BÜ BH 2006/274
BÜ BH 2006/274
2006.09.01.
Emberrablás és személyi szabadság megsértése bűntettének elhatárolása (Btk. 175-175/A. §).
Az elsőfokú bíróság Sz. G. I. r. vádlottat az ellene jelentős kárt okozó számítógépes csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, G. T. II. r. vádlottat 2 rb. társtettesként elkövetett emberrablás bűntette miatt halmazati büntetésül 3 év börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő: A főiskolai végzettségű, és korábban tanárként dolgozó I. r. Sz. G. vádlott 2000. év tavaszán végzettségének megfelelő munkáját abbahagyta. Megalakította a Sz. és Társa Bt.-t és szerencsejáték-szervezéssel próbálta megélhetését biztosítani. Olyan helyiségeket keresett az országban, ahol nyerőautomatákat lehet üzemeltetni. B.-n a fenti célra megfelelő helyiséget megtalálta. A helyiség tulajdonosával bérleti szerződést kötött. A bérleti díjat fél évre előre kifizette. A szerencsejáték szervezéséhez szükséges engedéllyel azonban nem rendelkezett, ezért olyan céget kellett keresnie, amely a fenti engedéllyel rendelkezik. Így került kapcsolatba II. r. G. T. vádlottal.
A B. székhelyű N. Y. Kft. 1991. évben alakult, és szerencsejáték-szervezéssel foglalkozott. A Kft. játéktermeket bérelt az ország több pontján. A játéktermeik száma a százat is meghaladja. II. r. G. T. az alakuláskor volt tagja a Kft.-nek, majd kivált abból. A kapcsolatot azonban továbbra is tartotta a Kft. ügyvezető igazgatójával. Mint üzleti partner, eseti megbízásokkal – írásbeli szerződés nélkül – hozta az üzletet, adott esetben a játékgépek és a rulett-asztal elhelyezésére és működésére alkalmas helyiséget. G. T. ezért az ügyvezető igazgatótól havi 200- 300 000 forintot kapott. A pénz átvételét tanúsító bizonylatok nem készültek.
A N. Y. Kft. – mint bejegyzett cég – neve alatt üzemelhetett csak az I. r. vádlott által bérelt helyiség is. Ezért készült egy második bérleti szerződés a helyiség tulajdonosával. A második szerződést a N. Y. Kft. nevében II. r. G. T. írta alá.
A Szerencsejáték Felügyelet a N. Y. Kft. részére a B.-n lévő üzletben 2000. május 23-án a játékterem működését engedélyezte.
A játékterem megnyitása 2000 júniusában történt.
A játékterembe a pénznyerő automatákat és a rulett-asztalt a N. Y. Kft. szállította. A rulett-asztal nem képezte a tulajdonát, azt bérelte egy d.-i székhelyű kft.-től. Havi 162 800 forint + áfa bérleti díjat a N. Y. Kft. vagy átutalással, vagy készpénzben minden hónapban kifizette a Kft.-nek.
Miután a rulett-asztal B.-re került, a szóbeli megállapodásnak megfelelően G. T.-nak kellett elszámolni az asztal tiszta bevételével a N. Y. Kft. igazgatója felé. Annak írásos nyoma nem volt, hogy mikor, mennyi pénzt vitt el G. T., mert ez az összeg külön nem szerepelt, beírták a kft. többi bevétele közé.
A b.-i játéktermet I. r. Sz. G. vádlott rendezte be. Újsághirdetés útján választotta ki az alkalmazottakat. A játékterem mellett üzemelt egy bár, melynek vezetője Z. Z. b.-i lakos volt. A két helyiséget egy ajtó kötötte össze.
Sz. G. I. r. vádlott a megnyitás előtt és után rendszeresen B.-n tartózkodott, később eseti jelleggel utazott csak lakóhelyéről, K.-ról B.-re.
A játékterem alkalmazottai I. r. Sz. G. vádlottat tekintették a főnöküknek és legtöbbjük II. r. G. T. vádlottal igen ritkán, vagy nem is találkozott.
A játékterem felügyeletét I. r. Sz. G. vádlott szóbeli megbízása alapján Z. Z. látta el. A rulett-asztallal kapcsolatos elszámolásokat is Z. Z. készítette. A közelben lévő CIB Banknál nyitott számlát, és itt helyezték el a kaszinó bevételét. Z. Z. nevére készült a számlaszerződés a banknál, de társkártyája volt I. r. Sz. G. vádlottnak is. Ha valaki nagyobb összeget nyert, Z. Z. hozta ki a nyereményt a bankból.
A rulett-asztal a játékot felügyelő ,,kulcsosok'' alkalmazásával üzemelt. A rulett-gépen történt játéknál a játékos a ,,kulcsosnak'' befizette a játék díját, a kulcsos ezt a kasszába befizette, majd rögzítette a gép adattárába a ,,bekulcsolással''. A játék végén a nyereményt ,,kikulcsolta'', és a pénztárból kifizette a játékosnak.
A bekulcsolás és a kikulcsolás eredményeivel el kellett számolni a N. Y. Kft.-nek. Erről nyilvántartást vezettek műszakonként a kulcsosok és ők adták át I. r. Sz. G. vádlottnak személyesen, vagy postán küldték el a lakására.
Minden hónap utolsó szombatján megjelent a játékteremben D.-ből egy K. G. nevű személy. A rulett-asztal nyereményének egy bizonyos százalékát – ami változó volt – elvitte. Külön elismervényt a pénz átvételéről nem adott. Aláírta azonban azt a füzetet, amit Z. Z. vezetett, és ahol feltüntette ezeket az összegeket. Miután a D.-ből érkezett K. G. elvitte az asztal használatáért ,,neki járó'' részt, a maradékból levonásra kerültek a játékterem kiadásai és a munkabérek. Az így fennmaradó összegen osztozott az I. és II. r. vádlott.
A rulett-asztalon több alkalommal játszott I. r. Sz. G. vádlott és a barátai is. Ők a játékért nem fizettek, de ha nyertek, a nyeremény összegét sem vették fel a kasszából.
A rulett-asztalnál folyó játékról pénzügyi elszámolás nem történt, pénztárbizonylat nem készült. Nincs adat arra, hogy ki fizette be a pénzt, és ki vette fel a nyereményt. A rendszer a játszó személy adatait nem rögzítette.
Az, vagy azok a személyek, akik 2000. július 29. és 2001. február 19. közötti időben játszottak, 12 alkalommal összesen 22 666 800 forintot ,,kulcsoltak'' be, és a gép 53 806 750 forint kikulcsolást rögzített. A be- és kikulcsolások különbözete 31 139 950 forint. Ez az összeg a nyeremény az elektronikus adatok szerint. Az elektronikus adatok azt nem rögzítették, hogy ezt az összeget felvették-e a pénztárból.
2001. február 23-án a rulett tulajdonosa, a D.-i Kft. megbízásából szerelők érkeztek a játékterembe, mert bejelentés érkezett, hogy a rulettgép meghibásodott. Az asztal fa részén és a borító üveglap belső felén olyan sérüléseket találtak, amelyek arra utaltak, hogy mechanikus beavatkozással az elektronikus vezérlést félrevezették. A golyó mozgásának mechanikus úton történő akadályozásával befolyásolható ugyanis a golyó beesésének a helye.
A merevlemezen tárolt adatokat nem manipulálták, azok sértetlenek voltak.
A játékasztal sérülésének időpontja nem állapítható meg, az sem, hogy az esetleges beavatkozás miatt keletkezett-e nyeremény, illetve hogy az kinek róható fel.
2001. február 23-án az esti órákban II. r. G. T. vádlottat telefonon értesítették a rulett-asztalt szervizelők arról, hogy a rulett-asztalt mechanikus úton manipulálták.
II. r. G. T. vádlott egy kis furgon kocsival a késő esti órákban B.-re utazott. Vele tartott egy gépkocsivezető és két ismeretlen személy. A játékteremhez érve a kulcsost, H. L.-t keresték, aki még bent tartózkodott. II. r. G. T. vádlott a rulett-gép monitoráról kinyomtatott számsorokat H. L. elé tette és azt kérdezte, hogy mit tud ezekről. Miután H. L. nem értette, hogy mit akar a II. r. vádlott, G. T. kihívta az utcára beszélgetni. A két vele utazó személy közrefogta, kikísérték a furgonhoz és azt kérték, hogy üljön be. Miután H. L. helyet foglalt, a furgont a II. r. vádlott elindította és Cs. község felé tartott.
A sértettet a kocsiba ültető két személy és II. r. G. T. vádlott folyamatosan arról faggatta, hogy mit tud a játékteremben történtekről. Eközben a mellette ülő ,,Tüsi'' becenévre hallgató személy kézzel, ököllel bántalmazta. A kocsiban ülők mindannyian – köztük II. r. G. T. vádlott is – azzal fenyegették, hogy ha nem mondja meg mi történt, az autó után kötik és csavarhúzót szúrnak belé. Egy olyan tartalmú iratot írattak vele alá, hogy 2001. február 3-án kik játszottak a rulett-asztalon az I. r. vádlott engedélyével, pénz elhelyezése nélkül. Leíratták a sértettel a személyi adatait, majd visszavitték a játékteremhez. Itt a furgonból nem engedték kiszállni, és egy személy mellette is maradt. G. T. tisztázni akarta Z. Z.-val, hogy a H. L. által elmondottak a valóságnak megfelelnek-e. Ezért kihívta a bárból Z. Z.-t, őt is beültették a furgonba és a közeli CIB Bankhoz mentek.
A banknál a II. r. vádlott és Z. Z. kiszállt, bementek a bankba, majd rövid idő múlva visszamentek a kocsihoz, és azzal a játékteremhez mentek. Ott a széfben lévő pénzt II. r. vádlott felszólítására H. L. sértett átadta II. r. G. T. vádlottnak, aki ezután őt hazaengedte. A sértett azonban nem a lakására ment, hanem a kórházba, ahol sérüléseiről látleletet készíttetett.
A II. r. vádlottal lévő ismeretlen személy általi bántalmazás következtében H. L. sértett a jobb felső szemhéján bevérzést, a jobb járomív vetületében, az álkapocs jobb szárán, és az orrgyöknél nyomásérzékenységet szenvedett el. Sérülései 8 napon belül gyógyultak, az események lelkileg is megviselték.
Amikor II. r. G. T. vádlott és a vele lévő két személy elvitte H. L.-t, a II. r. vádlott Z. Z. felé fordulva azt a kijelentést tette, hogy ő lesz a következő. Z. Z. félelmében telefonált rendőrként dolgozó férjének és elmondta, hogy mi történt a játékteremben. Z. Z. telefonon kereste I. r. Sz. G. vádlottat is és arra kérte, feltétlenül utazzon le B.-ra, mert ,,nagy zűr van'', H. L. kulcsost ,,elrabolta'' G. T az embereivel.
Ezért az I. r. vádlott elindult a lakóhelyéről B.-re, odaérve az éjszakai órákban először H. L. lakását kereste fel, ahol a II. r. vádlott – aki tudott Z. Z. telefonhívásáról – társaival várt rá. Amint az I. r. vádlott megközelítette H. L. lakását, G. T. II. r. vádlott a furgonból kiszállt, két emberével közrefogták az I. r. vádlottat, akarata ellenére a furgonba ültették, és a közeli erdőbe vitték.
A gépkocsiban mindhárman ütötték, ahol érték. A bántalmazással arra akarták kényszeríteni Sz. G.-t, hogy szálljon ki az üzletből, mert manipulálta a rulett-asztalt. Erre vonatkozóan egy nyilatkozatot tettek elé, és felszólították, hogy írja alá. Az erdőnél megálltak cigarettázni, ekkor kilökték a kocsiból Sz. G.-t és megrugdosták. A rugdosásban a II. r. G. T. vádlott nem vett részt. Azután visszaültették az autóba, és felszólították Sz. G.-t, hogy az ülésről takarítsa le a vért, amivel összekente. Ezt az alkalmat használta ki Sz. G. és megszökött. Miután látta, hogy már nem követik, kiállt a főút mellé stoppolni.
Egy ismeretlen vette fel a személygépkocsijába, majd telefonált két ismerősének, akik személygépkocsival érte mentek és a lakására vitték.
I. r. Sz. G. vádlott 2001. február 24-én 18.50 órakor a B.-i kórház szemészeti osztályán látleletet készíttetett.
A bántalmazástól a jobb szem körüli tájék, és a jobb szemgolyó zúzódását szenvedte el. A sérülések 8 napon belül gyógyultak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen G. T. II. r. vádlott felmentés érdekében, míg meghatalmazott védője a tényállás részbeni téves megállapítása miatt, eltérő minősítés érdekében, továbbá felmentés, valamint enyhítés végett jelentett be fellebbezést, amelyet a nyilvános ülésen a védő annyiban egészített ki, hogy harmadlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.
Az I. r. vádlottra vonatkozóan az ítélet jogerőre emelkedett.
A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt, eltérő minősítés érdekében, továbbá a bűnösségi körülmények tekintetében észrevételeket tett.
A vádlott meghatalmazott védőjének eltérő minősítésre irányuló fellebbezése, valamint a főügyészi átiratban foglaltak helytállóak.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást teljes körűen lefolytatta, hiánytalan és megalapozott tényállást állapított meg, azt az ítélőtábla az ítélkezésének alapjául elfogadta.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem észlelt, így az elsőfokú ítélet tényállása a fellebbezési eljárásban is irányadó volt.
A felmentést célzó fellebbezések a bizonyítékok értékelését támadják, azt sérelmezik, hogy a II. r. vádlott védekezésével szemben az elsőfokú bíróság a rá nézve terhelő bizonyítékokat fogadta el a tényállása megállapításakor.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat mérlegelte és kellő indokát adta annak, hogy miért a II. r. vádlott védekezését cáfoló tanúvallomásokat fogadta el. Kétségtelen tény, hogy a II. r. vádlott cselekvőségére nézve a furgont vezető R. I., illetőleg T. Sz. és M. Z. szerelők a II. r. vádlott védekezésével összhangban álló és őt mentő nyilatkozatot tettek, azonban ezen vallomásokkal ellentétesen nyilatkozott Z. Z., D. Cs. az ő külön élő házastársa, H. L. sértett, valamint az I. r. vádlott is, mely bizonyítékokat az elsőfokú bíróság egyezően és összességében is értékelte a tényállás megállapításakor.
A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény szerint az elsőfokú bíróságnak kell mérlegelnie a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és mivel okszerű indokát adta annak, hogy mért vetette el a II. r. vádlott védekezését, ezért az általa megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Fellebbezési szakban – megalapozott tényállás esetén – nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, ezért a II. r. vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor megalapozott tényállás alapján a II. r. vádlott bűnösségére következtetett, azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a II. r. vádlott cselekményei minősítése tekintetében elfoglalt álláspontjával nem értett egyet.
Az irányadó tényállás – helyesen, az iratoknak megfelelően, – nem tartalmaz olyan megállapítást, amely szerint akár H. L. sértett, akár Sz. G. I. r. vádlott szabadon bocsátását bármilyen követelés teljesítésétől tette volna függővé a II. r. vádlott, vagy az ő jelenlétében más, ott tartózkodó személy.
A Btk. 175. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadság megsértésének bűntette és a Btk. 175/A. § (1) bekezdésében szabályozott emberrablás bűntette egymáshoz képest speciális viszonyban áll. Az emberrablás törvényi tényállása a személyi szabadságtól erőszakkal, vagy az élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel, illetve a védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot kihasználásával történő megfosztáson túlmenően a sértett szabadon bocsátásának követelés teljesítésétől történő függővé tételét is megköveteli. Az kétségtelen tény, hogy a II. r. vádlott, illetőleg a vele lévő két ismeretlen személyazonosságú személy H. L. sértettet akarata ellenére a furgonban tartották és őt bántalmazták, azonban a bántalmazás arra irányult, hogy a II. r. vádlott jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzenek: a sértettől megtudják, ki és milyen módon vett részt a rulett-gép állítólagos manipulálásában. Miután a sértett többször kijelentette, hogy nem tud semmit elmondani, a személyes adatait papírra íratták vele, és őt a játékteremhez visszavitték. Az ezt követő események során már személyes szabadságát nem korlátozták, és miután a kaszinó széfjében lévő pénzt a II. r. vádlott felszólítására átadta, a helyszínről eltávozott.
Hasonlóképpen nem határozott meg a szabadon bocsátás feltételéül követelés teljesítését Sz. G. I. r. vádlott, sem a II. r. vádlott, illetőleg a vele lévő két ismeretlen személy, csupán arra akarták kényszeríteni őt erőszakkal, hogy egy okiratot írjon alá, mely szerint a továbbiakban a kaszinó üzemeltetésében nem kíván részt venni.
Ezekből következően az ítélőtábla álláspontja szerint a II. r. vádlott tényállásban írt cselekvősége nem merítette ki az emberrablás bűntettének törvényi tényállásban írt valamennyi tényállási elemét, a megvalósított eszközcselekmény mellett hiányzik a célcselekmény. H. L. és Sz. G. személyi szabadságtól való megfosztása és a II. r. vádlott vagyoni igényének érvényesítése érdekében történő bántalmazása más Btk.-beli törvényi tényállásokat valósított meg.
Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében írt minősítéstől eltérően megállapította, hogy a II. r. vádlott magatartásával 2 rb. a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettét, valamint 2 rb. a Btk. 273. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő, figyelemmel a Btk. 20. § (2) bekezdésére, társtettességben elkövetett önbíráskodás bűntettét valósította meg.
Az elsőfokú bíróság enyhítőként értékelte a jelentős időmúlást, a társtettesi elkövetést, továbbá, hogy a II. r. vádlott erőszakos jellegű cselekmények miatt többször volt büntetve.
Az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte a személy elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodottságát, azt, hogy a II. r. vádlott által elkövetett cselekmények folytán H. L. sértettnek és Sz. G. I. r. vádlottnak nyolc napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek, továbbá a bűncselekmények többszörös halmazatát.
A megváltozott minősítésre figyelemmel – a kiegészített bűnösségi körülmények ellenére is – az ítélőtábla álláspontja szerint eltúlzott az elsőfokú bíróság által kiszabott 3 év börtön, ezért a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célok elérése érdekében a II. r. vádlott főbüntetését 2 év 2 hónapra enyhítette.
Kétségtelen tény, hogy a cselekmények elkövetése óta jelentős idő – közel négy év – telt el, azonban azok elkövetési módja, durvasága, az alvilági jellegű módszerek alkalmazása miatt a büntetési célok a II. r. vádlottal szemben – akit önbíráskodás miatt korábban már felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt a bíróság – kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhetők el.
Ami a jogszabályi hivatkozásokat illeti, az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályokat pontosan hívta fel, azt az ítélőtábla csak annyiban egészíti ki, hogy a II. r. vádlottra nézve kedvezőbb elbíráláskori törvény alkalmazása a Btk. 2. §-án alapszik.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a II. r. vádlottra vonatkozó részét a fentiek szerint a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf. I. 679/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás