PÜ BH 2006/253
PÜ BH 2006/253
2006.08.01.
A kártalanítási számla kezelőjének helytállási kötelezettsége nem függ attól, hogy a gépjármű forgalmi engedéllyel, rendszámmal ellátott-e [58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 7. §, 9. §].
D. M. 1998. augusztus 1-jén a II. r. alperes tulajdonában álló, hatósági jelzés nélküli MTZ-50 típusú traktorral és a hozzákapcsolt MBP 5 típusú pótkocsival közlekedett. K. J., az I. r. felperes házastársa, a II-III. r. felperes édesapja motorkerékpárjával az E75 főútvonalon haladt. A járműszerelvény vezetője a földútról úgy hajtott ki a főútvonalra; hogy az ott elhelyezett ,,Állj! Elsőbbségadás kötelező!'' jelzőtábla ellenére nem adott elsőbbséget a felperesek hozzátartozója által vezetett motorkerékpárnak, ennek következtében a járművek összeütköztek. A balesetben a motorkerékpár vezetője és utasa életét vesztette.
A K.-i Városi Bíróság ítéletében D. M. bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg és ezért elítélte. A balesetet megelőzően az I. r. felperes és házastársa családi gazdaságukban őstermelőként dolgoztak. Gyermekeik a II. r. és a III. r. felperes, akik édesapjuk halálakor 8 és 3 évesek voltak.
A felperesek kárigényét az I. r. alperes arra hivatkozva utasította el, hogy a károkozás azonosító jellel el nem látott lassú járművel történt, mely nem tartozik a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosítását szabályozó rendelet hatálya alá.
A felperes ezt követően előterjesztett, majd módosított és a II. r. alperesre kiterjesztett keresetében 5 876 309 forint és kamatai megtérítésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 1 843 109
forintot, továbbá az I. r. alperesnek 800 000 forintot, a II. r. felperesnek 500 000 forintot, a III. r. felperesnek 300 000 forintot, valamint a fenti összegnek 1998. augusztus 1-jétől a kifizetésig a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatát.
A felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét, valamint a II. r. alperessel szemben ezt meghaladóan előterjesztett keresetét elutasította.
A felperesek fellebbezése – amely a nem vagyoni kártérítés 1 500 000, 1 000 000 és 800 000 forintra való felemelésére, valamint az I. r. alperesnek a II. r. alperessel egyetemleges marasztalására irányult – alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a II. r. alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét I. r. felperest illetően 1 000 000 forintra, II. r. felperest illetően 800 000 forintra, III. r. felperest illetően 500 000 forintra felemelte. Ezen összegek után 1998. augusztus 1-jétől 2001. december 31-éig évi 20%, 2002. január 1-jétől a mindenkori éves költségvetési törvényben írt mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a II. r. alperest.
A jogerős ítélet indokai szerint az I. r. alperes csak akkor köteles helytállásra, ha a kárt olyan jármű okozta, amelyre a felelősségbiztosítási kötelezettség fennáll és forgalomba helyezése megtörtént. A II. r. alperes által forgalomba nem helyezett gépjármű hatósági engedéllyel, jelzéssel nem rendelkezett, ezért típusának meghatározását a közlekedési hatóság sem tudta elvégezni. Mivel a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy a balesetet biztosítási kötelezettség alá tartozó jármű okozta, az I. r. alperes helytállási kötelezettsége nem állapítható meg. A másodfokú bíróság a felpereseket ért nem vagyoni hátrány kiegyenlítésére, megnehezült élethelyzetük figyelembevételével és a saját ítélkezési gyakorlatához is igazodóan az I. r. felperes tekintetében 1 000 000 forint, a II. r. és a III. r. felperes vonatkozásában 800 000 forint és 500 000 forint kártérítést talált alkalmasnak.
Az elsőfokú ítéletnek a késedelmi kamat mértékére vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatását a Ptk. 301. § (1) bekezdésének módosításaival indokolta.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Az I. r. felperes részére fizetendő nem vagyoni kártérítést 1 500 000 forintra, a II. r. felperesét 1 000 000 forintra, a III. r. felperesét 800 000 forintra kérték felemelni azzal, hogy a teljes marasztalási összeg megfizetésére az alperesek egyetemlegesen kötelesek.
Előadták, hogy a jogerős határozat tévesen értelmezte az általános szerződéskötési kötelezettség és az ez alóli kivétel viszonyát. Érvelésük szerint a szerződéskötés minden közúton közlekedő gépjármű számára általános kötelezettség, ez alól csak az a jármű jelent kivételt, amelyik azonosítási jellel el nem látott lassú járműként nem vesz részt a forgalomban.
Sérelmezte a nem vagyoni kártérítés összegét és állította, hogy a jogerős határozatban megállapított összeg nem felel meg a Ptk. 355. § (1) bekezdésében foglalt elvnek.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a jármű forgalomba helyezése nem történt meg, érvényes hatósági jelzéssel, forgalmi engedéllyel nem rendelkezett. Ennek következtében nem jött létre a II. r. alperes biztosítási kötelezettsége, ami az I. r. alperes helytállásának feltétele.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésének korlátai között vizsgálta. Ez az adott esetben az I. r. alperes helytállási kötelezettsége jogalapjának fennállására, a II. r. alperessel egyetemleges marasztalására, valamint mindkét alperest illetően a megállapított nem vagyoni kártérítés összegére vonatkozott. A felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperesek rendkívüli perorvoslati kérelme részben, az alábbiak következtében megalapozott.
Az utakon közlekedő gépjárművek jelentős száma állandó veszélyhelyzetet eredményező kárforrás, ezért jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy a gépjárművek által okozott károk megtérüljenek. Ezt szolgálja a felelősségbiztosítási szerződés megkötésének kötelezővé tétele mellett annak jogszabályi garanciája, hogy a kártérítési követelés ilyen szerződés hiányában is kielégítést nyerjen.
Ez utóbbit a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 9. §-ának (2) bekezdése akként rögzíti, hogy a károsult a biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzembentartó gépjárműve által vagy az ismeretlen gépjárművel a Magyar Köztársaság területén okozott kárának megtérítése iránti követelését – a rendelet és a mellékletében foglalt általános feltételek alapján – a Kártalanítási Számlával szemben is érvényesítheti.
A Kártalanítási Számla a R. 7. §-ának (3) bekezdése értelmében köteles a károsult követelésének kielégítésére. A közúti forgalomban részt vevő, a közlekedési szabályok megszegésével kárt okozó gépjármű üzembentartóját terhelte a felelősségbiztosítási szerződés megkötésének kötelezettsége, melynek elmulasztása megalapozta az I. r. alperesnek a felperesekkel szembeni helytállását.
A másodfokú bíróság téves álláspontja következtében alap nélkül kívánta meg a felperesektől a kárt okozó gépjármű forgalmi rendszámmal ellátott lassú jármű, vagy mezőgazdasági vontató minőségének igazolását. Az I. r. alperes kártérítési kötelezettsége nem a gépjármű hatósági jelzésének (forgalmi rendszámának) meglététől függött. Az a gépjármű közúti forgalomban való részvétele miatti lehetséges kárforrás jellegén, az emiatti kötelező szerződéskötés elmulasztásán, és az adott körülmények melletti károkozáson alapult.
Az I. r. alperesnek a R. 9. §-ának (2) bekezdésén alapuló helytállása, a II. r. alperesnek a Ptk. 345. §-án alapuló felelőssége egyaránt a kár megtérítését szolgálja, ezért az összefüggő jogviszonyból eredő tartalmában azonos szolgáltatást a jogosultak oszthatatlanná, ezáltal a kötelezettséget egyetemlegessé alakíthatták. Ezért nem volt akadálya az alperesek Ptk. 337. §-a által meghatározott egyetemleges marasztalásának.
A Ptk.-nak az 1998-ban bekövetkezett balesettel okozott kár elbírálására irányadó 355. § (1) bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén azt a kárpótlást vagy költséget is meg kell téríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A közeli hozzátartozó elvesztése miatti nem vagyoni kár megítéléséhez szükséges azonban a hátrány bizonyítása, amely az adott ügyben megtörtént.
A másodfokú bíróság a hozzátartozók által érvényesített nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításánál az I. r. felperes idegrendszeri problémái mellett figyelembe vette az elhunyt halálával összefüggésben, házastársának elnehezült élethelyzetét, a II. r. és a III. r. felperes magatartászavarait, az iskolai beilleszkedéssel kapcsolatos nehézségeket. A feltárt körülmények okszerű értékelésével határozta meg a felpereseket megillető kártérítést, melynek jogszerű mérlegeléssel megállapított mértéke a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtett indokok alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alperesek egyetemleges marasztalása kérdésében megalapozott, míg a nem vagyoni kártérítés összegének felemelése iránti részében alaptalan volt. Ennek következtében a jogerős ítélet részben hatályon kívül helyezésével és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő felülvizsgálati határozatot hozott.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.201/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás