PÜ BH 2006/322
PÜ BH 2006/322
2006.10.01.
Ha a túlélő házastárs az örökhagyó végrendelete alapján állagörökös, a leszármazók kötelesrészének számításánál az özvegyi haszonélvezeti jog értéke teherként nem vonható le – Az özvegy azonban a kötelesrész pénzben való kielégítése során nem juthat kedvezőtlenebb helyzetbe, mint ha javára szóló végrendelet nem lenne [Ptk. 616. §, 671. §, 679. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I-II. r. felpereseknek személyenként 214 700 forintot és annak 2003. március 6-ától a kifizetésig járó, az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát kötelesrész címén.
Megállapította, hogy az alperes a kötelesrész megfizetéséért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és az alperest részperköltség megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint a felperesek a 2003. március 5-én elhunyt Z. L. örökhagyó gyermekei, az alperes örökhagyó második házastársa.
Az örökhagyó és az alperes 1985 januárjától tartottak fenn kapcsolatot. 1986. január 10-én élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1986. december 20-án házasságot kötöttek. Az örökhagyó és az alperes az élettársi kapcsolatuk fennállása alatt 1986. augusztus 18-án öröklési szerződést kötöttek, melyben az örökhagyó házas ingatlana 1/2-ére és minden ingó és ingatlan vagyonára tartása ellenében örököséül az alperest nevezte. A szerződést a hatósági osztály jóváhagyta. 1986. december 8-án pedig az örökhagyó és az alperes kölcsönösen egymás javára végrendelkeztek. Az örökhagyó – ügyvéd által készített írásbeli magánvégrendeletében – általános örökösévé az alperest nevezte.
Az örökhagyó halála utáni hagyatéki eljárásban az alperes a végrendelet alapján érvényesítette örökölési igényét. A felperesek a végrendelet érvényességét elismerték, de kötelesrészük kiadására igényt tartottak, melytől az alperes elzárkózott. Az eljárt közjegyző az örökhagyó hagyatékát: az n.-i 823/2. hrsz. alatti lakóházas ingatlan 2/4-ét – 900 000 forint értékben – teljes hatállyal a végrendelet alapján az alperes részére adta át.
A felperesek keresetükben kötelesrész kiadása jogcímén személyenként 250 000 forint, valamint ezen összeg 2003. március 6-ától a kifizetésig járó törvényes kamatai megfizetésére kérték az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése többirányú volt. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy az örökhagyóval öröklési szerződést kötött, amely az örökhagyó haláláig fennállt. A hagyatékra ezért a szerződés alapján jogosult és a felperesek kötelesrészre igényt nem tarthatnak. Másodlagosan az örökhagyó 1985-től való ápolása és gondozása ellenében 500 000 forint beszámítását kérte. Ezenfelül arra hivatkozott, hogy őt az általa meg nem örökölt vagyontárgyon özvegyi jog illeti, annak értéke életkorára tekintettel 150 000 forint, amellyel a felperesek ,,kötelesrészét kérte csökkenteni''.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában – egyebek mellett – úgy foglalt állást, hogy a peres felek viszonyában a végrendelet az irányadó és a Ptk. 661. §, 665. § (1) bekezdésére 671. § (1) bekezdésére és 672. § (1) bekezdésére alapította ítéleti döntését. A kötelesrész alapját az ingatlanhányad 1 000 000 forintos forgalmi értékét az alperes által viselt 142 165 forint temetési költséggel csökkentve 858 832 forintban, a felperesek kötelesrészét 214 700 forintban és ezen összeg Ptk. 301. § (1) bekezdésén alapuló késedelmi kamatában határozta meg. Az alperest ennek megfelelően marasztalta, rámutatva arra, hogy a kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni.
Az ítélet ellen a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezett a védekezésében foglaltakra alapozottan.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felpereseknek kötelesrész címén járó összeget személyenként 164 458 forintra és kamatára leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolása szerint helyes az elsőfokú ítélet abban, hogy a felpereseknek kötelesrész jár, téves azonban annak összegszerűsége. A Ptk. 671. §-a szerint a kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni, azonban a Ptk. 677. § (1) bekezdésében írt hagyatéki tartozásokat figyelembe kell venni. A kötelesrész kifizetését megelőzik a Ptk. 677. § (1) bekezdés a)-b)-c) pontjában írott tartozások, így a haszonélvezeti jog értéke is, melyet az illetékrendelet [1990. évi XCIII. törvény 72. § (1) és (4) bekezdés a) pontja] szerint 200 000 forinttal vett egyenlőnek. A kötelesrész alapját ezen összeggel csökkentve, azt 657 832 forintban határozta meg, és a felperesek jutóját ennek megfelelően csökkentette.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a kötelesrészre vonatkozó rendelkezése helybenhagyása iránt. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Ptk. 671. § (2) bekezdését sérti, amikor olyan vagyoni értékű jogot vont le a kötelesrész alapjából, amelyet az örökhagyó végrendeletében örökösére nem hagyott, és ezzel a kötelesrészre jogosultak jogait csorbította. A kötelesrész alapjának számítása során a Ptk. 677. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján haszonélvezeti jog értékének levonására mód nincsen.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, hivatkozva a Ptk. 615. §-ában írtakra.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felperesek kereseti kérelme kötelesrészük pénzben történő kiadására irányult, az alperes pedig annak elutasítását különböző indokokból kérte.
Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a kötelesrészt – főszabály szerint – minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Az alperesnek ugyanakkor a jogerős hagyatékátadó végzéssel közhitelesen tanúsított és alakilag legitimált részesedése a hagyatékban az 1986. december 8-án kelt végrendeleten alapul, amelynek értelmében állagörökösnek minősül.
A Ptk. 671. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni; a Ptk. 679. §-ának (3) bekezdése szerint a kötelesrész a túlélő házastárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti.
Erre tekintettel rendelkezik úgy a Ptk. 671. §-ának (1) bekezdésének második mondata, hogy ha a kötelesrész kiadása esetén a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni.
Ezek a rendelkezések azokban az esetekben alkalmazhatók, ha a hagyatéki vagyon nem elegendő a két igény kielégítésére és ilyen esetben a törvény a haszonélvezetnek ad elsőbbséget. Ezzel kapcsolatos az a bírói gyakorlat is (BH 1988/10., BH 1986. évi 235. és BH 1986. évi 318. sz. jogesetek), amely arra vonatkozik, hogy a házastárs nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe azáltal, hogy javára szóló végrendelet van.
Más oldalról megközelítve azonban a kötelesrészre jogosult leszármazók sem kerülhetnek kedvezőtlenebb helyzetbe a kötelesrészük kiadása során, mint a törvényes állagörökösök az özvegyi jog jogosultjával szemben, különös tekintettel arra, hogy a kötelesrész az örökhagyó hagyatékában valójában nem öröklésnek minősül, hanem a törvény alapján az örökhagyó végakarata ellenére való juttatást biztosít. Végrendelet hiányában ugyanis a leszármazók kérhetik a túlélő házastárs haszonélvezeti jogának korlátozását (Ptk. 616. §), a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Ha viszont az örökhagyó végrendelete alapján a házastárs az állagörökös, a jogosult leszármazókat ugyan a kötelesrész vele szemben is megilleti, de a Ptk. 671. § (1) bekezdése alapján a fenti korlátozásnak ebben az esetben is érvényesülnie kell, ami azt jelenti, hogy ha a kötelesrész kiadása esetében megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni. A kötelesrészhez tehát a jogosultak csak a korlátozott haszonélvezetet meghaladó részben juthatnak tehertől és korlátozástól mentesen.
A perbeli esetben valójában arról kellett dönteni, hogy a felpereseket megillető kötelesrész kiadása során ilyen korlátozásnak van-e helye. Az iratokból megállapíthatóan hagyaték tárgyát 615 m2 térmértékű lakóház, udvar, gazdasági épülettel ellátott ingatlan 1/2-e képezte, míg az ingatlan további 1/2-e az alperes tulajdonában áll, mert azt az alperes – a fűtéskorszerűsítés költségeit a felperesekkel szemben elszámolva – megvásárolta. A végrendeleti juttatást is figyelembe véve a perben nem merült fel olyan adat, amelyből arra nézve lenne megalapozott következtetés levonható, hogy az alperes mint végrendeleti állagörökös a kötelesrész pénzben való kielégítése során kedvezőtlenebb helyzetbe jutna, mintha javára szóló végrendelet egyáltalán nem lenne. Utóbbi esetben ugyanis a felperesek az alperes özvegyi jogának korlátozását az adott tényállás alapján az ingatlan 1/4-ét illetően kérhették volna. Az alperes állagörököse minőségére is figyelemmel a hagyatéki vagyonon fennálló haszonélvezeti joga mint a kötelesrész alapját csökkentő tényező pedig szóba sem kerülhet.
Téves ezért és a Ptk. 671. §-át sérti a jogerős ítélet abban, hogy a felpereseket megillető kötelesrész összegének meghatározása során a kötelesrész alapját haszonélvezeti jog értékével csökkentve határozta meg. De téves abban is, hogy a vagyoni jog értékét az illeték kiszabásra vonatkozó közigazgatási szabályok alapján látta megállapíthatónak, és ezen túlmenően a felek kérelmén is túlterjeszkedett azzal, hogy azt az alperes által hivatkozott értéket meghaladó összegben határozta meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesek a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra alappal hivatkoztak, az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezve, helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 22.110/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás