BÜ BH 2006/354
BÜ BH 2006/354
2006.11.01.
A felülvizsgálatot a törvény kizárja, ha a terhelt a jogerős határozatban lévő ténymegállapítással szemben vitatja azt, hogy az erőszakos magatartást közfeladatot ellátó személlyel szemben tanúsította [Btk. 137. § 2. a) pont; Be. 417. § (1) bek., 420. § (1) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság a 2003. június 18-án hozott ítéletében a terhelt bűnösségét lopás bűntettében, 3 rb. közokirattal visszaélés vétségében, 2 rb. lopás vétségében, rablás bűntettének kísérletében, továbbá közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében állapította meg, ezért őt mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállásból kitűnően a terhelt 2001. május 14-én ablakbetörés útján behatolt O. L.-né lakásába, ahonnan különböző, mintegy 4000 forint értékű ingóságot, 88 000 forint készpénzt és a lakástulajdonos három hatósági igazolványát eltulajdonította.
2002. május 14-én a tornaterem ablakát betörve behatolt az egyik általános iskolába. Több ajtó kifeszítése után a tanári szobából 9000 forint készpénzt és az egyik tanár 6000 forint értékű fényképezőgépét eltulajdonította.
2002. június 8-án 11 óra körül felszállt a nemzetközi gyorsvonatra, ahol az utolsó kocsi peronján várakozó M. B. sértettet megtámadta, őt egy 20 cm hosszúságú konyhakéssel fenyegetve akarta arra kényszeríteni, hogy készpénzét átadja. A sértett a kést megragadva dulakodni kezdett a terhelttel és segítségért kiabált. A terhelt egy gázsprayt vett elő és azzal fenyegetőzött. Közben azonban megjelent K. Zs. jegyvizsgáló, aki a sértett segítségére sietve a terheltet megzavarta tette befejezésében. M. B. sértett egy fülkébe menekült, a terhelt azonban az intézkedni kezdő jegyvizsgálóra fogta a konyhakést, felé irányította a gázsprayt, ám kisvártatva fenyegetőzését abbahagyva az időközben megálló vonatról leszállt, elfutott és elrejtőzött. A rendőri intézkedés során őt a közelben megtalálták.
Az ügyben a másodfokú bíróság a 2003. november 20-án kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
II. A jogerős ítélettel befejezett ügyben a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben a 2 rb. lopás vétsége és 1 rb. lopás bűntette tekintetében bűnösségét vitatta. Ezzel összefüggésben azt állította, hogy a cselekményeket rendőri rábeszélésre ismerte be, beismerését az elsőfokú eljárásban az eljáró bíró általa vélt elfogultsága miatt nem vonta vissza, a másodfokú tárgyalásra azonban nem vezették elő, s így vallomását visszavonni nem tudta. Hivatkozott arra, hogy beismerő vallomásait a sértett nyilatkozata és a helyszíni tények cáfolták.
Vitatta a terhére rótt közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett erőszak bűntettében megállapított bűnösségét is. Arra hivatkozott, hogy a jegyvizsgáló nem volt egyenruhában, így ő nem tudhatott arról, hogy közfeladatot ellátó személlyel áll szemben.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában utalt arra, hogy a terheltnek a lopással kapcsolatos hivatkozása az ítélet eredményes felülvizsgálatához nem vezethet, minthogy az arra vonatkozó indokok legfeljebb perújítási eljárás alapját képezhetik. A tényállás szerint a terhelt tudta, hogy őt rablótámadásában a jegyvizsgáló zavarta meg, így felülvizsgálati kifogása e tekintetben sem foghat helyt. A Legfőbb Ügyészség indítványozta a sérelmezett ítéletek hatályban tartását. A felülvizsgálati eljárásban tartott nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítvánnyal egyezően nyilatkozott.
III. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványának érveit vizsgálva megállapította, hogy a terhelt ugyan a terhére rótt 2 rb. lopás vétsége, 1 rb. lopás bűntette, valamint a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett erőszak tekintetében bűnösségének megállapítását sérelmezte, valójában a jogerős ítélet tényállását támadta.
A halmazatban megállapított lopásokkal összefüggésben felhozott állításai a tényállással ellentétes hivatkozások. Tényként állapította meg ugyanis sérelmezett ítéletében a bíróság, hogy a terhelt követte el e cselekményeket, ehhez képest e tény tagadása, s e tagadással összefüggésben az eljárás során felmerült bizonyítékok eltérő értékelése a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát nem eredményezheti.
Ugyanígy a tényállás támadásként volt értékelhető a terheltnek az az eljárás korábbi fázisaiban nem említett állítása, amely szerint a rablási kísérletébe beavatkozó és vele szemben a nemzetközi gyorsvonaton intézkedő jegyvizsgáló nem volt egyenruhában, ekként nem volt és nem is lehetett tisztában azzal, hogy közfeladatot ellátó személlyel szemben tanúsít erőszakos magatartást. A jogerős bírói határozatban azonban kétséget kizáróan szerepel az a ténymegállapítás, hogy a terhelttel szemben a MÁV alkalmazottja, vagyis ,,a közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtó szolgálatot teljesítő személy'' [Btk. 137. § 2. a) pont] feladatkörében intézkedett.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa a jogerős ítélet ténymegállapításai ellen irányult, a Be. 420. § (1) bekezdése értelmében azonban ez a tényállás a felülvizsgálatban irányadó. A terhelt tehát nem jelölt meg olyan törvényileg elismert felülvizsgálati okot (Be. 405. és 406. §), amely az általa sérelmezett jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát megalapozhatta volna.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati indítványt ezért a törvényben kizárt a Be. 417. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Bfv. II. 941/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás