GÜ BH 2006/258
GÜ BH 2006/258
2006.08.01.
A tejkvóta – mint vagyoni értékű jog – önállóan nem forgalomképes, a szarvasmarha-állomány és a tejtermelő telep tulajdonjogának megszerzése nélkül nem száll át a vevőre [5/1997. (I. 30.) FM r.1 4. §, 4/A. § a) pont; Ptk. 117. § (2)–(3) bek., 365. § (1) bek.].
A II. r. felperes és az I. r. alperes 2003. szeptember 16-án megkötött szerződése szerint amennyiben a II. r. felperes nem fizeti meg 2003. december 31-éig az I. r. alperes felé fennálló 17 299 777 Ft összegű lejárt tartozását, az I. r. alperes, illetve az általa kijelölt harmadik személy vételi jogot gyakorolhat a felperest 2003. évre megillető tejkvóta teljes mennyisége tekintetében éspedig 3 éves időtartamra, 30 620 000 Ft + áfa opciós vételár mellett. A II. r. felperes a teljesítést elmulasztotta. 2004. február 4-én a II. r. felperes és az alperesek kötöttek egymással háromoldalú megállapodást. Ebben rögzítették, hogy az I. r. alperes II. r. felperessel szembeni követelésének összege – engedményezések következtében – 28 500 000 Ft-ra emelkedett. Ezt a követelést az I. r. alperes a II. r. alperesre engedményezte és kijelölte a II. r. alperest a 2003. szeptember 16-ai szerződéssel alapított vételi jog gyakorlására. A II. r. alperes kijelentette, hogy él a vételi jogával, és a bruttó 38 275 000 Ft vételárból – a követelés beszámítása folytán – fennmaradó 9 775 000 Ft-ot átutalással teljesíti. Ugyanezen megállapodás III. része szerint a felperes a II. r. alperes részére értékesíti a tehenészeti telepként működő cs.-i 0263/3. hrsz.-ú és 0261/17. hrsz.-ú jelzálogjoggal terhelt, gazdasági épület és udvar megjelölésű ingatlanokat, valamint a 407 db állatból álló szarvasmarha-állományt összesen 11 070 000 Ft + áfa vételárért.
A II. r. felperes felszámolását 2004. február 13-ai kezdőnappal a bíróság elrendelte. A II. r. felperes felszámolója nyilvántartásba vette az I. r. felperes 25 133 000 Ft összegű hitelezői igénybejelentését.
A felperesek az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontjára, a Ptk. 200. § (2) bekezdésére és 207. § (5) bekezdésére alapított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a vételi jogot alapító szerződés, valamint a 2004. február 4-ei megállapodásnak az opciós jog érvényesítéséről szóló II. része az 5/1997. (I. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: FM rendelet) 4. § (1) bekezdésébe ütközik, a 2004. február 4-én megkötött megállapodás III. részében rögzített adásvételi szerződés pedig színlelt szerződés, melynek megkötésére csak azért került sor, hogy a tejkvóta átvezetéséhez megkívánt, az FM rendelet 4/A. § a) pontjában írt feltételek fennállása igazolható legyen. Előadásuk szerint a II. r. alperes a földhivatalhoz nem nyújtott be tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet, nem tárgyalt a jelzálogjog jogosultjával, az ingatlanok és a szarvasmarha-állomány tekintetében sem vételár megfizetésére, sem birtokba adásra nem került sor. Kérték, hogy a bíróság az eredeti állapotot állítsa helyre és állapítsa meg, hogy a tejkvóta jogosultság a II. r. felperes vagyonához tartozik.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a szerződések érvényesek és számla kibocsátása esetén a II. r. alperes eleget tesz vételárfizetési kötelezettségének.
Az elsőfokú bíróság 2004. december 9-én meghozott ítéletében – arra hivatkozva, hogy a felperesek által megjelölt érvénytelenségi okok nem állnak fenn – a felperesek keresetét elutasította.
A II. r. felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2005. június 3-án meghozott ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy a Tej Terméktanács KV. 2003/E.1/F.00026.N. számú igazolása alapján ipari feldolgozás céljára 1 502 774 liter, közvetlen fogyasztás céljára 28 226 liter tejkvóta – mint vagyoni értékű jog – a II. r. felperes vagyonához tartozik.
A jogerős ítélet indokolása szerint az opciós szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset elutasítását a Pp. 123. §-ban írt feltételek hiánya miatt – mivel az utóbb nem hatályosult, így a felpereseknek sem okozhatott sérelmet – kell helytállónak tekinteni.
A 2004. február 4-ei megállapodással kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett a másodfokú bíróság az FM rendelet 4. § (1) bekezdése és 4/A. § a) pontja alapján, hogy a tejkvóta átruházásának érvényességi feltétele a teljes tehénállomány tulajdonjogának és a gazdaság tulajdonjogának az új jogosultra való átszállása. ,,A tejkvóta értékesítése csak attól a naptól kezdve nem ütközik jogszabály tiltó rendelkezésébe, amely időpontban a tehenészet és a gazdaság tulajdonjoga az új jogosultra ténylegesen átszállt.'' Rámutatott arra, hogy mivel jelen esetben sem az ingóságok birtokba adására, sem a II. r. alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére nem került sor, a II. r. alperes – a Ptk. 117. § (2)–(3) bekezdésében írtakra tekintettel – sem a tehénállomány, sem a tehéntelep vonatkozásában tulajdonjogot nem szerezhetett. Annak megszerzésére egyébként nem is törekedett, a vételárat sem fizette meg, és maga is úgy tekintette, hogy a tulajdonszerzés elmaradt. A tejkvóta mint vagyoni értékű jogosultság átruházására irányuló szerződés ezért jogszabályba ütközik, semmis. Erre tekintettel állapította meg a másodfokú bíróság a Ptk. 237. § (1) bekezdés alkalmazásával, hogy a tejkvóta jogosultság a II. r. felperes vagyonához tartozik.
Álláspontja szerint ugyan merültek fel a perben olyan adatok, hogy a felek valójában színlelték a szerződéskötést az állatállomány és az ingatlan vonatkozásában, színlelésük azonban irreleváns volt, mert valójában – a fentebb írtakból következően – a jogszabály általuk tévesen értelmezett rendelkezését kívánták megkerülni.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérték. Előadásuk szerint a másodfokú bíróság az FM rendelet 4/A. § (1) bekezdés a) pontjának téves értelmezésével a Ptk. 200. § (2) bekezdését sértő ítéletet hozott. Az FM rendelet 4/A. § (1) bekezdés a) pontjában írt kivételes szabály alkalmazásához ugyanis nincs szükség a tulajdonjog átszállására, a szerződés teljesítésével kapcsolatos jogvita független a megkötött szerződés érvényességétől.
Megsértette a jogerős ítélet a Ptk. 4. § (4) bekezdésében írtakat, mert nem értékelte, hogy a tulajdonjog átszállása a II. r. felperes felszámolójának a szerződés teljesítését tudatosan akadályozó, felróható magatartása miatt maradt el, így erre előnyök szerzése végett hivatkozni nem lehet. Okszerűtlen és nem bizonyított az az állítás, mely szerint a II. r. alperes maga is úgy tekintette volna, hogy nem szerezhet az ingatlanokon és a szarvasmarha-állományon tulajdonjogot, mert valójában az alperesek hónapokon keresztül tárgyaltak a II. r. felperes felszámolójával a teljesítésről. Hangsúlyozták az alperesek, hogy a II. r. felperes volt elnöke – aki ellen jelenleg büntetőeljárás van folyamatban – és felszámolója együtt mondtak le a felszámolást elrendelő végzés elleni fellebbezési jogról, (holott a felszámolási eljárás megindításának alapjául szolgáló tartozást a II. r. alperes készpénzben kifizethette volna), majd utóbb – a II. r. alperes részére való számlaküldés helyett – árverés és pályázat nélkül alig több mint harmadáért adta el a felszámoló harmadik személynek a tehenészetet. Hivatkoztak a Ptk. 302-303. § megsértésére is. Előadásuk szerint a II. r. alperes késedelmét kizárja a II. r. felperes késedelme, a teljesítéshez szükséges intézkedések elmulasztása.
Megsértette a másodfokú bíróság a Ptk. 239. §-át, mert nem e jogszabályhelynek és nem a 2004. február 4-ei megállapodás IV. rész I. pontjának megfelelően állapította meg az érvénytelenség következményeit. Sérelmet szenvedett ,,az ítélet teljességének'' a Pp. 213. § (1) bekezdésében rögzített követelménye is, ugyanis a másodfokú bíróság a kereseti kérelmeket és ellenkérelmeket figyelmen kívül hagyva, nem hozott döntést az ingatlanokra és a 407 db szarvasmarhára vonatkozó szerződés érvényessége kérdésében és azzal is törvényt sértett, hogy a pert nem ,,marasztalási pernek'', hanem a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási pernek tekintette.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A jogerős ítélet az alábbiak miatt nem felel meg a jogszabályoknak.
A II. r. felperest 2003. év vonatkozásában összesen 1 531 000 liter mennyiségű tejkvóta illette meg. A tehéntej termékpálya szabályozásáról szóló és jelen eljárásban még irányadó FM rendelet 4. § (1) bekezdése tiltotta a kvótajogosultság mint vagyoni értékű jog másra való átruházását, a 4/A. §-a pedig felsorolta azokat az eseteket, melyekre nem terjedt ki a kvótajogosultság átruházásának tilalma. A jogvita elbírálása szempontjából jelentős 4/A. § a) pontja szerint akkor sem tiltott a kvótajogosultság átruházása, ha a teljes tejkvóta mennyiség a teljes tehénállománnyal és a tejtermelő teleppel, illetve gazdasággal együtt kerül értékesítésre. Az FM rendelet 4/A. § a) pontjának második mondata úgy rendelkezik, hogy a tulajdonosváltozást az adásvételi szerződés hiteles másolatának és az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) által kiadott igazolásnak a Tej Terméktanácshoz történő benyújtásával kell igazolni.
Fentiekből következően az FM rendelet a tejkvóta jogosultságot csak a tejtermelő gazdasággal és tehénállománnyal együtt tekinti forgalomképesnek, a tejkvóta átruházására csak akkor enged lehetőséget, ha egyidejűleg a tejtermelő telep és a tehénállomány elidegenítése is megtörténik.
Az átruházás jogcímes szerzésmód, a jogcím érvénytelensége pedig a tulajdonszerzést kizárja. Ha tehát az átruházás jogcíme olyan szerződés volt, amely tekintetében már megkötésekor fennállt valamely érvénytelenségi ok, e szerződés alapján a tulajdonszerzés nem következhet be.
A jogszabály csak a tejkvóta önálló átruházását tiltja, az ilyen szerződés – a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint – érvénytelen. Nem tiltott, ezért nem is érvénytelen az együttes értékesítés. Az értékesítés a kereskedelemben használt fogalom, ez esetben a tulajdonátruházás adásvételi típusú szerződés útján történik. A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése alapján az eladó kötelessége, hogy a dolog tulajdonát a vevőre ruházza, azaz a dolgot a vevőnek átadja, illetve az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez alkalmas okiratot adjon [Ptk. 117. § (2)–(3) bek.]. A vagyoni értékű jog átadása azonban fogalmilag kizárt. Az együttes értékesítés folytán viszont csak együtt szállhat át a vagyonértékű jog a tehénállomány átadásával, valamint az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével. A tulajdonjog átruházása azonban nem a szerződés érvényességi feltétele, hanem a szerződés teljesítését jelenti. A törvény a tejkvóta jogosultság tulajdonváltásának igazolásához elegendőnek tartja az együttes adásvételi szerződést és az OMMI igazolást. A tulajdonváltás azonban csak akkor következik be, ha az adásvételi szerződés teljesedésbe megy. Erre azonban mindaddig jogi lehetőség van, amíg a szerződés meg nem szűnik, vagy nem lehetetlenül. A tejkvóta átruházására irányuló szerződés önállótlansága folytán osztja az állatállomány és az ingatlan adásvételi szerződés jogi sorsát. Ha ez utóbbi érvénytelen, a kvóta átruházása is az, ha pedig lehetetlenül vagy a felek felbontják, ez kihat a kvótára vonatkozó szerződésre is.
A másodfokú bíróság az FM rendelet téves értelmezése folytán jutott arra a következtetésre, hogy a kvóta átruházására irányuló szerződés azért érvénytelen, mert az adásvételi szerződés teljesítésének elmaradása miatt a II. r. alperes nem szerezte meg a tehenészet, illetve az ingatlanok tulajdonjogát. Az együttes értékesítés azonban nem tiltott, így a kvóta elidegenítésére irányuló szerződés érvényes, amennyiben a tehenészet, illetve az ingatlan adásvételi szerződés is az. Téves jogi álláspontja következtében a másodfokú bíróság mellőzte a szerződés színlelt voltának a vizsgálatát, az ítélet indokolásában csupán arra utalt, hogy a II. r. alperes nem törekedett és nem is törekszik arra, hogy a tehénállomány és az ingatlanok adásvétele teljesedésbe menjen.
Miután a 2004. február 4-ei megállapodás nem ütközik az FM rendeletbe és így emiatt nem minősül semmisnek, érdemben el kell bírálni a felpereseknek a Ptk. 207. § (5) bekezdésére alapított kereseti kérelmét, illetve a kereset elutasítását sérelmező fellebbezést. A színleltség körében nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy miért nem igényelték a felek a szerződés teljesítését, miért tartja nyilván az OMMI 2004. március 11-e óta a szarvasmarha-állományt ismét a II. r. felperes nevén, illetve annak milyen okból volt csak két napig a II. r. alperes a nyilvántartott tulajdonosa. Tisztázni kell azt is, hogy az adásvételi szerződés megkötése után mikor, ki rendelkezett a tejkvóta jogosultsággal és az ezzel kapcsolatos változásoknak mi volt az oka. A teljesítés elmaradásának oka lehetett a II. r. felperes és a II. r. alperes közös színlelése. Okozhatta a teljesítés elmaradását azonban a szerződés közös felbontása, vagy a teljesítés lehetetlenülése is. Csupán utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a II. r. felperes volt elnökének tanúvallomása alapján adatok merültek fel a perbeli szerződés felbontásáról, arról, hogy a II. r. felperes felszámolója elállt a szerződéstől, továbbá tény, hogy a II. r. felperes felszámolója harmadik személynek értékesítette a per tárgyát képező tejkvóta jogosultságot, ingatlanokat és állatokat.
A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a fellebbezés alapján nem bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét a szerződés színlelt volta tekintetében, így a Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban a másodfokú ítéletet nem vizsgálhatta felül, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdés második fordulata alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a fentebb írtak figyelembevételével kell a másodfokú bíróságnak állást foglalnia abban, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította-e e1 a Ptk. 207. § (5) bekezdésén alapuló kereseti kérelmet.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 22.262/2005. sz.)
1
Hatályon kívül helyezte a 69/2004. (IV. 29.) FVM rendelet, de a határozatban foglaltak körébe tartozó jogvitákban még irányadó.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás