PÜ BH 2006/318
PÜ BH 2006/318
2006.10.01.
A személyhez fűződő jogában megsértett személy elégtételadás keretében erkölcsi jóvátételt igényelhet – Az elégtételadás jelentéstartalma nem terjed ki a nem vagyoni kártérítésre – Nem vagyoni kár megállapítására a kártérítési felelősség általános szabályai alapján kerülhet sor (Ptk. 84. §).
A felperes 1990. évtől 2001 szeptemberéig volt E. község polgármestere, ekkor tisztségéről 2001. szeptember 30-ai hatállyal lemondott. Az időközi választáson az alperest választották meg a falu polgármesterévé. A 2002. évi önkormányzati választáson mindkét fél polgármester-jelöltként indult, a kampányidőszakban a felek programjaikat a falu lakosságával szórólapokon ismertették.
A felperes a szórólapjain a korábbi tevékenységére utalt, az alperes pedig a 2002 februárjától végzett munkáját a felperes és más jelöltek tevékenységével összehasonlítva kérte a választók bizalmát. A szórólapokon – többek között – azt is közölte, hogy ,,nem vásároltam magamnak a falu pénzén semmit, mint ahogy azt mások tették.
Állításomat írásos bizonyítékkal tudom alátámasztani, ha szükséges.'' A 2002. évi polgármester-választást az alperes nyerte meg.
Az önkormányzati választásokat követően a községben 2004. január 9. napján tartottak falugyűlést, ahol az alperes, mint polgármester a falu érdekében végzett munkájáról számolt be. A falugyűlésen jelen volt a felperes is, és az alperes beszámolója után felszólalt. Hiányolta, hogy az alperes kevés pályázatot nyújt be, továbbá azt is, hogy a faluról nem jelenik meg újságcikk. Válaszában az alperes a felperes polgármestersége alatt végzett középület-felújítások (kultúrház, ravatalozó) minőségét kifogásolta, azt állítva, hogy a felújítás kapcsán a felperes romhalmazt hozott össze és az önkormányzat rovására szerzett a maga számára anyagi előnyöket.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a 2002. évi választási kampányban közzétett szórólapjai szövegével, valamint a falugyűlésen tett kijelentéseivel jóhírnevét megsértette. A jogsértés megállapításán túl kérte, hogy a bíróság az alperest elégtétel adására és 400 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet – a keresetet elutasító elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával – megállapította, hogy ,,az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, amikor a 2004. január 9-én megtartott falugyűlésen állította, hogy a felperes, mint polgármester egy romhalmazt hozott össze, amelynek során anyagi javakat szerzett az önkormányzat terhére''. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 200 000 forintot.
A jogerős ítélet indokolásában kifejtette: az alperes által közzétett szórólapok konkrét személyre vonatkozó tényállításokat nem tartalmaznak, a sérelmezett kijelentések szövegkörnyezete sem utal arra, hogy a felhívott szabálytalanságok a felperes polgármestersége idején történtek. A szórólapon szereplő állítások ezért – a felperes személyét támadó cselekmény hiányában – a felperes személyhez fűződő jogát nem sértették meg.
Az iratokhoz csatolt és a falugyűlésen elhangzottakat rögzítő ,,feljegyzés'' tartalma, valamint az abban foglaltakat megerősítő tanúvallomások mérlegelésével ugyanakkor a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes részéről a falugyűlésen elhangzott az a kijelentés, mely szerint a felperes a középületek felújításakor egy romhalmazt hozott össze, és annak során az önkormányzat terhére anyagi előnyhöz jutott. A jogerős ítélet szerint az alperes által a falugyűlésen tett kijelentések közül a ,,romhalmazra'' utalás az alperes véleményét jelenti, amely személyiségvédelmet nem alapoz meg. A felperesnek, mint egykori közszereplőnek ugyanis az e minőségben kifejtett tevékenységét érintő bírálatot el kell tűrnie (5. oldal 5. bekezdés). A jóhírnevet sértő valótlan tényállításnak minősítette ugyanakkor a falugyűlésen elhangzott kijelentésnek azt a részét, mely szerint a felperes saját maga számára és az önkormányzat rovására anyagi előnyt szerzett. Az alperes ugyanis e tényállítás valóságát a perben nem bizonyította. Miután a tényállítás sértő tartalmú, mert alkalmas arra, hogy a község lakosai a felperes tisztességtelen magatartására, a választással elnyert bizalmukkal való visszaélésre, sőt bűncselekményre következtessenek, ezért megalapozta a személyiségvédelmet.
A jogerős ítélet álláspontja szerint ezért a felperes megalapozottan követelte a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértés megtörténtének megállapítását, továbbá a c) pont alapján azt, hogy az alperes adjon elégtételt és fizessen nem vagyoni kártérítést. Ítélete indokolásában kifejtette: ,,a nem vagyoni kártérítés a személyiségi jogok megsértésének a szankciója. E jogintézménynek kettős funkciója van, egyrészt a kompenzáció, amely akkor alkalmazható, ha a jogsérelem következtében kialakult olyan hátrány, amely a nem vagyoni kártérítés kompenzációs funkciójával csökkenthető vagy kiegyenlíthető. Emellett a nem vagyoni kártérítés lehet az elégtételadás megfelelő módja is.'' A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jelen esetben a jogsértés nem valósított meg olyan hátrányt, amely a nem vagyoni kártérítés kompenzációs funkciójával csökkenthető vagy kiegyenlíthető volna. A jogsértés súlyát mérlegelve azonban lehetőséget látott arra, hogy az alperest – a nyilatkozattal való elégtételadás helyett – a Ptk. 84. (1) bekezdés c) pont alapján kötelezze nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Megítélése szerint a felperes számára 200 000 forint megfelelő elégtételt biztosít, ezért kötelezte az alperest ezen összeg megfizetésére.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a falugyűlésen az iratokhoz csatolt ,,feljegyzésben'' szereplő kijelentéseket megtette. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy a feljegyzést aláíró személyek tanúkénti kihallgatásuk alkalmával a feljegyzés tartalmának ellentmondó vallomást tettek. Emellett azt is sérelmezte, hogy jogszabálysértően kötelezte őt a jogerős ítélet nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A jogerős ítélet ugyanis megállapította, hogy a jogsértés nem okozott kárpótlást megalapozó hátrányt a felperesnek, emiatt lényegében elutasította a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontjára alapított keresetet. Ezért alaptalanul, a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző módon kötelezte őt a jogerős ítélet elégtételadás keretében nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont szerinti elégtételadás ugyanis a töretlen bírói gyakorlat szerint erkölcsi jóvátételt jelent, amelyre szóban, írásban, a nyilvánosság előtt vagy annak kizárásával kerülhet sor. E jogszabályhely alapján azonban a nem vagyoni kártérítéssel történő elégtételadás kizárt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet részben, az alábbiak szerint jogszabálysértő:
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A bizonyítékok mérlegelése akkor törvénysértő, akkor ad alapot azok felülmérlegelésére, ha a bíróság a bizonyítékokból okszerűen nem következő, logikailag ellentmondásos következtetésre jut, vagy iratellenes megállapítást tesz.
A perben tanúként kihallgatott N. K., K. I.-né és M. J. vallomása tartalmilag megerősítette az iratokhoz csatolt feljegyzésben foglaltakat, mely szerint a falugyűlésen az alperes részéről elhangzott, hogy a felperes a polgármestersége idején végzett ingatlan-felújítások alkalmával az önkormányzat terhére anyagi javakat szerzett.
E bizonyítékok alapján nem okszerűtlen a jogerős ítéletnek az a következtetése, hogy az alperes részéről a falugyűlésen elhangzottak a felperes által kifogásolt kijelentések. A jogerős ítélet által megállapított tényállást ezért az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul támadta.
A Ptk. 84. § (1) bekezdés szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását [a) pont]; követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását [b) pont]; követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak [c) pont]; követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését [d) pont]; illetve kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint [e) pont].
A fenti rendelkezések alapján a sérelmet szenvedett személy a jogsértés ténye miatt kérheti a Ptk. 84. § (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott, erkölcsi jellegű és az elkövető vétkességétől független szankciók, azaz a jogsértés objektív jogkövetkezményeinek alkalmazását. Abban az esetben pedig, ha a sérelmezett magatartás vagyoni vagy nem vagyoni hátrányt is okozott, a sérelmet szenvedett személy a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontban megfogalmazott adhéziós szabály folytán követelhet kártérítést a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint. Ez azt jelenti, hogy a személyiségi jog megsértése miatt érvényesített vagyoni és nem vagyoni kárigény elbírálására a Ptk. 339. § és a 355. §-ban foglalt rendelkezések az irányadók. Ha e jogszabályok alapján a kárigény megalapozott, a bíróság kártérítést ítél meg és kizárólag ily módon érvényesül a kártérítés valamennyi funkciója: a prevenció, reparáció és a represszió (megelőzés, jóvátétel, büntetés).
A felperes a keresetében a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és c) pont szerinti objektív szankciók alkalmazását kérte és az e) pont alapján kártérítést is igényelt.
A helyesen megállapított tényállás alapján a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az alperes a Ptk. 78. § (2) bekezdés szerinti jogsértést elkövette. Annak bizonyítatlan, ezért alaptalan állítása, hogy a közcélú felújítások alkalmával a felperes polgármesterként az önkormányzat terhére vagyoni előnyhöz jutott, a jóhírnevet sértő tényállítás, amely a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pont szerinti személyiségvédelmet megalapozta. A jogerős ítéletnek a jogsértést megállapító rendelkezése azonban nincs összhangban az ítélet indokolásával, mert a rendelkező rész jogsértő kijelentésként tüntette fel azt a véleményt is, amelyről a bíróság az ítélet indokolásában (helyesen) kifejtette, hogy személyiségvédelemre nem ad alapot (5. oldal 5. bekezdés). A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek a jogsértést megállapító rendelkezését szövegezésbeli módosítással tartotta hatályban és a rendelkező részből mellőzte a felperes tevékenységéről alkotott véleményt, a ,,romhalmazra'' utalást.
A személyiségvédelem keretében érvényesíthető szankciók rendszeréből és a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontban foglalt jogkövetkezmény megszövegezéséből egyértelműen az következik, hogy elégtételadás keretében a sérelmet szenvedett személy erkölcsi jóvátételt, általában olyan tartalmú nyilatkozat közzétételét követelheti, amely a jogsértés megtörténtét tudatosítja azzal a személyi körrel, amely előtt őt a sérelem érte. A Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont szerinti elégtételadás azonban nem tartozik a kártérítési felelősség szabályozási körébe, ezért nem szolgálhat a kártérítés egyik funkciójaként sem. Amennyiben a kártérítési felelősségnek a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontján keresztül alkalmazandó általános feltételei (Ptk. 339., 355. §) nem állnak fenn, a Ptk. jelenleg hatályos szabályai nem adnak lehetőséget nem vagyoni kártérítés megítélésére.
A kártérítés iránti igény teljesítésének mellőzhetetlen feltétele a kár felmerülte. A Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdés alapján a nem vagyoni kár bekövetkezése is bizonyítandó tény. A jogerős ítélet megállapítása szerint azonban ,,az alperes által elkövetett jogsértés nem valósított meg olyan hátrányt, amely a nem vagyoni kártérítés kompenzációs funkciójával csökkenthető vagy kiegyenlíthető volna''. Ezzel a jogerős ítélet lényegében kimondta, hogy a kártérítési felelősség általános szabályai szerint nincs mód a kártérítés iránti kereset teljesítésére, mert nincs jóvátételt igénylő hátrány. Ennek ellenére, téves jogértelmezés folytán, a Ptk. 84. (1) bekezdés c) pont szerinti elégtételadás keretében kötelezte a másodfokú bíróság az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A felülvizsgálati kérelem ezért e rendelkezést alappal támadta.
Miután nem valósultak meg az alperes kártérítési fizetési kötelezettségét megalapozó törvényi feltételek, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az alperest nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelező rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdés alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.419/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás