BÜ BH 2006/349
BÜ BH 2006/349
2006.11.01.
A zár alá vétel elrendelésének előfeltétele, hogy a terhelt rendelkezzen felderített, meghatározott vagyonnal – Ha a zár alá vételt vagyonnal nem rendelkező terhelttel szemben rendelték el, a kényszerintézkedést kifejezett előírás hiányában is – meg kell szüntetni (Be. 159. §).
A városi bíróság ítéletében az I. és II. r. vádlott bűnösségét társtettesként, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében, 1 rb. lopás vétségében és 1 rb. lopás bűntettében állapította meg.
Az I. r. vádlott a cselekményeket megelőzően 5 alkalommal volt büntetve vagyon elleni bűncselekmények miatt.
A jelen cselekményeket előre eltervelt módon követték el 2001 augusztusában. Az első esetben a sértett üzlet mozgásérzékelő riasztóját először lefújták festékkel, majd hajnalban a tetőt és a mennyezetet megbontva behatoltak az üzletbe és 654 656 forint értékű dohányárut tulajdonítottak el. Az okozott kár nem térült meg. A második esetben rács- és lakatlevágás módszerével egy italboltba törtek be, és az ott elhelyezett játékgép feltörésével abból elvittek kb. 1500 forint készpénzt. A harmadik esetben ugyancsak a mozgásérzékelő lefújását követően kitörték a söröző ablakát, és az ott lévő játékgép feltörésével kb. 100 000 forintot vittek e1. Ez utóbbi esetben a sértett 100 000 forint kára megtérítését kérte a büntetőeljárás során.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat 10 hónap – 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönre, a II. r. vádlottat, mint visszaesőt, 1 évi és 3 hónapi – 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönre ítélte. Kötelezte vádlottakat, hogy kártérítés címén egyetemlegesen fizessenek meg a magánfélnek 100 000 forintot és róják le az eljárási illetéket. Majd figyelmeztette a magánfelet, hogy a zár alá vételt fel kell oldani, ha a megállapított teljesítési határidő lejártától számított 30 nap alatt nem kér végrehajtást.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabásáért. A főügyészség – fenntartva a fellebbezést – indítványozta, hogy a megyei bíróság a II. r. vádlottat különös visszaesőként ítélje el, valamint annak megállapítását is, hogy a II. r. vádlott esetében a büntetés felfüggesztése törvénysértéssel történt, mert a cselekmény elkövetésekor a korábban kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása még nem fejeződött be.
A másodfokú bíróság a fellebbezést és a főügyészség indítványát alaposnak találta.
A megyei bíróság beszerezte a büntetés-végrehajtási intézettől a II. r. vádlott korábbi végrehajtandó szabadságvesztés büntetésével kapcsolatos végrehajtási adatokat. Ebből megállapította, hogy e büntetésből a vádlott 2000. augusztus 31. napján szabadult feltételesen, a feltételes szabadsága 2001. augusztus 30. napján járt volna le. A feltételes szabadságot egy utóbb eljáró bíróság megszüntette, ez a büntetés még végrehajtásra vár. Megállapította azt is, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlottat, mint visszaesőt ítélte el, hiszen előzőleg ugyancsak vagyon elleni bűncselekmény miatt ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre a bíróság. Ezért a másodfokú bíróság, mint különös visszaesőt ítélte el (Btk. 137. § 15. pont).
A városi bíróság a bűnösségi körülményeket feltárta és a megyei bíróság álláspontja szerint is azokkal, és a cselekmények konkrét tárgyi súlyával arányban álló mértékű szabadságvesztés büntetést szabott ki, ezért azok megváltoztatására alap nem volt.
Tévedett azonban mindkét vádlottnál abban, hogy a Btk. 89. §-ának rendelkezéseit alkalmazta. E rendelkezés a II. r. vádlott esetében az előéletével kapcsolatos adatok módosítás után egyébként is törvénysértő, ez a kedvezmény I. r. vádlottnál sem indokolt. Ezért a felfüggesztés kedvezményét mellőzte, kiemelve a vádlottak előéletét és az elkövetés módjának fokozott társadalomra veszélyességét, mint a mellőzés okait.
Emellett a megyei bíróság a vádlottakat mellékbüntetésül 2-2 év közügyektől eltiltásra is ítélte.
A büntetés-végrehajtási adatok módosítását követően a másodfokú bíróság megállapította a Btk. 47. § (4) bekezdés a) pontja alapján, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megyei bíróság észlelte, hogy a vádlottak vagyontárgyaira a nyomozás során elrendelt zár alá vétel nem érte el a célját, ugyanis a végrehajtási eljárás eredménytelen volt, a vádlottak semmiféle vagyonnal nem rendelkeznek.
A Be. 159. §-a szerint zár alá vétel a terheltek vagyonára vagy annak meghatározott részére rendelhető el. Ennek a biztosítási intézkedésnek tehát csak akkor van helye, ha van a terheltnek vagyona. A jelen esetben a vádlottak vagyontalanok, a végrehajtás eredménytelen volt, ezért a zár alá vételt megszüntette a megyei bíróság.
A zár alá vétel elrendelése előtt kell felderíteni a terheltek vagyoni viszonyait, és ekkor már sor sem kerülhet a biztosítási intézkedésre. Ha már az elrendelés megtörtént, az eredménytelen végrehajtás után kell a zár alá vételt megszüntetni, bár ilyen kifejezett rendelkezés sem következetes, mert a magánfelet ugyan kioktatta a kötelezettségére, de a zár alá vétel tekintetében semmilyen rendelkezést nem hozott.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Bf. 868/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás