BÜ BH 2006/276
BÜ BH 2006/276
2006.09.01.
A sikkasztást jogtalan eltulajdonítással valósítja meg az a terhelt, aki – a tulajdonjog fenntartását tartalmazó és őt kizárólag tárolásra, valamint saját célú felhasználásra jogosító szerződés alapján – rábízott árut másoknak értékesíti [Btk. 317. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 2003. október 30. napján hozott ítéletével a terheltet különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte, az ellene 2 rb. adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt testvérével, S. J.-vel együtt 67,7%-ban résztulajdonosa az N. Csokoládégyár Kft.-nek, az ügyvezető a terhelt volt. A kft. fő tevékenységi körébe tartozott az édesipari termékek gyártása, illetve forgalmazása, de 1997 nyarától kristálycukor forgalmazásával is foglalkozott a cég.
A terhelt munkája során került kapcsolatba B. Cs.-val, aki az E. Bt. ügyvezetője volt. Az E. Bt. kizárólag cukor forgalmazásával foglalkozott.
Az N. Csokoládégyárnak jelentős összegű tartozása halmozódott fel az E. Bt. felé, amelyet nem tudott kiegyenlíteni, ezért a követelés biztosítására B. Cs. 1/3 tulajdonrészt kapott a terhelttől az N. Kft.-ben.
A terhelt B. Cs. révén került kapcsolatba az A. Kft.-vel, amely céggel 1998. november 1. napján cukortárolási szerződést kötött. A terhelt a tárgyalásokat N. L.-val folytatta és a szerződést is az ő jelenlétében írta alá.
A szerződésben a felek rögzítették azt, hogy az A. Kft. kb. 5000 tonna kristálycukrot 1998. november 1. és 1999. szeptember 30. napja között az N. Kft. telephelyén tárolt, amely az N. Kft. felhasználása alapján fokozatosan csökken. A betárolt cukor tulajdonjogát az A. Kft. fenntartotta.
A felek megegyeztek, hogy az N. Kft. a nála tárolt cukorból felhasznált mennyiséget a hónap végén az A. Kft. felé jelenti. A jelentett mennyiségről az A. Kft. számlát állít ki, a mindenkor érvényes kereskedelmi szerződéses árakon az N. Kft. részére. Az áru tulajdonjoga csak a számla kiegyenlítését követően száll át az N. Kft. részére.
A felek megegyeztek abban is, hogy a terhelt cégének nincs joga a cukor további értékesítésére, csupán a saját célra történő felhasználásra. Tárolás fejében tárolási díjban is megállapodtak a felek, amelyet az A. Kft.-nek kellett volna a terhelt cégének megfizetnie, azonban erre nem került sor.
Az A. Kft. 1998. december végéig különböző időpontokban 472 995 kg kristálycukrot szállított az N. Kft. raktárába, amelynek értéke 529 750 400 forint.
A terhelt utasítására az N. Kft. 1999. év elején összesen 308 300 kg kristálycukrot értékesített a korábban keletkezett tartozás fejében az E. Bt.-nek, míg a fennmaradó mennyiséget több – az eljárás során pontosan meg nem állapítható – kisebb cég részére adta el.
A terhelt így az A. Kft. tulajdonában lévő kristálycukorral jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, amikor azt a szerződésben foglaltak ellenére értékesítette.
Az A. Kft.-t ért kár egy része a büntetőeljárás során megtérült, a terheltnek a 2003. március 17-ei állapot szerint 386 475 807 forint tartozása áll fenn.
A másodfokú bíróság a 2004. június 3. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítélet bűnjelekre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást a következőkkel egészítette ki:
Az N. Csokoládégyár Kft. és az A. Kft. között létrejött cukortárolási szerződés aláírására 1998. november 1. és 1998. december 16. napja között, pontosan meg nem állapítható időpontban került sor.
A terhelt ezen szerződés írásba foglalását megelőzően szóban már megállapodott a cukortárolásról az A. Kft. kereskedelmi igazgatójával. Szóbeli megállapodásuk ugyanazt tartalmazta, mint amit utóbb a szerződésben írásban is rögzítettek.
Ezt követően 1999. január 18. napján az A. Kft. és az N. Csokoládégyár Kft. a cukortárolási szerződés alapján szállítási szerződést is kötött, amely többek között tartalmazta azt a kitételt, hogy a szállító az áru tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig magának fenntartja.
A terhelt az A. Kft. tulajdonában lévő kristálycukrot eltulajdonította, amikor azt a szerződésekben foglaltak ellenére értékesítette.
A terhelt által eltulajdonított kristálycukor értéke legalább 529 750 400 forint.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdésének a) pontja alapján.
A felülvizsgálati indítvány szerint az eljárt bíróságok tévesen értelmezték az A. Kft. és az N. Csokoládégyár Kft. között létrejött cukortárolási szerződést, és tévesen értékelték a sikkasztás elkövetési magatartását. Nincs törvényes lehetőség ugyanis a bűncselekmény megállapítására, ha a tárolót a tároltató rendelkezési joggal is felhatalmazza, annak ismeretében, hogy a tároló gazdasági társaság (N. Kft.) maga is édesipari termékek gyártásával, értékesítésével és továbbértékesítésével foglalkozik fő tevékenységként. Különösképpen kizárt a büntetőjogi felelősség megállapíthatósága akkor, ha sem a kétséges eredetű írásos szerződés, sem a szóbeli megállapodás nem tiltotta a felhasználás kitétel alatt a tárolt áru értékesítését.
Az eljárt bíróságok a felhasználás kifejezést nyelvtanilag is helytelenül értelmezték, másfelől nem vizsgálták azt a körülményt, hogy az értékesítés tekintetében tiltó rendelkezést a felek nem kötöttek ki.
A büntető jogszabályokat kógensen kell értelmezni, a nyelvtani értelmezéssel nincs lehetőség a szavak és kifejezések olyan tartalmú kiterjesztő értelmezésére, mint ahogyan azt az eljáró bíróságok alkalmazták. A ,,felhasznál'' és ,,értékesít'' ige a vállalkozói szférával összefüggésben a magyar értelmező kéziszótár szerint szinonim fogalomnak tekintendő. Az A. Kft. és a tároló N. Kft. között kizárólag a Pp. szabályai szerint elszámolási pernek lett volna helye, annál is inkább, mert a betárolt áru ellenértékének megtérítésével az N. Kft. korlátlan tulajdonjogot szerzett az árun.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás során a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében az alapeljárásban megállapított tényállás az irányadó. A ténykérdések felülvizsgálatának lehetősége kizárt, a jogkérdések pedig kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével vizsgálhatók és dönthetők el.
Az irányadó tényállás alapján nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt cselekményét sikkasztás bűntetteként értékelték.
A tényállás szerint az N. Csokoládégyár Kft. és az A. Kft. között a szóbeli megállapodás cukortárolásra és felhasználásra jött létre. Majd ugyanilyen tartalmú írásbeli szerződést is kötöttek. A felek megegyeztek abban is, hogy a terheltnek nincs joga a cukor továbbértékesítésére, csupán saját célra történő felhasználásra. Tárolási díjban is megállapodtak.
A felek közötti később kötött szállítási szerződés tartalmazta azt is, hogy a szállító az áru tényleges tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig magának fenntartja.
Az idézett ténymegállapítások alapján egyértelmű, hogy az N. Kft. és az A. Kft. közötti megállapodás, illetve szerződések cukortárolásra, felhasználásra vonatkoztak. A terhelt rendelkezési jogosultsága a saját célú felhasználásra, a Csokoládégyár termékeibe beépítésre terjedt ki. A felhasznált áru tulajdonjoga pedig az ellenértékének számla szerinti kiegyenlítését követően szállt volna át az N. Kft.-re. A tényállásból nem vonható le olyan következtetés, hogy az eljárt bíróságok által vizsgált és elemzett felek közötti megállapodás és szerződések a terheltet felhatalmazták volna arra, hogy a hozzá betárolt nagy mennyiségű cukrot továbbértékesítse.
A terhelt azonban az értékesítéssel nem csupán polgári jogi szabályok szerinti szerződésszegést követett el, hanem maradéktalanul kimerítette a sikkasztás törvényi tényállását is.
A Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott sikkasztást az követi el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.
A terhelt megállapodás, illetve szerződés alapján jogszerűen került a más cég által hozzá betárolt cukor birtokába, tehát az számára rábízott idegen dolognak tekintendő. A terheltnek az a magatartása, hogy a nála elhelyezett cukormennyiséget korábbi tartozása fejében az E. Bt.-nek értékesítette, illetve más cégeknek eladta – a tényleges tulajdonost e minőségéhez kapcsolódó jogosítványoktól véglegesen megfosztva – a tulajdonjog gyakorlását jelenti, amely kimerítette a jogtalan eltulajdonítás fogalmát. A terhelt a megállapodás és szerződések tartalmának ismeretében tudatában volt annak, hogy cukorkészlet továbbértékesítésére nincs felhatalmazása.
Mindezekre tekintettel helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terhelt jogtalan eltulajdonítás elkövetési magatartással valósította meg a terhére megállapított sikkasztások bűntettét.
A terhelt bűnösségének megállapítása és a terhére megállapított cselekmény minősítése tehát törvényes.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 810/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás