GÜ BH 2006/256
GÜ BH 2006/256
2006.08.01.
I. A szerződés közös megegyezéssel akkor szűnik meg, ha a felek erre vonatkozóan – akár ráutaló magatartással kifejezett – egybehangzó nyilatkozatot tesznek (Ptk. 319. §).
II. Ha a kötelezett a szerződést jogellenesen felmondja, a szerződés teljesítéséhez szükséges, a jogosult tulajdonában lévő berendezéseket leszereli, a jogosultnak azt a magatartását, hogy a tulajdonát képező dolgokat elszállítja – önmagában – nem lehet a szerződés közös megszüntetésére irányuló ráutaló magatartásnak tekinteni, sem pedig a felmondás – jogkövetkezmények nélküli – elfogadásának [Ptk. 205. § (1) bek., 216. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú ítélettel kiegészített tényállás szerint a 2000. január 11-én ötéves időtartamra kötött megállapodásban a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy meghatározott műszaki berendezéseket (sörcsapoló) bocsát az alperes rendelkezésére a v.-i sporttelepen lévő vendéglátó egységben történő használatra évi 50 000 Ft + áfa használati díj ellenében. Nem kell használati díjat fizetnie az alperesnek akkor, ha a szerződésben meghatározott mennyiségnél többet értékesít, és ha megtartja a kizárólagossági megállapodást. Az alperes vállalta, hogy a szerződés tartama alatt az egységben kizárólag a felperes által forgalmazott hordós sört értékesíti. Kikötötték, hogy az alperes az üzemeltetéssel kapcsolatban bármilyen módosítást 8 nappal előbb írásban köteles bejelenteni, továbbá, hogy az alperes szerződésszegése esetében köteles 200 000 Ft kötbért a felperesnek megfizetni.
Az alperes a fenti büfét a v.-i sportkörrel kötött bérleti szerződés alapján üzemeltette. A sportkör elnöke támogatási kérelmet nyújtott be a felpereshez, amely kérelmet a felperes elutasított. Ezt követően a sportkör vezetője ,,kötelezte'' az alperest mint bérlőt, hogy a korábbi szerződéstől eltérően a B. Sörgyár termékeit forgalmazza.
Cs. I. a felperes megbízottja 2001. augusztus 22-én megjelent az alperes által üzemeltetett vendéglátó egységben, jegyzőkönyvet vett fel, amelyben rögzítette, hogy ott az alperes idegen márkájú söröket forgalmaz, továbbá, hogy a felperes tulajdonában álló csapoló berendezések és reklámanyagok leszerelése megtörtént. Az alperes a jegyzőkönyvben feltüntette, hogy az ott írtakat nem ismeri el. A jegyzőkönyv hátoldalán az alperes a szerződés felbontásának okait részletezte, majd 2001. augusztus 23-án szerződést kötött a B. Sörgyár Rt.-vel, a sörgyár által forgalmazott termékeknek a vendéglátó egységben történő értékesítésére.
A felperes a keresetében 200 000 Ft kötbér és 50 000 Ft használati díj, mindösszesen 250 000 Ft tőke, annak kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni, az alperes ezzel szemben a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 45 000 Ft első-, másodfokú együttes perköltség megfizetésére. Elfogadta az elsőfokú bíróság megállapítását a vonatkozásban, hogy a felek között létrejött szerződés 2001. augusztus 22-én még hatályban volt, mivel az alperes erre irányuló írásbeli nyilatkozatot eddig az időpontig a felperessel nem közölt, viszont a 2001. augusztus 22-én felvett jegyzőkönyv hátoldalán az alperes a szerződés felbontására irányuló nyilatkozatot tett, amelyet a felperes tudomásul vett – a leszerelt sörcsapoló berendezéseket elszállította –, a szerződés megszüntetésének megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, így a szerződés 2001. augusztus 22-én megszűnt. Tekintve, hogy a perbe hozott jegyzőkönyv felvételének időpontjában a szerződés még fennállt, vizsgálta, hogy a szerződés megszűnéséig az alperes terhére róható-e olyan szerződésszegés, amely megalapozza a kötbérfizetési kötelezettségét.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperesnek ilyen szerződésszegést nem sikerült bizonyítania. A feltárt adatokból kétséget kizáróan nem látta megállapíthatónak, hogy a szerződés 6. pontjában írtakat megszegve az alperes a vendéglátó egységben idegen márkájú sört csapolt. A szerződés ugyanis csak a csapolt sör esetében tiltotta idegen márkájú termékek forgalmazását. A 2001. augusztus 22-én felvett jegyzőkönyv tartalmát sem találta alkalmasnak ennek bizonyítására. A jegyzőkönyv kizárólag azt rögzítette, hogy az egységben idegen márkájú terméket észlelt a felperes megbízottja, de annak sem mennyiségét, sem kiszerelését nem tüntette fel, és arra sem volt adat, hogy az ott talált hordó csapra volt-e verve, vagy sem. Tekintve, hogy az alperes részéről a szerződésszegés bizonyítást nem nyert, a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 199. §-ában, valamint a 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a másodfokú bíróság két okból találta alaptalannak a keresetet, nevezetesen egyrészt azért, mert a bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a vendéglátó egységben az alperes idegen márkájú csapolt sört értékesített; másrészt, hogy a szerződés a jegyzőkönyv felvételének napján közös megegyezéssel megszűnt azzal, hogy az alperes közölte a szerződés felbontására irányuló szándékát, a felperes pedig azt ráutaló magatartással elfogadta.
A perbe hozott jegyzőkönyvből megállapítható volt, hogy az idegen márkájú sör hordós kiszerelésű ,,b.-i'' típusú sör volt, a jegyzőkönyv hátlapján pedig rögzítve van, hogy az alperest a sportkör mint az üzlet tulajdonosa kötelezte a B. Sörgyár csapolt termékeinek forgalmazására. Ez a kijelentés csak akként értelmezhető, hogy az alperes csapolt b.-i sört forgalmazott. A 2003. november 7-én tartott tárgyaláson felvett jegyzőkönyv 3. oldalán az alperes maga is elismerte, hogy a jegyzőkönyv abban az időpontban készült, amikor már a b.-i termékeket forgalmazta. Ezzel viszont az alperes részéről a szerződésszegés megvalósult, ami a kötbérfizetési kötelezettségét megalapozta.
Vitatta, hogy a perbe hozott szerződés a szerződő felek közös megegyezése folytán szűnt meg. A Ptk. 199. §-a alapján az egyoldalú nyilatkozatokra a szerződésre vonatkozó szabályzat, így a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdését is alkalmazni kell. Az alperes az okirat hátoldalán az alperes a szerződés ,,felbontása'' iránti szándékát közölte. A hátoldalon továbbá azt részletezte, hogy miért kényszerült megszegni a felperessel kötött szerződést. A felperes megbízottja 2001. augusztus 22-én a szerződésszegés tényét megállapító jegyzőkönyvet vett fel, így a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése e napon szóba sem kerülhetett. Az alperesnek a szerződést megszüntető nyilatkozatot írásban legalább 8 nappal előbb kellett volna a felperessel közölni, amire nem került sor, így az alperesnek nem volt joghatályos felmondása a jegyzőkönyv felvételének időpontjáig. A jegyzőkönyvet készítő felperesi megbízott fel is hívta az alperes figyelmét arra, hogy tudomása szerint a szerződés ,,nem járt le'' tehát a szerződést a felperes fennállónak tekintette. Az pedig nem állapítható meg, hogy lemondott volna bármikor is a szerződésszegéssel kapcsolatos igényeiről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság tanácsban is megvizsgálta a felperes felülvizsgálati kérelmét és azt részben alaposnak találta. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság nem sértette meg a Ptk. 199. §-ában foglalt rendelkezéseket. A Ptk. 199. §-a szerint egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra – ha a törvény kivételt nem tesz – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A fenti rendelkezés helyes értelmezése szerint, ha az egyoldalú jognyilatkozat megalapoz valamely szolgáltatás követelésére irányuló jogosultságot, a reájuk vonatkozó szabályok megegyeznek a szerződés szabályaival. Ilyen – valamely szolgáltatás követelését megalapozó – egyoldalú jognyilatkozat azonban egyik fél részéről sem hangzott el.
További jogsértésként jelölte meg a felperes a másodfokú bíróság részéről a Ptk. 207. §-ában foglaltak megsértését. A perben ténylegesen az volt a vitás, hogy forgalmazott-e az alperes a perbe hozott vendéglátó egységben idegen csapolt sört, továbbá, hogy miként szűnt meg a felek közötti szerződés.
A felperes azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékokból tévesen következtetett arra, miszerint az alperes nem követett el olyan szerződésszegést, amelyet a szerződés szankcionált. E kérdésben a megállapított tényállás nem volt iratellenes és a bizonyítékok mérlegelése sem volt okszerűtlen. A felperes által hivatkozott, Cs. I. által 2001. augusztus 22-én felvett jegyzőkönyv tartalmazta a forgalmazott idegen sör hordós kiszerelését és annak típusát is. Ezzel szemben az alperes ugyancsak a jegyzőkönyvben akként nyilatkozott, hogy a leírtakat nem ismeri el. A felperes által hivatkozott abból a körülményből, hogy a vendéglátó egység tulajdonosa, a Sportkör kötelezte az alperest az idegen sör árusítására, nem következett, hogy ilyen sört az alperes valóban forgalmazott volna. Az elsőfokú eljárásban az 5. sorszámú jegyzőkönyvben az alperes azt adta elő, hogy amikor a fenti jegyzőkönyv készült, a B. Sörgyár termékei az üzletben fellelhetők voltak, csapolt sört viszont nem forgalmazott. Cs. I. tanú a 9. sorszámú jegyzőkönyvben azt vallotta, hogy a jegyzőkönyv felvételének időpontjára az alperes már leszerelte a csapoló berendezést és kérte azok elszállítását. A forgalmazás tényéről a bíróság a tanút nem nyilatkoztatta meg, hozzá a felperes jogi képviselője kérdést nem intézett, és arra sem volt adat, hogy fel volt-e szerelve a vendéglátó egységben olyan berendezés, amely a csapolt sör árusítását a jegyzőkönyv felvételének időpontjában lehetővé tette. Arra sem volt adat, hogy csapra volt-e verve a tanú által említett b.-i sört tartalmazó söröshordó. Ehhez képest Cs. I. tanú vallomásában nem hangzott el olyan tényállítás, amely az alperes által el nem fogadott jegyzőkönyv tartalmát megerősítette volna, sőt a vallomása éppen az alperes védekezését támasztotta alá. A bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett tehát a másodfokú bíróság arra, hogy a jegyzőkönyv felvételének időpontjában, vagy azt megelőző időtartamra nincs bizonyítva a perbe hozott vendéglátó egységben az idegen csapolt sör árusításának megtörténte.
Azt valóban jogsértéssel állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felek között a szerződés közös megegyezéssel szűnt meg. A szerződésnek a Ptk. 319. §-ának (1) bekezdésében írt közös megegyezéssel történő megszüntetése is szerződéssel történik, amely szerződés a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a felek kétoldalú egybehangzó jognyilatkozatával jön létre. Az a körülmény, hogy a felperes a perbeli vendéglátó egységből a leszerelt berendezéseit elszállította, nem tekinthető a szerződés megszüntetésére irányuló ráutaló magatartással kifejezett szerződési akaratnak. Az alperes a perben maga is a szerződés alperesi részről történő felmondását, nem pedig annak közös akarattal történő megszüntetését állította. A felmondás közlésével – melynek indokait a jegyzőkönyv tartalmazza – az alperes nyilvánvalóvá tette, hogy a szerződést nem kívánja fenntartani. Abból a tényből, hogy a felperes, mint tulajdonos a leszerelt berendezést elszállította – egyéb körülmény vagy nyilatkozat hiányában – nem lehet okszerűen következtetni a közös akarattal történő szerződés-megszüntetésre. Ebből csak arra lehet következtetni; a felperes tudomásul vette, hogy az alperes a továbbiakban a felperes által gyártott sört nem forgalmazza, de ez nem jelenti azt, hogy e tényt elfogadva a szerződésszegés következményeit sem kívánja vele szemben érvényesíteni.
A szerződés tehát nem a felek közös megegyezése folytán szűnt meg, arra nézve, hogy miként szűnt meg, a másodfokú ítélet nem tartalmaz tényállást. Az alperes azt állította, hogy a szerződést felmondta. A felmondása jogszerűségének kérdésében azonban a másodfokú bíróság nem foglalt állást. A felperes jogi álláspontja szerint az alperes a szerződést nem volt jogosult felmondani egyrészt azért, mert határozott időre kötött szerződés rendes felmondása kizárt, másrészt pedig azért, mert a felmondást írásban kellett volna bejelentenie, az alperes azonban felmondásra irányuló írásbeli bejelentést nem tett.
Az iratokból az nem volt megállapítható, hogy a felek a szerződés felmondását írásbeli alakhoz kötötték volna. A szerződés 7. pontjában foglalt rendelkezés az átadott dokumentációval valamint az üzemeltetéssel kapcsolatos változtatást – és itt a címváltozást, valamint a bérleti jog megszűnését sorolja fel – volt köteles az alperes írásban meghatározott idő alatt bejelenteni. A szerződés az alperes általi felmondás lehetőségét nem szabályozta, ezért írásbeliséget a szerződés a felmondás esetére nem is tartalmazott. Ennek hiányában azt kell a bíróságoknak vizsgálniuk, hogy a határozott időtartamra kötött szerződést jogosult volt-e az alperes felmondani. A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Cs. I. – vallomása szerint – 2001-ben már a felperes területi képviselője volt, ezért a hozzá intézett alperesi jognyilatkozat joghatályos volt. A Ptk.-nak a szerződésekre vonatkozó általános szabályai szerint a szerződés felmondását a másik fél szerződésszegése alapozhatja meg. Az egyes szerződésekre vonatkozó különös szabályok értelmében a szerződést akkor lehet felmondani, ha azt a törvény külön megengedi. Annak eldöntéséhez, hogy biztosít-e lehetőséget a Ptk. a szerződés felmondására, meg kell határozni, hogy a felek között milyen típusú szerződés jött létre. A felek megállapodásának tartalmát tekintve vegyes típusú szerződés jött létre, amely két szerződés a megbízás, illetőleg a dologbérlet elemeit is tartalmazza. Amennyiben a felek között a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megbízási szerződés jött létre, úgy a Ptk. 483. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződést meghatározott feltételek betartása mellett a megbízott is bármikor felmondhatja. A (4) bekezdés szerint folyamatos megbízási jogviszony esetében a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak, a peres felek között létrejött szerződésben azonban erre utalás sem történt. A 483. § (3) bekezdése szerint, ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni. A megbízott felmondása esetén tehát a bíróságnak vizsgálni kell, hogy arra alapos okkal került-e sor, ami a kártérítési felelősség alól a megbízottat mentesítheti.
Amennyiben a per adatai alapján azt lehet megállapítani, hogy a felek közötti tartós jogviszony az alperes részéről rendes felmondással nem volt megszüntethető, úgy abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az alperes jogszerűtlenül tagadta-e meg a teljesítést, azaz megszegte-e a szerződést, ha igen, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés jogkövetkezményeinek alkalmazása között (Ptk. 313. §). Mivel a felperes a szerződés teljesítését nem igényelte, így a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése értelmében kártérítést kérhet.
A felperes 200 000 Ft kötbér és 50 000 Ft bérleti díj megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kötbér meghatározott szerződésszegés esetén meghatározott pénzösszeg kifizetésére tett ígéret. A Ptk. 246. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetési kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a kötbér fizetését vállaló fél a szerződésszegésért felelős. A kötbér a kárátalány szerepét tölti be, így a Ptk. 246. §-ának (2) bekezdése szerint a jogosult a kárát nem köteles bizonyítani, a kötbér abban az esetben is megilleti, ha kára egyáltalán nem merült fel. Ugyanezen jogszabályhely értelmében érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát is, ez esetben azonban annak bekövetkezését bizonyítania kell. A perbe hozott 50 000 Ft követelés jogcíme – a kizárólagossági megállapodás megszegése – a fentiek szerint nem volt megállapítható. A másik feltételt, az évi minimumot meghaladó mennyiség forgalmazását a bíróság nem vizsgálta. Ha a szerződés felmondása az alperes részéről jogszerűen történt, a felmondást követő időre bérleti díj már nem jár. Kártérítés jogcímén – a szerződés teljesítésének az alperesnek felróható lehetetlenülése miatt – akkor érvényesíthető, ha bizonyítható, hogy a kár valóban bekövetkezett, továbbá, hogy a kikötött kötbér mértékét meghaladja.
A fentiek eldöntéséhez szükséges adatok a perben nem állnak rendelkezésre. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 22.104/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás