PÜ BH 2006/362
PÜ BH 2006/362
2006.11.01.
Találmánybitorlás miatt a sértett akkor is indíthat keresetet annak megállapítására, hogy a szabadalom őt illette, ha időközben a szabadalmi oltalom lemondás folytán keletkezésére visszamenő hatállyal megszűnt – Ha a bejelentők a nemzetközi szabadalmi bejelentésüket Magyarországon tették, a sértett a magyar bíróság előtt kérheti a találmánybitorlásra alapított igénye alapján annak megállapítását, hogy a szabadalom őt illeti, azaz a nemzetközi szabadalmi bejelentés esetén a magyar bíróságnak a találmánybitorlási per elbírálására van joghatósága (1979. évi 13. tvr. 20. § és 62. §; Szt. 34. §).
A jogerős ítélet a felperesek keresetét, amelyben tartalma szerint – találmánybitorlás megállapítását és ebből eredő jogkövetkezmények alkalmazását kérték, elutasította.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az 1990-ben alakult I. r. felperes vérnyomásmérő készülékek fejlesztésével és gyártásával foglalkozik és 1996 júniusától kezdődően forgalmazza az ABPM típusú készüléket, amelyet a II. és III. r. felperesek fejlesztettek ki.
Az alperesek 1999. november 26-án a Magyar Szabadalmi Hivatalnál (MSZH) ,,Vérnyomásmérő berendezés'' címmel szabadalmi bejelentést tettek. Az MSZH a bejelentésre szabadalmat adott. Az alperesek a találmányra, ugyancsak a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtva, nemzetközi szabadalmi bejelentést is tettek. Már a per során, 2003. május 5-én, az alperesek a magyar szabadalmi oltalomról a keletkezése napjáig visszaható hatállyal lemondtak és az MSZH ennek megfelelően a 2003. május 15-én kelt határozatával megállapította, hogy a végleges szabadalmi oltalom a szabadalmas lemondása következtében 1999. november 26. napján megszűnt és elrendelte a megszűnés bejegyzését a szabadalmi lajstromba.
A felperesek kereseti tényállításának lényegi tartalma szerint az alperesek a per tárgyát képező találmányt az általuk korábban kidolgozott megoldás jogosulatlan felhasználásával hozták létre és erre alapítottan tettek nemzeti és nemzetközi szabadalmi bejelentést. Ezért kérték a találmánybitorlás megállapítását és abból eredően egyéb jogkövetkezmények alkalmazását.
Az alperesek amellett, hogy a találmánybitorlást érdemben is vitatták, azt állították, hogy szabadalom hiányában a per oka fogyottá vált.
A jogerős ítélet a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. (Szt.) 34. §-ának az értelmezése útján, egybevetve azt a korábban hatályban volt, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (régi Szt.) 25. §-ában foglalt rendelkezésekkel, arra a következtetésre jutott, hogy a találmánybitorlásra vonatkozó hatályos rendelkezés, lényegében a korábbi rendelkezésekkel egyezően, oly módon védi a feltaláló érdekeit, hogy biztosítja a sérelmet szenvedett számára a hatósági határozaton alapuló jogutódlást, az eredményes alanyváltozást. Miután a perbeli esetben a lemondás és a szabadalmi oltalom megszűnése miatt már sem szabadalom, sem szabadalmi bejelentés nincsen, a felperesek által kért jogkövetkezmény alkalmazására sincs mód. Egyéb jogcímen pedig a felperesek a találmánybitorlással kapcsolatban igényt nem érvényesítettek, illetve nem érvényesíthetnek.
A nemzetközi szabadalmi bejelentés miatt előterjesztett keresetre vonatkozóan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az esetleg keletkező más nemzetbeli jogokra a magyar szerveknek nincs joghatósága. A másodfokú bíróság, ezzel egyetértve, arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetközi bejelentés tekintetében a feltaláló személyéről vagy abban bekövetkező változásokról az átvevő hivatal nemzeti joga alapján megállapítások nem tehetők, amelyet alátámaszt az 1980. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett Szabadalmi Együttműködési Szerződés (SZESZ), illetve annak a 34/2002. (VII. 25.) IM rendelettel kihirdetett Végrehajtási Szabályzata. Emellett kitért arra is, hogy a nemzetközi szabadalmi bejelentéssel kapcsolatos eljárás sorsa sem ismert.
A jogerős ítéletet, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperesek támadták felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Jogi álláspontjuk szerint a magyar szabadalom esetében az Szt. 34. §-ának téves értelmezése eredményeként utasította el a keresetet a jogerős ítélet, míg a nemzetközi szabadalmi bejelentés tekintetében állították, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmtvr.) 20. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon állapították meg az eljárt bíróságok a joghatóság hiányát.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték. Állították, hogy az Szt. 34. §-át a jogerős ítélet nem sérti, mert a keletkezésére visszamenő hatállyal megszűnt szabadalom esetén a találmánybitorlás miatt igényt már nem lehet érvényesíteni. Emellett azt is állították, hogy érdemben sem alapos a felperesek keresete. A nemzetközi szabadalmi bejelentés tekintetében pedig arra hivatkoztak, hogy a Nmtvr. 62/C. §-ának f) pontja értelmében kizárt a magyar bíróság joghatósága.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a magyar szabadalom tekintetében a találmánybitorlásra alapított igény elbírálására az Szt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Szt. 34. §-a szerint, ha a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
A régi Szt. 25. §-ához képest tehát az Szt. 34. §-a a sértett jogait nem a szabadalmi bejelentés, illetve a szabadalom átruházására való igénnyel, hanem egy közvetlen jogalakítást eredményező, megállapítási igénnyel ismeri el.
A találmánybitorlás miatti igény érvényesítésére az Szt. 34. §-a időbeli korlátot nem állít fel. A találmánybitorlásra alapított kereset előterjesztésének ezért – egyebek mellett – csak az a feltétele, hogy az alperesek részéről a szabadalmi bejelentés megtörténjen. Ezt követően az már nem is érdemi feltétel, hogy a bejelentés alapján a bejelentő szabadalmi oltalmat nyerjen a találmányra, mert a találmánybitorlás jogkövetkezményeként a szabadalomhoz való jog megállapítására – az eljárás alatt – a szabadalom megadását megelőzően is lehetőség van. Ebből következően az sem érdemi feltétel, hogy a kereset előterjesztésekor a korábban megadott szabadalmi oltalom még fennálljon. Abban az esetben tehát, ha a szabadalmi oltalom az Szt. 39. § a), b) vagy c) pontja alapján, utóbbi esetben akár keletkezésére visszaható hatállyal is megszűnik, a sértett vagy jogutódja nincs elzárva attól, hogy a kérdéses szabadalomhoz fűződő jogai megállapítását kérje. Ezt egyéb jogai megóvása és azok érvényesíthetősége érdekében (is) biztosítja a törvény.
Az eljárt bíróságok alapvetően azért utasították el a felpereseknek a találmánybitorlásra alapított keresetét, mert a szabadalom megszűnését követően, az elsőfokú bíróság megállapítása szerint már nincs miből ,,részeltetni'' a felpereseket, míg a másodfokú bíróság szerint a szabadalom igénylése vonatkozásában az ,,eredményes alanyváltozás'' nem érhető el, azaz a szabadalom ,,átruházása'' már nem lehetséges. Az előzőekben kifejtettek szerint azonban az Szt. 34. §-a alapján a jogosult nem a szabadalom átruházását, hanem a (jelenlegi, jövőbeli, illetve a múltbeli) szabadalomra való joga megállapítását kérheti. Ez a jog tehát egy megszűnt szabadalom kapcsán sem enyészik el.
Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk miatt érdemben nem vizsgálták, hogy a felpereseknek a szabadalom elsőbbségi időpontját megelőzően volt-e olyan találmányuk, amelyet az alperesek jogosulatlanul átvettek és arra szabadalmi oltalmat kértek. Ennek hiányában nem volt értékelhető az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett álláspontja, mely szerint a felperesek keresete érdemben is alaptalan. Miután a találmánybitorlásra alapított igény érvényesítésének nem feltétele, hogy a megoldást a bitorló szabadalmaztatásra bejelentett találmányból vegye át, ezért a felperesek a találmánybitorlás megállapítását attól függetlenül kérhetik, hogy saját megoldásukat korábban szabadalmaztatásra nem jelentették be (BH 1978/7/279.).
A fentieken túlmenően téves a jogerős ítéletnek az az álláspontja is, hogy a nemzetközi szabadalmi bejelentés tekintetében a felperesek joghatóság hiányában nem érvényesíthetnek igényt és emiatt kellett az erre vonatkozó keresetet is elutasítani. A joghatóság hiánya esetén ugyanis a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kell elutasítani, vagy a Pp. 157. § a) pontja szerint a pert kell megszüntetni. Ez okból azonban a keresetet érdemben elutasítani nem lehet.
A rendelkezésre álló adatok szerint az alperesek a Magyar Szabadalmi Hivatalnál tettek – a magyar szabadalom tárgyával azonos tartalmú – nemzetközi szabadalmi bejelentést. E bejelentésükre alapvetően az SZESZ rendelkezései vonatkoznak. A SZESZ-nek az 1. cikkében megfogalmazott célja, hogy az Unióban részes államok polgárai számára a találmányok oltalma iránti bejelentések benyújtásával, kutatásával és vizsgálatával kapcsolatos együttműködést biztosítson, azzal azonban, hogy a szerződés egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy korlátozza az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményben részes országok állampolgárai vagy ott lakóhellyel bíró személyek javára biztosított jogokat. A nemzetközi szabadalmi bejelentés eredménye-
ként a bejelentő – a bejelentésben megjelölt államokban –,
tehát külföldön szabadalmi oltalmak birtokába juthat. A SZESZ által biztosított kedvezmény folytán azonban a bejelentés csak egy meghatározott helyen történik, mégpedig a SZESZ 10. cikke szerinti ,,átvevő hivatal'' előtt, amely alatt a 2. cikk XV. pontja szerint egy nemzeti hivatal vagy kormányközi szervezet értendő. Az átvevő hivatal helye ezért a bejelentés helyének felel meg.
Annak elbírálásakor, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatalnál tett nemzetközi szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban a sérelmet szenvedett fél a magyar bíróság előtt érvényesíthet-e találmánybitorlás miatti igényt – miután a SZESZ eltérő rendelkezést nem tartalmaz – az Nmtvr. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Nmtvr. 20. §-ának (1) bekezdése alapján a feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetőleg ahol a bejelentést megtették.
E rendelkezés részben az alkalmazandó anyagi jogszabályra, részben a jogvédelmet biztosító állam joghatóságára vonatkozik. A joghatóság szempontjából az alábbiaknak van ügydöntő jelentősége:
Az Szt. 7. §-ának (1) bekezdése szerint feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Az Szt. 8. § (1) bekezdése szerint a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. A találmány szerzősége és ahhoz kapcsolódóan a szabadalomra való jog olyan ténykérdés, amely alapot ad arra, hogy a jogosult az azzal kapcsolatos törvényi vélelmeket az Szt. 7. § (2) bekezdése, illetve a 8. § (2) bekezdése szerint megdöntse.
A II. és III. r. felperesek állítása szerint szolgálati jogviszonyban ők alkották meg a nemzetközi szabadalmi bejelentés tárgyát alkotó találmányt, ezért ők annak a feltalálói, illetve az I. r. felperes a nemzetközi szabadalom igényjogosultja. A felperesek tehát a Magyarországon tett nemzetközi szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban a feltalálói minőségükre és a szabadalomra való jogosultságukra alapítottan igényelnek jogvédelmet, amely miatt – az Nmtvr. 20. §-ának (1) bekezdése szerint – a magyar bíróság joghatósága megállapítható és az a Nmtvr. 62/C. §-ának f) pontja alapján sem zárható ki. Az utóbbi szabály ugyanis arra vonatkozik, hogy a külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatos eljárásban nem járhat el magyar bíróság, de nem vonatkozik arra az esetre, amikor a szabadalmi bejelentés helye elválik a célzott külföldi jog helyétől és a jogsérelmet a bejelentés ténye, a bejelentő személye okozza. A SZESZ-nek a nemzetközi bejelentési eljárás egyszerűsítésében megnyilvánuló céljával is összeegyeztethetetlen az a jogértelmezés, amely a jogsértő bejelentéssel szembeni jogvédelmet kizárná a bejelentés helyén az okból, mert a bejelentés egy külföldi szabadalmi oltalom elnyerését célozza.
Az Nmtvr. 20. §-ának (1) bekezdése alapján ezért a felperesek a nemzetközi szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban is magyar bíróság előtt, a magyar jog szerint igényelhetnek jogvédelmet, azaz a nemzetközi szabadalmi bejelentés tekintetében is az Szt. 34. §-a alapján kérhetik a találmánybitorlás miatt annak megállapítását, hogy ők a szabadalom igényjogosultjai. A joghatóság hiánya miatt ezért az eljárt bíróságok alaptalanul mellőzték annak vizsgálatát, hogy a nemzetközi szabadalmi bejelentéssel az alperesek a felperesek sérelmére találmánybitorlást követtek-e el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban érdemben kell vizsgálni, hogy a magyar szabadalom, illetve a nemzetközi szabadalmi bejelentés tekintetében az alperesek a felperesek sérelmére találmánybitorlást valósítottak-e meg és ehhez képest kell határozni az alkalmazható jogkövetkezményekről.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 21.797/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás