi egységeknél, többek között az üzletük raktárában voltak elhelyezve, amelyek a leltárban nem szerepeltek.
Ezek a fonalak az Rt. tulajdonát képezték, és mint készletet kellett azokat a mérlegben szerepeltetni. Ugyanakkor az I. r. terhelt azzal is tisztában volt, hogy ezek a készletek nem ténylegesen eladható készletek, hanem azok olyan selejtes áruk, amelyeket a vevők reklamációi folytán visszavásároltak és további sorsuk az lett volna, hogy a gyár területére beszállítják és megsemmisítik.
A fentiek tudatában az I. r. terhelt utasítására ezen készletekről is leltárfelvételi jegyeket állítottak ki, és azokkal módosították az 1993. évi mérleg készlet-adatait.
Ennek megfelelően a mérlegben 30 949 000 forint összegű saját termelési készletet tüntettek fel, tudva azt, hogy a hitelkérelemhez a meglévő készletek értékesítéséből befolyó árbevételt engedményező nyilatkozatot kell tenniük a bank, mint jogosult részére.
A terheltek a fentiek tudatában írták alá a B. Bank Rt.-vel a megállapodást, melyben a bank zálogjoggal biztosította követelését a mérlegben feltüntetett 30 949 000 forint értékű fonalkészletre, illetve árbevételt engedményező nyilatkozatot kért az Rt.-től az ezen készletek eladásából befolyó összeg tekintetében. Emellett zálogjoggal – melyet közjegyző előtt készített okiratban rögzítettek – biztosította követelését, úgy, hogy a Kft. tulajdonában lévő egyes gépekre jegyeztek be zálogjogot.
A B. Bankot megtévesztették, mert a készletek értékesítésre alkalmatlanok voltak. Ennek ismeretében a B. Bank Rt. a hitelkérelmet elutasította volna. Miután azonban a bank a F. Rt. nevében benyújtott kérelmet elbírálta, és a forgóeszköz-hitel folyósításának nem látta akadályát, így 1994. június 1. napján a F. Rt.-vel hitelszerződést kötött és a gazdasági társaság részére 25 millió forintot folyósított.
A hitelszerződést és a biztosítására szolgáló zálogszerződéseket a F. Rt. nevében a vádlottak írták alá.
1994. második felében az I. r. vádlott egészségi állapota miatt a F. Rt. új megbízott vezérigazgatója mellett tanácsadóként dolgozott, majd ezen megbízatása is megszűnt 1994. november hónapban.
A fenti időszak alatt a F. Rt. kamatfizetési kötelezettségének eleget tett, azonban az 1995. év elejétől esedékes tőketartozás már fizetni nem tudta, mert időközben vele szemben felszámolási eljárás indult.
A felszámolási eljárás keretében a B. Bank Rt. követelésének csekély részéhez jutott hozzá, miután az időközben már az általuk kezdeményezett és megindult végrehajtási eljárás meghiúsult.
A városi bíróság a terheltek cselekményét társtettesként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntetteként és társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. Jogi álláspontját akként fejtette ki, hogy a terheltek a B. Bank Rt. sértettet jogtalan haszonszerzés végett, az általuk képviselt gazdasági társaság anyagi érdekében megtévesztették. Megtévesztő magatartásuk azt a célt szolgálta, hogy ezáltal a részvénytársaság olyan hitel-lehetőséghez jusson, amelyhez egyébként a valóságnak megfelelő adatok szolgáltatásakor nem jutott volna. Ekként ez az előny mindenképpen jogtalannak minősült.
Magatartásukhoz kapcsolódóan a sértettet 25 millió forint tőke és ennek járulékai erejéig kár érte. Ezen kár bekövetkezte azonban már nem csak és kizárólag a két terhelt magatartására vezethető vissza. A terheltek a hitelszerződés megkötésekor kockázatot vállaltak. A kockázatvállalás a gazdasági tevékenységre alapozottan indokoltnak tekinthető mértékig a gazdasági tevékenység körében elfogadott. Ezen kockázatvállalásra tekintettel azonban nem zárható ki az, hogy a hitelszerződés megkötésekor a F. Rt. olyan gazdasági helyzetben volt, amely mellett a hitelt lejáratkor vissza tudta volna fizetni. A fizetésképtelenség bekövetkezését mutató utólagos gazdasági eseményekből ugyanis ilyen következtetés a hitelszerződés megkötésének időpontjára kétséget kizáróan nem vonható.
A Btk. 289. §-ában meghatározott, társtettesként elkövetett számviteli fegyelem megsértése vétségének vádja alóli felmentést pedig azzal indokolta, hogy a cselekmény elkövetése nem nyert bizonyítást [régi Be. 214. § (3) bek. b) pontja].
Az ítélet ellen az ügyész mindkét terhelt vonatkozásában a tényállás 2. pontjában foglalt számviteli fegyelem megsértése vétségének vádja alóli felmentés miatt, e cselekményben a terheltek bűnösségének megállapítása, a szabadságvesztés-büntetés tartamának súlyosítása, felfüggesztésének mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében fellebbezett, amelyet fellebbezésének írásbeli indokolásában, majd a megyei főügyészség által is megerősítve az ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése érdekében tartott fenn.
A terheltek és védőik valamennyi vádpont alóli felmentésért fellebbeztek, és az ügyészi indítvánnyal szemben a városi bíróság ítéletét megalapozottnak, felülbírálatra alkalmasnak jelölték meg.
Az elsőfokú ítélet az I. r. terheltet jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette alól felmentő részében fellebbezések hiányában jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság a 2002. november 19.-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a terhelteknek a tényállás 1. pontjában írt cselekményét társtettesként elkövetett hitelezési csalás bűntettének és társtettesként elkövetett számviteli fegyelem megsértése vétségének minősítette. Ugyanakkor a terheltek bűnösségének magánokirat-hamisítás vétségében megállapítását mellőzte.
A szabadságvesztés tartamát mind az I. r., mind a II. r. vádlott vonatkozásában 1-1 évre enyhítette. Mellékbüntetésül az I. r. terheltet 300 000 forint, a II. r. terheltet 100 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, amelyet meg nem fizetés esetén 1000 forintonként rendelt 1 napi fogházbüntetésre átváltoztatni. Helyesbítette az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét, megállapítva azt is, hogy a 106 478 forint bűnügyi költségből
51 050 forintot az állam visel.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás adatai és a bűnügyi iratok tartalma alapján a régi Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörében kiegészítette, illetve helyesbítette.
A megyei bíróság szerint egyik terhelt terhére sem nyert bizonyítást kétséget kizáróan, hogy nem állt szándékukban a felvett hitelt visszafizetni, illetve, hogy a hitel visszafizetésének esélytelenségével a felvételkor tisztában lettek volna.
Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a terheltek cselekményét társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettének és társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.
Ehelyett a terheltek cselekménye a Btk.-ba az 1994. évi IX. tv. 14. §-ával beiktatott, 1994. május hó 15. napjától hatályos 297/A. §-ban meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett hitelezési csalás bűntettének és – figyelemmel arra, hogy e tényállásban írt magatartásukkal a Számviteli Törvényben meghatározott tételes előírásokat [Számviteli Törvény 10. §-ának (3) bekezdése és 14. §-a] több vonatkozásban szándékosan megszegték, – a Btk. 289. § a) pontjában meghatározott, társtettesként elkövetett számviteli fegyelem megsértése vétségének minősül.
Ugyanakkor a társtettesként elkövetett hitelezési csalás bűntettével halmazatban a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége nem volt megállapítható, ezért a megyei bíróság a terheltek bűnösségének megállapítását e tekintetben mellőzte.
A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt javára a terhelt felülvizsgálati eljárásra meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. 2003. június 16-án megszerkesztett indítványát az akkor hatályos Be. rendelkezéseire alapozta, és a Be 291. §-ának (3) bekezdése alapján bűncselekmény hiányában kérte az I. r. terhelt felmentését a társtettesként elkövetett hitelezési csalás bűntettének vádja alól. Egyben kérte a felmentésre tekintettel a társtettesként elkövetett számviteli fegyelem megsértése vétségét illetően az álláspontja szerint törvénysértően súlyos büntetés enyhítését és a terhelttel szemben e cselekmény miatt pénzbüntetés kiszabását.
A felülvizsgálati indítvány indokolása szerint helyesen ismerte fel az elsőfokú ítélet felülbírálata során a megyei bíróság azt, hogy a terhelteknek a tényállás 1. pontjában meghatározott cselekménye társtettesként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettét (Btk. 318. §) nem valósította meg. Anyagi jogszabálysértéssel állapította meg azonban ezen tényállás alapján a terheltek bűnösségét a Btk. 297/A. §-a szerinti társtettesként elkövetett hitelezési csalás bűntettében.
E törvényi tényállást ugyanis a Btk. 1994. évi IX. törvénnyel történt módosítása (14. §) iktatta be 1994. május 15-étől kezdődő hatállyal a bűncselekmények sorába.
A cselekmény törvényi tényállási elemét képezi valótlan tartalmú okirat felhasználása.
A tényállásban meghatározott felhasználás körébe tartozik minden olyan tevékenység, amelynek következtében a valótlan tartalmú okirat eljut a hitelkérelem tárgyában döntésre jogosult intézményhez vagy személyhez. Ugyanakkor a törvényi tényállásból következően a hitel nyújtása, a hitelszerződés aláírása nem releváns a hitelezési csalás bűntette vonatkozásában.
A B. Bank Rt. Ny.-i Fiókjához 1994. május 2-án került sor a hitelkérelem benyújtására. Ezt az időpontot a jogerősen megállapított tényállás nem rögzíti, azonban a vádiratból ez kitűnik. A büntetőeljárás során beszerzett iratokból megállapítható, hogy a hitelkérelem elbírálása során a pénzintézetnél 1994. május 5-én ún. ,,cenzúra előterjesztés'' készült, majd a hitelbírálati előterjesztés lapját 1994. május 11-én töltötték ki.
Ekként ,,a hitelezési csalás bűncselekményének elkövetési időpontja'' az adott esetben 1994. május hó 2. napja volt.
A Btk. vonatkozó módosítása azonban csak 1994. május hó 15-étől lépett hatályba. A Btk. 2. §-a szerint pedig a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a terheltek bűnösségét e vonatkozásban olyan cselekményben állapította meg, amely az elkövetéskor még nem volt büntetendő.
A Legfőbb Ügyészség átiratában, illetve a Legfőbb Ügyészség képviselője a másodfokú tárgyaláson a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Az átiratban foglaltak szerint az indítvány a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapítottan téves jogi álláspont mellett sérelmezi a terhelt bűnösségének társtettesként elkövetett hitelezési csalás bűntettében megállapítását. Ezen túlmenően pedig részben a jogerős ítélet tényállását támadja, amely azonban a törvényben kizárt, megalapozatlanságra hivatkozással felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem kerülhet sor.
A Legfelsőbb Bíróság a 2003. július 1-je előtt jogerősen befejezett ügyben az új Be. 603. § és 605. §-aira figyelemmel – mivel a kérelem 2003. július 1-je után érkezett –, a Be. XVII. Fejezetében írt felülvizsgálati rendelkezéseket alkalmazta.
Ennek során az iránya szerint az I. r. terhelt javára indult felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozatot a támadással nem érintett felmentő rendelkezések kivételével, vagyis a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és a felülvizsgálati indítványban meghatározott, a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában írt okok, továbbá – hivatalból – a Be. 405. § c) pontja szerinti eljárásjogi okok tekintetében bírálta felül [Be. 420. § (4) és (5) bek.].
Vizsgálatának eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, mivel az ügyben a cselekmény jogi minősítését érintő anyagi jogszabálysértés ugyan valóban megvalósult, ez azonban a terhelttel szemben törvénysértő büntetés kiszabását nem eredményezte.
Ekként pedig a terheltnek a felülvizsgálati indítványban kérelmezett felmentésére nem kerülhetett sor és a Be. 405. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálat két együttes feltétele sem áll fenn maradéktalanul.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jelen esetben annak van döntő jogi jelentősége, hogy a téves minősítés a terhelt javára törvénysértő helyzetet eredményezett. A törvényes minősítés alapulvétele mellett pedig a kiszabott büntetés törvénysértőnek semmiképpen sem tekinthető.
A felülvizsgálat során irányadó minősítés megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság arra volt figyelemmel, hogy a felülvizsgálatban maradéktalanul irányadó tényállás hiánytalanul magába foglalja a Btk. 318. §-a szerinti csalás bűncselekményének tényállási elemeit.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a csalás bűncselekményét az követi el ,,aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.''
Az irányadó tényállás szerint a terheltek úgy igényeltek rövid lejáratú forgóeszköz-hitelt a sértett pénzintézettől, hogy a mellékletként benyújtott mérlegben 30 949 000 forint értékű saját termelési készletet tüntettek fel, amelyből 17 280 000 forint készletérték fiktív volt, selejtárut takart. Kétségtelen, hogy a terheltek által képviselt vállalkozás ebben az időben még fizetőképes volt, és a terhelteknél a hitel-visszafizetési szándék fennállt. Ugyanakkor tudták azt, hogy a hitelhez csak további különleges feltételek teljesítése esetén juthatnak hozzá, ugyanis a meglévő készletek értékesítéséből befolyó árbevételt engedményező nyilatkozatot kell tenniük a B. Bank Rt. mint jogosult részére. A terheltek a fentiek tudatában olyan megállapodást írtak alá a hitelt nyújtó pénzintézettel, amelyben az zálogjoggal biztosította követelését a vállalati mérlegben feltüntetett 30 949 000 forint fonalkészletre nézve, illetve árbevételt engedményező nyilatkozatot kért a hitel felvevőjétől az ezen készletek eladásából befolyó összeg tekintetében. Ezen túlmenően biztosítékként zálogjog engedélyezését kívánta meg az Rt. tulajdonában lévő egyes gépekre nézve is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben a terheltek a hitel megszerzése végett jogtalan haszonszerzési célzattal ejtették tévedésbe a hitelt nyújtó pénzintézetet és a sértett kára a hitel folyósításával, annak összegével egyező mértékben bekövetkezett.
Olyan esetben ugyanis – hasonlóan a BH 2001/160. sz. eseti határozatban más összefüggésben, de kölcsönösszeg jogtalan felvételére vonatkozóan is kifejtett jogi állásponttal – megvalósítja a csalás bűncselekményét az az egyébként fizetőképes és a hitel visszafizetésére szándékkal rendelkező elkövető is, aki egy adott hitelhez kizárólagosan meghatározott – akár jogszabályok, akár a hitelt nyújtó által támasztott – külön feltételek fennállta mellett juthat csak hozzá, azonban avégett, hogy ezek tekintetében a hitelt nyújtót tévedésbe ejtse, és a hitelhez ekként jogosulatlanul hozzájusson, valótlanul a megkívánt külön feltételek fennforgását állítja, kiemelten hamis vagyoni fedezetet ajánl fel az előírt feltételek körében a hitelt nyújtó részére.
A másodfokú bíróságnak tehát a cselekményt – az elsőfokú bírósággal egyezően, a jogi indokolás fentiek szerinti helyesbítésével a Btk. 18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, de az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti, társtettesként, jelentős kárt okozó csalás bűntettének kellett volna az I. r. terhelt tekintetében minősítenie.
Jelen ügyben 1994. május 14. előtt került sor valótlan okiratok felhasználására. Ekként, mivel további okiratok az érdemi elbírálásig benyújtásra már nem kerültek, a cselekmény 1994. május 15. előtt befejeződött.
Így az elkövetés időpontjában a hamis magánokirat benyújtása kizárólag a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat- hamisítás vétségének minősülhetett, amelyet csalás (Btk. 318. §) bűncselekményének elkövetése esetén azzal anyagi halmazatban kellett megállapítani.
A terhelt cselekménye azért sem képezhette hitelezési csalás bűntettét, mert ezen új törvényi tényállás avégett került megalkotásra, hogy a tényállásban írt elkövetési körülmények között és célból megvalósított magánokirat-hamisítás büntetőjogi fenyegetettsége növekedjen. Nem volt és nem is lehetett a törvénymódosítás célja az, hogy a gazdasági tevékenység körében elkövetett, de addig csalás bűncselekményének minősülő cselekményeket enyhébben büntetendő, privilegizált esetként szabályozza.
A kifejtettekre figyelemmel tehát a másodfokú bíróság olyan cselekményt minősített csalás bűntette helyett hitelezési csalás bűncselekményének, amelynek tekintetében az elkövetés időpontjában a hitelezési csalás még nem volt büntetendő.
A fentiek szerinti téves minősítés megállapítása a terhelt javára történő büntetés megváltoztatáshoz a felülvizsgálati eljárásban nem vezethetett, mert a törvényes minősítés szerint 1 évtől – 5 évig terjedő büntetési tételre figyelemmel az alkalmazott halmazati fő- és mellékbüntetés törvénysértően eltúlzottnak semmiképp nem tekinthető. Értelemszerűen nem vezethetett a téves minősítés megállapítása a terhelt javára folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban terhes – a minősítést érintő – érdemi rendelkezés meghozatalára sem.
Miután a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a fenti indokokból alaptalannak találta, ezért a támadott másodfokú határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 2154/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás