30/2006. (VI. 21.) AB határozat
30/2006. (VI. 21.) AB határozat1
2006.06.21.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely kifogásolta, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról szóló törvényt.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Ekszt.) 25. § (3) bekezdése e) pontjának alkotmányellenességét és semmisítse meg ezt a rendelkezést. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott szabály ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével. Arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság ezt a kérelmet megalapozottnak találja, azt is indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet azért, mert az Országgyűlés „nem alkotta meg a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról szóló törvényt”.
Az indítványban szereplő kérdésről az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter is közölte álláspontját.
Az indítvány beadását követően az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvény 33. §-a (2) bekezdésének a) pontja, továbbá az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló 2003. évi XLIV. törvény 1. §-a kimondta, hogy az Ekszt. hatályát veszti.
Az Alkotmánybíróság felhívására az indítványozó közölte, hogy a megváltozott jogi szabályozás ellenére is fenntartja kérelmét, mert „az alapvető kérdés, amely miatt az alkotmányossági beadványt beadtuk, nem oldódott meg. A 2001. évi CVII. tv. ugyanis hatályon kívül helyezte a 2000. évi II. tv. 3. § (5) bekezdését, de azáltal, hogy a 2003. évi XLIV. tv. pedig a 2001. évi CVII. tv.-t helyezte hatályon kívül, a 3. § (5) bekezdés nem került vissza a 2000. évi II. törvény rendelkezései közé.” A hiányolt rendelkezés azt mondta ki, hogy a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról külön törvény fog rendelkezni.
Az Alkotmánybíróság ezt a hiány meglétére vonatkozó újabb beadványt úgy értelmezte, hogy az indítványozó kérelmét mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre vonatkozóan tartotta fenn.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályokat vette figyelembe:
„A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvénynek (a továbbiakban: Öotv.) az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„1. § (1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén az egészségügyi szolgáltatás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységre és az e tevékenységet nyújtó orvosokra terjed ki.
(2) E törvény alkalmazásában
a) önálló orvosi tevékenység: a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos) által nyújtott egészségügyi ellátás;
b) orvos: a külön jogszabály szerint vezetett alap- és működési nyilvántartásban szereplő orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkező személy;
c) működtetési jog: a Magyar Orvosi Kamara által az a) pont szerinti orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog.”
3. Az Öotv. 3. §-a (5) bekezdésének 2002. március 31-ig hatályos szövege:
„Az 1. § (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá nem tartozó, a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról külön törvény rendelkezik.”
III.
1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott diszkrimináció tilalmát sérti a törvényalkotó azzal, hogy a szakorvosoknak nem biztosítja az Öotv.-ben szabályozott működtetési jogot. Véleménye szerint nem állapítható meg olyan közérdek, amely a szakorvosoknak a háziorvosoktól eltérő kezelését indokolná. Kifejti, hogy „következetlen viszont az az egészségpolitikai koncepció, amelyik az alapellátásban és a szakellátásban eltérő módszereket alkalmaz”. Úgy véli, hogy „a szakorvos – működtetési jog hiányában – hátrányos helyzetbe kerül a privatizáció során, mert kisebb az esélye arra, hogy vállalkozó orvosként egészségügyi szolgáltató legyen”. Az Ekszt. szabályozási koncepcióját vitatva azt állítja, hogy az alap- és szakellátó orvosok azonos társadalmi csoportot alkotnak. Emellett részletes fejtegetés alapján arra a következtetésre jut, hogy „a működtetési jog és az önálló vállalkozóként történő működés jogi szabályozása a szakellátásban jóval bonyolultabb és nagyobb körültekintést igényel, mint az alapellátások körében”.
Az Ekszt. hatályon kívül helyezése miatt az indítványozó alkotmányossági kifogása úgy értelmezhető, hogy az Országgyűlés „az Öotv. hatálybalépését követően nem alkotta meg a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról szóló törvényt”. Ezért kéri a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
Az indítvány megalapozatlan.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-ának (1) bekezdése szerint akkor kerül sor mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát nem teljesítette és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmányban meghatározott alapvető jog érvényesítéséhez szükséges biztosítékok megteremtésére az Országgyűlést jogalkotási kötelezettség terheli [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség állapítható meg olyan esetekben is, amelyekben az állam bizonyos életviszonyokba beavatkozott, és ezáltal az állampolgárok bizonyos csoportját megfosztotta alkotmányos joguk érvényesítésének lehetőségétől. Önmagában valamely jogi szabályozást igénylő kérdés szabályozásának elmulasztása azonban nem minősül mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. A jogalkotót illeti meg annak eldöntése, hogy valamilyen élethelyzetet szabályoz-e. Nem áll fenn azonban a döntési szabadság akkor, ha a szabályozási hiányosság alapvető jog érvényesülését gátolja (1621/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 765, 766.).
3. Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a területén tartózkodó minden személy számára biztosítja az emberi, illetve állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés nélkül.
Az Alkotmány rendelkezése az állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozat szerint azonban a tilalom a jogalkotóra azt a kötelezettséget hárítja, hogy olyan szabályokat határozzon meg, amelyek mindenkit egyenlő méltóságú személyként kezelnek, a jogosultságokat a jogalanyok azonos tisztelete és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével állapítják meg (ABH 1990, 46, 48.). A vizsgált szabályozásnál tárgyi és alanyi összefüggésben kell ellenőrizni, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütköző rendelkezésről akkor van szó, ha adott szabályozási koncepción belül valamelyik csoportra másik csoporttól eltérő szabályozás vonatkozik [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok esetében jelentkező diszkriminációnál az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el a jogszabályt. Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amelyben a megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, önkényes [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139, 140.].
4. Az Alkotmányban meghatározott alapvető jogokból nem vezethető le, hogy az egészségügyi szolgáltatás nyújtása keretében az orvosi tevékenység milyen jogi formában folytatható. Az Öotv. a területi ellátási kötelezettséggel összefüggésben alapvetően a háziorvosi és házi gyermekorvosi tevékenységre határozott meg sajátos jogi formát. Az orvosi tevékenység sokfélesége miatt egységes szabályokat nem lehetett megalkotni. A tevékenység eltérő természete miatt más szabályozási koncepcióra van szükség a területi ellátási kötelezettséggel járó háziorvosok esetében, mint a szakellátásban dolgozó orvosoknál. Az Öotv. szabályozási koncepciója alapján nem önkényes a különbségtétel a háziorvosok és a szakellátás körében tevékenységet végző orvosok között. Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése alapján nem állapítható meg tehát, hogy az orvosi szakellátás körében ugyanúgy vállalkozás jellegű jogi formát kell bevezetni, mint az orvosi alapellátásban.
A fentiek alapján nem állapítható meg sem az, hogy a jogalkotó nem tett eleget a jogszabály megalkotására vonatkozó kötelezettségének, sem az, hogy a jogi szabályozás hiányossága alkotmányellenes helyzetet teremtett. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát közérdekű tartalma miatt a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Alkotmánybírósági ügyszám: 580/B/2002.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás