293/B/2006. AB határozat
293/B/2006. AB határozat*
2006.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 336. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
1. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt folyamatban lévő 1.Bf. 1138/2005. számú büntetőügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján kezdeményezte a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 336. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát.
A sérelmezett törvényi rendelkezés a szülői felügyeleti jog büntetőeljárásban történő megszüntetésének azt a szabályát tartalmazza, amely szerint a büntető bíróságnak erre csak ügyészi indítvány esetén van lehetősége. Az indítványozó álláspontja szerint ez a szabályozás ellentétes az Alkotmány 50. §-ának a bíróság feladatait meghatározó (1) bekezdésével, valamint a bírói függetlenséget rögzítő (3) bekezdésével, továbbá sérti a bírónak a bíróság szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 3. §-ában megfogalmazott alapvető jogát a lelkiismerete szerinti döntésre.
2. Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
2.1. Az Alkotmány rendelkezései:
„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
[...]
(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.”
„51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.”
2.2. A Bszi. rendelkezése:
„3. § A bírák függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.”
2.3. A Be. rendelkezései:
„218. § (2) Ha a vádlott a gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt követett el, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát szüntesse meg.”
„236. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását. A vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését a pótmagánvádló nem indítványozhatja.”
„336. § (1) A bíróság az ügyész indítványára a vádlott szülői felügyeleti jogát megszünteti, ha a vádlottat a gyermekének sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben bűnösnek mondja ki, és megállapítja a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 88. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában az indítványt elutasítja.
(3) A bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha az indítvány elbírálása a büntetőeljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, vagy az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.”
2.4. A Csjt. rendelkezései:
„88. § (1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet:
a) ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti,
b) ha a gyermeket más személynél helyezték el, vagy átmeneti nevelésbe vették és a szülő felróhatóan gyermeke érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, gyermekével nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein az átmeneti nevelés megszüntetése céljából nem változtat.
c) ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.”
„90. § (1) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítása iránt pedig bármelyik szülő indíthat pert. Ezen felül mindkét esetben perindításra jogosult a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész is.”
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. A törvényalkotó 1987-ben teremtette meg a szülői felügyeleti jog megszüntetésének – mint egyébként a polgári peres eljárásra tartozó kérdés bírósági eldöntésének – lehetőségét a büntetőeljárásban is. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt módosító 1987. évi IV. törvény egyik alapvető célja volt a büntetőeljárás gyorsítása és egyszerűsítése. A jogalkotó az új szabályozással – a bűncselekményből eredő kár adhéziós eljárásban történő elbírálásának mintájára – gyorsítani kívánta a gyermek sérelmére szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélt személy szülői felügyeleti jogának megszüntetését.
3.2. A szülői felügyeleti jog megszüntetése a büntetőeljárásban is megmarad a családjog súlyos következményekkel járó szankciójának, azaz nem válik büntetőjogi intézménnyé. Ennek következtében a szülői felügyeleti jog megszüntetése tekintetében – épp úgy, mint a polgári bíróság – a büntető ügyben ítélkező bíróság is indítványhoz kötött, azaz a bíróság hivatalból akkor sem rendelkezhet, ha a megszüntetésnek a Csjt. szerinti feltételei fennállnak.
A megszüntetésre irányuló polgári per a személyállapotra vonatkozó perek közé tartozik, így a Csjt. taxative meghatározza a perindításra jogosultak körét: a másik szülő, a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész (Csjt. 90. §). A büntető bíróság indítványhoz kötöttsége tehát csak annyiban különbözik a polgári eljárásban döntő bíróságéhoz képest, hogy a Be. e személyek közül csak a közvádló ügyészt jogosítja fel a szülői felügyeleti jog megszüntetésének indítványozására [Be. 218. § (2) bekezdés]; ilyen indítványt sem a sértett gyermek, sem törvényes képviselője (a másik szülő vagy a gyámhatóság) nem tehet. A Be. nem jogosítja fel erre még a vádemeléstől, illetve a vádképviselettől elzárkózó ügyész helyébe lépő pótmagánvádlót sem. (Be. 53. §, 236. §)
3.3. A büntető bíróságnak az ügyészi indítványhoz kötöttsége nem ellentétes az Alkotmány 50. § (1) bekezdésével.
Az Alkotmány 50. § (1) bekezdésének és az 51. § (1) bekezdésének, azaz a bíróság és az ügyészség alkotmányos feladatainak összevetése alapján megállapítható, hogy a természetes személyek jogainak és törvényes érdekeinek védelme szempontjából a bíróság és az ügyészség kötelezettségeit az Alkotmány hasonlóan fogalmazza meg: a bíróságok védik a természetes személy jogait és törvényes érdekeit, az ügyészség pedig gondoskodik e védelemről. Az Alkotmány 50. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy a bíróság jogvédelmi feladatainak teljesítését gátolja, ha a szülői felügyeleti jog megszüntetése kérdésében nem dönthet hivatalból, az ügyészi indítványtól függetlenül is.
3.4. A büntető bíróságnak az ügyészi indítványhoz kötöttsége nem ellentétes az Alkotmány 50. § (3) bekezdésével; a Be. 336. § (1) bekezdése az alkotmányosság szempontjából nincs értékelhető összefüggésben a bírák függetlenségével.
Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenségnek az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében foglalt elvével és annak garanciális tartalmával több határozatában foglalkozott. A döntések egyrészt a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos szerkezetében a bírói hatalom helyzetének sajátosságaival, a külső hatalmi ágaknak a bírói hatalmat érintő jogköreivel, másrészt a bírói függetlenségnek a bírósági szervezeten belüli alkotmányossági kérdéseivel foglalkoztak.
Az Alkotmánybíróság határozataiban hangsúlyozta, hogy a bírói hatalom, amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik döntően az ítélkezésben ölt testet. A bírói függetlenség az ítélkezésre vonatkozik; a további státusbeli és szervezeti garanciák is a független ítélkezéshez szükségesek. A bírónak mindenkitől – más bírótól is – függetlennek kell lennie, függetlenségét garanciáknak kell biztosítani minden befolyásolás ellen, származzék akár a külső hatalmi jogkör gyakorlásától, akár a bírósági szervezeten belülről. Az Alkotmánybíróság állandó és következetes álláspontja, hogy az Alkotmány 50. §-ának (3) bekezdése alapján a minden külső befolyásolástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény, és lényegében abszolút alkotmányos védelem alatt áll. [Így: 53/1991. (X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266, 267.; 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 261.; 17/1994. (III. 29.) AB határozat, ABH 1994, 84, 86.; 45/1994. (X. 21.) AB határozat, ABH 1994, 254, 256.; 627/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 767, 769.]
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor több határozatában kifejtette, hogy a bírói függetlenség nem jelenti a bírói hatalom korlátlanságát. Maga az Alkotmány fogalmazza meg az ítélkezési tevékenység törvényi alávetettségét, mint a bírói függetlenség alkotmányos korlátját. A bírói függetlenség egyedi aspektusában tehát a bíró szervezeti és státusbeli szabadságának garanciáját jelenti, annak érdekében, hogy az egyedi ügyekben a jogviták eldöntése és a jogsérelmek orvoslása tárgyában hozott kötelező erejű és végrehajtható döntését mindenféle befolyásolástól mentesen, a törvények, illetve általában a jogszabályok alapján, belső meggyőződése szerint hozza meg.
A bírói függetlenség alkotmányos tartalmából nem következik, hogy az igazságszolgáltatás gyakorlásának processzuális szabályrendszere, jelen esetben a büntetőjogi felelősségre vonás rendje ne tartalmazhasson olyan megoldásokat, amikor az ügy érdemének jogerős eldöntésére hivatott bírót a törvény kötelezi az eljárás más szereplőinek indítványa, döntése szerinti eljárásra. [19/1999. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1999, 150, 152–153.; 13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85, 96–98.]
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Be. 336. § (1) bekezdése nem alkotmányellenes, ezért az alkotmányellenesség megállapítására és a jogszabályhely megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. november 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás