BÜ BH 2006/385
BÜ BH 2006/385
2006.12.01.
Halált okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétsége nem állapítható meg, ha a terhelttől nem volt elvárható, hogy huszonöt méterről a bizonytalan mozgású, súlyosan ittas, az úttesten kiszámíthatatlanul haladó, sötét ruházatú sértettet kellő időben észlelje [Btk. 187. § (1) bek.; (2) bek. b) pont, KRESZ 21. § (1), (3) és (6) bek., 26. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2004. január 7. napján hozott ítéletével terheltet a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő:
A ,,B'' járműkategóriára érvényes járművezetői engedéllyel rendelkező terhelt 1988. óta rendszeresen vesz részt a közúti forgalomban.
2002. február 11. napján 18 óra 35 perckor Lada személygépkocsijával éjszakai sötétségben tompított világítással közlekedett O. lakott területén, az esti órákban már gyér forgalmi úton K. irányába.
Az úttest útburkolati jellel ellátott, jó minőségű, száraz aszfaltút volt. Egy-egy forgalmi sáv szélessége 3,1 méter. A terhelt haladási iránya szerinti forgalmi sáv melletti, gyalogos közlekedésre alkalmas útpadka szélessége 1,3 méter volt. Az útpadka mellett az úttest mindkét oldalán árok, az árok és a házak között pedig járda található. Az adott útvonalon a megengedett legnagyobb haladási sebesség 50 km/h.
A látási viszonyok a működő közvilágítás ellenére korlátozottak voltak, mert a lámpatesteket közvetlenül a járda mellett helyezték el.
A terhelttel egy időben, az úttestnek a terhelt menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávjában, a sáv közepén, a terhelttel azonos irányban közlekedett gyalogosan K. P. sértett. A sértett szürkészöld színű kabátot, szürkéskék színű nadrágot és fekete színű cipőt viselt.
A súlyos fokban ittas sértett vérének alkoholkoncentrációja 3,04 g/l, vizeletének alkoholkoncentrációja 4,25 g/1 volt. A sértett az úton K. irányában haladt az út vonalvezetését követve, alkoholos befolyásoltságából fakadó hirtelen irányváltoztatásokkal, az úttest mindkét forgalmi sávját igénybe véve.
A terhelt 60 km/h körüli sebességgel haladt. Vele szemben tompított fényszóróval közlekedett személygépkocsijával K. F., az általa vezetett jármű fényszórója a terheltet jelentősen zavarta a sértett észlelésében. A terhelt a szemben közlekedő személygépkocsi elhaladását követően felkapcsolta járműve országúti fényszóróját, amelynek fényénél észlelte a forgalmi sávjának közepén tartózkodó sértettet. A terhelt ekkor a kormányt balra rántva próbálta meg elkerülni az ütközést, azonban az úttest jobb szélétől 1,3-1,8 méterre, fékezés nélkül 58 km/h körüli sebességgel a gépkocsi első lökhárítójának jobb oldali részével elütötte a sértettet.
K. P. sértett a baleset következtében többszörös végtag-, borda- és koponyacsonttörést, lágyagyburki vérzést, agyzúzódást szenvedett, melynek következtében a helyszínen életét vesztette. A halál bekövetkezésében súlyos fokú vérbelehelés is szerepet játszott.
A baleset a járművezető részéről akkor lett volna elkerülhető, ha a 25 méteres észlelési távolságról 45-46 km/h-s tempóról kezd késedelem nélküli vészfékezésbe, vagy pedig 34-36 km/h-s sebességről lassító fékezésbe. A terhelt terhére észlelési, cselekvési késedelem nem volt megállapítható.
A másodfokú bíróság a 2004. június 3. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, ezért őt 8 hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A másodfokú jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt a védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a bűnösségének megállapítását sérelmezte. A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság anyagi jogszabálysértéssel állapította meg gondatlanság hiányában relatív sebességtúllépésre hivatkozva a terhelt büntetőjogi felelősségét.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A felülvizsgálat során a Be. 420. §-a értelmében az alapeljárásban megállapított tényállás az irányadó, a jogkérdések annak alapján vizsgálhatók és dönthetők el.
Az irányadó tényálláshoz képest anyagi jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében megállapította.
Tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy ,,a városi bíróság a tényállásból mérlegelése alapján azt a következtetést vonta le, hogy a közúti baleset gondatlan okozása megvalósult, mert a terhelt az abszolút sebességhatárt túllépte''. Ilyen következtetést az elsőfokú ítélet nem tartalmaz. Az elkövetési magatartás kifejtése és a bűncselekmény megvalósulása nem azonos fogalmak.
Az elsőfokú bíróság a bűncselekmény tényállási elemeinek vizsgálatakor azt fejtette ki – helyesen –, hogy a 60 km/h sebességgel közlekedő terhelt az abszolút sebességhatár túllépésével megszegte a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontjának IV. tételében írt közlekedési szabályt, ezzel halálos közúti baleset következett be. A közlekedési szabályszegés és az eredmény közötti okozati összefüggést azonban nem látta megállapíthatónak, mivel a baleset az adott körülmények között a megengedett 50 km/h sebességgel közlekedés esetén sem lett volna elkerülhető. Az elsőfokú bíróság ezen jogi álláspontja helytálló, az abszolút sebességtúllépés ugyanis nem volt releváns oka a balesetnek.
Az elsőfokú bíróság megalapozottan, helyes jogi érvekkel állapította meg, hogy a terhelt bűnössége a KRESZ 26. § (4) bekezdésének megsértésére sem alapozható.
Tévesen rótta a másodfokú bíróság a terhelt terhére a relatív sebességtúllépést. Indokai szerint az engedélyezett sebességhatárokon belül kell az optimális haladási sebességet megválasztani, a rossz látási viszonyból következően, illetve a szemből érkező gépkocsi lámpájának fénye miatt a terhelt akkor cselekedett volna helyesen, ha sebességét ezekre a körülményekre figyelemmel jelentősen csökkenti. 45-46 km/h sebességnél a baleset már nem következett volna be. Ezért a terheltet felelősség terheli, hiszen nem a tényleges út és látási viszonyoknak megfelelően választotta meg sebességét.
A megyei bíróság jogkérdésben elfoglalt álláspontja ellentétes a KRESZ 26. § (4) bekezdésének a bírói gyakorlatban kialakított értelmezésével, amelyre a felülvizsgálati indítvány adatszerűen hivatkozott.
A KRESZ 26. § (4) bekezdése értelmében a sebességet az abszolút sebességhatáron belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető a járművet meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kellett.
A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a hivatkozott KRESZ-rendelkezésnek azt a többletkövetelményét, hogy a biztonságos sebesség megválasztásakor az adott közlekedési helyzetben reálisan számításba veendő akadályból kell kiindulni. Jogi indokolása körében nem foglalkozott azzal, hogy az adott körülmények között a terheltnek reálisan mennyiben kellett számolnia a sértett adott helyén való jelenlétével, mint akadállyal.
Az irányadó tényállás szerint a baleset idején a sértett lakott területen – a kiépített járda ellenére – a terhelt forgalmi sávja közepén haladt, súlyos fokú (3,04 g/l, 4,25 g/l) ittassága miatt hirtelen irányváltoztatásokkal az úttest mindkét forgalmi sávját igénybe véve. Ezzel a magatartásával a gyalogosokra vonatkozó közlekedési normákat súlyosan megsértette, ugyanis a sértettnek a KRESZ 21. § (1) bekezdésének eleget téve a kiépített gyalogos járdán kellett volna közlekednie; a lakott területen az úttestet igénybe vevő gyalogosnak a KRESZ 21. § (3) bekezdése értelmében lehetőleg a menetirányuk szerinti bal oldalon a forgalommal szemben kell haladni, míg a 21. § (6) bekezdése előírja az úttestre lehaladás veszélytelenségéről meggyőződés kötelezettségét, veszélyhelyzet előidézésétől tartózkodást és tilalmazza a járművek vezetőinek zavarását.
A baleset helyszíne közelében gyalogosokra figyelmeztető útkereszteződés, járdasziget, autóbuszmegálló, italbolt vagy egyéb olyan körülmény, amely gyalogosok jelenlétére hívhatta volna fel a terhelt figyelmét, nem volt.
Az ítéleti tényállás szerint a fényelnyelő sötét ruhát viselő sértett felismerhetősége csupán 25 méteres távolságból vált objektíve lehetővé, elütését csak akkor lehetett volna elkerülni, ha a terhelt legfeljebb 45-46 km/h sebességgel haladva késedelem nélkül vészfékezést alkalmaz, vagy 34-36 km/h sebességről lassító fékezésbe kezd. A KRESZ azonban vészfékezést nem követel meg a járművezetőktől. A 34-36 km/h sebességgel való visszafogott tempójú közlekedést a konkrét forgalmi helyzetben a korlátozott látási viszonyok és szemben elhaladó egyetlen jármű fényszórójának zavarása nem indokolta. A terhelttől tehát az adott körülmények mellett a többszörös KRESZ-szabályszegő módon, saját forgalmi sávjának közepén közlekedő, csupán 25 méterről felismerhető, kiszámíthatatlan mozgású, súlyos ittassága miatt hirtelen irányváltoztatásokkal az úttest mindkét forgalmi sávjában haladó, sötét ruházatú sértett akadályként számításba vétele nem volt elvárható. A terhelt által alkalmazott sebesség nem tekinthető oly mértékben eltúlzottnak, amely kizárttá tette volna, hogy az általa belátott távolságon belül a reálisan számítható akadály előtt a járművét megállítsa.
A balesetet eredményező közvetlen veszélyhelyzetet a sértett többszörös KRESZ-szabályt megszegő magatartása idézte elő. A terhelt a veszélyhelyzet észlelésekor késedelem nélkül cselekedett, balra kormányzással azonban a baleset már nem volt elkerülhető. A terhelt terhére közlekedési szabályszegés, felróható büntetőjogi gondatlanság nem állapítható meg.
Mindezekből következően a Btk. 187. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségében a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 425. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Be. 426. § (1) bekezdése értelmében maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot, a terheltet az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) és (3) bekezdése alapján bűncselekmény hiányában felmentette.
Az alapeljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be. 339. § (1) bekezdése alapján az állam viseli. A bűnügyi költség címén befizetett összeget a Be. 585. § (1) bekezdése alapján a terheltnek vissza kell téríteni.
(Legf. Bír. Bfv. II. 32/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás