KÜ BH 2006/31
KÜ BH 2006/31
2006.01.01.
A légkondicionáló berendezés kültéri egységének az ingatlanon való elhelyezése nem építési engedély köteles [1997. évi LXXVIII. tv. 2. §, 44. §; 46/1997. (XII. 29.) KTM r. 9. §].
A beavatkozó haszonélvezője, G. H. tulajdonosa a T. u. 11-13. szám alatti ingatlannak. A szomszédos T. u. 15. szám alatti ingatlan a felperes tulajdona.
Az építésügyi hatóság a beavatkozó és G. H. kérelmére építési engedélyt adott alápincézett tetőtér beépítése, egylakásos lakóépület építésére. Az építkezés során az építésügyi hatóság tájékoztatta a beavatkozót, hogy az épülettől önálló alaptestre helyezett légkondicionáló berendezés kültéri egysége az épület teherhordó szerkezetét, homlokzati jellegét nem változtatja meg, ezért elhelyezésére nem kell az építésügyi hatóság engedélye. A beavatkozó a felperes ingatlanával közös telekhatártól 4,10 méterre, a saját házától 60 cm-re, az oldalkertbe, betonozott alaptestre helyezte el a kültéri klímaberendezést, amely 1,80 x 0,70 méter alapterületű, 1,60 méter magasságú és 1,26 m2 alapterületet foglalt el.
Az alperes a megismételt eljárásban hozott és 2004. január 13-án kelt határozatában a légkondicionáló berendezés kültéri egységének eltávolítása iránti kérelmet elutasította. A határozat felülvizsgálata iránt a felperes pert indított.
Az építésügyi hatóság határozatával a beavatkozó részére a használatbavételi engedélyt megadta. Az alperes a 2003. november 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 44. §-ának (2) bekezdésére, és az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: Ktmr.) 29., 30. és 31. §-ára alapította, megállapítva, hogy az épület az építési engedélynek megfelelően a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas módon épült meg, így nem találta megalapozottnak a felperesnek a légkondicionáló berendezés kültéri egységének elhelyezésével kapcsolatos fellebbezését sem.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesnek az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította. Megállapította, hogy az építésügyi hatóság az építési engedélyt az Étv. 44. §-ának (2) bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül adta meg. Az ingatlanon építési engedély köteles terepváltoztatás nem történt, az elvégzett tereprendezés pedig az építési engedély feltétele volt. A légkondicionáló berendezés kültéri egységének eltávolítására irányuló kereset kapcsán azt vizsgálta, hogy az építési engedély köteles volt-e és az ingatlan beépítettségébe beszámítható építmény és elhelyezése mennyiben sérti a felperes érdekeit. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy ez a berendezés nem minősül az Étv. 2. §-ának 8. pontja szerinti építménynek, nem helyhez kötött műszaki alkotás, elmozdítható, és nem eredményezi a talaj, a víz, vagy azok feletti légtér állapotának tartós megváltoztatását, emiatt nem építési engedély köteles, így területe az ingatlan beépítettségét sem érinti. A helyszíni szemle adatai alapján a felperes szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló kérelmét is elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a keresetében írtaknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja az volt, hogy a légkondicionáló berendezés kültéri egységének elhelyezése az Étv. 2. § 15. és 8. pontja, valamint a 34. §-a alapján építési engedély köteles volt, így a használatbavételi engedélyezési eljárást e vonatkozásban is le kellett volna folytatni. Állította, hogy a beavatkozó az ingatlanon építési engedély nélkül végzett telekrendezési munkákat és ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság jogszabálysértéssel utasította el a szakértő kirendelésével kapcsolatos bizonyítási indítványát.
Az alperes és a beavatkozó ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Étv. 44. §-ának (1) bekezdése értelmében az építtetőnek minden olyan építményre, építményrészre, amelyre építési engedélyt kellett kérnie, annak használatbavétele előtt használatbavételi engedélyt is kell kérnie. Ebből következően azonban, ha az építéskor építési engedélyhez kötelezett építési munkákat engedély nélkül végeznek el, az a használatbavételi engedély megadásának akadálya lehet, annak ellenére, hogy az építtető részére egyébként építési engedélyt adtak.
Az irányadó tényállás szerint eldöntendő kérdés volt, hogy a légkondicionáló berendezés kültéri egységének elhelyezése a felperes ingatlanán az adott módon építési engedélyhez kötött volt-e, vagy sem.
A légkondicionáló berendezés kültéri egysége nem vonható az Étv. 2. §-ának 8. pontja szerinti építmény fogalom körébe, és nem minősül a 2. § 15. pontja szerinti műtárgynak sem. A perbeli légkondicionáló berendezés kültéri egysége az állagának sérelme nélkül bármikor leszerelhető, eltávolítható, áthelyezhető és másutt ismét üzembe helyezhető, így az építmény fogalom egyéb ismérvei sem voltak megállapíthatóak. A Ktmr. 9. §-ának (1) bekezdése az építési engedély alapján végezhető építési tevékenységeket sorolja fel, amelynek h) pontjában írja elő, hogy építési engedély alapján végezhető az építmény homlokzatán a mesterséges szellőztetés és égéstermék-kivezetés berendezések szerelvényeinek elhelyezése. A légkondicionáló berendezés kültéri egységének az oldalkertben való elhelyezése megfelelt a Ktmr. 9. § (5) bekezdésében foglaltaknak is, és nem minősült az Étv. 2. § 8. pontja és 15. pontja szerinti műtárgynak sem, hanem olyan berendezés, amelynek csak az épület homlokzatán való elhelyezése volt építési engedély köteles. A légkondicionáló berendezés kültéri egysége valójában a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet 5. §-a értelmében minősíthető üzemi létesítmény.
A Ktmr. 9. §-ának f) pontja szerint a telek természetes terepszintjének végleges jellegű megváltoztatása, a telekhatár melletti 3,06 méteres sávon belül, valamint a telek egyéb részein 1,0 métert meghaladóan esik építési engedély alá. Az elsőfokú bíróság a helyszíni szemle adatai alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a beavatkozó építési engedélyhez kötött terepátalakítást nem végzett. A felperesnek az általa csatolt szakvéleményből megállapítható és a drótkerítéssel összefüggő sérelme a használatbavételi engedélyezési eljárásban nem volt orvosolható. Az ebből eredő esetleges igényét a felperes a Ptk. szomszédjogi szabályai alapján birtokperben érvényesítheti. Nem volt ezért jogszabálysértő az elsőfokú bíróság ítélete, amikor a helyszíni szemle adatai alapján a felperesnek a Pp. 164. § (1) bekezdésére alapított bizonyítási indítványt mellőzte, mert a jogvita a szakértő bevezetése nélkül is eldönthető volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete és az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, mert a beavatkozó olyan építési engedélyhez kötött munkát nem végzett, amely alapján a használatbavételi engedély nem lett volna megadható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.226/2004.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás