KÜ BH 2006/270
KÜ BH 2006/270
2006.08.01.
A felperes K. adóján 2003. június 22-én került adásba a V. műsorszám.
A műsorban hallható volt a K. K. műsorvezető közreműködésével készült és oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozó összeállítás, így a T. B. pedagógussal készült interjú, valamint L. I. jegyzete.
Ezen túlmenően riportok hangzottak el – többek között – az E. M. K. platformjának vezetőjével, a Jobbik Magyarországért mozgalom alelnökével, továbbá a kórház-privatizációval összefüggésben.
A műsor kapcsán érkezett bejelentés alapján az alperes vizsgálta az adásban elhangzottakat, és a 2003. szeptember 2. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes e műsor szolgáltatásával megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 3. §-ának (2) bekezdésében és 23. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, ezért az Rttv. 112. § (1) bekezdés el pontja alapján 100 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, oly módon, hogy állapítsa meg a bíróság azt, hogy a jogsértést nem követte el, ezért a kiszabott szankciót mellőzze.
Eljárási jogszabálysértésként jelölte meg, hogy törvénysértő módon nem gyakorolhatta nyilatkozattételi jogát. Anyagi jogszabálysértés tekintetében arra hivatkozott, hogy a műsor egyik elemében sem sértette meg az Rttv. 3. §-ának (2) bekezdését, és mindenben megfelelt a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi követelményének is.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatva megállapította, hogy a felperes által közreadott publicisztika nem volt alkalmas gyűlöletkeltésre, nem sértette meg a felperes a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, az oktatáspolitikai riportok, a párttá alakuló politikai tömegmozgalommal, valamint az egészségügyi intézmények privatizációjával kapcsolatos riportok közreadásával; ezért a felperest terhelő bírság összegét 50 000 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A kereset-elutasítás tekintetében megállapította, hogy az oktatáspolitikai műsorrészben, illetve az E. M. K. platformjának vezetőjével készült riportban a jogsértés megvalósult, az első esetben az Rttv. 3. § (2) bekezdésében, a második esetben az Rttv. 23. § (2) bekezdésében írtak megszegésével.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be.
A felperes fellebbezésében – az ítélet megváltoztatásával – kereseti kérelme teljesítését kérte. Az alperes fellebbezésében – a közigazgatási határozatban foglaltak fenntartása mellett – az ítélet megváltoztatásával a kereset teljes körű elutasítását kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezések elbírálása során az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét az Rttv. 23. § (2) bekezdése megsértése tekintetében teljes egészében elutasította, a bírság mérséklését mellőzte, egyebekben helybenhagyta.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése pedig részben alapos.
Az Rttv. 23. § (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperes határozatában a vizsgált napon a V. műsorban elhangzottak tekintetében négy esetben találta megállapíthatónak ezen szakasz megsértését azzal, hogy az átfogó és elfogulatlan tájékoztatás nem teljesült a műsorszolgáltató részéről.
Ezzel szemben az elsőfokú bíróság ítéletében az R. képviselőjével készített interjú kivételével akként foglalt állást, hogy a felperes három esetben nem sértette meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.
A másodfokú bíróság a perben csatolt hangszalagok meghallgatása alapján – egyetértve az alperes álláspontjával – arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi határozatban megjelölt valamennyi műsorrész vonatkozásában fennállt az átfogó és elfogulatlan tájékoztatás követelményének hiánya. Az R. tagjával készült interjúban a párt megvádolt képviselői nem kaptak szót, a műsorvezető nem törekedett arra, hogy átfogó képet adjon, és tájékoztatást nyújtson a felvetett kérdésköröket illetően.
A párttá alakuló politikai mozgalom vezetőjével készült interjúban elhangzottak nem voltak programtervezetnek és tervezett programról szóló tájékoztatásnak minősíthetők.
A megszólaló lényegében az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán az ellenvéleménye szerint felmerülő problémákat hangsúlyozta, egyoldalúan. A szervezet álláspontjával szemben álló vélemények ismertetése nem történt meg, illetőleg ezzel összefüggésben egyéb, további meghatározó követelmények figyelembevételére utaló nyilatkozat sem hangzott el a riporter részéről.
A kórház privatizáció kapcsán a kórháztörvényre utalással az intézkedéseket ellenző vélemények voltak hallhatók, attól eltérő állásfoglalás, és egyéb más szempontból való megközelítése az adott témának nem került műsorba. Nem törekedtek a műsor készítői arra, hogy az új törvénnyel összefüggésben esetleges várható pozitívumok, avagy várható kedvező hatások feltárása is megtörténjen.
Az oktatáspolitikai riport vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az Rttv. 3. § (2) bekezdésén túl az Rttv. 23. § (2) bekezdésének megsértése is megállapítható.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e vonatkozásban a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően, a rendelkezésre álló peradatoknak a maguk összességében és meggyőződése szerinti elbírálásával helytállóan állapította meg, hogy az oktatáspolitikai riport megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében írtakat. Alaptalanul hivatkozott a felperes a gyűlöletkeltés általa való mikénti értelmezésére. A perbeli esetben ugyanis nem a műsorrész büntetőjogi megítéléséről, hanem az Rttv. rendelkezéseiből fakadó jogkövetkezményekről kellett állást foglalni.
A műsorvezető megnyilatkozásai, kérdései, illetve összefoglalója pedig a műsorrész egésze szempontjából értékelve az elhangzottakat, alkalmas volt a meg is nevezett kisebbség méltóságának megsértésére, velük szemben fokozott ellenérzés, indulat (gyűlölet) keltésére. E körben az Rttv. a büntetőjognál szigorúbb követelményeket támaszt.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az oktatáspolitikai riportot illetően a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye sem teljesült.
Kiemelte, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésében és az Rttv. 23. § (2) bekezdésében foglaltakat külön-külön kell értékelni a vizsgálat tárgyát képező műsor tekintetében, és ezek – az elsőfokú bíróság értelmezésével ellentétben – nem vonhatók össze.
A műsorszolgáltatónak kötelessége lett volna utalni az elhangzottakkal kapcsolatos ellenérvekre, a meghatározó jelentőségű tényekre, körülményekre, mert a hallgatók érdekét az szolgálja, hogy hiteles tájékoztatást kapjanak a felvetett oktatáspolitikai kérdések vonatkozásában.
A Fővárosi Ítélőtábla kifejtette, hogy a ,,Jegyzet'' tekintetében helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor nem találta megállapíthatónak az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését. Az elsőfokú bíróság érvelésével azonban nem értett egyet, megítélése szerint a műsorszolgáltató műsorának minden esetben és minden tekintetben jogszerűnek kell lennie. Különösen igaz ez a közműsor-szolgáltatókra, a közszolgálati televízióra és rádióra. A sugárzott műsor jogszerűségét pedig a műsor tartalma alapján lehet értékelni. Egy adott összetett műsor szerkesztőinek, a riportereknek, a jegyzetíróknak, vagy a műsor egészének az irányultsága – ha mégoly közismert is – a műsor, vagy műsorrészek jogszerűségének vizsgálatakor nem lehet szempont, ha egyébként az Rttv. előírásai érvényesülnek.
A perbeli ,,Jegyzet'' esetében sem lehetett figyelembe venni a jegyzetíró beállítottságát; a jegyzet tartalmának értékelésekor pedig semmi esetre sem volt értékelhető az, hogy egy másik médiabeli megnyilvánulásra vonatkozó válasz volt. Az a körülmény ugyanis, hogy a jegyzet válasz volt – és tartalmát tekintve a válasszal megcélzott megnyilvánulástól való elhatárolódás –, a felperes javára semmiképp sem lenne figyelembe vehető, ha az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltak sérelme értékelhető módon megállapítható lenne.
A felperesi műsornak ugyanis csak a Jegyzet volt a tárgya, az előzmény nem.
A Jegyzetből sugárzó ellenérzés a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint önmagában nem teszi lehetővé a jogsértés megállapítását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását és a ,,L. I. jegyzet'' kivételével az alperes keresettel támadott határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az államigazgatási eljárás általános szabályait, valamint az Rttv. 3. § (2) bekezdését, 4. §-át és 23. § (2) bekezdését. Kifejtette, hogy az Rttv. 112. §-ában biztosított jogkörben hozta az alperes a határozatot, ugyanakkor a 136. § szerint a VI. fejezet alkalmazásában a testület közigazgatási ügyben eljáró szerv, eljárására az e szakaszban foglalt eltérésekkel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályait kell alkalmazni. Hivatkozott arra, hogy az ORTT csupán a határozatot küldte meg részére, de nem biztosította az eljárás során a nyilatkozattételi jogot, ezért eljárása törvénysértő.
A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok teljesen félreértelmezték az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltakat, és szinte figyelmen kívül hagyták a gyűlölet, illetve gyűlöletkeltés fogalmát.
Hivatkozott a magyar nyelv értelmező szótárában szereplő definícióra, amelyből következően gyűlöletkeltés az, ha valaki szándékosan ébreszt másokban gyűlöletet úgy, hogy azok indulati, érzelmi világát befolyásolja.
A riportban az oktatáspolitikában tervezett változtatásokról mondták el véleményüket a gyakorló pedagógusok.
A műsorvezető a pedagógusokat és diákokat kérdezte meg a változásokról, és szót kaptak az integrált tanítás ellenzői.
A riportban megszólalt T. B. pedagógus is, aki többéves pedagógiai tapasztalata alapján fogalmazta meg véleményét a tervezett változásokról.
A riportban elhangzottak semmilyen indulatot nem gerjesztettek, csupán a szabad véleménynyilvánítás jegyében értékítéletet fogalmaztak meg.
A felperes álláspontja szerint csak a kirívó és ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmas tényállítás alapján lehet megállapítani az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését, az elhangzott kijelentések viszont a roma kisebbség elleni gyűlöletkeltésre egyáltalán nem voltak alkalmasak.
Előadta a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a Fővárosi Ítélőtábla – álláspontja szerint – törvénysértően értelmezte az Rttv. 23. § (2) bekezdésében, valamint 4. §-ában foglaltakat.
Megállapításai olyan bírói gyakorlat irányába mutatnak, amely szerint valamennyi műsorszámnak, sőt, műsorrésznek is meg kell felelnie a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének.
Álláspontja szerint a kiegyensúlyozottság követelményének egy témával kapcsolatban kell megvalósulnia; de semmi akadálya annak – sőt, sokszor ez az egyetlen lehetséges mód –, hogy több műsorszámban is visszatérjenek a témára, és megkeressék az eltérő álláspontot képviselő szereplőket.
Kérte figyelembe venni, hogy az ORTT határozatában az Rttv. 23. § (2) bekezdésével kapcsolatban megállapította, hogy az abban foglalt követelmények nem vizsgálhatóak kizárólag egyetlen műsorszám viszonylatában, és ezen értelmezést határozataiban azóta is következetesen alkalmazza.
Nem kívánható meg tehát az, hogy minden egyes műsorszámon belül megvalósuljon a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, sőt, vannak bizonyos műsorszámok, ahol ez nem is kérhető számon.
A Fővárosi Ítélőtábla a párttá alakuló politikai mozgalom vezetőivel készített interjúban elhangzottakat kiegyensúlyozatlannak minősítette.
Érthetetlen a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének számonkérése egy olyan riport vonatkozásában, ahol a riporter a párttá alakuló J. M. alelnökével készített riportot, a párttá alakulás apropójából. A riportban a megkérdezett nyilvánvalóan csak saját pártjának álláspontját közölhette az uniós csatlakozásról, vagy a határon túliak helyzetével kapcsolatban.
Az is értelemszerű, hogy egy ellenzékben levő politikai párt megfogalmazhat akár kritikát is a politikai hatalmat gyakorló kormánnyal, avagy kormányzó párttal, pártokkal szemben.
A Fővárosi Ítélőtábla az R. tagjával készült interjú vonatkozásában is megállapította a jogsértést.
Előadta a felperes, hogy a riportalany személyeket nem nevezett meg, de ha bárki érintettnek érezte volna magát és kifogást emelt volna, lehetőséget biztosítottak volna a nyilatkozattételre.
A kórház-privatizáció témáját illetően hangsúlyozta a felperes, hogy azzal több ízben és több műsorában is foglalkozott, így egyértelműen megvalósult a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye. Konkrét időpontokra hivatkozott egyéb – e tárgyban elhangzott – riportok kapcsán.
Úgyszintén az oktatáspolitikai riport vonatkozásában is megjegyezte, hogy többször foglalkozott az oktatáspolitikai koncepcióval, több műsorában, és több időpontban.
Álláspontja szerint, ha a műsorszolgáltató széleskörűen foglalkozik egy adott témát illetően a tárggyal és megszólaltatja a különböző álláspontok képviselőit, akkor a vizsgálat nem szűkíthető le egyetlen műsorszámra, hanem csak a téma vizsgálatára.
Az Rttv. 4. § (2) bekezdésével és 23. § (1) bekezdésével kapcsolatban a felperes felülvizsgálati kérelmében konkrét fővárosi bírósági és legfelsőbb bírósági ítéletekre hivatkozott.
Kifejtette, hogy még nem született döntés arra vonatkozóan, hogy a műsorszolgáltatás egészére, vagy az egyes műsorszámokra vonatkozóan kell-e megkövetelni a kiegyensúlyozott tájékoztatást.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Az alperes a ,,L. I. jegyzet'' kapcsán csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben – figyelemmel az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltakra – a Jegyzetre vonatkozó másodfokú bírósági döntés megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását kérte.
Kifejtette, hogy a 2003. június 22-én leadott jegyzetben L. I. – egyebek mellett – Izraelről és a zsidóságról beszélt, kirekesztő hangvételben. Bár tény, hogy nem nevezi meg azt, hogy ő a zsidó közösségről ír, azonban ezt nem kell megtennie ahhoz, hogy tökéletesen tudható legyen, hogy kikről beszél. Utalásai, kijelentései (közel-keleti ország) tudatosak, célzottak és érthetőek, Izraelről és a zsidó közösségről szólnak.
Irreleváns a jogsértés tényének megállapítása szempontjából, hogy milyen írói eszközöket használva sérti meg az Rttv. 3. § (2) bekezdését a felperes.
Az alperes álláspontja szerint ez az elhatárolódás csak egy – a szatíra, mint műfaj által biztosított – nyelvi lehetőség kihasználásának tekinthető, amelynek megfogalmazása mögött nem állt jelen esetben valódi elhatárolódás.
A jegyzet elején és végén elhangzó kijelentő mondatok leginkább ironikus hangvételű kijelentések voltak, M. G. cikkére reagálva, azonban az semmiképpen sem állapítható meg – a jegyzet egészének hangvételét és tartalmát ismerve –, hogy a jegyzetíró egyértelműen és tudatosan elhatárolódott volna a közölt gondolatoktól.
Hangsúlyozta az alperes, hogy pusztán a feltételes mód alkalmazása alapján nem lehet kizárni a jogsértés tényét, ugyanis a jegyzet egészének tartalma alapján egyértelműen megállapítható az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértése.
Az alperes álláspontja szerint a jegyzetíró tudatosan, burkolt formában adott hangot gyűlöletkeltésre alkalmas gondolatainak. Erre figyelemmel a másodfokú ítélet L. I. jegyzetével kapcsolatos döntése jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtatta meg, az Rttv. 23. § (2) bekezdése megsértését az oktatáspolitikai, a párttá szerveződő mozgalommal és az egészségügyi intézmények privatizációjával kapcsolatos riportok tekintetében is megállapítva, a felperes keresetét e vonatkozásban is elutasította; az Rttv. 3. § (2) bekezdése megsértése tekintetében a L. I. jegyzet és az oktatáspolitikai riport, valamint az Rttv. 23. § (2) bekezdése körében az R. riportra vonatkozó elutasító rendelkezések vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság alapvetően – a ,,L. I. jegyzet'' (a továbbiakban: Jegyzet) értékelésének kivételével – egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla jogi álláspontjával.
Gyakran előforduló, életszerű és így elfogadható tény, hogy egy műsorszámon belül – nem feltétlenül a műsorkészítők hibájából – egy témának csak egyoldalú, esetlegesen akár szélsőséges hangvételű riportokkal való, megközelítése lehetséges. Megengedhetetlen azonban, hogy ilyenkor a műsorkészítők – egy közszolgálati műsorszolgáltató esetén – mellőzzék a hallgatók tájékoztatását az elhangzottakkal ellentétes álláspontok, vélemények létezéséről. Mellőzhetetlen a témára való későbbi visszatérés, az ,,ellenoldal'' megszólaltatása, vagy legalább az ellentétes vélemények ismertetése.
A felperes felülvizsgálati kérelmében felvetett elvi kérdés konkrét ügyre vonatkoztatása szerint tehát a közműsor-szolgáltató akkor tesz eleget az Rttv. 23. § (2) bekezdésbeli kötelezettségének, ha egy olyan műsorszámban, amelyben egy témáról kizárólag egyoldalúan szélsőséges álláspontok hangzanak el, legalább utalásszerű tájékoztatással látja el a hallgatókat az ellenvélemények létezéséről, és az azok – részéről történő – közvetítésével kapcsolatos információkról, adatokról (időpont, műsorszám stb.).
Tekintettel arra, hogy a vizsgált műsorszámokban még ilyen tájékoztatás sem történt, nemhogy az ellenvélemények közreadása; a jogerős ítéletben megállapított jogsértések, mind a négy műsorszám esetében, megvalósultak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs jogszabályi alapja azon felperesi érvelésnek, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését ,,csak kirívó és ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmas tényállás alapján'' lehetne megállapítani. Ez a túlzó, felfokozó értelmezés sem a jogszabályhely megfogalmazásából, sem a törvény egyéb rendelkezéseinek értelmezéséből nem vezethető le.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet 6. oldalának utolsó bekezdésében foglaltakkal, amely lényegében a Jegyzet esetében a jogsértés hiányával kapcsolatos másodfokú bírósági álláspontot tartalmazza.
Kétségtelen, hogy a Jegyzetben hivatkozott M. G.-féle média-megnyilvánulás pontos ismeretének (és vizsgálhatósága lehetőségéneki hiányában a Jegyzet az arra adott válasz szempontjából nem értékelhető. Ezért azt önmagában és az utalások tartalmával együtt kell vizsgálni, és összevetni az Rttv. 3. § (2) bekezdésében rögzített törvényi követelményekkel.
Nem helytálló sem az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a szerző ,,a jegyzet elején és végén kijelentő mondattal jelzi elutasító álláspontját a jegyzetben foglaltakkal szemben'', sem a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy ,,a jegyzetből sugárzó ellenérzés önmagában nem teszi lehetővé a jogsértés megállapítását''. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy a ,,L. I. jegyzeteként'' felkonferált műsorrész a szerző, L. I. műve, az ő személyes gondolatait, véleményét tartalmazza. Ezt tartalmilag kell vizsgálni és értelmezni, a másnak adott válasz indíttatásától függetlenül, a maguk egészében, gondolati teljességében. A jegyzetírót ennélfogva – az elhangzottak tartalma alapján – sem az ironikus, szatirikus írói eszközök alkalmazása, sem a feltételes módban történt fogalmazás nem mentesíti a közölt tartalom Rttv. 3. § (2) bekezdésébe ütköző minősítésétől.
Az adott műsorrész esetében e körben azt kellett vizsgálni, hogy az sért-e emberi jogokat, valamint alkalmas-e gyűlöletkeltésre.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Rttv. 3. § (2) bekezdésének mindkét fordulata megvalósult a Jegyzet tekintetében, az alperes ezzel kapcsolatos kifogása helytálló és megalapozott. A jegyzetíró tudatosan burkolt formában adott hangot – emberi jogokat is sértve – gyűlöletkeltésre alkalmas gondolatainak.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.242/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás