BÜ BH 2006/309
BÜ BH 2006/309
2006.10.01.
I. Pénzhamisítás bűntettének minősítése [Btk. 304. (1) bek. b)-c) pont].
II. Feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés feltételei [Btk. 47. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság S. D. I. r. és A. A. A. II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett pénzhamisítás bűntettében és 1-1 rb. kábítószerrel visszaélés vétségében állapította meg. Ezért mindkét vádlottat halmazati büntetésül 2-2 év börtönre ítélte és a II. r. vádlottat 4 évre kiutasította. Mindkét vádlottnál beszámította a szabadságvesztésbe az előzetes fogva tartásban töltött időt. A II. r. vádlott esetében akként rendelkezett, hogy a büntetés fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A hamis bankjegyeket elkobozta és rendelkezett az egyéb bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:
S. D. I. r. vádlott szerb-montenegrói állampolgár. Márványkő-kereskedelemmel foglalkozik, amelyből havi jövedelme 70 000-80 000 forint, valamint az ezzel kapcsolatos prémiumok, illetve jutalékok. Élettársi viszonyban él Cz. H.-val, aki segítő családtagként egy szoláriumban dolgozik havi 200 000 forintos jövedelemmel.
Egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik saját háztartásában Magyarországon, míg két gyermeke után, akik Szerbia-Montenegróban élnek, rendszeres támogatást fizet. Vagyonát képezi Szerbia-Montenegróban egy 4 szobás családi ház. Iskolai végzettsége általános iskola.
A Magyar Köztársaság területén korábban két alkalommal volt büntetve:
A Sz.-i Városi Bíróság 1994-ben súlyos testi sértés bűntette miatt 15 000 forint pénzbüntetésre ítélte, 1996-ban számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt 2 évi időtartamra próbára bocsátotta. A próbaidő 1998. év február hó 7. napján eredményesen eltelt.
Az I. r. vádlott háztartásában nevelt gyermek rendszeres gyógyszerszedő, támogató pszichés vezetésre szoruló, jelenleg is pszichiátriai gondozás alatt áll.
A II. r. vádlott letartóztatását megelőzően Dániában taxisként dolgozott havi 2000 eurós jövedelemmel. Elvált családi állapotú, senkinek az eltartásáról nem köteles gondoskodni. Vagyonát képezi egy személygépkocsi 30 000-40 000 dán korona értékben. Iskolai végzettsége gimnázium. A II. r. vádlott a Magyar Köztársaság területén, mind hazájában büntetlen előéletű.
A vádlottak az alábbi bűncselekményeket követték el:
1. S. D. I. r. vádlott 1990. év óta életvitelszerűen a Magyar Köztársaság területén, ezen belül Sz. városban élt, míg a II. r. vádlott alkalmi jelleggel utazott a Magyar Köztársaság területére. A vádlottak Magyarország területén ismerkedtek meg, baráti kapcsolatba kerültek, majd több alkalommal együttesen is külföldre utaztak, többnyire Szerbia-Montenegró területére a II. r. vádlott gépjárművével.
Az I. és II. r. vádlott pontosabban meg nem határozható időpontban az eljárás folyamán ismeretlenül maradt személytől, vagy személyektől hamis külföldi bankjegyeket szerzett be, amelyeket a Magyar Köztársaság területén kívánták oly módon forgalomba hozni, hogy ahhoz egy olyan magyar állampolgárt használnak fel, aki a külföldi fizetőeszközök hamisságáról nem tud és a felhasználás helyén való ismertsége miatt nem kelt feltűnést.
A vádlottak ebből a célból 2003. év augusztus hó 25. napján a délutáni órában egy cukrászdánál találkoztak B. A. sz.-i lakossal – aki korábbról az I. r. vádlott jó ismerőse volt. Megkérték, hogy szálljon be a II. r. vádlott gépkocsijába, majd a gépkocsiban S. D. I. r. vádlott a II. r. vádlott tudtával és jelenlétében megkérte B. A.-t, hogy a birtokukban lévő hamis 500 eurós bankjegyet, – aminek hamis voltáról B. A.-t nem tájékoztatták – váltsa be a részükre. B. A. ekkor javasolta az I. r. vádlottnak, hogy a közeli pénzváltóban tegyék meg ezt, azonban erre az I. r. vádlott közölte, hogy az nem lesz jó. B. A. a pénz felváltását elvállalta és ennek érdekében a vádlottak gépkocsival a F. utcában található játékteremhez vitték, ahová B. A. az 500 euróssal bement és megpróbálta azt beváltani. A játékteremben dolgozó személy a pénzt nem váltotta be, ezért B. A. és a vádlottak együtt elmentek egy ismert klubba. Először B. A. ment be és ott a S. D. I. r. vádlott által neki átadott hamis 500 euróst beváltatta 200-220 forint közötti, pontosabban meg nem határozható árfolyamon. Az összeg egy részéből magának a vádlottakkal kötött előzetes megállapodás alapján 200 pontot íratott be a játéktermi gépbe. Ezenfelül 60 000-80 000 forint közötti, pontosabban meg nem határozható összeget kapott a játékterem alkalmazottjától. Ezt a pénzt átadta az I. r. vádlottnak az utcán. Ezután a klubban 5000 forintot az I. r. vádlott játékgépen eljátszott, majd másik szórakozóhelyen megvacsoráztak. A vacsorát az I. r. vádlott a beváltott pénzből fizette ki.
Ezt követően S. D. I. r. vádlott ismételten megkérte B. A.-t egy újabb 500 eurós beváltására. Mindhárman egy benzinkúthoz mentek, ahol B. A. az I. r. vádlott által átadott hamis 500 eurós bankjegyet beváltotta, abból 5000 forint értékben saját gépjárművébe tankolt, míg a fennmaradó 95 000 forintot a benzinkúton kívül parkoló másik gépkocsiban várakozó I. és II. r. vádlottak közül az I. r. vádlottnak átadta.
B. A. számára a bankjegyek beváltása után az eset összes körülményeiből gyanússá vált a bankjegyek esetleges hamis volta és ezért másnap a reggeli órákban bejelentést tett a Sz.-i Rendőrkapitányságon. A fenti bejelentést követően a nyomozó hatóság 2003. év augusztus hó 26. napján 14 óra 30 perckor feltartóztatta az I. és II. r. vádlottat, valamint B. A.-t a II. r. vádlott által vezetett személygépkocsiban, majd elrendelték a gépkocsi átvizsgálását.
A gépkocsi átvizsgálása során a gépjármű vezető felőli ajtajának térképtartójában feltalálásra került 4 db, míg a gépkocsi sebességváltójában lévő boxban további 4 db hamis 500-as címletű eurós bankjegy.
A fenti, összesen 10 darab az I. r. és a II. r. vádlott által megszerzett és forgalomba hozni kívánt, illetve részben forgalomba hozott 500 eurós bankjegyek tintasugaras printerrel készített azonos típusú hamisítványok, amelyek papírja irodapapír, mely nem tartalmazza a valódi bankjegypapírba helyezett biztonsági elemeket: vízjel-kombináció, biztonsági szál, fluoreszkáló jelzőrostok. E biztonsági elemek közül az értékjelzéssel jelölt biztonsági szálakat két vékony papírlap között, a fluoreszkáló jelzőrostokat a papír felületén rajzolt vonalakkal helyettesítették. A vízjel-kombináció két elemének csak halvány utánzata látható. A festék biztonsági elemei közül az UV-reagens rajzolatokat csak a hátoldalon utánozták, viszont hiányzik a hátoldal jobb alsó sarkában az optikailag változó rajzolat. A nyomtatással kialakítható biztonsági elemek közül sem az illeszkedő-jel, sem a mikrobetűs felirat nem megfelelő. A valódi bankjegy előoldalának jobb alsó sarkában elhelyezett hologramot a papír felületére préselt fóliával helyettesítették. A hamis bankjegyek tapintása síkos, mivel hiányzik a valódi bankjegyek meghatározó rajzolataira jellemző metszetmélynyomás.
A bankjegyek összességében közepes minőségű hamisítványok, amelyek tartalmazzák az euró bankjegyek főbb rajzolati ismérveit, euró bankjegyet nem ismerő személyek számára megtévesztőek, de a papír minősége és a biztonsági elemek hiánya miatt pénzváltók megtévesztésére nem alkalmasak. Ilyen típusú hamisítványokkal a Magyar Nemzeti Bank még nem találkozott.
Az I. és II. r. vádlott birtokában lévő 10 darab 500 eurós bankjegy értéke az elkövetéskori árfolyamán 1 283 700 forintnak felel meg.
2. Az I. r. vádlott és a II. r. vádlottak a rendőri intézkedést megelőző, pontosabban meg nem határozható időpontban amfetamint tartalmazó készítményt – speed vagy extasy – fogyasztottak.
Az I. r. vádlott vizeletéből 12,06 mg/ml metiléndioxi-metamfetamint (MDMA) és 26,36 mg/ml amfetamint lehetett kimutatni, amely speed, illetve extasy fogyasztásából származik, míg a II. r. vádlott vizeletéből 1,13 mg/ml amfetamint lehetett kimutatni, amely speed fogyasztásából származik.
Sem az I. r. vádlott által elfogyasztott amfetamint tartalmazó készítmény, sem a II. r. vádlott által elfogyasztott amfetamint tartalmazó készítmény tiszta hatóanyag-tartalma pontosan nem állapítható meg, azonban a csekély mennyiség felső határát semmiképpen nem haladja meg.
Az I. r. vádlott által elfogyasztott speed, illetve extasy illetve a II. r. vádlott által elfogyasztott speed a 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet II. számú jegyzékében szereplő pszichotróp anyag, tehát kábítószernek minősül.
Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be:
– az ügyész mindkét vádlott terhére, az I. r. vádlott esetében a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazása, a II. r. vádlott esetében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés mellőzése végett;
– mind a két vádlott és védője a tényállás és a bűnösség téves megállapítása miatt, felmentés végett, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.
A fellebbviteli főügyészség a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta.
A vádlottak védője a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezést annak enyhítésre irányuló részében tartotta fenn és az I. r. vádlott esetében a kiszabott büntetés enyhítését, végrehajtásának felfüggesztését, a II. r. vádlott esetében a kiutasítás mellékbüntetés mellőzését kérte.
Az ítélőtábla az ügyész fellebbezését ítélte alaposnak.
A másodfokú bíróság a felülvizsgálat során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 288. § (3) bekezdésében és a Be. 117. § (1) bekezdésében részletezett eljárási szabályt, mert a 2004. március 16. napján megkezdett tárgyaláson kihallgatásuk előtt nem állapította meg a vádlottak személyazonosságát. Az eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, ezért ennek csupán megállapítására szorítkozott a másodfokú bíróság.
A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg [Be. 351. § (2) bek. b) pont]. Ez a megalapozatlanság azonban a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján kiküszöbölhető volt. A másodfokú bíróság az iratok alapján az elsőfokú ítélet tényállását a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette:
S. D. I. r. vádlott horvát állampolgár is, akinek a büntetőeljárás során csak a szerb-montenegrói magánútlevelét vonta be az idegenrendészeti hatóság, a 07606084. számú horvát magánútlevél továbbra is a terhelt birtokában van.
Mellőzte az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállásából, hogy az I. r. vádlott 1990. év óta életvitelszerűen él a Magyar Köztársaság területén. Ez a megállapítás iratellenes. Az iratok alapján e tekintetben a következőket állapította meg a másodfokú bíróság:
S. D. I. r. vádlott 1994. május 15. napjáig rendelkezett az idegenrendészeti hatóság által kibocsátott tartózkodási engedéllyel. Ennek lejárta után 1998. június 16. napján nyújtott be munkavállalás céljából letelepedési kérelmet, amelyet az idegenrendészeti hatóság 1998. július 7. napján elutasított azzal az indokolással, hogy a kérelmező megélhetése nem biztosított. Az I. r. vádlott Magyarországon tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel nem rendelkezik. Magánútleveleit felhasználva lényegében turistaként tartózkodott az országban, a gyakori határátlépések egyik indoka az itt-tartózkodásának legalizálása volt.
Mellőzte az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállásának az I. r. vádlottra vonatkozó, személyi körülményeket tartalmazó részéből azt is, hogy az I. r. vádlott márványkő-kereskedelemmel foglalkozik. Ezt ugyanis tényadat nem támasztja alá, a rendelkezésre álló iratok ennek ellenkezőjét erősítik meg, hiszen az idegenrendészeti hatóság épp a megélhetését biztosító tevékenység hiányában utasította el az I. r. vádlott tartózkodási engedély iránti kérelmét.
Ezért az ítélőtábla akként helyesbítette az elsőfokú ítélet tényállását, hogy nem állapítható meg, milyen jövedelemszerző tevékenységet folytat az I. r. vádlott.
Helyesbítette az I. r. vádlott személyi körülményeit illetően az elsőfokú ítélet tényállását azzal is, hogy az I. r. vádlott saját háztartásában egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, aki 1993. június 18. napján született, Szerbia-Montenegróban élő gyermekei már nagykorúak.
Kiegészítette az elsőfokú ítélet tényállását azzal, hogy a II. r. vádlott dán állampolgár.
J. Z. magánfél az eljárás során 100 000 forint összegű polgári jogi igényt terjesztett elő.
A vádlottakat az ügyészség 1 rb., a Btk. 304. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő, a Btk. 20. § (2) bekezdése alapján társtettességben elkövetett pénzhamisítás bűntettével és 1-1 rb., a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő kábítószerrel visszaélés vétségével vádolta.
Ez utóbbi kiegészítés azért szükséges, mert a Be. 258. § (3) bekezdés a) pontja kötelező erővel írja elő, hogy az ítélet indokolásának tartalmaznia kell a vádra történő utalást, a vádirat szerinti jogi minősítést, illetőleg szükség esetén a vádirati tényállás lényegének ismertetését: Az elsőfokú bíróság e törvényi előírásnak nem tett eleget, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet e tekintetben is kiegészítette.
Az előbb írt kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú ítélet tényállása megalapozott, az irányadó volt a felülbírálat során.
A módosított védelmi fellebbezés sem támadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és ezen keresztül az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A vádlottak tagadó vallomásával szemben az ítéleti tényállást nemcsak B. A. mindvégig következetes, a vádlottakra terhelő vallomására alapította, hanem értékelési körébe vonta a vádlottak bűnösségét megalapozó egyéb bizonyítékokat is. Részletesen kihallgatta mindazokat a tanúkat, akik közvetve, B. A.-n keresztül kapcsolódtak a vádlotti cselekvőséghez. Ezek a tanúk mindenben alátámasztották B. A. vallomásának azon részleteit, amelyekben a tanú az egyéb kívülálló, érdektelen tanúkra hivatkozott. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan tekintette B. A. terhelő vallomását hitelt érdemlőnek. E vallomásokon kívül azonban egyéb tárgyi bizonyítékok is a vádlottak bűnösségét támasztották alá. Az elsőfokú bíróság külön bizonyítást vett fel az I. r. vádlott telefonjára érkezett rövid szöveges üzenet valódi tartalmára is és ennek alapján kizárta, hogy az üzenet az I. r. vádlott márványkereskedésével kapcsolatosan érkezett. Az iratok tartalmával egyezően mutatott rá arra, hogy a vádlottak bűnösségét az egyéb bizonyítékok is – így különösen a gépkocsi átkutatásáról készült jegyzőkönyv, a hamis bankjegyekről készült igazságügyi szakértői vélemény, az I. r. vádlott telefonjában tárolt szöveges üzenetekről készült igazságügyi informatikus szakértői vélemény, a vádlottak vizeletéből kimutatott kábítószerről készült szakértői vélemény – alátámasztották.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok körültekintő mérlegelésével állapította meg ítéleti tényállását. Ennek során megalapozott tényállást állapított meg, amely a már korábban részletezettek szerint csak kismértékben szorult kiegészítésre.
A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és mindkét vádlott bűncselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. A pénzhamisítás bűntette tekintetében jogi indokolása azonban kiegészítésre szorul.
E bűncselekmény elkövetésében a vádlotti magatartásokat – helyesen – társtettességben elkövetettnek minősítette arra figyelemmel, hogy a II. r. vádlott is mindvégig jelen volt, miközben az I. r. vádlott B. A.-val megbeszélte a hamis eurós bankjegyek beváltásának körülményeit, továbbá a hamis bankjegyeket az ő személygépkocsijában foglalták le. Az elsőfokú bíróság azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a Btk. 304. § (1) bekezdésében szabályozott pénzhamisítás bűntettének több elkövetési magatartása is van. A Btk. 304. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzhamisítás bűntettét az követi el, aki a hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hozatal céljából megszerez, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz. Ugyanezen bekezdés b) pontja szerinti pénzhamisítás bűntettét követi el az is, aki a hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hozza. A pénzhamisításnak a hamis (hamisított) pénz forgalomba hozásával elkövetett fordulatát csak akkor lehet megállapítani, ha a forgalomba hozatal céljából való utánzás (meghamisítás) vagy megszerzés nem állapítható meg (BH 1988/390.). Ebből az következik, hogy ha az elkövető a hamis bankjegyeket a forgalomba hozatal végett megszerezte, azzal a bűncselekmény már befejezetté vált és a későbbi forgalomba hozatal legfeljebb súlyosító körülményként, de büntetlen utócselekményként értékelendő. Erre figyelemmel a II. r. vádlott társtettesi minősítését az alábbiak alapozták meg: – amit egyébként az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásában is rögzített – az I. r. vádlottal rendszeresen együtt lépte át többször a határt, ennek során a II. r. vádlott személygépkocsiját használták, köztük baráti kapcsolat, érdek összefonódás alakult ki, a hamis bankjegyeket a II. r. vádlott által vezetett gépkocsi vezetőülés felőli ajtajának térképtartójában és a kéziféknél lévő ún. kardán-boxban találta meg a nyomozó hatóság, azon a helyen, ahol a II. r. vádlott az útlevelét is tartotta. Ezek a körülmények azt bizonyítják, hogy a két vádlott egymás tevékenységéről tudva, szándékegységben szerezte meg a hamis bankjegyeket abból a célból, hogy azokat később forgalomba hozzák. A forgalomba hozatalban azonban tevőlegesen az I. r. vádlott működött közre oly módon, hogy a hamis bankjegyek beváltásához ismerősét, B. A.-t lényegében, mint eszközt használta fel.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság hiányosan állapította meg. A bűncselekmény minősítését illetően tett indokolásbeli kiegészítésre figyelemmel az ítélőtábla S. D. I. r. vádlott esetében további súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a bűncselekmény (pénzhamisítás bűntette) elkövetésében irányadó szerepet töltött be, a hamis bankjegyek közül kettőt forgalomba is hozott oly módon, hogy ahhoz más személyt felhasznált, ezzel mást is lényegében belesodort a bűncselekmény elkövetésébe.
Az így kiegészített bűnösségi körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyához, az I. r. vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez és az általa kifejtett többletcselekményhez képest vele szemben indokolatlanul enyhe főbüntetést szabott ki. A két vádlottal szemben azonos tartamban kiszabott főbüntetésekkel az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az I. r. vádlottnál fennálló súlyosító körülményeket és sérült az ún. belső arányosság is. Ezért a másodfokú bíróság az I. r. vádlott főbüntetését 2 év 6 hónapra súlyosította.
A tényállás kiegészítéséből megállapítható, hogy az I. r. vádlott Magyarországon huzamosabb ideje hatósági engedély nélkül tartózkodik. Kétségtelen, hogy Magyarországon is vannak családi kötődései, de épp turistajellegű itt-tartózkodása miatt szerb-montenegrói kapcsolatait sem számolta fel. Az I. r. vádlott Magyarországon korábban is volt már büntetve, a most elbírált bűncselekmények közül a pénzhamisítás bűntette jelentős tárgyi súlyú. Ezért az ítélőtábla álláspontja az, hogy az I. r. vádlott Magyarországon tartózkodása nem kívánatos, így őt a Btk. 61. § (1) bekezdése alapján kiutasította és a kiutasítás tartamát a Btk. 61. § (3) bekezdése alapján 4 évben állapította meg.
A II. r. vádlott esetében az elsőfokú bíróság arányos fő- és mellékbüntetést alkalmazott. Az elsőfokú bíróság azonban megalapozatlanul alkalmazta a Btk. 47. § (3) bekezdését. Csak különös méltánylást érdemlő esetben nyílik arra lehetőség, hogy a 3 évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén a bíróság akként rendelkezzen, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Az elsőfokú bíróság ilyen különös méltánylást érdemlő körülménynek tekintette, hogy a II. r. vádlott a magyar nyelvet nem ismeri és a büntetését hazájától távol, idegen környezetben kell letöltenie. Az elsőfokú bíróságnak ez az álláspontja egyrészt téves, másrészt pedig ugyanezen körülményt már figyelembe vette – ott egyébként helyesen – a büntetés kiszabásánál. Különös méltánylást érdemlő körülménynek tekinti a bírói gyakorlat pl. a sértetti közrehatást, a vádlott megromlott egészségi állapotát, a bűncselekmény méltányolható motívumát, amely feltételek jelen esetben nem állapíthatók meg. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet jogi indokolásának vonatkozó részét és a II. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó rendelkezést mellőzte.
Észlelte az ítélőtábla, hogy az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításánál az elsőfokú bíróság nem hivatkozott a Btk. 99. § (2) bekezdésére, ezért azt pótolta.
J. Z. az eljárás során 100 000 forintra polgári jogi igényét előterjesztette, amiről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Tekintettel arra, hogy a másodfokú eljárásban a polgári jogi igény érdemben már nem bírálható el, ezért a polgári jogi igény érvényesítését a Be. 335. § (1) bekezdése alapján egyéb törvényes útra utasította a másodfokú bíróság.
Az ítélőtábla a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította az I. r. vádlott születési helyét, lakcímét, szerb-montenegrói és horvát útlevelének számát, továbbá a II. r. vádlott állampolgárságának és útlevelének számát, mert azt az elsőfokú ítélet nem, illetve tévesen tartalmazta.
A kifejtettekből következik, hogy a másodfokú bíróság kizárólag az ügyész által a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 372. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
A hivatalos iratok lefordításával és a fellebbezési nyilvános ülésen a tolmácsok igénybevételével kapcsolatban a másodfokú eljárásban 93 188 forint bűnügyi költség merült fel, amely a Be. 339. § (2) bekezdése alapján az állam terhén marad.
(Szegedi Ítélőtábla Bf. II. 373/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás