GÜ BH 2006/369
GÜ BH 2006/369
2006.11.01.
A haszonélvező az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti joga alapján sem követelheti az ingatlan új tulajdonosától a használati díjak fizetését, ha a szerződési nyilatkozatából arra kell következtetni, hogy az ingatlan használatát a tulajdonosnak ingyenesen átengedte [Ptk. 157. § (1) bek., 159. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított, a felülvizsgálat szempontjából releváns tényállás szerint az I. és II. r. felpereseknek 1/2-1/2 arányban tulajdona volt a p.-i 3421 sz. tulajdoni lapon 2955 hrsz. alatt felvett házasingatlan. Az I. r. felperes tulajdoni illetőségét a II. r. felperes özvegyi haszonélvezeti joga terhelte. A felperesek a közjegyzői okiratba foglalt, 1996. szeptember 25-én kelt adásvételi szerződéssel az ingatlant eladták az I. r. alperesnek 3 000 000 Ft vételárért. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog törlésére a felperesek vállaltak kötelezettséget. A felek a szerződésben rögzítették, hogy a vételár kifizetése megtörtént, a felperesek hozzájárultak az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez, egyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy 1996. október 25-éig az ingatlant üres, beköltözhető állapotban az I. r. alperes rendelkezésére bocsátják és igazolják, hogy abból kijelentkeztek. Az ingatlan per-, teher- és igénymentességéért szavatosságot vállaltak. A haszonélvezeti jogról kifejezetten nem rendelkeztek. A felperesek a vállalt időpontig az ingatlanból nem költöztek ki, a II. r. alperes 1996. november 13-án őket kényszerrel kiköltöztette, az alperesek pedig beköltöztek.
A felperesek a módosított keresetükben megtámadták az adásvételi szerződést. A megtámadási keresetüket elsődlegesen a Ptk. 210. §-ának (1) és (4) bekezdésére, (kényszerre, illetve megtévesztésre) másodlagosan a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése, (a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára) alapították. A II. r. felperes kérte, hogy javára az ingatlan 1/2 részén fennálló haszonélvezeti joga folytán többlethasználati díj megfizetésére kötelezze a bíróság az I-II. r. alpereseket (a továbbiakban: alperesek).
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes viszontkeresetet terjesztett elő az 1/2 tulajdoni illetőségére a II. r. felperes javára bejegyzett özvegyi haszonélvezeti jog törlése iránt arra hivatkozva, hogy a II. r. felperes az adásvételi szerződésben a haszonélvezeti jogáról lemondott. Viszontkeresetét az elsőfokú bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek másodlagos keresetének helyt adva megállapította, hogy a perbe hozott adásvételi szerződésben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság áll fenn. A szerződést a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerint ,,érvényessé'' nyilvánította és az aránytalanság kiküszöbölése címén 480 000 Ft többlet vételár és kamatai megfizetésére kötelezte az I. r. alperest a felperesek javára. Kötelezte továbbá az alpereseket egyetemlegesen a II. r. felperes részére az ingatlan 1/2 részén fennálló haszonélvezeti jogára figyelemmel használati díj fizetésére, amelynek összegét 2004. június 1-jétől 34 375 Ft-ban, az 1997. december 1-jétől 2004. május 31-éig lejárt használati díj összegét pedig 1 598 290 Ft-ban állapította meg. Rendelkezett az államnak járó illeték megfizetéséről és kimondta, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült költségét mindegyik fél maga viseli.
A másodfokú bíróság az I-II. r. alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét az adásvételi szerződés érvénytelenségét megállapító, valamint az I. r. alperest 480 000 Ft-ban marasztaló részében megváltoztatta és e vonatkozásban a keresetet elutasította. Az alperesek által a II. r. felperesnek egyetemlegesen fizetendő használati díj összegét 2004. június 1-jétől, havi 24 400 Ft-ra, az egy összegben fizetendő használati díjat pedig 1 134 540 Ft-ra leszállította. Kötelezte az I-II. r. felpereseket az I-II. r. alperesek javára 50 000 Ft elsőfokú perköltség, valamint 20 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére. A döntéshez képest módosította a felek által az államnak fizetendő illeték összegét is. Megállapította, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értéke és a szerződésben kikötött vételár közötti különbség – figyelemmel a szerződéskötés egyéb körülményeire is, – nem éri el azt a mértéket, amely mellett a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti különbözet az állandósult bírói gyakorlat szerint feltűnően aránytalanak minősülne.
A használati díjfizetési kötelezettség körében abból indult ki, hogy a II. r. felperes özvegyi joga az ingatlan 32 tulajdoni illetőségére az ingatlan-nyilvántartásba jelenleg is be van jegyezve. Jogi álláspontja szerint mindaddig, amíg a törlésére nem kerül sor, a haszonélvezeti jogot fennállónak kell tekinteni, és e joga folytán a II. r. felperes a Ptk. 157. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint alappal igényelte az ingatlan használóitól használati díj fizetését. Nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a II. r. felperes haszonélvezeti joga lemondás folytán megszűnt-e az adásvételi szerződés megkötésével azzal, hogy e kérdésben csak erre irányuló kereset, illetőleg viszontkereset alapján hozható érdemi döntés, az alpereseknek azonban nincs a perben erre irányuló viszontkeresete. Az összegszerűség tekintetében alaposnak találta az I-II. r. alperesek fellebbezését és a használati díjat 4 200 000 Ft forgalmi érték alapulvételével állapította meg.
A jogerős ítélet használati díjban marasztaló rendelkezése ellen az I-II. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben – e körben – annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és e részében a kereset elutasítását, valamint a perköltségeik megállapítását kérték. Kérelmüket azzal indokolták, hogy a II. r. felperes özvegyi haszonélvezeti joga nem áll fenn, mert arról az adásvételi szerződésben lemondott. A másodfokú bíróság ítélete sérti a Ptk. 99. §-át, a 199. §-át, a 205. §-ának (1) bekezdését, a 207. §-ának (1) bekezdését, valamint az 1997. évi CXLI. törvény 5. §-ának (2) bekezdését. Előadták, hogy a közokiratba foglalt adásvételi szerződésben a felek részletesen rendezték az ingatlan jogi sorsát, így rendelkeztek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jogról, az eladók és hozzátartozói kiköltözéséről és kijelentkezéséről, valamint a köztartozások rendezéséről, egyben az eladók kifejezetten szavatosságot vállaltak az ingatlan per-, teher- és igénymentességéért, amely nyilatkozatot az alperesek úgy értelmeztek, hogy a II. r. felperes lemond az ingatlan részét terhelő haszonélvezeti jogáról. A szerződés 3. pontjában a II. r. felperes kifejezetten átengedte az I. r. alperesnek – az új tulajdonosnak – a hasznok szedésének jogát. Az alperesek jogi álláspontja az, hogy a fenti tartalmú adásvételi szerződés aláírásával a II. r. felperes özvegyi haszonélvezeti joga lemondás folytán megszűnt. E körben hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1995/701. száma alatt közzétett eseti döntésében foglaltakra, továbbá arra, hogy a II. r. felperes hat évvel az adásvételi szerződés megkötése után érvényesítette először a haszonélvezeti joggal kapcsolatos igényét, akkor sem a szerződési akarat hiányára, hanem az ingatlan-nyilvántartás adataira hivatkozott.
Hivatkoztak arra, hogy alkotmányellenes a jogerős ítélet megállapítása, miszerint a haszonélvezet megszűnése az ingatlan-nyilvántartásból való törléssel válik hatályossá, azaz, amíg a haszonélvezeti jog az ingatlan-nyilvántartásba fel van jegyezve a haszonélvező jogszerűen követelheti a használati díjat. Végezetül előadták, hogy jogszabályt sértett azzal a másodfokú bíróság, hogy az alperesek védekezését nem vette figyelembe és nem bírálta el.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Állították, hogy a II. r. felperes a szerződésben nem mondott le az őt megillető haszonélvezeti jogról továbbá, hogy az alperesek jogszavatossági igénye elévült.
Az I-II. r. alperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
Jogsértéssel állapította meg a másodfokú bíróság, miszerint önmagában az a körülmény, hogy a II. r. felperes haszonélvezeti joga az ingatlan-nyilvántartásban fel van tüntetve megalapozza a II. r. felperes használati díjra vonatkozó igényét.
Abban elfogadta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontját, hogy a haszonélvezeti jog lemondás folytán történő megszűnésének bíróság általi megállapítására, illetőleg a haszonélvezeti jog törlésének elrendelésére az 1997. évi CXLI. törvény 62. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint csak erre irányuló kereset, illetőleg viszontkereset alapján kerülhet sor. A jelen perben pedig nem volt az I. r. alperesnek erre irányuló viszontkeresete, mert azt a bíróság korábban érdemi vizsgálat nélkül jogerősen elutasította, ezért a bíróságnak ebben a kérdésben a perben állást foglalni nem lehetett.
Az alperesek ,,viszontkereset"-ként megjelölt kérelme azonban csak részben volt viszontkereset, több elemében érdemi védekezést tartalmazott a II. r. felperes használati díjkövetelésével szemben és erre az alperesek az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésük második oldalán maguk is utaltak. E körben arra hivatkoztak, hogy a felperesek az ingatlant per-, teher- és igénymentesen adták el az I. r. alperesnek és vállalták, hogy az ingatlanból kiköltöznek, az ott lakók kijelentkeznek, az alperesek részére az ingatlan használatát biztosítják, a hasznok szedésének jogát átengedik.
A Ptk. 157. §-ának (1) bekezdése szerint haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és a hasznait szedheti. A hasznok szedésének joga a hivatkozott jogszabályhely szerint a haszonélvezeti jog egyik leglényegesebb eleme. A haszonélvezőnek olyan értelmű nyilatkozata, miszerint a dolgot nem kívánja birtokában tartani, nem kívánja gyakorolni a használat és a hasznok szedésének jogát arra utal, hogy a haszonélvezeti jogának gyakorlását át kívánja engedni az általa megjelölt személy részére. Az alpereseknek abban az előadásában, hogy a II. r. felperes a haszonélvezeti jogáról lemondott – mint többen a kevesebb – benne foglaltatik a védekezés, hogy nevezett a haszonélvezeti jogának gyakorlását átengedte az adásvételi szerződésben az I. r. alperes mint új tulajdonos részére. A Pp. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a fél által előadott kérelmeket és nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Tekintve, hogy a haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedését sem mint jogot, sem mint tényt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni nem kell, az erre vonatkozó szerződésre a jogszabály írásbeli alakot nem rendel, – arra szóban vagy akár ráutaló magatartással is sor kerülhet, – végezetül a haszonélvezeti jog gyakorlásának ingyenes átengedése, a II. r. felperesnek a használati díj iránti igényét kizárja, az alperesek viszontkereset nélkül, érdemi védekezésként is felhozhatták a II. r. alperes haszonélvezeti joga gyakorlásának átengedését a használati díj iránti igénnyel szemben.
A haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedése történhet ingyenes és visszterhes szerződéssel egyaránt. A Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése szerint a törvényi vélelem a szerződések visszterhessége mellett szól. A perbeli esetben azonban a körülmények a haszonélvezeti jog gyakorlásának ingyenességét látszanak alátámasztani. Az ingatlan vételárát a felek a szerződésben üres, beköltözhető forgalmi értéken határozták meg, és a szerződés érvénytelensége kérdésének eldöntésénél a bíróságok is az üres, beköltözhető forgalmi értéket vették alapul.
Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk miatt a haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedése, annak ingyenesség vagy visszterhessége kérdésében nem foglaltak állást, bizonyítást nem folytattak le, így az e kérdésben való érdemi döntéshez a bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint bizonyítás felvételének nincs helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a használati díjjal kapcsolatos rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.255/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás