BÜ BH 2006/313
BÜ BH 2006/313
2006.10.01.
Hatályon kívül helyezés a vádlott távollétében lefolytatott – bizonyításra vonatkozó – eljárási szabálysértés miatt [Be. 375. § (1) bek., 281. § (6) és (8) bek.].
Az elsőfokú bíróság B. M. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett jármű önkényes elvétele bűntettében, lopás vétségében és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás előkészületének vétségében, míg T. I. II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki jármű önkényes elvételének bűntettében, ittas járművezetés vétségében és lopás vétségében.
B. M. I. r. vádlottat halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt 1 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelte az elsőfokú bíróság korábbi ítéletével – helyesen végzésével – kiszabott 1 év börtön végrehajtását, míg T. I. II. r. vádlottat halmazati büntetésül 10 hónapi börtönre és 3 évi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a II. r. vádlott által előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról a felfüggesztett szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén, továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, illetőleg a felmerült bűnügyi költségről.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére súlyosításért, míg az I. és II. r. vádlott, valamint védőik enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, melyet az I. r. vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen akként módosított, hogy kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.
A bejelentett fellebbezések közül a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezés érdekében bejelentett fellebbezést ítélte alaposnak.
Az elsőfokú ítélet a Be. 375. § (1) bekezdésében írt okból – miszerint olyan, a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjában fel nem sorolt eljárási szabálysértés történt, amely lényeges kihatással volt az eljárás lefolytatására – érdemi felülbírálatra nem alkalmas.
Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a 2003. november 19. napján tartott tárgyaláson – az ügyet ideiglenesen elkülönítve – az I. r. vádlott távollétében vett fel bizonyítást.
A Be. 281. § (1) bekezdése szerint a tárgyalás megnyitását követően a tanács elnökének számba kell vennie a megjelenteket és meg kell állapítania, hogy az idézettek és az értesítettek jelen vannak-e és ettől függően kell megvizsgálnia, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy bár a tanács elnökének már a tárgyalást megelőzően tudomása volt arról, hogy az I. r. vádlott előzetes letartóztatásba került, a tárgyalás megtarthatósága érdekében nem intézkedett. Csupán 2003. november 19. napján, a tárgyaláson, az I. r. vádlott előállításakor észlelte, hogy a tárgyalást a Be. 241. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a Be. 242. § c) pontja alapján alkalmazandó Be. 46. § a) pontja alapján az ügyész és védő részvétele nélkül nem lehet megtartani. Ekkor azonban a tárgyalást nem halasztotta el, azzal, hogy I. r. vádlott részére védőt rendel ki, illetőleg az ügyészt az I. r. vádlott fogva tartásának a tényéről értesítse, hanem tévesen a bizonyítási eljárást az ügynek I. r. vádlott vonatkozásában történő ideiglenes elkülönítését követően megkezdte.
A Be. taxatíve meghatározza azokat az eseteket, amikor a tárgyalás – a Be. XXIV. Fejezetében szabályozott eseteken kívül – a vádlott távollétében megtartható:
A Be. 281. § (4) bekezdése kimondja, hogy a tárgyalás a vádlott távollétében megtartható, ha az eljárás tárgya a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetőleg jogainak gyakorlására képtelen.
A Be. 281. § (4) és (5) bekezdése szerint a tárgyalás akkor tartható meg a vádlott távollétében, ha szabályszerű idézésre nem jelent meg és elővezetése nem lehetséges. Ilyenkor a megjelent személyek kihallgatását, illetőleg meghallgatását követően a tárgyalás el kell napolni és a meg nem jelent vádlottnak a következő határnapra történő elővezetését kell elrendelni.
A Be. 281. § (9) bekezdése alapján a vádlottat távollétében fel lehet menteni, illetőleg vele szemben a büntetőeljárást meg lehet szüntetni.
Az elsőfokú bíróság által 2003. november 19. napján megtartott tárgyalás esetében azonban a fenti három eset egyike sem állt fenn, így annak ellenére, hogy az ügyet ideiglenesen elkülönítette, az akkor felvett bizonyítást meg kellett volna ismételnie, hiszen a vádlott és a védő – garanciális – védekezéshez való joga igen jelentős mértékben sérült: az I. r. vádlott és a védője sem a II. és III. r. vádlottól, sem a meghallgatott tanúktól nem tudott kérdezni, vallomásukra nem tudott az I. r. vádlott észrevételt tenni, illetőleg az I. r. vádlott vallomása és a meghallgatottak vallomásai közötti ellentmondás feloldását szembesítéssel sem lehetett megkísérelni.
Rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy önmagában a bizonyítás minél gyorsabb lefolytatása nem eredményezheti azt, hogy a vádlott védekezéshez való joga csorbul, hiszen a törvénysértő bizonyítás eredménye nem képezheti az ítéleti tényállás alapját.
Az elsőfokú bíróság pedig az I. r. vádlott távollétében meghallgatott tanúk terhelő vallomását a tényállás megállapításakor elfogadta. Ezen bizonyítékok kirekesztése esetén pedig az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan.
Hasonlóképpen garanciális szabály a vádlott fogva tartása esetén az ügyész kötelező részvételét előíró fentebb hivatkozott Be. rendelkezés, melyet ideiglenes elkülönítéssel szintén nem lehet felülírni.
A Be. 375. § (1) bekezdése kimondja, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjában fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges kihatással volt az eljárás lefolytatására. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlását korlátozták.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság mindkét vádlott vonatkozásában – mivel cselekményeik egymással szorosan összefüggnek – az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.
A megismételt eljárást a tárgyalási szaktól kell kezdeni. Ennek során az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ki kell hallgatni az I. és a II. r. vádlottat, valamint az elsőfokú eljárásban korábban kihallgatott tanúkat. A vádlottak és a tanúk vallomásai közötti esetleges ellentmondások feloldását szembesítéssel kell megkísérelni.
Gondosan kell vizsgálni a vádlottak bűnösségét alátámasztani, illetve az azt kizárni látszó valamennyi bizonyítékot és azokat mérlegelési körbe vonva megalapozott tényállást kell megállapítani. Ezt követően kell az elsőfokú bíróságnak az indokolási kötelezettségnek maradéktalanul eleget téve számot adni arról, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott, illetőleg miért vetett el. Ezután lehet megalapozottan következtetni arra, hogy a vádlottak büntetőjogi felelőssége megállapítható-e vagy sem.
A II. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletben hivatkozott folyamatban lévő ügyre tekintettel a másodfokú bíróság megkereste az elsőfokú bíróságot, és a megküldött határozatkiadmány alapján megállapította, hogy a PKKB a II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett lopás vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. Erre figyelemmel a próbára bocsátást kimondó határozatot új ügyszámmal látta el, és az így folyamatban lévő ügyet a Be. 265. § (2) bekezdése alapján a jelen ügyhöz egyesítette. Mivel azonban a II. r. vádlottat is érintő hatályon kívül helyező rendelkezés folytán a próbára bocsátás tekintetében a másodfokú határozat rendelkezést nem tartalmazhat, ezért a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása esetén meg kell vizsgálnia, hogy helye van-e a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezésének, a próbára bocsátás megszüntetésének, és halmazati büntetés kiszabásának.
(Fővárosi Bíróság Bf. 7468/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás