BÜ BH 2006/277
BÜ BH 2006/277
2006.09.01.
I. Zsarolás nem teljes (befejezetlen) kísérlete esetén az önkéntes elállás nem állapítható meg, ha külső körülményekből nem ismerhető fel egyértelműen a – megkezdett, de be nem fejezett – elkövetési magatartás folytatásától való visszalépés [Btk. 16. §, 17. § (3) bek. 1. tétel, 323. § (1) bek.; 4/2002. BJE].
I. Az elsőfokú bíróság a 2003. szeptember 30-án kelt ítéletében a terhelt bűnösségét 8 rb. súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében állapította meg, amelyből 4 rb. cselekmény folytatólagosan elkövetett volt. Ezért őt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Mindemellett a terheltet 9 rb. szerzői jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítéleti tényállás szerint a büntetlen előéletű családos terhelt 2003 elején anyagilag megrendült helyzetbe került, s arra az elhatározásra jutott, hogy a lakókörnyezetéből találomra kiválasztott személyeket megzsarolja. Elhatározásának megfelelően 2003. február 25. és március 6. között Sz. J., F. Zs., V. I.-né N. R., B. I., dr. N. Á. részére leveleket írt, melyekben tőlük különböző, 3 millió forintig terjedő összeget követelt, s azzal fenyegette meg őket, hogy nem fizetés esetén gyermeküket saját beteg gyermeke vérével megfertőzi, savval vagy lúggal leönti, megcsonkítja, elcsúfítja. Felhívta a címzettek figyelmét arra, hogy a gyermekeket nem lehet állandó felügyelet alatt őrizni, s ha a rendőrséget értesítenék, akár társa is bosszút fog állni. A részben számítógépen, részben eltorzított betűkkel, színes tintával írt leveleket a címzettek postaládájába dobta, illetve a kerítésükbe helyezte. Fenyegető leveleit B. I. és N. R. esetében megismételte, V. I.-né fenyegetését pedig telefonon is megerősítette. N. K. és R. G. személygépkocsijának ablaktörlője alá címzés nélküli színes tintával írt leveleket helyezett, amelyben 500 000 forintot követelt. Nem fizetés esetére konkrétan meg nem nevezett bosszút helyezett kilátásba. A leveleket N. K. és R. G. nem, illetve nem teljesen olvasták el, azoknak különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak és eldobták.
Az ügyben másodfokon eljáró bíróság a 2004. június 15-én kelt jogerős ítéletében kizárólag a szerzői jogok megsértésének vétségével összefüggő felmentő rendelkezés helyesbítése tárgyában változtatta meg az elsőfokú ítéletet, egyebekben helybenhagyta.
II. A jogerős határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben – a terhelt védekezését megismételve – elsősorban a terhelt önkéntes elállására hivatkozva indítványozta nevezett felmentését. Hivatkozott arra, hogy a fenyegető levelek írását a terhelt saját elhatározásából abbahagyta és egyetlen esetben sem kísérelte meg a követelt összegek tényleges megszerzését. Mindemellett a védő kifejtette, hogy N. K. és R. G. a leveleket nem olvasták el, maguk nyilatkoztak úgy, hogy azokat nem vették komolyan, így e tekintetben a zsarolás bűntettének kísérlete törvényi tényállási elem hiányában nem állapítható meg.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartva a sérelmezett határozatok hatályban tartására tett indítványt. A legfőbb ügyészi okfejtés szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt önkéntes elállása nem állapítható meg, mert önmagában az a körülmény, hogy a levelekben megjelölt teljesítési határidő eltelte után nevezett nem jelentkezett azonnal a követelt összegért, nem elégséges alap olyan következtetés levonására, amely szerint tudatosan felhagyott volna a bűncselekmény elkövetésével. Másrészt a Legfőbb Ügyészség utalt arra, hogy a N. K. és R. G. részére küldött levelek – tartalmukat tekintve – komoly félelem kiváltására akkor is alkalmasak voltak, ha a címzettek azt nem vagy nem teljesen olvasták el.
III. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt védője által előterjesztett indítvány alapján a jogerős határozat érdemi felülvizsgálatát elvégezte. Az indítvány a terheltnek felrótt bűncselekményekben való bűnösség, illetve egyes cselekmények jogi minősítése körében támasztott anyagi jogi kifogásokat, s ezek a Be. 405. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálati okok.
A zsarolás bűncselekménye esetében a Btk. 17. § (3) bekezdése szerinti kísérlettől önkéntes elállás feltételeinek a megállapíthatóságát a 4/2002. Büntető Jogegységi Határozat részletesen elemzi. Eszerint az elállás önkéntességéhez alanyi oldalon az szükséges, hogy a tettes megváltoztassa a bűncselekmény véghezvitelére vonatkozó eredeti szándékát, felhagyjon azzal, holott a külső körülmények a bűncselekmény folytatását, befejezését lehetővé tennék. Az elkövetési magatartás nem folytatása fogalmilag passzivitás, ennek azonban lehetséges a külvilágban való megnyilvánulása, így az elállás önkéntessége külső körülményekből felismerhető. Az önkéntes elállás megállapíthatóságához ezért a zsarolás bűncselekménye esetében elegendő, de egyben szükséges is, hogy a külső körülményekből egyértelműen felismerhető legyen a megkezdett, de be nem fejezett elkövetési magatartás folytatásától való véglegességet jelentő visszalépés.
Az elállás önkéntességére utaló és felismerhető külső körülmények meglétére, avagy hiányára a konkrét tényállás alapján lehet következtetni.
– A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a védő szerint megvalósuló önkéntes elállásra [Btk. 17. § (3) bek.] utaló adatot a jogerős ítélet tényállása nem tartalmaz, az egyes ítéleti tények összefüggéseit vizsgálva pedig nincs is a tények közt olyan összefüggés, amelyből ennek megállapíthatóságára lehetne következtetni. A terhelt cselekményeit mintegy másfél-két hét tartama alatt hajtotta végre, fenyegetéseinek egy részét ezen idő alatt megismételte, utolsó levelét őrizetbe vétele előtt egy nappal továbbította a címzettnek. Az a körülmény, hogy a fenyegető levelek megírásának idején a követelt összegek tényleges megszerzéséért komolyabb lépéseket nem tett, nem az önkéntes elállásával, hanem a cselekmények végbevitelének további időigényességével voltak összefüggésben. Egyetlen mozzanat, jel nem utalt arra, hogy a terhelt szándékával felhagyott, cselekményétől önként elállt volna. Az időpontok egybeeséséből sokkal inkább az következik, hogy a rendőri közbeavatkozás félbeszakította a terhelt bűncselekmény-sorozatát. A terhelt egyébként az alapügyben elfogadott vallomásaiban is e tényt erősítette meg.
Fentiekből kitűnően a Legfelsőbb Bíróság a védő önkéntes elállásra hivatkozó érveit a megállapított és irányadó tényállás alapján zárta ki, az e védekezésre vonatkozó alapítéleti jogi okfejtéssel azonban nem értett egyet. A terhelt zsarolási cselekményei ugyanis – az ítéleti értékeléssel ellentétben – nem voltak befejezett kísérletek, ekként nem ez a jogi körülmény volt az önkéntes eredmény-elhárítás megállapíthatóságának akadálya.
A 4/2002. Büntető Jogegységi Határozat kimondja, hogy ,,a zsarolás bűncselekményének [Btk. 323. § (1) bek.] nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére''. E kötelező jogértelmezést követve megállapítható tehát, hogy a terhelt befejezetlen kísérletként valósította meg a terhére rótt többrendbeli zsarolás bűntettét, ekként – ha a tények ezt alátámasztották volna – javára az önkéntes elállás megállapításának anyagi jogi akadálya nem lett volna.
– Mindemellett azonban osztotta a Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványának R. G. és N. K. tekintetében elkövetett cselekményeivel összefüggésben kifejtett azon álláspontját, amely szerint a terhelt zsaroló levele e személyekben komoly félelmet, aggodalmat nem keltett, a nekik küldött leveleket olvasatlanul vagy részben elolvasva eldobták és azoknak semmiféle komoly fenyegető hatást nem tulajdonítottak. Téves az az alapítéleti jogi értékelés, hogy a levelek súlyos, durva fenyegetéseket tartalmaztak, s ezek nem kétségesen alkalmasak voltak félelem, ijedtség kiváltására. A Btk. 138. §-ban foglaltakra tekintettel ez önmagában a fenyegetés, mint törvényi tényálláselem megállapításához nem elegendő. A hivatkozott rendelkezés ugyanis a fenyegetés kapcsán azt tekinti a büntetőjogilag értékelhető súlyos hátránynak, amely nem általánosságban, hanem a megfenyegetett tekintetében alkalmas arra, hogy belőle komoly félelmet váltson ki. A büntető anyagi jog ,,fenyegetés'' fogalmának tehát objektív és szubjektív feltétele van, s minthogy a zsarolás bűntettének tényállási eleme e fenyegetés, a büntetőjogi felelősséget megalapozó tényállás megállapításánál elengedhetetlen annak tisztázása, hogy a zsarolással célba vett személy az alkalmazott fenyegetést komolyan vette-e, az alkalmas volt-e komoly félelmének, aggodalmának kiváltására.
Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt R. G.-nek és N. K.-nak írt levelekben a követelt pénz meg nem fizetése esetére bosszút helyezett kilátásba, de annak mibenlétét nem jelölte meg. A sértettek azok tartalmától nem riadtak meg, a leveleket eldobták, fizetési szándékuk nem volt, komolyabb elhárító intézkedés megtételére e levelek nem sarkallták őket. Ebből következően a terhelt fenyegetései e két esetben nem feleltek meg a Btk. 138. § által adott törvényi definíciónak, ilyen – a megfenyegetettben komoly félelem kiváltására alkalmas – fenyegetés hiányában pedig a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntette nem állapítható meg.
Mindezt tekintetbe véve az alapügyben hozott jogerős ítélet téves anyagi jogi értékeléseinek helyesbítése mellett az első- és másodfokú határozatot – a 9 rb. szerzői jogok megsértésének vétségére vonatkozó ítéleti rendelkezést nem érintve – a Be. 425. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel maga hozott új határozatot. A terheltet az ellene 2 rb. súlyos fenyegetéssel – egy esetben folytatólagosan – elkövetett zsarolás bűntette kísérletének vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette.
A terhére fennmaradó 6 rb. súlyos fenyegetéssel – három esetben folytatólagosan – elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt őt halmazati büntetésül 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetés lényeges csökkentését a halmazatban lévő bűncselekmények számának csökkenése mellett a terhelt javára értékelhető nagyszámú enyhítő körülmény, nevezett büntetlensége, korábbi kifogástalan életvezetése, családos állapota, bűnösségére is kiterjedő beismerése és megbánása, a cselekmények kísérleti szakban történt megrekedése indokolta. A fő- és mellékbüntetés tartamának lényeges csökkentése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság igazodott az országosan kiegyenlített büntetéskiszabási gyakorlathoz.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1288/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás