BÜ BH 2006/245
BÜ BH 2006/245
2006.08.01.
Ha a fogva lévő vádlott a nyilvános ülésre történő előállítását kéri, távollétében a nyilvános ülés nem tartható meg, mert a védekezéshez való joga sérülne [Alkotmány 57. § (3) bek.; Be. 5. § (3) bek., 359. § (3) bek., 361. § (2) bek.].
A megyei bíróság a 2004. év szeptember hó 16. napján kelt ítéletével M. I. bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg.
Ezért őt 3 évi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Rendelkezett a járulékos kérdésekről is.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosítás végett, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.
Az ítélőtábla a kétirányú fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet felülbírálta.
Megkereste emellett a P. Országos Büntetés-végrehajtási Intézetet, hogy a nyilvános ülésre az előzetes letartóztatásban lévő vádlottat – amennyiben azt a vádlott kéri – állítsák elő.
M. I. a határnapról történt értesítés átvételét igazoló kézbesítési íven a 2005. év április hó 22. napján úgy nyilatkozott, hogy az ügy másodfokú elbírálására kitűzött nyilvános ülésen jelen kíván lenni, arra kéri az előállítását.
Ezt követően – 2005. év május hó 19. napján a P. Országos Büntetés-végrehajtási Intézet arról értesítette az ítélőtáblát, hogy M. I.-t egészségügyi okok miatt nem tudják előállítani a nyilvános ülésre, mert a vádlottat kórházban kezelik.
A kitűzött nyilvános ülésen a tanács elnöke megállapította, hogy a vádlottat a BV. intézetből nem állították elő, így a vádlott kérelmére figyelemmel a nyilvános ülés megtartásának törvényi akadálya van.
Ezt követően az ítélőtábla megkereste a M. I. vádlottat kezelő Szt. P. Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztályát.
A vádlott kezelőorvosa azt a tájékoztatást adta, hogy a vádlottat a 2005. év május hó 17. napján vették fel az osztályra mellkasi fájdalom miatt. Ennek hátterében az EKG-vizsgálat alapján heveny alsó-hátsófali szívinfarktust igazoltak. A diagnózis szerint a szívinfarktus többszörös, életveszélyes szövődményekkel – a pitvar-kamrai ingerületvezetés teljes blokkjával, súlyos kisvérköri szívelégtelenséggel és szív eredetű keringési shock állapottal – társult. További szövődményként jelentkezett a bal alsó végtag lábszártól lefelé észlelhető kritikus vérellátás hiánya, ami miatt a végtag lábszári amputációja indokolt. Emellett a gépi lélegeztetéssel egyidejűleg fellépett bal oldali tüdőgyulladás. Az alsó végtag oxigénhiányos állapota és a tüdőgyulladás együttesen súlyos gyulladásos állapotot tartanak fenn. Az orvosi tájékoztatás szerint a vádlottat továbbmenően heveny veseelégtelenség fenyegeti.
Mindezek miatt M. I. jelenleg gépi lélegeztetésre, illetve az ismert legerőteljesebb gyógyszeres keringéstámogatásra szorul, valamint ideiglenes szívritmus-szabályozó készüléket, pacemakert is kapott.
A kezelőorvos véleménye szerint az alkalmazott kezelés mellett a vádlott szív-érrendszeri és lélegeztetési mutatói stabilan tarthatók, de állapota súlyos, életveszélyes. Kórjóslata rendkívül kedvezőtlen, életben maradási esélyei csekélyek.
A Be. 359. § (3) bekezdés I. fordulata alapján a másodfokú bíróság az eljárást tanácsülésen felfüggeszti, ha megállapítja, hogy ennek a 266. § (1) bekezdése alapján helye van.
A Be. 266. § (1) bekezdésének a) pontja sem sorolja fel tételesen a felfüggesztést lehetővé tévő okokat, hanem utal a 188. § (1) bekezdésének a), b) illetve d)-g) pontjaira annak meghatározásakor, hogy mikor függesztheti fel a bíróság az eljárást.
A Be. 188. § (1) bekezdése már a nyomozás felfüggesztésének eseteiről szól.
A b) pont szerint az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt.
A Be. 359. § (3) bekezdés II. fordulata azonban a másodfokú eljárásnak ez utóbbi okból történő felfüggesztése esetén megszorítást tesz. Úgy rendelkezik, hogy a 188. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az eljárás csak akkor függeszthető fel, ha a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg.
A konkrét esetben a M. I. kezelőorvosa által tett nyilatkozat egyértelműen igazolta, hogy a vádlott betegsége olyan jellegű, amely őt tartósan akadályozza az eljárásban való részvételben, képtelenné teszi őt az eljárásjogi kötelezettségei teljesítésére, illetve arra, hogy a jogait gyakorolhassa.
Annak eldöntése, hogy a terhelt betegsége tartós, súlyos-e, szakkérdés. Ebben a kérdésben a vádlott kezelőorvosa egyértelmű, határozott és meggyőző nyilatkozatot tett, ezért e kérdéssel a továbbiakban az ítélőtábla nem foglalkozott.
Az ítélőtáblának ezután azt kellett megvizsgálni, hogy az ügy másodfokú elbírálására a büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján sor kerülhet-e a vádlott távollétében, vagy sem.
Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése az alapvető jogok között rögzíti, hogy a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga.
Ennek az alapvető jognak a tartalmát fejti ki részletesebben a Be. 5. §-a. A (3) bekezdés alapján a terhelt személyesen védekezhet, és a védelmét az eljárás bármely szakaszában védő is elláthatja. A törvény a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az e törvényben meghatározott módon védekezhessék.
A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe [25/1991. (V. 18.) AB határozat].
A védelemhez való jog természetszerűleg az ellenérdekű fél előadásaira és indítványaira a közvetlen reagálást, a személyes jelenlétben megnyilvánuló meggyőző erőt biztosító tárgyalási részvétel útján gyakorolható a leghatékonyabban. A kontradiktórius tárgyalási szakaszban ettől csak kivételesen indokolt eltekinteni. [476/B/2003. (V. 23.) AB határozat]
A védelemhez való jog, mint alapvető jog a büntető ügyek másodfokú bíróság által történő elbírálása során is érvényesül. A konkrét eljárási szabályokat is ennek megfelelően fogalmazza meg a törvény.
A jelen ügyben az ítélőtábla az ügy másodfokú elbírálására nyilvános ülést tűzött ki.
Erre a Be. 361. § (1) bekezdése alapján akkor van lehetőség, ha megalapozatlanság esetén a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján megállapítható, illetőleg, ha az ügyben a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében a vádlott meghallgatása szükséges.
Ebből is következik, hogy a nyilvános ülés, mint eljárási forma egyik központi kérdése, hogy a vádlottat a másodfokú bíróság lehetőleg személyesen hallgassa meg, és ennek figyelembevételével is döntsön a büntetéskiszabás körében irányadó egyes tényezők mikénti figyelembevételéről.
A Be. 361. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság azt, akinek a meghallgatását szükségesnek tartja, nyilvános ülésre idézi, a fogva lévő vádlott előállítása iránt intézkedik.
A vádlottat tehát hivatalból elő kell állíttatni abban az esetben, ha a másodfokú bíróság a fogva lévő vádlottat a nyilvános ülésre idézi. Ez a szabály ugyanakkor arról nem rendelkezik, hogy a fogva lévő, de a nyilvános ülésről csupán értesített vádlott előállítása a nyilvános ülésre kötelező-e vagy sem.
Erre vonatkozóan eligazítást a fellebbezési tárgyalásra vonatkozó szabályok adnak, ugyanis a Be. 361. § (3) bekezdése szerint a nyilvános ülés megtartására a tárgyalásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A tárgyalásra vonatkozó szabályok között a Be. a 364. § (1) bekezdésben a nyilvános ülésnél írtakhoz hasonló szabályt fogalmaz meg, amikor azt mondja, hogy ha a megidézett vádlott fogva van, a másodfokú bíróság az előállítása iránt intézkedik. Itt azonban már arra vonatkozóan is tartalmaz szabályozást a törvény, hogy mi történjék abban az esetben, ha a vádlottat a másodfokú bíróság nem idézte meg, csak értesítette: a 364. § (3) bekezdés II. fordulata ugyanis kimondja, hogy a fogva lévő – és csupán értesített – vádlottat saját vagy a védője kérelmére a tárgyalásra elő kell állítani. Eszerint – a fellebbezési tárgyalásra vonatkozó szabályoknak a nyilvános ülésre történő értelemszerű alkalmazásával – a nyilvános ülésről értesített vádlott távollétében, amennyiben ő maga az előállítását kérte, a nyilvános ülés nem tartható meg.
A nyilvános ülés megtartása a fogva lévő terhelt ezzel ellentétes nyilatkozatának figyelmen kívül hagyásával súlyos eljárási szabálysértés, mert az valójában a vádlottnak az Alkotmányban, valamint a büntetőeljárásról szóló törvény alapvető rendelkezései között megfogalmazott védekezéshez való jogát csorbítja. Ezzel együtt pedig a vádlottnak a tisztességes eljáráshoz való alapvető alkotmányos joga is sérül.
Az adott esetben tehát – mivel a vádlott úgy nyilatkozott, hogy az ügy másodfokú elbírálására kitűzött nyilvános ülésen személyesen részt kíván venni – az ítélőtábla a vádlottnak ehhez a nyilatkozatához mindaddig kötve van, amíg a vádlott maga nem nyilatkozik ennek az ellenkezőjéről, vagyis kifejezetten nem járul hozzá a nyilvános ülésnek a távollétében történő megtartásához.
Eddig a pillanatig a nyilvános ülés megtartásának a vádlott előállításának hiánya törvényes akadályát képezi, vagyis az eljárás a törvény szerint a távollétében nem folytatható.
Megjegyzi továbbmenően az ítélőtábla, hogy a Be. 365. §-ában szabályozza, hogy a tárgyalásnak (nyilvános ülésnek) a vádlott távollétében történő megtartására mikor kerülhet sor. Eszerint a tárgyalás akkor tartható meg, ha a szabadlábon lévő vádlott szabályszerű értesítése megtörtént, vagy a vádlottat a tárgyalásról azért nem lehetett értesíteni, mert a lakcímének megváltozását nem jelentette be. A megidézett vádlott távollétében a tárgyalás akkor is megtartható, ha a vádlott előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, illetőleg a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést.
A konkrét esetben a nyilvános ülésnek a vádlott távollétében történő megtartását a törvény ezen rendelkezései sem teszik lehetővé.
Mindezek alapján az ítélőtábla az eljárást a Be. 359. § (3) bekezdésében írt eljárás szerint – a Be. 266. § (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel – a Be. 188. § (1) bekezdése b) pontja alapján felfüggesztette.
(Fővárosi Ítélőtábla 5. Bf. 1942/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás