BÜ BH 2006/314
BÜ BH 2006/314
2006.10.01.
A szolgálati feladat alóli kibúvás vétségének kísérletét valósítja meg az a vádlott, aki a szolgálati feladat ellátása alól magát megtévesztéssel ki akarja vonni, de őt ennek ellenére szolgálatba lehet állítani [Btk. 349. § (1) bek., 16. §].
A megyei bíróság katonai tanácsa D. M. sz. tizedes vádlott bűnösségét szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében állapította meg. Ezért önálló büntetésül a szolgálati viszonya megszüntetésére ítélte, egyben kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott cselekményét szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége kísérletének minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg: D. M. vádlott 2003. július hó 13. napján szerződéses szolgálati jogviszonyt létesített a Magyar Honvédség egyik alakulatánál. Szolgálatának ellátását honvéd rendfokozatban, lövész beosztásban kezdte meg, majd 2005. május hónapban áthelyezésre került a Magyar Honvédség egy másik alakulatához. Szerződéses szolgálati ideje alatt dicséretben nem részesült, azonban előző alakulatánál egy esetben fegyelmi felelősségre vonása megtörtént.
D. M. sz. tizedes vádlottat 2005. augusztus hó 17. napján 08.20 órától 24 órás szolgálatba vezényelték. A vádlott a szolgálatvezénylésről kellő időben tudomást szerzett, szolgálati kötelmeivel, valamint azzal, hogy alakulatánál szolgálatteljesítés – szolgálati felkészítés – majd eligazítás – végett 7 óra 30 perckor kell megjelennie, tisztában volt.
A vádlott a szolgálati helyén a részére meghatározott időben szolgálattételre azonban nem jelent meg, mert magánéleti problémái miatt nem kívánt szolgálatba lépni.
A vádlott elöljárója, N. N. főhadnagy észlelte alárendeltjének távolmaradását, ezért telefonon kereste, de nem tudott vele beszélni.
D. M. sz. tizedes vádlott 2005. augusztus hó 17. napján 07.45 órakor azonban betelefonált a szolgálati helyére, ahol elöljárója, N. N. főhadnagy részére azt a valótlan tartalmú jelentést tette, hogy lakáskulcsát lakótársa elvitte, a lakást nem tudta bezárni, így szolgálati helyén nem tud megjelenni.
A vádlott azonban az elöljárójának tett nyilatkozata ellenére rendelkezett albérletének kulcsával. Fenti jelentését azért tette meg, hogy elöljárója mentesítse őt a szolgálat ellátása alól.
N. N. főhadnagy azonban utasította a vádlottat, hogy 10.00 órára az alakulatához vonuljon be. A vádlott elöljárója parancsának eleget tett, alakulatához bevonult, és szolgálatba lépett.
A katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és a védője enyhítés végett, intézkedés alkalmazása miatt jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli ügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli ügyészség képviselője fenntartotta korábbi indítványát.
Az ítélőtábla katonai tanácsa a bejelentett fellebbezésekre figyelemmel a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendtartás szabályai szerint folytatta le az eljárást, a bíróság elé állítás törvényi előfeltételei maradéktalanul fennálltak. Részletesen foglalkozott a bizonyítékok értékelésével, valamint jogi álláspontjának kifejtésével, mindenben eleget tett indokolási kötelezettségének.
A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a Be. 352. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a vádlott a szerződéses szolgálati viszonyát felmentéssel 2005. október 19. hatállyal megszüntették.
Az ekként kiegészített tényállás már mindenben mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a másodfokú bíróság így fogadta el felülbírálata alapjául.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, azonban tévedett a cselekmény jogi minősítésének megállapításakor. A Btk. 349. § (1) bekezdésében írt szolgálati feladat alóli kibúvás vétségét az követi el, aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, illetőleg annak teljesítésére képtelenné teszi magát. E bűncselekmény – bár nem eredmény-bűncselekmény – akkor válik befejezetté, ha a szolgálatba lépés valamelyik feltétele meghiúsul.
Az irányadó tényállás alapján azonban megállapítható, hogy D. M. sz. tizedes vádlottnak nem sikerült a szolgálati feladat alól kivonnia magát, elöljárója utasítására szolgálati helyére bevonult, majd további intézkedéseket követően szolgálatba lépett.
A másodfokú bíróság szerint a vádlott cselekménye a kísérleti szakaszban megrekedt, mert elöljárója utasítására mégis ellátta szolgálatát. A kialakult bírói gyakorlat szerint is, amennyiben a szolgálati feladat ellátása alól magát megtévesztéssel kivonni akaró katona cselekményét leleplezik, s őt szolgálatba lehet állítani, akkor a cselekménynek csupán a kísérlete valósul meg.
Az előzőekre figyelemmel az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott cselekményét szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége kísérletének minősítette.
Az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést nem találta alaposnak a másodfokú katonai tanács.
Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel az enyhítő és súlyosító körülményeket, helyesen jutott arra a következtetésre a cselekmény konkrét társadalomra veszélyessége alapján, hogy a vádlottal szemben elegendő önálló büntetésül katonai mellékbüntetés alkalmazása. A vádlott csak elégséges módon látta el katonai szolgálatát, korábban fegyelmi felelősségre vonására is sor került, ezért helyes az elsőfokú katonai tanács azon következtetése, hogy további katonai szolgálat teljesítésére méltatlanná vált.
Az előzőekre figyelemmel a másodfokú katonai tanács nem látott lehetőséget a vádlott büntetésének további enyhítésére, álláspontja szerint a vádlottal szemben alkalmazott intézkedés nem szolgálná a Btk. 37. §-ában megfogalmazott büntetési célokat, ezért annak alkalmazására irányuló védői indítvány eredményre nem vezethetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért az ítélőtábla katonai tanácsa azokat – helyes indokainál fogva – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 1. Kbf. 179/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás