BÜ BH 2006/347
BÜ BH 2006/347
2006.11.01.
A Btk. 263/B. §-ában meghatározott fegyvercsempészet bűntette csak szándékosan követhető el – Emiatt nem a Btk. 263/B. §-ában meghatározott fegyvercsempészet bűntettét, hanem a Btk. 263/A. §-ában meghatározott lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét valósítja meg a terhelt, aki a talált lőfegyvert és lőszert a hatóságnak nem jelenti be, hanem azt az autójában felejtve – a találást követő két nap elteltével –, szándékozik átlépni a Magyar Köztársaság államhatárát [Btk. 263/B. § (1) bek., Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont, Btk. 87. § (2) bek. e) pont].
A megyei bíróság a 2004. április 14. napján kelt ítéletével P. K. J. vádlottat fegyvercsempészet bűntette miatt 2 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg: P. K. vádlott érettségizett, vadász, vadtenyésztő szakképzettségű, aki 1997. július hó 1. napjától 2000. augusztus hó 1. napjáig munkaszerződés alapján hivatásos vadászként állt alkalmazásban az É. B. Vadásztársaságnál, ahol vadőrként dolgozott.
Munkába állása előtt szerzett fegyvertartási engedélyt, amelyet a hatóság 1997. június 2. napján állított ki a nevére a kézi-lőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Kormányrendelet 3. § (1) bekezdése alapján [jelenleg hatályos 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet], amelynek b) pontja szerint a lőfegyver, lőszer, valamint a gáz- és riasztófegyver megszerzéséhez, tartásához az országba történő behozatalához, kiviteléhez, átszállításához engedély szükséges, ha e rendelet kivételt nem tesz.
Az engedély birtokában a vádlott érvényesen tartotta a R. gyártmányú sörétes vadász-, a K. G. gyártmányú vadászfegyvert. A lőfegyverek és lőszerek kivitelére vonatkozó szabályozás alapja az egyes nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának ellenőrzéséről szóló 61/1990. (X. 1.) Kormányrendelet, amelynek 1. § (1) bekezdése szerint nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák a Magyar Köztársaság területéről kizárólag e rendelet alapján kiadott engedéllyel vihetők ki.
Ennek megfelelően az áruk, szolgáltatások, és anyagi értéket képviselő dolgok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló 112/1990. (XII. 23.) Kormányrendelet [jelenleg hatályos 50/2004. (III. 23.) Korm. rendelet] 5. § (1) bekezdése szerint az 1. számú mellékletben meghatározott áruk – így a lőfegyverek és lőszerek – behozatala, illetőleg kivitele esetén – az Engedélyezési Hivatal engedélyére volt szükség.
A haditechnikai eszközök és szolgáltatások kiviteléről, behozataláról, illetve reexportjáról szóló 48/1991. (III. 27.) Kormányrendelet 1. § (2) bekezdése szerint [jelenleg hatályos 216/2004. (II. 6.) Korm. rendelet] haditechnikai terméket a Magyar Köztársaság vámterületére behozni, onnan kivinni, ügynöki és képviseleti, illetve reexporttal összefüggő tevékenységet folytatni csak tevékenységi, tárgyalási és szerződéskötési (forgalmi) engedély birtokában lehet, amely engedélyt a (3) bekezdés szerint a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala (Engedélyezési Hivatal) a Haditechnikai Operatív Bizottság határozata alapján adja ki.
P. K. vádlott a lőfegyverek és lőszerek tartására és kivitelére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megszegve 2000. december 24. napján, az esti órákban a korábban ismeretlen körülmények között a birtokába került 1 db orosz gyártmányú TOZ-17-01 gyártmányú, 22 L. R. kaliberű, tár nélküli, házilagosan átalakított 13254 gyári számú ismétlő puskát, 1 db japán gyártmányú Tasco puskatávcsővel és 16 db peremgyújtású, 22 Long Rifle kaliberű, Remington gyártmányú éles lőszert kivitte a Magyar Köztársaság területéről, és a Sz. Köztársaságba kívánt azokkal belépni.
A lőfegyvert és a lőszereket a vádlott a tulajdonában álló személygépkocsi hátsó ülésén egy hátizsákban becsomagolva helyezte el, és ezeket sem a magyar vámszerveknek, sem a S. határátkelő helyen Sz.-ba történő belépésekor nem jelentette be a szlovák vámszerveknél.
A tételes vámellenőrzés során az eljáró szlovák vámtiszt a gépkocsiban megtalálta a hátizsákot és benne a TOZ-17-01 gyártmányú ismétlő puskát a Tasco puskatávcsővel és 16 db éles lőszerrel. A vádlott ekkor – bár nem volt rá engedélye – úgy nyilatkozott, ,,hogy van a fegyverhez fegyvertartási engedélye és felmutatta saját engedélyét''.
A Sz. Köztársaság eljáró vámtisztje az igazolást nem fogadta el, a vádlottól 2000. december hó 24. napján lefoglalta az engedély nélkül bevinni kívánt lőfegyvert és lőszereket. Ezeket a sz. hatóságok a Sz. Köztársaság területén érvényes törvény alapján a lefoglalástól számított egy évet követően, 2002. március hó 7. napján megsemmisítették.
A Sz. Köztársaság S. Vámhivatalánál, a S. határátkelőhelyi vámkirendeltségnél folyamatban volt eljárás során a P. Kriminalisztikai és Kriminológiai Intézet 2000. december hó 28. napján készült szakvélemény szerint az 1 db orosz gyártmányú, 22 L. R. kaliberű, tár nélküli, házilagosan átalakított, ismétlő puska tüzelésképes állapotú volt, lőfegyvernek minősül, a szlovák törvények szerint is tartása és viselése engedélyezési eljárás és köteles nyilvántartás alá esik.
A 16 db peremgyújtású, 22 L. R. kaliberű, R. gyártmányú éles lőszer szintén üzemképes állapotú volt, a velük leadott lövések kezdeti sebessége 426 m/s, a halálos sérülés előidézéshez 110 m/s minimális kritikus sebesség szükséges.
Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában – és képviselője a tárgyaláson – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A vádlott és védője a korábban bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.
A védő megismételte azt az első fokon is előterjesztett és elutasított bizonyítási indítványát, amely szerint újabb fegyverszakértői vélemény beszerzését, valamint A. A. tanúkénti kihallgatását kérte.
Az ítélőtábla a bizonyítási indítványt elutasította, mivel a kérdéses lőfegyvert és lőszert a Sz. Köztársaságban érvényben lévő törvényes rendelkezések alapján 2002. március 7. napján megsemmisítették. A vádlottól lefoglalt lőfegyvert és lőszereket a P. Kriminalisztikai és Kriminológiai Intézet megvizsgálta és megállapította, hogy lőfegyvernek minősül, a lőszer pedig üzemképes állapotú. E szakvélemény hitelt érdemlősége vonatkozásában kétség nem merült fel. A. A. a nyomozás során, majd írásban is részletes tanúvallomást tett, amelynek magyar nyelvre lefordított szövegét a bíróság a tárgyaláson felolvasta és ezáltal a bizonyítás anyagává tette. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az ítélőtábla a megyei bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a hatályban volt perrendi szabályok szerint kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének alapvetően eleget tett, vagyis feltárta mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az ügy helyes ténybeli és jogi megítélése szempontjából elengedhetetlenek.
Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a tényállás a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja értelmében részben az iratok tartalma, és a vádlottnak a fellebbezési tárgyaláson tett előadása alapján az alábbiak szerint szorul pontosításra, kiegészítésre: ,,A vádlott a lőfegyvert és a lőszert a K. I. erdőben sétálva 2000. december 22-én találta. Betette a nála lévő hátizsákba, amit a gépkocsija hátsó ülésén helyezett el. Hazaérve beállt a garázsba, bezárta a gépkocsit és a garázs ajtaját is. A mobiltelefonnal rendelkező vádlott felhívta a V. városban élő édesapját, akinek beszámolt a fegyver megtalálásának körülményeiről. Apja ekkor arra figyelmeztette, hogy a lőfegyvert és a lőszert nyomban adja le a rendőrségen. A vádlott e felszólításnak nem tett eleget, hanem 2000. december 24-én este 6 órakor ült be legközelebb a gépkocsiba, azzal a céllal, hogy a mintegy 8 km-re lévő határállomáson átmenjen tankolni a Sz. Köztársaságba. Amikor a magyar nyelvet jól ismerő A. A. vámtiszt az ellenőrzés során kinyittatta a gépkocsi hátsó ajtaját, a vádlott akkor döbbent rá, hogy ott felejtette a hátizsákot benne a lőfegyverrel és a lőszerrel. Ekkor a vádlott a következőket mondta: ,,Istenem ezt az autóban felejtettem, visszamehetek?''
Az így kiegészített, helyesbített tényállás mindenben megalapozott, az irányadó volt a másodfokú eljárásban.
A megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítésével azonban az ítélőtábla nem értett egyet.
A Btk. 263/B. §-ában meghatározott fegyvercsempészet bűntette csak szándékosan követhető el. A fenti módon kiegészített tényállásból, nevezetesen az elkövetés körülményeiből nem lehet egyértelmű következtetést levonni a vádlott egyenes vagy akár eshetőleges szándékára.
A vádlott hanyag gondatlanságból hagyta a lőfegyvert és a lőszert tartalmazó hátizsákot a gépkocsi hátsó ülésén, erre utal az is, hogy azt nem rejtette el, nem takarta le semmivel. Ugyancsak ezt erősíti meg a hátizsák felfedezésekor tett és a vámtiszt által is megerősített kijelentése.
A vádlott egy szokásos rövid utat kívánt megtenni, hogy Sz. Köztársaságban a határhoz közeli benzinkútnál tankoljon, mivel ott olcsóbb az üzemanyag. Felesége az ünnepi vacsorát készítette, ezért nyomban fordult is volna vissza.
A környékbeliek, így a vádlott is vásárlás, vagy tankolás céljából rendszeresen jártak át a szomszéd országban lévő S. városba, így a határátlépés különösebb előkészületet nem is igényelt.
Mindezek elfogadhatóvá tették azt a vádlotti védekezést, hogy megfeledkezett a gépkocsiban lévő lőfegyverről és lőszerről, amikor azt engedély nélkül az ország területéről kivitte.
A vádlott magatartásának lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztotta. Ezért őt a gondatlanság enyhébb formája, a hanyagság terheli.
Bár a fegyvercsempészet bűntettében a vádlott bűnössége nem volt megállapítható, azonban a bűncselekmény hiányában történő felmentést célzó védelmi fellebbezés még sem vezethetett eredményre.
A vádlott ugyanis elkövette a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét akkor, amikor az erdőben talált lőfegyvert és lőszert legalább két munkanapon keresztül engedély nélkül magánál tartotta. Bár telefonnal rendelkezett, még bejelentés szintjén sem intézkedett a hivatalos eljárás megindításáról. 2000. augusztus 1. napjáig hivatásos vadászként állt alkalmazásban és érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkezik.
Erre tekintettel tisztában volt a jogszabályban előírt bejelentési és beszolgáltatási kötelezettséggel.
Az ítélőtábla ezért a vádlott cselekményét a Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettének minősítette.
A minősítés megváltozása a büntetés mértékét befolyásoló tényezők újraértékelését tette szükségessé. A már írtakon túl igen komoly jelentősége van annak, hogy a bűncselekmény elkövetése óta több mint 4 és fél év telt el. A fegyvercsempészet bűntetténél a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette jóval kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény. Ezen belül az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott viszonylag rövid ideig, mindössze két munkanapon át, tartotta jogellenesen magánál a távcsöves puskát és a lőszereket.
Mindezekre tekintettel lehetőség nyílt a Btk. 87. § (2) bekezdés c) pontjának az alkalmazására, és ezért a F. Ítélőtábla a börtönbüntetés tartamát 1 évre enyhítette. Álláspontja szerint ez a büntetés áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával, ugyanakkor kellően igazodik a vádlott személyében rejlő társadalomra való veszélyesség fokához is.
A büntetlen előéletű vádlott hosszú ideig állt büntetőeljárás hatálya alatt, ami indokolttá tette a szabadságvesztés végrehajtásának a Btk. 89. § (1) és bekezdés szerinti próbaidőre történő felfüggesztését.
A próbaidő tartamát az ítélőtábla 2 évben határozta meg, mivel a büntetési célok ily módon is elérhetőek.
Az elkövetés és az elbírálás között a Btk. egyes rendelkezései megváltoztak. A Btk. 2. §-ra figyelemmel a jelen ügyben az elbíráláskor hatályos törvényt kellett alkalmazni, mivel ennek a rendelkezései összességében a vádlottra nézve kedvezőbb elbírálást tesznek lehetővé.
Az elsőfokú eljárásban – a hivatalos iratoknak a szlovák nyelvről magyarra fordítása kapcsán – igen nagy összegű bűnügyi költség keletkezett.
Az ítélőtábla a megállapított bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének a megfizetése alól a Be. 338. § (4) bekezdése alapján mentesítette a vádlottat.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) és (2) bekezdése értelmében a fenti módon megváltoztatta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Bf. 1402/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás