PÜ BH 2006/320
PÜ BH 2006/320
2006.10.01.
A megrendelő fizetési késedelme általában nem alkalmas a vállalkozó késedelmes teljesítésének kimentésére, amennyiben a megrendelő a részteljesítéssel kapcsolatos fizetési kötelezettségének késedelmesen tesz eleget, ez a vállalkozó késedelmes teljesítése tekintetében – jogosulti késedelemként, illetőleg akadályoztatásként – csak abban az esetben vehető figyelembe, ha felek a szerződésben azt kikötötték [Ptk. 397. §, 318. §, 340. §, 355. §].
A felperes az alperessel 1995. december 8-án kötött fővállalkozási szerződésben 158 000 000 forint vállalkozói díjért elvállalta a B. T. Szálló és Épületei, valamint a hozzá tartozó területek átalakítási munkálatainak elvégzését 1996. június 1-jei befejezési határidővel. Miután ezen időpontra a munkák nem készültek el, a felek 1996. október 1-jén 1996. december 15-ére módosították az átadás időpontját. Az 1996. december 3-án kötött szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy amennyiben a felperes 3 000 000 forintról bankgaranciát biztosít az alperes részére, abban az esetben az alperes a rész-, illetve végszámlából garanciális visszatartást nem eszközöl. A felperes 1996. december 23-án az alperes rendelkezésére bocsátotta a M. H. Rt. bankgarancia nyilatkozatát.
A felperes az újabb határidőben sem tudott teljesíteni, ezért a felek a szerződést megszüntették, és az alperes a munkálatok befejezésére 1996. december 17-én egy új vállalkozóval kötött szerződést, aki 1997. április 30-ára vállalta a munkálatok befejezését. Az alperes a felperes által biztosított bankgarancia ellenére 2 805 000 forintot visszatartott a felperes által kiállított végszámlából a garanciális javítások elszámolására.
A felperes módosított keresetében 816 250 forint vállalkozói díj és járulékai, valamint 608 338 forint késedelmi kamat, összesen 1 424 585 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elmaradt haszon címén kártérítési igényt érvényesített a felperessel szemben. 2 663 153 forint tekintetében beszámítási kifogást, míg 4 953 866 forint vonatkozásában viszontkeresetet terjesztett elő. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, az alperest 1 424 585 forint és járulékai megfizetésére kötelezte a felperes javára, míg az alperes viszontkeresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a kereseti kérelem tekintetében helytálló és megalapozott döntést hozott az elsőfokú bíróság mind a vállalkozói díj összegszerűsége, mind a kamatkövetelés vonatkozásában, ugyanakkor az alperesi viszontkeresettel kapcsolatos elsőfokú döntést tévesnek ítélte. A másodfokú bíróság jogalap hiányában utasította el az alperes viszontkeresetét, mivel szerinte a felperesi oldalon nem valósult meg jogellenes magatartás, és az alperes kár felmerülését sem bizonyította. Az alperes fizetési késedelmére hivatkozva is alaptalannak találta a másodfokú bíróság az alperes kártérítési igényét.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (3) bekezdését, a Pp. 164. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdését. Érvelése értelmében a szerződés közös megegyezéssel történt megszüntetéséből tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy emiatt az alperes nem érvényesíthet a felperessel szemben a felperes szerződésszegése folytán kártérítési igényt. Szerinte a kivitelezési késedelem tényét a felperes sem vitatta, ezért tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes részéről nem merült fel jogellenes magatartás. Arra is hivatkozott, hogy iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek volt követelése az alperessel szemben az elszámolás időpontjában, miután a megrendelő díjfizetési kötelezettsége utólagos a vállalkozó kivitelezési kötelezettségéhez képest. Ezért szerinte tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes fizetési késedelemben volt. Kifogásolta a tanúvallomások értékelését, és sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az alperes fizetési késedelmére hivatkozva is alaptalannak ítélte a kártérítési igényét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Miután a jogerős határozatot a bíróság a 2005. évi CXXX. törvény hatálybalépése előtt már meghozta, a Legfelsőbb Bíróság az ügy felülvizsgálatára a korábban hatályos rendelkezéseket alkalmazta, és az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozata folytán a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e. Mivel az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a felperest megillető vállalkozói díj összegszerűsége, és a bankgarancia visszatartása miatti késedelmi kamatkövetelés tekintetében nem támadta, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabály-sértő.
A felperes az 1996. december 15-ében meghatározott teljesítési határidőre a kötelezettségét nem teljesítette, így szerződésszegést követett el. Mivel a szerződésszegés jogellenes, ezért jogszabályt sértve jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperesi oldalon hiányzik a jogellenes magatartás. A vállalkozási szerződés közös megegyezéssel történt megszüntetése, és a vállalkozói díjjal kapcsolatos esetleges vita önmagában nem zárja ki a szerződésszegés folytán felmerült károk megtérítése iránti igényérvényesítés lehetőségét.
D. Gy. szakértő az alperesnek a késedelmes üzletmegnyitásból eredő kárát 6 514 909 forint + áfa összegben határozta meg. A szakértő foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a szezonális üzemelés ellenére miért fizettek a bérlők éves bérleti díjat. Miután 1997. április végéig az üzlethelyiségek a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok voltak, értelemszerűen ezen időszakban az üzlethelyiségekre vonatkozóan bérleti szerződés megkötésére irányuló igény fel sem merülhetett. Arra hivatkozva, hogy elmaradt szerződéskötésekről, illetőleg előszerződésekről az alperes nem tudott igazolásokat bemutatni, megalapozatlanul, jogszabályt sértve jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperesnél összegszerűségében meghatározott, bizonyított kár sem merült fel.
A felek az 1995. december 8-án kötött szerződésükben – annak ellenére, hogy a II. számú mellékletben a pénzügyi ütemezést rögzítették – nem szabályozták az alperes, mint megrendelő késedelmes vállalkozói díjfizetése esetére a felperest megillető jogokat. A szerződés 7. pontja csupán a kötbérfizetési kötelezettség tekintetében tartalmazott rendelkezést arra az esetre, amennyiben a teljesítés elmaradása bizonyíthatóan finanszírozási késedelem miatt következne be. A felek 1996. október 1-jei szerződésmódosítása szerint érvényét vesztette minden korábbi megállapodás. A felek a kötbérfizetési kötelezettség kérdését újra rendezték, az alperes vállalkozói díjfizetési kötelezettségének késedelmes teljesítésével kapcsolatban azonban nem szabályozták a feleket megillető jogokat, illetve kötelezettségeket.
A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a felek a II. számú mellékletben meghatározott pénzügyi ütemezéstől eltértek, azonban az eljárás során nem tisztázódott, hogy az alperes részéről történt-e olyan fizetési késedelem, amely a felperes késedelmének részleges vagy teljes kimentésére alkalmas.
A Ptk. 397. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozót a szolgáltatásának ellenértéke, a díj akkor illeti meg, amikor a vállalkozását teljesítette. Amennyiben a felek a megrendelő terhére az egyes részteljesítésekhez kapcsolódóan fizetési kötelezettséget írnak elő, ennek késedelmes teljesítése a vállalkozó késedelme kimentésének alapjául csak abban az esetben szolgálhat, ha a szerződésben ezt kikötötték.
Figyelemmel arra, hogy az eljárás során nem tisztázódott, hogy az alperest a felperes részteljesítésével kapcsolatban terhelték-e, ha igen, milyen mértékben fizetési kötelezettségek, illetve az alperes ezen kötelezettségeinek mennyiben tett eleget, megalapozatlanul jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes fizetési késedelme minden tekintetben kizárta a felperes késedelemmel kapcsolatos kártérítési felelősségét.
A kifejtettek értelmében a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során abból kell kiindulni, hogy a felperes a szerződésben vállalt határidő elmulasztásával szerződésszegést követett el, jogellenes magatartást tanúsított, és így a közös szabályok szerint kártérítési kötelezettséggel tartozhat. Miután a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai azonosak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályaival, az alperest terheli a bizonyítási kötelezettség a kár bekövetkeztének és mértékének tekintetében, míg a felperes a felróhatóság hiányának bizonyításával mentesülhet a kártérítési felelősség alól.
Ennek érdekében a felperesnek kell bizonyítania, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és azért nem tudott teljesíteni, mert az alperes a külön kikötött fizetési kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tett eleget. A fenti kérdések tisztázását követően dönthet megalapozottan a bíróság az alperes kártérítési igényének jogalapja tekintetében.
Amennyiben a felperes kártérítési felelősségének jogalapja megállapítható, a kártérítés mértéke vonatkozásában a Ptk. 318. §-a értelmében a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni, így az alperes a Ptk. 355. § (4) bekezdése szerint követelheti a vagyonában a késedelem folytán beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, valamint azt a költséget, amely a vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Alkalmazni kell ugyanakkor a Ptk. 340. §-ának a kármegosztásra vonatkozó rendelkezését is, miszerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Amennyiben az alperes kártérítési igénye a jogalap tekintetében alaposnak bizonyul, a másodfokú bíróságnak érdemben kell foglalkoznia a felperes fellebbezésében a kártérítés összegszerűségével összefüggésben kifejtett álláspontjával. Az új határozat meghozatala során nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elsőfokú ítélet ellen az alperes nem élt fellebbezéssel.
(Legf. Bír. Pfv. VII. 20.239/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás