PÜ BH 2006/327
PÜ BH 2006/327
2006.10.01.
A felelősségbiztosítás alapján a tényleges és nem az elméleti (lehetséges) kárt kell megtéríteni [Ptk. 559. §; 171/2000. Korm. r.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 361 678 forintot és kamatait.
A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a tulajdonát képező P. forgalmi rendszámú Fiat Bravo típusú személygépkocsiját értékesíteni kívánta. A gépjármű- kereskedő a felperes gépkocsiját 1 050 000 forintra értékelte. Megállapodásuk szerint ebben az értékben kívánták beszámítani a megvásárolandó új gépkocsi árába.
Ezt követően 2003. május 13-án a felperes a gépkocsival idegenhibás közlekedési balesetet szenvedett. A károkozó Cs. N. kötelező felelősségbiztosítója az alperes. A felperes a kárügyintézéssel megbízta a károkozót, aki a gépkocsit megjavítatta. A gépkocsi- kereskedő cég a kijavított gépkocsit az eredeti értékén, 1 050 000 forint összegben számította be az új gépkocsi árába.
Az alperes 2003. november 4-én 291 375 forintot térített a felperesnek.
A bíróság a perben kirendelt igazságügyi szakértői vélemény alapján a gépkocsi káridőponti értékét 1 443 000 forintban, a javítási költséget 591 678 forintban, az értékcsökkenést 62 000 forintban határozta meg. A javítási költség és értékcsökkenés összege iránti keresetet alaposnak találta, összegéből levonta az alperes teljesítését. Megállapította, hogy a különbözet a felperes meg nem térült kára, amit az alperes a Ptk. 559. § (1) bekezdése és a 171/2000. (X. 13.) Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. Az alperes védekezésével szemben arra utalt, hogy az autókereskedő céggel és a károkozóval fennálló jogviszony a káreseményen kívül esik. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes gépkocsiját milyen értéken számították be, annál is inkább, mert a károkozóval az elszámolás későbbi megállapodás tárgya lehet. A Ptk. 355. § (1) bekezdésének az felel meg, hogy az alperes a gépkocsi káridőponti értékét pótolja.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes vitatta, hogy a Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése alapján a térítési kötelezettsége fennállt. Állította, hogy a felperes teljes kára megtérült, mivel a károkozó a hibát kijavíttatta, és azért a felperes nem fizetett. A károkozó követelhetné a Ptk. 559. § (2) bekezdése alapján a javítási költségeit. Az alperes álláspontja szerint értékcsökkenés sem következett be, mivel a felperes az eredeti, javítás előtti értéken értékesítette a gépkocsit.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Előadta és igazolni kívánta, hogy a javítás költségeit a károkozónak kifizette. Állította, hogy az ezzel kapcsolatos körülményekre az alperes a per során nem nyilatkozott.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ptk. 559. § (1) bekezdése és a 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése alapján a felperes a kötelező felelősségbiztosítás hatálya alá tartozó kárigényét mind a károkozó biztosítójával, mind közvetlenül a károkozóval szemben érvényesíthette. A peradatok szerint a felperes a károkozóval megállapodott arról, hogy a sérült gépjárművet a károkozó kijavíttatja, vagyis a kárt természetben megtéríti [Ptk. 355. § (2) bekezdés]. Ennek a megállapodásnak a hatálya a Ptk. 559. § (4) bekezdése szerint az alperesre csak annyiban terjedt ki, amennyiben azt a biztosító tudomásul vette.
Az adott esetben a gépjármű kijavítását követően a felperesnek a káreseményből származó kára nem maradt, mivel a gépkocsit a korábbi megállapodásnak megfelelő áron számították be a felperes által vásárolt új gépjármű vételárába. Ebből következően helyesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperest értékcsökkenésnek megfelelő kár sem érte. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a jogerős ítéletben kifejtett állásponttal, amely szerint a felperes kárának megállapítása során semmilyen jelentősége nincs a gépjármű értékesítésével kapcsolatban kötött megállapodásnak, illetve a károkozóval fennálló jogviszonyban történt teljesítésnek.
A károkozás, illetve megtérülési folyamata nem szakítható el ugyanis a fenti megállapodásoktól és azok eredményétől.
Tévedett az eljárt bíróság, amikor a felperes konkrét kárügyével kapcsolatban az elméleti kár összegére folytatott le szakértői bizonyítást, és annak eredményére alapozta érdemi döntését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakkal szemben a perben egyértelműen tisztázódott, hogy a felperes a javítás költségét az alperesnek nem fizette ki. Ezzel ellentétes tények bizonyítását, (illetve a felülvizsgálati eljárásban bármilyen bizonyítás felvételét) a Pp. 275. § (2) bekezdése nem teszi lehetővé.
A felülvizsgálati kérelem helyesen utalt arra, hogy a javítás költségeinek mint kárnak a megtérítését csak a károkozó igényelhette volna az alperessel szemben a Ptk. 559. § (2) bekezdés második mondata alapján.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.346/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás