PÜ BH 2006/319
PÜ BH 2006/319
2006.10.01.
Az úgynevezett idegenhibás gépjármű károsodásnál a károkozó biztosítója és a károsult közti egyezség megtámadása – a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közti feltűnően nagy értékkülönbözet címén – eleve nem zárható ki [Ptk. 198. §, 201. §, 240. §; 171/2000 (X. 13.) Korm. r. 2. §].
A felperes tulajdonát képező X. forgalmi rendszámú Audi A6 Avant típusú személygépkocsi 2002. október 21-én kárt szenvedett. A károkozás a külföldi állampolgár tulajdonában álló Y. forgalmi rendszámú Iveco típusú tehergépjárművel történt. A kárrendezés során a biztosító az alperes képviseletében 2003. február 13-án a felperessel megállapodást kötött a kár egyezséggel történő végleges rendezése céljából. Ennek alapján az alperes képviselője 3 556 720 forint kártérítést utalt át a felperesnek a balesettel keletkezett vagyoni és nem vagyoni károk rendezése érdekében. A megállapodásban a megtámadás jogáról kölcsönösen lemondtak azzal, hogy a kárüggyel kapcsolatban jövőben sem támasztanak újabb követelést.
A felperes a gépjárművet kijavíttatta, majd keresetet terjesztett elő, melyben a javítási költség és értékcsökkenés címén további 300 000 forint és ennek 2002. október 21-étől számított késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az eljárás folyamán a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményére tekintettel a keresetét a tőke összegére nézve 2 652 079 forintra és a már teljesített összeg után 2003. február 20-áig 95 110 forint lejárt kamatra emelte fel. Vitatta a megállapodás egyezség jellegét és azt a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága, valamint a megtévesztés jogcímén támadta.
Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletében – kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2 652 079 forintot, és annak 2002. október 21. napjától 2002. december 31. napjáig járó évi 11%, 2003. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó a mindenkori költségvetési törvény szerinti késedelmi kamatát, 95 110 forint tőkésített késedelmi kamatot. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokai szerint a 2003. február 13-án kötött megállapodásból a kölcsönös engedmény nem állapítható meg, ezért az nem minősül egyezségnek. A perben kirendelt igazságügyi gépjárműszakértő véleményét elfogadva megállapította, hogy az alperes 3 556 720 forintos teljesítésével szemben a felperes kára 6 208 799 forint volt. E két összeg különbözetének megfizetésére kötelezte az alperest. Arra az álláspontra jutott, hogy a megállapodás megtámadása mindkét jogcímen megalapozott volt.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése alapján eljárva kifejtette, hogy a felperes a megállapodás megtévesztés címén való megtámadásával elkésett. A felperes számára ugyanis a kár mértéke a 2003. február 11-én készült magánvéleményből kiderült, ehhez képest a 2004. március 2-ai jognyilatkozatával a megtámadási határidőt elmulasztotta. A Ptk. 201. § (2) bekezdésére alapított megtámadási ok megalapozottságát alátámasztva a másodfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes mintegy 40%-kal kevesebb kártérítést fizetett a felperesnek mint a ténylegesen felmerült kára. Ez a teljes reparáció elvének nem felelt meg, ezért az aránytalan előny kiküszöbölése helytálló volt.
A jogerős ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Fenntartotta azt az eljárások során is hangsúlyozott álláspontját, miszerint a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti ügyben nem értelmezhető sem a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága, sem a megtámadási határidő. A jogerős ítélet ezért a Ptk. 201. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben valamint a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat sérti.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem korlátai között [Pp. 275. § (2) bekezdése] vizsgálta, melynek eredményeként megállapította, hogy az alperes rendkívüli perorvoslati kérelme megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a perbeli jogvita rendezését tartalmazó megállapodást vizsgálva abból indult ki, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról rendelkező 171/2000. (X. 13.) Korm. r. – a továbbiakban: R. – 2. §-ának (4) bekezdésében, 7. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 11. §-ának (5) bekezdésében és I. számú Mellékletének 1. §-ában szabályozza. E jogszabály által létesített jogviszonyra a Ptk. 198. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Az alperest a jogszabály – az R. 2. § (2) bekezdésében meghatározott összeghatárig – a károsult teljes kárának megtérítésére kötelezi, mely bírói úton kikényszeríthető kötelezettség.
A biztosító jogszabály által meghatározott kötelezettségének teljesítéséhez szükségtelen további szerződéskötés vagy egyéb megállapodás, a kár tényszerű bekövetkeztése alapján a károsultra csupán a kár mértékének bizonyítása hárul. A károsult tehát választhat: a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kárának igazolása mellett követelheti annak megtérítését, részleges alperesi elzárkózás esetén a teljesítést – akár a Ptk. 316. § (1) bekezdésében foglalt jogfenntartással – elfogadva pert indíthat a teljes kár megtérítése iránt. A fentiekből következik, hogy megállapodásra (szerződés, egyezség) olyan körülmények mellett kerül sor, amikor a károsult valamilyen oknál fogva nem kívánja a kárát bizonyítani.
Az előbbiek alapulvételével a Legfelsőbb Bíróság az egyezség megkötésének alapjául szolgáló körülményeket az alábbiakban rögzíti.
Az alperes a kárbejelentést követően a kárt felmérte.
A felperes a károsodott gépjárművét a kár bekövetkezése és a megállapodás megkötése közti időben kijavíttatta. A javítási költségekre és a javítás után fennmaradó értékcsökkenésre nézve nem csatolt sem számlát, sem egyéb hitelt érdemlő bizonyítékot a peren kívüli kárrendezési eljárásban. Az általa megrendelt és a megállapodás megkötése előtt elkészült szakvélemény tartalmazta a kár mértékét és a szakszerű javítás tényét. A kár mértékére vonatkozó megállapítást a felperes nem tette az alperes számára megismerhetővé és később a per anyagává sem.
A Legfelsőbb Bíróság az ilyen körülmények között kötött megállapodással összefüggésben megállapította, hogy az a kártérítés mértékére nézve a felek között vitás kérdések közös megegyezéssel történt rendezését tartalmazta, ekként megfelelt a Ptk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott egyezségnek.
Nem vitatható, hogy az egyezség érvénytelensége, hasonlóan bármely más megállapodáshoz, fennállhat, és eleve nem zárható ki a Ptk. 201. § (2) bekezdésének alkalmazása sem. A törvény korlátozást csupán a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdésében tartalmaz, eszerint az egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely köztük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékkal a vitát, vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani.
Az adott esetben az egyezségkötés után több mint egy évvel a perben kirendelt szakértő határozta meg a felperes kárát az alperes által a térítettnél magasabb összegben. A felperes a feltűnően nagy aránytalanságot az általa tett engedmény mértékében határozta meg, amikor arra hivatkozott, hogy az alperes által térített kár alacsonyabb a szakvélemény alapján fizetendő összegnél. Az egyezségi megállapodásnak a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint éppen a kártérítés mértéke volt az a vitás eleme, amelyet a felek elháríthattak volna, ha erre nézve a felperes bizonyítékát csatolja.
A felperes tehát a Ptk. előbb ismertetett speciális rendelkezése folytán nem támadhatta megalapozottan az alperessel kötött megállapodást.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtett érveléssel vetette el a jogerős ítéletnek a szerződés érvénytelenségre vonatkozó és az aránytalanságot a Pk. 267. számú állásfoglalás elveivel szemben teljes mértékben kiküszöbölő, jogszabálysértő rendelkezéseit.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasító új határozatot hozott [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.194/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás