PÜ BH 2006/325
PÜ BH 2006/325
2006.10.01.
Lényeges eljárási szabálysértés és a jogerős ítélet megalapozatlanságát eredményezi, ha a korábbi hatályon kívül helyező végzésben foglalt utasítást a bíróság az újabb eljárásban nem veszi figyelembe és az előírt bizonyításkiegészítést mellőzi [Ptk. 339. §; Pp. 206. §].
A felperes a kártérítés iránti keresetét arra alapította, hogy az alperes jogellenes és felróható magatartása miatt nem juthatott hozzá az ingatlanán 35 000 m3 kőmennyiség kitermeléséből származó haszonhoz. A felperes szerint az alperes megtévesztő magatartással szerzett bányászati engedélyt, amely nem a felperes perbeli x. hrsz. alatti ingatlanára, hanem az y. helyrajzi számú ingatlanra vonatkozott.
A keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a felperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A végzés indokolása szerint nem tisztázott, hogy az alperes kifogásolt bányászati tevékenysége mikor történt, illetőleg ehhez képest a felperes a perbeli ingatlan tulajdonjogát mikor szerezte meg, figyelemmel arra, hogy a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén alapuló kárigény tekintetében a felperes az eladónak nem speciális és nem általános jogutóda. Vitatott és tisztázatlan maradt továbbá, hogy a v.-i bányakapitányság határozata a felperes ingatlanára – amelyet egy nagyobb ingatlan megosztásával alakítottak ki – kiterjedt-e. A jogvita eldöntése érdekében bizonyításra szoruló tényekre vonatkozó tájékoztatás is elmaradt a perben, és mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az újabb eljárás, a nagyobb terjedelmű bizonyítás lefolytatása volt szükséges.
Az újabb eljárásban további bizonyítás nem történt, az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntést hozott. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes az ingatlant 1996. január 2-án vette birtokba, tulajdonjogát 1/2-ed részben 1998. december 2-án, további 1/2-ed részben pedig 1999. március 4-én jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.
A v.-i Bányakapitányságnak a bányatelek megalakítása tárgyában 1996. február 16-án hozott határozata az y. helyrajzi számú ingatlant tünteti fel ugyan, de megosztás folytán ebből alakult ki a felperes x. helyrajzi számú ingatlana és a jogerős ítélet indokolása szerint a kirendelt igazságügyi földmérő szakértő a határozat mellékletét képező bányászati térkép, valamint a bányatelek határvonalának feltüntetett koordinátái alapján megállapította, hogy a bányatelek belenyúlik a felperes ingatlanába. Mindezekre tekintettel a bányakapitánysági határozat jogerőre emelkedésétől kezdve az alperes a felperes ingatlanán jogosult volt bányászati tevékenység végzésére. A felperes birtokba lépése (1996. január 2.) és a határozat jogerőre emelkedése (1996. március 7.) közti időben pedig a felperes erre a területre a rövid idő alatt bányászati jogot nem is szerezhetett volna.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság más tanácsának megismételt eljárását kérte a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltak betartásával.
A felperes kifogásolta, hogy a bíróságok a hatályon kívül helyezésben kifejtettek mellőzésével jártak el. A tárgyalás kitűzése és rövid időre történő halasztása folytán olyan helyzet alakult ki, hogy a felperesnek nem volt elegendő ideje és módja teljes körűen a bizonyítási indítványok előterjesztésére, ugyanakkor pedig a már előterjesztett indítványokat a bíróság indokolatlanul mellőzte. A jogerős ítélet téves és iratellenes megállapításokat tartalmaz az érintett ingatlan megosztásával kapcsolatban. A felperes tulajdonszerzésekor a telekalakítás már megvalósult, az eladó pedig a perbeli ingatlan kapcsán a bányatelek kialakítására vonatkozó hozzájárulást nem tett. A bíróság az ingatlan megosztásával kapcsolatos iratokat nem szerezte be, így nem tudta vizsgálni, hogy a bányakapitánysági határozat helyrajzi számai megfeleltek-e a valóságnak. A téves helyrajzi számokról az alperesnek tudomása volt. Önmagában az a tény, hogy a bányatelek megállapításáról szóló határozat ebben a perben nem vizsgálható felül, nem eredményezheti, hogy egy valótlan adatokra épülő határozat a felperes jogait sértse. A felperes szerint a birtokba lépése és a határozat jogerőre emelkedése közti időszakra vonatkozó megállapításai is tévesek a jogerős ítéletnek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az alperes arra hivatkozott, hogy jogellenes felróható magatartás a terhére nem állapítható meg. A bányatelek megállapítása kiterjedt az x. helyrajzi számú ingatlanra is, és az alperes még a felperes tulajdonszerzését megelőzően kutatási jogot is szerzett, amely az ásványi nyersanyag kutatására és a bányatelek lefektetésére is jogot teremtett részére.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján hozott végzésével a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte. A felülvizsgálati kérelem elbírálására a Pp.-nek a 42/2004. (XI. 9.) AB határozattal módosított, korábban hatályos 270. § (2) bekezdése irányadó. Eszerint a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a korábbi hatályon kívül helyező végzését a Pp. 252. §-a (3) bekezdésében foglaltak szerint eljárva másodfokú bíróságként hozta meg. Az elsőfokú ítélet megalapozatlansága folytán a bizonyítás nagyterjedelmű kiegészítését tartotta szükségesnek és erre vonatkozó útmutatást is adott. Az elsőfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyező és újabb eljárást elrendelő végzésben foglalt utasításokhoz kötve van. Az elsőfokú bíróságnak ez a kötöttsége mindaddig fennáll, amíg ugyanaz a peranyag, amelyet a másodfokú bíróság a döntésénél figyelembe vett. A kötöttség nem abszolút, amennyiben az újabb eljárás során új tények, bizonyítékok merülnek fel, és azok a másodfokú bíróság megállapításait megdöntik, vagy az elrendelt bizonyítást időközben a per állása, illetőleg alakulása feleslegessé teszi, akkor az elsőfokú bíróság, újabb tényállást állapíthat meg, és újabb következtetésekre juthat, illetőleg a bizonyítást mellőzheti. Az adott esetben azonban ezek a körülmények nem állnak fenn. Az újabb eljárásban eljárt bíróságokat a hatályon kívül helyezésben foglalt utasítások kötötték, és irányadóak voltak a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltak is. Mindezek figyelmen kívül hagyása folytán a jogerős ítélet eljárási szabályt sértve megalapozatlan maradt.
A hatályon kívül helyező végzés indokolása nem tartalmazott olyan megállapítást, hogy a bányakapitánysági határozat jogszerűsége ebben a perben vitatható. Ezt a másodfokú bíróság az ítélete indokolásában helyesen állapította meg, azonban ennek ellentmondva a határozatot olyan helyrajzi számú ingatlanra vonatkozónak tekinti, amelyet a határozat nem tüntet fel. A határozat a felperes tulajdonában álló ingatlan x. helyrajzi számát nem tartalmazza, tehát a határozat szerint jogilag erre az ingatlanra bányatelek-alapítás nem történt. Az pedig, hogy az x. helyrajzi számú ingatlanra nem történt bányatelek-alapítás, nem a közigazgatási határozat felülbírálatát jelenti, hanem a határozat tartalmán alapuló lényeges tény megállapítása. A határozatban megjelölt y. helyrajzi számú ingatlan nem lehet azonos a felperes tulajdonában lévő ingatlannal, amely a korábbi nagyobb ingatlan megosztása után keletkezett úgy, hogy az újonnan kialakult ingatlanok egyike is az y. helyrajzi számot kapta. Mindebből az következik, hogy a másodfokú bíróság nem a határozat konkrét tartalmát vette figyelembe, hanem azt értelmezte a tényállás teljes feltárása nélkül. A bíróság az újabb eljárásban indokolatlanul mellőzte az ingatlan-nyilvántartási iratok, valamint a bányakapitányság iratainak beszerzését, illetőleg vizsgálatát. Ennek hiányában ugyanis nem oldhatta fel azt az ellentmondást, hogy a bányakapitánysági határozatban megjelölt helyrajzi számok miért térnek el az 1995. február 15-én végrehajtott ingatlanmegosztás után kialakított helyrajzi számoktól, továbbá nem vonhatott le megalapozott következtetést arra sem, hogy a bányakapitánysági határozat mikor emelkedett jogerőre. Ez utóbbi körülménynek azért van jelentősége, mert – miként azt a másodfokú ítélet helyesen tartalmazza – a bányatelek jogosultja a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően jogszerűen folytathatott bányászati tevékenységet. A bányatelek megállapítása és annak ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése az ingatlant érintő olyan körülmény, amely nem vezethető le a határozat mellékleteiből, a csatolt bányatelek térképadataiból, hanem az érintett ingatlanok helyrajzi számait is pontosan tartalmaznia kell a határozatoknak. Ettől függően lehet megállapítani, ugyanis az érintett ingatlanok tulajdonosait, akik a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.), valamint a törvény végrehajtásáról szóló 115/1993. (VIII. 12.) Korm. rendelet (Vhr.) rendelkezései alapján különböző jogosítványaikat, illetőleg a bányakapitányság határozatával kapcsolatos eljárási jogaikat gyakorolhatják. Ehhez képest az 1996. február 16-án kelt bányakapitánysági határozat az y. helyrajzi számú terület tekintetében M. G. tulajdonjogára vonatkozó elintézetlen széljegyet tüntet fel annak ellenére, hogy ebben az időpontban a perbeli ingatlant már a felperes birtokolta, és az érintett nagyobb ingatlan megosztása és az ezzel kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási bejegyzések a rendelkezésre álló iratok szerint megtörténtek. A kifejtettek szerint ellentmondásos és kellően nem tisztázott körülmények alapján a jogerős ítélet megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a bányakapitánysági határozat alapján a bányatelek megállapítása (alapítása) a felperes x. helyrajzi számú ingatlanára is kiterjedt.
Azt a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy a felperes a perbeli ingatlant 1996. január 2-án vette birtokba. A Ptk. 368. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel ettől az időponttól kezdve az ingatlan tekintetében kártérítési igénnyel felléphetett. A kártérítési igény elbírálása szempontjából azonban döntő jelentőségű annak tisztázása, hogy 1996. január 2-ától az alperes a felperes ingatlanán bányászott-e, illetőleg milyen mértékben, és amennyiben a bányászás ténye bizonyított, jogosult volt-e erre a tevékenységre. Mindkét körülmény tekintetében az újabb eljárásban a tényállás feltárása elmaradt, és az erre vonatkozó bizonyítási indítványok mellőzése a kifejtettek folytán indokolatlan volt. Nem mellőzhető a bányászás fényére vonatkozó bizonyítás, a felperes által e körben megjelölt tanúk meghallgatása. Vizsgálni kell továbbá, hogy az alperes a felperes ingatlanára vonatkozóan bányászati tevékenységre jogosultsággal rendelkezett-e, figyelemmel arra, hogy ilyen tevékenységet a Bt. 21. §-ának (1) bekezdése alapján csak a bányafelügyelet engedélyével kezdheti meg. Továbbra sem mellőzhető a bányakapitánysági határozat meghozatala időpontjában fennálló ingatlan-nyilvántartási helyzet feltárása, és ebből következően annak vizsgálata, hogy van-e a felperes ingatlanára kiterjedő jogerős bányakapitánysági határozat. Mindezeknek a körülményeknek a tisztázása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy a felperes kárigényéről megalapozottan döntsön. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a Pp. 206. §-a (1) bekezdésében foglaltakat megsértve az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból nem állapíthatóak meg.
(Legf. Bír. Pfv. III. 20.648/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás