KÜ BH 2006/267
KÜ BH 2006/267
2006.08.01.
Ha a kisajátítást elrendelő határozatot a felperes csak összegszerűségében kéri felülvizsgálni, nem lehet az alperes határozatát teljes terjedelmében hatályon kívül helyezni, mert az már a kisajátítás jogalapját is érinti (1952. évi III. tv. 215. §).
A 364. hrsz. 728 m2 területű ingatlan 1/2-1/2 arányban a felperesek tulajdonát képezte. Az I. r. alperes a 2003. február 26. napján kelt határozatával elrendelte a kisajátítási eljárás megindítását a II. r. alperes által az M0-s autópálya e.-i szakaszának megépítése iránt benyújtott kérelme alapján. K. M. igazságügyi szakértő megállapítása szerint a felperesek ingatlanából 232 m2 kisajátítás szükséges, ennek kártalanítási összegét 1 392 000 forintra becsülte, a visszamaradt terület értékcsökkenésének mértékét 50%-ban határozta meg, így 1 488 000 forint kártalanítás megállapítására tett javaslatot, egyben 200 000 forint szállítási költséget és 100 000 forint tervezésért járó költséget is megállapított.
Az I. r. alperes 2003. április 30. napján kelt határozatával kisajátította a 364. hrsz. ingatlan megosztása után létrejött 364/1. hrsz. számú 232 m2 területű ingatlant. Az I. r. alperes a felperesek részére személyenként 1 590 000 forint kártalanítást állapított meg, mely összeg megfizetésére 15 napon belül a II. r. alperest kötelezte.
A felperesek keresetet terjesztettek elő a határozat felülvizsgálata iránt, a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás és a visszamaradt ingatlanban keletkezett értékcsökkenés összegének felemelését kérve.
A perben kirendelt dr. R. A. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakértői véleményében a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás teljes összegét 3 900 000 forintban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte, s az I. r. alperes vezetőjét új eljárás lefolytatására kötelezte akként, hogy a megismételt eljárásban hozott határozat alapján a II. r. alperes köteles megfizetni az I. és II. r. felperesek részére személyenként 360 000-360 000 forint kártalanítást, és annak 2003. május 9. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát.
Ítéletének indokolásában hivatkozott a Ptk. 177. §-ára és a kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ktvr.), a Ktvr. végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) és a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 5. számú állásfoglalásában foglaltakra. Kifejtette, hogy az azonnali, teljes és feltétlen kártalanításnál az értékveszteséget és a költségeket is meg kell téríteni. Az ingatlan egy részének kisajátítása esetén pedig akkor kerülhet sor értékveszteség megállapítására, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlan kisajátításkori értékét. Az elsőfokú bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki, és dr. R. A. szakvéleményében foglaltakat ítélkezése alapjául elfogadta. Mivel a perbeli ingatlan bányaszolgalommal terhelt, így a forgalmi értéket 7500 forint/m2-ben fogadta el, amely alapján a 232 m2 földrészlet kisajátításáért 1 740 000 forint, a visszamaradt ingatlanban keletkezett értékcsökkenés mértékeként 1 860 000 forint véleményezhető. Emellett elfogadta a K. M. szakvéleményében foglalt tervezéssel és munkagépek áthelyezésével kapcsolatban felmerült költségeket is (300 000 forint). Így felpereseket fejenként 1 950 000 forint kártalanítás illeti meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltak szerint a kirendelt dr. R. A. igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltakat aggálytalannak tekintve az I. r. alperesi határozatot a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kisajátítási eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét kötelezte új eljárásra.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kimondta, hogy a megismételt eljárásban az Áe. 73. § (3) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú ítélet rendelkező részében meghatározott összegben kell megállapítani a felpereseknek járó kártalanítási, illetve értékveszteség összegét, figyelemmel a kamatfizetés iránti kötelezettségre is.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását olyan módon, hogy a Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperest kötelezze a felpereseknek személyenként 360 000-360 000 forint többletkártalanítás és annak 2003. május 9. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatai megfizetésére. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-a ellenére túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, hiszen a felperesek a kisajátítás jogalapját nem, csak a kártalanítás összegét vitatták. Ennek ellenére teljes egészében hatályon kívül helyezte az I. r. alperesi határozatot és az új eljárásra csupán az összegszerűség vonatkozásában adott iránymutatást. Ez ellentétes a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvényben meghatározott jogelvekkel, és mind a kisajátítást kérőt, mind a tulajdonost hátrányos helyzetbe hozta.
Az I. r. és II. r. felperesek a felülvizsgálati kérelem teljesítését nem ellenezték, azzal, hogy időközben a bíróság által megítélt kártalanítás összegét megkapták.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében sem a felpereseknek járó többletkártalanítási összegét, sem a perköltséget (szakértői díj, ügyvédi munkadíj) nem támadta, ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján nem vizsgálta felül a jogerős ítéletet.
A Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen.
Az iratokból megállapíthatóan a felperesek keresetükben a kisajátítás jogalapját nem vitatták, kizárólag az I. r. alperes által megjelölt kártalanítást meghaladó többletkártalanítás megfizetése iránti keresetet terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság ítéletében ennek ellenére az I. r. alperes határozatát teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte, és az I. r. alperes határozatát a kisajátítás jogalapja tekintetében is, és a határozat 1 590 000-1 590 000 forint megfizetésére kötelező részére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, noha nem volt erre irányuló felperesi kereset.
Ebből következően az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-át, amikor az I. r. alperes határozatát nemcsak összegszerűségében, hanem a jogalap tekintetében is hatályon kívül helyezte, amely súlyos eljárásjogi jogszabálysértésnek minősül.
Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része téves a tekintetben is, hogy személyenként 360 000-360 000 forint kártalanítást, és nem pedig többletkártalanítást állapított meg a felperesek javára. Amennyiben az I. r. alperes az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét figyelembe véve hozza meg az új eljárásban a határozatát, úgy a felpereseknek személyenként csak 360 000-360 000 forint kártalanítást állapíthatott volna meg, noha az elsőfokú bíróság szándéka – a többletkártalanítást is figyelembe véve – fejenként 1 950 000 forint kártalanítás megállapítására irányult.
Az ítélet rendelkező része tartalmazza a bíróság döntését, ezért a bíróságnak gondosan, körültekintően és szabatosan kell megfogalmaznia az érdemi döntését annak érdekében, hogy az a felek számára egyértelmű legyen. Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része ezeknek az elveknek nem felelt meg, félreérthető és különösen a felperesek számára hátrányos megfogalmazást tartalmazott.
A közigazgatási perben a bíróságnak elsősorban kasszációs jogköre van, reformatórius jogköre csak azokban az esetekben van, amelyet a jogszabályok külön nevesítenek. A Pp. 339. § (2) bekezdés i) pontja értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja a kisajátítási ügyben hozott bírósági felülvizsgálata során. Ennek nyilvánvalóan az az indoka, hogy a kisajátítási eljárásban szereplő felek számára a lehetőséghez képest minél gyorsabban befejeződjön az eljárás. Ez érdeke a kisajátítást kérőnek, hiszen ennek alapján tudja megkezdeni azokat a munkálatokat, amelyek érdekében a kisajátítást kérelmezte, és a kisajátítást elszenvedő érdeke is, hogy minél gyorsabban megkapja a kártalanítás összegét.
Az elsőfokú bíróság azonban a fentiek ellenére nem élt a megváltoztatási jogkörével, noha a perben kirendelt szakértő véleményére is figyelemmel ehhez minden adat rendelkezésére állt. Indokolatlan volt az elsőfokú bíróság részéről az I. r. alperesi határozat hatályon kívül helyezése és új eljárásra kötelezése akkor, amikor a szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság is megállapíthatónak tartotta a többletkártalanítás összegét. A szükségtelenül elrendelt új eljárás valamennyi peres fél érdekébe ütközött. Ez megállapítható abból is, hogy a felperesek nem ellenezték a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmének teljesítését.
Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része egyebekben szükségtelenül tartalmazta a megállapítható kártalanítás összegét. Amennyiben a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és a közigazgatási határozatot hozó szervezet új eljárásra kötelezi, akkor nem az ítélet rendelkező részére, hanem az indokolásra tartozik, hogy az új eljárásban milyen jogi és tényállásbeli szempontokat kell figyelembe venni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-a ellenére túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, indokolatlanul nem élt a reformatórius jogkörével, az ítélete rendelkező részének szövegezése pontatlan, felperesek jogsérelmével jár. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, a Pp. 339. § (2) bekezdés i) pontja alapján az I. r. alperes határozatát részben (a kártalanítás összege körében) megváltoztatta, és a II. r. alperest kötelezte a többletkártalanítás és törvényes mértékű kamatainak megfizetésére. A többletkártalanítás összegét és a kamat kezdő időpontját a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, így e körben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított 360 000-360 000 forint többletkártalanítást vette figyelembe. A kamatfizetés kezdő időpontját pedig a felek által nem vitatott 2003. május 9. napjában jelölte meg.
A peres feleknek a felülvizsgálati eljárásban egymással szemben perköltségigényük nem volt, ezért erről rendelkezni nem kellett.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.310/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás