BÜ BH 2006/275
BÜ BH 2006/275
2006.09.01.
Tizenkét éven aluli sértett sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmény minősítése [Btk. 198. § (1) bek. II. ford., (2) bek. a) pont; 2005. évi XCI. tv. 5. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság K. Z. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében és 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, ezért őt – halmazati büntetésül – 6 évi és 6 hónapi fegyházra és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A szabadságvesztés büntetésbe beszámította a vádlott által 2005. évi május hó 25. napjától 2005. évi október hó 11. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt.
Az 1991. június hó 22-én született K. N. és az 1995. január hó 9-én született K. N. V. gyermekek vonatkozásában a vádlott szülői felügyeleti jogát megszüntette.
A vádlottat az ellene 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
K. Z. vádlott az általános iskola 8 osztályát végezte el. Rakodóként a havi jövedelme 100 000 forint körüli. Nős, a házasságából négy kiskorú gyermek származott, akik a szülők eltartásában éltek. Vagyontalan, büntetlen előéletű.
A vádlott jelenleg nem szenved és a vádbeli cselekményekor sem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely korlátozta őt a vádbeli cselekményei következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy ezen felismerésnek megfelelően cselekedjen. Értelmi színvonala alacsony, enyhén értelmi fogyatékos, a tapasztalatok szintjén mozog. Szűk látókörű, agresszív, paranoid elemekkel tarkított karakteropáthiás alkat. Örömképessége korlátozott, mely a szexualitásra koncentrál. 6 éves korától 14 éves koráig állami gondozott volt, 18 éves koráig nevelőszülőknél élt.
A vádlott házasságából 1991. év június hó 22. napján K. N., 1995. év január hó 9. napján K. N. V., 2002. év november hó 3. napján K. Z., 2004. év augusztus hó 24. napján K. R. nevű gyermekek születtek.
A vádlott és a házastársa a közös kiskorú gyermekeket együtt nevelték. A vádlott 2004. év elejétől a keresetét játékautomatákon rendszeresen eljátszotta, gyermekei eltartásához nem járult hozzá, ezért tartásdíj fizetésére kötelezte a bíróság.
1991-ben született K. N. nevű fiú gyermekét a vádlott 3 éves korától heti rendszerességgel bántalmazta: erősebb pofonokat adott neki – amitől volt, hogy a falnak esett –, a fenekét ütötte, kiabált vele. A vádlott agresszív magatartása miatt az anya a gyermekkel nevelési tanácsadóba, pszichológushoz járt.
Kk. K. N.-nél agresszív késztetés alakult ki, amit próbál csatornában tartani, nehezen tűri az akadályoztatást, alkalmazkodása merev, én-fejlődése kissé differenciálatlan, ami korából is adódik. A gyermeki agresszió kialakulásában nyomatékos szerepe van a szűkebb környezetnek, a családnak. A vádlott szélsőséges agresszív magatartása mintául szolgált a kiskorú személyiségfejlődésében. A szorongás a másik jellemző, ami a gyermeknél rossz közérzetet, bizonytalanságot eredményez. A vádlott magatartására visszavezethetően kk. K. N.-t érzelmi trauma érte, erkölcsi fejlődése beláthatatlan következményekkel járhat, értelmi-fizikai fejlődésében érzelmi sérülései negatívan befolyásolják (a készségek, képességek fejlődését a figyelem- és emlékezetzavarai késleltetik).
A vádlott a kk. K. N. gyermekével kapcsolatos fenti magatartásával a kiskorú testi, értelmi fejlődését súlyosan veszélyeztette.
2002-ben született K. Z. nevű gyermekét is bántalmazta, rendszeresen nyitott tenyérrel a fenekére ütött. A kiskorú a vádlott előzetes fogva tartása óta emlegeti az apját, kérdezgeti, hogy hol van, hiányzik neki.
Az akkor két hónapos K. R. utónevű gyermekének egy esetben a fenekére ütött.
Kk. K. N. V. sértettet is verte – több esetben minden különösebb ok nélkül – a vádlott, bár nem olyan sűrűn, mint a legidősebb fiút. Ilyen alkalmakkor 3-4 esetben nagyobb erővel pofon ütötte a kislányt, amitől volt, hogy a falnak esett.
A vádlott 2004. év július hó 27. napja és 2005. év május hó 23. napja közötti időben legalább hét alkalommal a lakásukban az 1995. január 9-én született K. N. V. nevű lánya mellé feküdt, akit levetkőztetett, melleit harapdálta, a gyermek nemi szervét simogatta, illetve abba az ujjával belenyúlt. A keze odahelyezésével arra is rávette, hogy az ő nemi szervét simogassa.
A vádlott magatartására visszavezethetően kk. K. N. V. sértett személyiségfejlődése olyan fokozott stresszhelyzeteken és folytonos traumákon ment keresztül, mely kóros irányba indította el személyiség-szerveződését.
A vádlott agresszív, korlátozást nem tűrő magatartása, apai szerepének felborítása negatív eredményt hozott létre kk. K. N. V.-nél. Érzelmi, erkölcsi fejlődését hátrányosan befolyásolta. Prognosztizálható, hogy traumái kihatnak felnőttkori párkapcsolataira, szexuális életére. Esetében elengedhetetlen a folyamatos pszichoterápia.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, a vádlott terhére súlyosítás végett, eltérő minősítés megállapítása és a részfelmentés miatt, melyet a fellebbezésének írásbeli indokolásában azzal egészített ki, hogy a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását, továbbá a vádlott szülői felügyeleti jogának további két gyermek vonatkozásában történő megszüntetését is indítványozta.
Fellebbezést jelentett be továbbá a vádlott, a vele szemben kiszabott büntetés enyhítése, illetőleg a védő, a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól történő felmentés, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, melyet a fellebbezési nyilvános ülésen akként pontosított, hogy az enyhítő szabályok alkalmazásával kiszabandó büntetés felfüggesztését kérte.
A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést csupán a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítása vonatkozásában tartotta fenn, így az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezései jogerőre emelkedtek. A fellebbviteli főügyészség a nemi erkölcs elleni bűncselekménynek az ítélet indokolása szerinti minősítését is indítványozta, továbbá a bűnösségi körülmények vonatkozásában észrevételeket tett.
Az ítélőtábla álláspontja szerint kizárólag a módosított ügyészi fellebbezés alapos, és a főügyészi átiratban írtak is helytállóak.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, azonban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó adatai, valamint a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján az alábbiak szerint kiegészítette:
A vádlott házastársa jelenleg gyesen van, jövedelmét a részére folyósított ellátás képezi.
Kk. K. N. sértett 1998 augusztusa óta állt ideggondozói kezelés alatt.
Kk. K. N. V. sértettnek az elsőfokú ítéletben rögzített állapota egyrészt a tényállásban írt bántalmazások, másrészt a vádlott által megvalósított nemi erkölcs elleni bűncselekmény következményeként alakult ki.
Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, így az a fenti kiegészítésekkel a felülbírálat során irányadó volt.
Ami a vádlott felmentésére irányuló fellebbezést illeti, megállapítható, hogy az a tényállást támadja és a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul. Azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét a védekezésével szembenálló bizonyítékok, elsősorban kk. K. N. és kk. K. N. V. sértettről készült pszichológus szakértői vélemények, továbbá K. Z.-né tanúvallomása alapján állapította meg.
Az elsőfokú bíróság megfelelő magyarázatát adta annak, hogy miért a vádlott védekezését cáfoló bizonyítékokat fogadta el a tényállás megállapításakor. Ítéletének indokolását az ítélőtábla csupán annyiban egészíti ki, hogy a szakértői véleményben rögzítetteket, illetőleg a K. Z.-né tanú által elmondottakat alátámasztja a kk. K. N. V. nyomozási bíró előtt tett vallomása is, amit az elsőfokú bíróság ismertetett, azonban az ítéletében bizonyítékként nem értékelte. Ezen tanúvallomás minden tekintetben egybehangzó a fentebb írt, vádlottra nézve terhelő bizonyítékokkal, így azokkal egyezően kétséget kizáróan mutatja azt, hogy a vádlott elkövette mindkét gyermek sérelmére a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, míg kk. K. N. V. vonatkozásában a nemi erkölcs elleni bűncselekményt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a Be. 258. § (3) bekezdés f) pontjában és a 260. § (1) bekezdésében írt kötelezettsége ellenére nem adott számot arról, hogy a vádlott védője által előterjesztett új elmeorvos szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt miért utasította el.
E tárgyban rámutat az ítélőtábla arra, hogy a vádlottról készült elmeorvos-szakértői vélemény aggálytalan, sem a vádlott által elmondottak, sem a rendelkezésre álló egyéb adatok nem mutatják azt, hogy a vádlottnak a védő által megjelölt olyan pszichopata megnyilvánulásai lennének, amely a beszámítási képességét korlátozta vagy kizárta. Erre figyelemmel az ítélőtábla sem tartotta szükségesnek az ügyben a vádlott elmeállapotára vonatkozóan új szakértői vélemény beszerzését.
A fentebb írtakat is figyelembe véve az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügy szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékokat beszerezte és azokat az ítéletben a logika szabályainak megfelelően értékelte. Ebből következően helyesen jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott elkövette kk. K. N. és kk. K. N. V. sértettek vonatkozásában a tényállásban írt bűncselekményeket.
A fellebbezési szakban, megalapozott tényállás esetén, nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, ezért a tényállást támadó és a felmentést célzó fellebbezés nem vezethetett eredményre.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, azonban az ítélőtábla nem értett egyet a vádlott által megvalósított nemi erkölcs elleni bűncselekmény minősítésével.
Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a vádlott által elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmény tekintetében nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy azt erőszakkal, illetve az élet, vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel valósította meg. Ezen álláspontjához képest viszont tévedett, amikor a vádlott e bűncselekményének minősítésekor nem vette figyelembe, hogy az elkövetés után, 2005. szeptember 1-jén hatályba lépett a Btk. módosításáról szóló 2005. évi XCI. törvény, amely a vádlottra nézve kedvezőbb rendelkezésekkel eltérően szabályozta a szemérem elleni erőszak bűntettének minősített eseteit.
A Btk. 198. § (2) bekezdés a) pontja szerinti minősített esetű szemérem elleni erőszak bűntette tekintetében az elkövetési magatartásnak az új szabályozás szerint konjunktív megvalósulási feltétele egyrészt az erőszak, avagy az élet, vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés, illetőleg a sértett tizenkettő év alatti életkora.
Az elsőfokú bíróságnak a minősítés tárgyában kifejtett álláspontja tehát azért nem helytálló, mert a Btk. 198. § (2) bekezdés a) pontjában írt erőszakkal, élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel elkövetés nem valósult meg, ezért a Btk. 198. § (3) bekezdése szerint minősülő bűncselekményt, a nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettét az irányadó tényállás szerint a vádlott nem valósította meg.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott nemi erkölcs elleni bűncselekményét a Btk. 198. § (1) bekezdés II. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés b) pontja, illetőleg a Btk. 12. § (2) bekezdése szerint minősülő nevelése alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősítette, a Btk. 2. §-ának felhívásával.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását annyiban kiegészíti, hogy a vádlott nemi erkölcs elleni bűncselekményét egyenes szándékkal, míg a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettét eshetőleges szándékkal követte el.
Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorulnak: Enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla azt, hogy a vádlott a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettét eshetőleges szándékkal követte el, míg csekély súllyal ugyan, de szintén enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, mivel a BK 154. számú kollégiumi állásfoglalás II/1. pontja szerint alig van jelentősége a büntetlen előéletnek olyan esetben, amikor a büntetlen személy hosszabb időn át, sorozatosan követ el bűncselekményeket.
További súlyosító körülményként értékelte azt, hogy kk. K. N. V. sértettnél a vádlott nemi erkölcs elleni cselekménye súlyos fokú pszichikai következményekkel járt.
A BK 154. kollégiumi állásfoglalás III/3. pontja szerint a bűncselekmény tárgyi súlyát nagymértékben a cselekmény káros következményei határozzák meg, ezért azokat a büntetés kiszabásánál mindig figyelembe kell venni.
Az így helyesbített és kiegészített bűnösségi körülményekre is figyelemmel, a vádlott nemi erkölcs elleni bűncselekményének enyhébb minősülése ellenére, úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy a vádlottal szemben a Btk. 85. § (3) bekezdésében írt halmazati szabály miatt 5 évtől 15 évig terjedő büntetési tételkeret között kiszabott 6 év 6 hónap fegyház és 5 év közügyektől eltiltás aránytalanul enyhe.
A vádlott éveken keresztül bántalmazta mindkét gyermekét, illetőleg közel egy éven keresztül folytatta leány gyermekével a tényállásban írt nemi erkölcs elleni cselekményét. Ezek a társadalomra veszélyességének fokozottságát mutatják, amire figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetést 7 év 6 hónap fegyházra, illetőleg a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 7 évre súlyosbította. Ebből következően az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések nem vezettek eredményre.
Az elsőfokú bíróság a jogszabályokat részben hiányosan hívta fel. A nemi erkölcs elleni cselekménynél, amelyet folytatólagosan elkövetettnek minősített a Btk. 12. § (2) bekezdésére, illetőleg a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetése [Be. 336. § (1) bek.] körében a családjogi törvény, az 1952. évi IV. tv. 88. § (1) bekezdés c) pontjára (mely szerint a bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte) nem hivatkozott.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bf. I. 1/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás