Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

359/B/2006. AB határozat

359/B/2006. AB határozat*

2009.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 24/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult és kérte a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Bortörvény) 24/A. §-ának alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését. A Bortörvény 24/A. § (3) bekezdése szerint a közfogyasztásra forgalomba hozott bor minden literje után a forgalomba hozónak 8 forint forgalomba hozatali járulékot kell fizetnie. Az indítványozó kifejtette, hogy a törvény a borforgalmi járulék meg nem fizetéséhez – az elmaradt járulék behajtásán kívül – azt a szankciót fűzi, hogy akinek járuléktartozása van – ennek rendezéséig – forgalomba hozatali engedélyt sem kaphat. Ezáltal a törvény – vélte az indítványozó – előre akadályozza a termelők piacra lépését, ami sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglalt gazdasági verseny szabadságát. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés alapján sérül az Alkotmány 70/A. §-a is, mivel a bort értékesíteni kívánó borászok hátrányos helyzetbe kerülnek, az ugyanazon terméket pusztán előállító borászokhoz képest.
Az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jog és az Alkotmány 70/I. §-ába foglalt arányos közteherviselés elvének sérelmét abban jelölte meg, hogy véleménye szerint borforgalmi járulékot olyan termék után is fizetni kell, amely nem feltétlenül kerül a piacra.
A fentiek alapján kérte az indítványozó a Bortörvény 24/A. §-a egészének a megsemmisítését.
2. Az indítvány benyújtását követően a Bortörvény 24/A. §-át – a borforgalmi járulékot is érintően – módosította az egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi XVI. törvény 33. §-a. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, hogy nyilatkozzék: indítványát fenntartja-e. Az indítványozó kérelmét fenntartotta, illetve kiegészítette. Kiegészítésben előadta, hogy:
– sérül a vállalkozáshoz való jog, mert a borforgalmi járulék megfizetésének kötelezettsége a vállalkozásokat további anyagi teherrel sújtja;
– a diszkrimináció tilalma a vagyoni helyzet szerinti különbségtétel alapján is fennáll, mivel más vállalkozásoknak ilyen jellegű járulékot nem kell fizetniük;
– az arányos közteherviselés elve pedig a borforgalmi járulék célja és felhasználási módja alapján is sérül. A Bortörvény 24/A. §-a szerint a járulék-bevétel felhasználásának célja a közösségi bormarketing és a borok minőségének fokozott ellenőrzése, viszont az indítványozó szerint járulékot ilyen célra nem lehet kivetni. A felhasználási mód tekintetében az indítványozó kifejtette, hogy a Bortörvény felhatalmazása alapján kiadott, a bor forgalombahozatali járulék megfizetésének, kezelésének és felhasználásának szabályairól szóló 70/2007. (VII. 27.) FVM rendelet (a továbbiakban: Rend.1.) értelmében a befizetett járulék 60%-ának a címzettje a Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. Az indítványozó szerint azzal is bizonyítást nyer, hogy a borforgalmi járulék nem közteher, mert felhasználásáról egy Kht. dönt.
– Végül az indítványozó az Alkotmány 57. § (4) bekezdésében található nullum crimen szabály sérelmének is kéri a vizsgálatát, mert álláspontja szerint „a fizetési kötelezettség elmulasztása nem bűncselekmény, így a bírság kivetése alkotmányos jogalap nélküli.”
II.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
(...)
13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(...)
57. § (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
2. A Bortörvény vizsgálni kért szabályai értelmében:
„24/A. § (1) Mustot, bort, illetve egyéb borászati terméket közfogyasztásra forgalomba hozni vagy tovább-feldolgozás céljából a Magyar Köztársaság területéről kivinni csak abban az esetben lehet, ha azt tételenként a borászati hatóság vagy külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő szervezet a külön jogszabályban meghatározott laboratóriumi és érzékszervi vizsgálatok alá vetette és ennek alapján minőségét megállapította és megfelelőnek minősítette, illetve az Európai Gazdasági Térség valamely szerződő államának erre hatáskörrel rendelkező szerve, illetve egyéb, közösségi jogi aktusban meghatározott szervezet a rá vonatkozó szabályok szerint minőségét megállapította és megfelelőnek minősítette.
(2) A borászati hatóság az (1) bekezdés szerinti laboratóriumi és érzékszervi vizsgálatok alapján megfelelőnek minősített borra forgalomba hozatali engedélyt ad ki. A borászati hatóság a belföldön termelt borra kiadott engedélyt a bor származási bizonyítványát kiadó hegyközségnek is megküldi.
(3) A Magyar Köztársaság területén közfogyasztásra forgalomba hozott bor minden literje után a forgalomba hozónak 8 forint forgalomba hozatali járulékot kell fizetnie. A járulékot a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 83. § (4) bekezdése szerinti tárgyidőszakban forgalomba hozott bor mennyisége után a 83. § (5) bekezdésében foglalt határidőig kell megfizetni.
(4) A (3) bekezdés alapján fizetendő forgalomba hozatali járulék összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyet a (7) és (8) bekezdésekben meghatározott felhasználással azonos célra az Európai Gazdasági Térség valamely szerződő államában a forgalomba hozatali járulékfizetési kötelezettség keletkezését megelőzően kötelező jelleggel megfizettek, feltéve, hogy azt nem igénylik vissza.
(5) A forgalomba hozatali járulék az agrárpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium költségvetési fejezetén belül a borok közösségi marketingprogramját és a borok minőség-ellenőrzésének célját szolgáló előirányzat bevétele. A járuléktartozás megfizetésén túl a járulék mértékével azonos, de legkevesebb 50 000 forint mulasztási bírság megfizetésére köteles az a forgalomba hozó, aki forgalomba hozatali járulékfizetési kötelezettségének határidőre nem tesz eleget. A mulasztási bírságot a borászati hatóság szabja ki. A bírság a központi költségvetés bevétele azzal, hogy a bírságot a borászati hatóság számlájára kell befizetni.
(6) Akinek forgalomba hozatali járuléktartozása van, az újonnan forgalomba hozni kívánt borra vonatkozóan a (2) bekezdés szerinti forgalomba hozatali engedélyt nem kaphat. A borászati hatóság a külön jogszabályban foglaltak szerint ellenőrzi a forgalomba hozatali járulék megfizetését. A vámhatóság a forgalomba hozott bor forgalomba hozójára (név, cégnév, lakcím, székhely, telephely), illetve a forgalomba hozott borra vonatkozó adatokat a külön jogszabályban meghatározott időközönként továbbítja a borászati hatóságnak.
(7) A forgalomba hozatali járulék címén befizetett összeg 60%-át közösségi bormarketing programok kidolgozására és végrehajtására, az Európai Unió által meghirdetett borreklám és -marketing programok nemzeti társfinanszírozására kell fordítani.
(8) A forgalomba hozatali járulék címén befizetett összeg 40%-a a borászati hatóságot illeti meg. A borászati hatóság a járulékbevételt a származási bizonyítványok valóságtartalmának ellenőrzésére, az 500 hl feletti bormennyiség esetében a forgalomba hozatali engedélyezési eljárásban hatósági mintavételre, a forgalomba hozott borok minőség-ellenőrzésére és tervszerű célvizsgálatokra köteles fordítani, kiegészítve laboratóriumi és érzékszervi vizsgálattal. A borászati hatóság köteles a járulékbevételből végzett ellenőrzésekről és a felhasznált összegről félévente, július 31-ig, illetve január 31-ig jelentést készíteni a miniszternek.
(9) A forgalomba hozatali járulék megfizetésének, kezelésének és felhasználásának részletes szabályait miniszteri rendelet állapítja meg.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt állapította meg, hogy téves jogszabály-értelmezésen alapul az indítványozó azon állítása, amely szerint a borforgalmi járulékot előre kell megfizetni, illetve, hogy olyan termék után is fizetni kell, amely nem kerül forgalomba [s e miatt sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdése és 70/I. §-a]. A Bortörvény 24/A. § (3) bekezdése egyértelműen fogalmaz: a „forgalomba hozott bor” után, és nem a forgalomba hozatalt megelőzően kell járulékot fizetni. A Bortörvény 24/A. § (6) bekezdése valóban azt tartalmazza, hogy az újonnan forgalomba hozni kívánt borra vonatkozóan sem kaphat forgalomba hozatali engedélyt, akinek járuléktartozása van, de e szabály nem tekinthető előzetes fizetési kötelezettséget előíró rendelkezésnek. Ez a kötelezettség nem az újonnan forgalomba hozni kívánt borhoz kapcsolódik, hanem, mint járuléktartozás, a már „forgalomba hozott bor” után áll fenn. Tehát előzetes – a gazdasági versenyt hátráltató – fizetési kötelezettségről nem beszélhetünk. Úgyszintén nem helytálló az indítványozó azon állítása, hogy járulékot forgalomba nem hozott bor után is fizetni kell. A Bortörvény 24/A. § (3) bekezdése a „Magyar Köztársaság területén közfogyasztásra forgalomba hozott bor” után rendeli el a járulékfizetést. A közfogyasztásra forgalomba hozatalt a Bortörvény 25. § (1) bekezdése definiálja. E szerint: „közfogyasztásra forgalomba hozott ital az, amelyet a szőlő- és bortermelő, illetve a kereskedő közvetlenül értékesít a fogyasztónak vagy kereskedelmi szervnek.” Megerősíti ezt az értelmezést – azaz, hogy a fizetési kötelezettség csak a forgalomba hozatal (a közvetlen értékesítés) után áll fenn – a borforgalmi járulék megfizetésének részletes szabályait tartalmazó Rend.1. értelmező rendelkezése is. A Rend.1. 1. § 1. pontja szerint: „közfogyasztásra forgalomba hozatal: a Btv. [Bortörvény] 25. §-ának (1) bekezdése szerinti forgalomba hozatal;”
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság Bortörvény 24/A. §-a vonatkozásában a gazdasági verseny szabadságának, a tulajdonhoz való jognak és – ebben a tekintetben – az arányos közteherviselés elvének sérelmét állító indítványokat elutasította.
2. Az indítványozó szerint a Bortörvény 24/A. §-a sérti a vállalkozáshoz való jogot és a diszkrimináció tilalmát, mert a bor forgalmazását végző vállalkozásokat további anyagi teherrel sújtja.
2.1. Alkotmánybíróság a vállalkozáshoz való jogról az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) a következőket állapította meg: „A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.
A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmány rögzítette (9. §) követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív. (...)
Önmagában az a tény (...), hogy a vállalkozó olyan közgazdasági feltételrendszerbe lép be, mely adónemek szerint differenciált, és az adónemek címzettjei az állam adópolitikájának megfelelően eltérő módon és mértékben járulnak hozzá a közterhekhez, nem diszkriminatív.” (ABH 1993, 340, 341–342.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Bortörvény 24/A. §-ában szabályozott borforgalmi járulék – az Abh.-ban idézetteknek megfelelően – a bort közfogyasztásra forgalomba hozót terhelő olyan fizetési kötelezettség, amely e tevékenység gyakorlásához szükséges közgazdasági feltételrendszer része. A közgazdasági feltételrendszer meghatározása – jelen esetben a bor forgalmazásával foglalkozókat érintő közterhek meghatározása – tekintetében az államnak viszonylag nagy szabadsága van. Jelen ügyben is irányadó az Abh.-ban foglalt azon megállapítás, hogy a vállalkozás jogától különböző kérdés azon feltételrendszer meghatározása, amelybe a vállalkozó belép. Mindezt figyelembe véve a vállalkozáshoz való jog sérelme nem állapítható meg pusztán a miatt, mert a Bortörvény 24/A. §-a a bor forgalmazása után járulékfizetési kötelezettséget ír elő.
2.2. Nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmának sérelme sem. Már a fentebb idézett Abh. is hangsúlyozta, hogy önmagában az a tény, hogy különböző típusú vállalkozásokat érintően a jogalkotó különböző feltételrendszert határoz meg, még nem tekinthető diszkriminatívnak. A bor forgalmazása és értékesítése egy speciális, más vállalkozásoktól eltérő (azoktól sok tekintetben különböző sajátosságokkal rendelkező) tevékenység-típus. Maga a Bortörvény is utal rá, hogy e szabályoknak – többek között – tekintettel kell lenni a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseire is (így pl. az Európai Közösségeknek a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK tanácsi rendeletére és az Európai Közösségeknek a borászati termékek szállítását kísérő okmányok, valamint a szőlő- és borágazatban vezetendő nyilvántartás alkalmazásának részletes szabályairól szóló 884/2001/EK bizottsági rendeletére.)
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a diszkrimináció vizsgálatánál az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozata, ABH 1995, 789, 792.]. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bor forgalmazását végző személyi körrel – az Alkotmány 70/A. §-a alapján – nincsenek összehasonlítható helyzetben az egyéb tevékenységet, vállalkozást folytatók, de még a mezőgazdasági termékeket forgalmazók összességét sem lehet homogén csoportnak tekinteni a diszkrimináció tilalma vizsgálatának szempontjából. Azonos csoportba – a fentiek szerint – a bor forgalmazásával foglalkozók tartoznak, rájuk viszont ugyanazon szabályok irányadóak, ezért az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme nem állapítható meg. Szintén nem állapítható meg a 70/A. §-ának sérelme a miatt, hogy a bor forgalombahozatali járulék fizetése a bort pusztán előállítókat nem terheli. Mint ahogy a jogintézmény elnevezése is mutatja, a forgalomba hozatal az az ismérv, amely alapján a fizetési kötelezettség fennáll.
3. Az indítványozó álláspontja szerint a Bortörvény 24/A. §-a az Alkotmány 70/I. §-ába foglalt arányos közteherviselés elvébe ütközik mind a borforgalmi járulék célja, mind pedig felhasználási módja tekintetében.
A Bortörvény 24/A. § (7) és (8) bekezdése határozza meg a járulék felhasználásának módját. A 24/A. § (7) bekezdése értelmében „[a] forgalomba hozatali járulék címén befizetett összeg 60%-át közösségi bormarketing programok kidolgozására és végrehajtására, az Európai Unió által meghirdetett borreklám és -marketing programok nemzeti társfinanszírozására kell fordítani.” Ezzel összefügg az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény 6. § (1) bekezdés 25. pontja, amely az agrárpiaci rendtartás eszközrendszerének a szabályozása során az igénybe vehető piacszabályozási eszközök között említi a közösségi agrármarketing támogatását. Az Alkotmánybíróság szerint az agrár-ágazat legális céljának tekinthető a Bortörvény 24/A. § (7) bekezdésében foglalt járulék-felhasználási cél, az e célra kivetett közteher alkotmányossági szempontból nem kifogásolható. A Bortörvény 24/A. § (8) bekezdése szerint „[a] forgalomba hozatali járulék címén befizetett összeg 40%-a a borászati hatóságot illeti meg”, e bekezdés további szabályai értelmében a 40% felhasználásnak célja a borok minőségének fokozott ellenőrzése. Tehát a 24/A. § (8) bekezdése állami feladatról és az azt ellátó állami szervről szól.
A Bortörvény fenti szabályait – és a felhasználás módját – a Rend.1. 5. § (3) bekezdése részletezi. E szerint „A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Btv. 24/A. § (3) bekezdésében meghatározott határidőt követő 30 napon belül intézkedik a járulék befizetéséből képződött pénzkeret
a) 40%-ának az MgSzH részére, valamint
b) 60%-ának a Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. (a továbbiakban: AMC Kht.) részére
történő átutalásáról. (...)”
A Rend.1. 5. § (3) bekezdése alapján tehát a járulékból képződő pénzkeretből a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja (MgSzH) és a Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. részesül. Az indítvány benyújtását követően az Agrármarketing Centrum Kht. (amely a befolyt járulék 60%-ából végzi a közösségi bormarketing programok kidolgozását és végrehajtását) jogállása megváltozott. Az 5/2008. (FVÉ 5) FVM utasítás az Agrármarketing Centrum (AMC) Szervezeti és Működési Szabályzatáról szól. Ennek 2. §-a értelmében:
„2. § (1) Az AMC a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) felügyelete alatt működő költségvetési szerv.
(2) Az AMC az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik.
(3) Az AMC önálló jogi személyiséggel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.”
Megállapítható így, hogy borforgalmi járulék felhasználásáról mindekét esetben (mind a 60%, mind a 40% esetében) állami szervek döntenek, így a közteher-minőség e tekintetben nem eshet kifogás alá. A Rend.1-en kívül a befolyt borforgalmi járulékból is finanszírozott (támogatott) célokról a közösségi agrármarketing támogatások igénybevételének szabályairól szóló 66/2008. (V.16.) FVM rendelet (továbbiakban: Rend.2.) rendelkezik. A Rend.2. pontosan meghatározza a közösségi agrármarketing tevékenység és a közösségi bormarketing tevékenység fogalmát, részletesen szabályozza az AMC közreműködésével megvalósuló támogatási célterülteket, a támogatás igénybevételének feltételeit, és egyéb eljárási kérdéseket – azaz mindenki számára megismerhető, átlátható szabályozást tartalmaz az AMC eljárására és a járulék felhasználására. Tehát a Bortörvény 24/A. §-a alapján befolyt borforgalmi járulék megfizetése, kezelése, felhasználása jogszabályok által pontosan meghatározottak.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Alkotmány 70/I. §-ába foglalt közteherviselési elvvel nem ellentétes sem a borforgalmi járulék célja, sem pedig felhasználási módja. Az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem kifogásolható, hogy valamely fizetési kötelezettség meghatározott célra, végső soron a fizetésre kötelezettek érdekében kerül felhasználásra, mint ahogy az sem, hogy speciális elosztási mechanizmus érvényesül, ha az elosztásban részt vevő szerv legitimitása nem vitatható és a felhasználás jogszabályok által pontosan szabályozott, mindenki számára megismerhető. A borforgalmi járulék tekintetében e követelmények érvényesülnek a fentebb bemutatott jogszabályi összefüggések szerint.
Az Alkotmányíróság a Bortörvény 24/A. §-ának az Alkotmány 70/I. §-ába ütközésére vonatkozó indítványt – mindezek alapján – elutasította.
4. Az indítványozó a Bortörvény 24/A. §-ban szabályozott bírsággal összefüggésben az Alkotmány 57. § (4) bekezdésének sérelmét is felvetette. A Bortörvény 24/A. § (5) bekezdés második mondata szerint „A járuléktartozás megfizetésén túl a járulék mértékével azonos, de legkevesebb 50 000 forint mulasztási bírság megfizetésére köteles az a forgalomba hozó, aki forgalomba hozatali járulékfizetési kötelezettségének határidőre nem tesz eleget.”. Az Alkotmány 57. § (4) bekezdése pedig a következőképpen szól: „Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.”
Megállapítható, hogy ezen alkotmányos tétel és a Bortörvény jelölt §-a között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt is elutasította.
Budapest, 2009. január 12.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lévay Miklós s. k.,

Dr. Trócsányi László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére