BÜ BH 2006/391
BÜ BH 2006/391
2006.12.01.
A jogi személy magánvádló felülvizsgálati indítványa elkésett, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetésekor jelen volt és felülvizsgálati indítványát a kihirdetéstől számított 6 hónapon túl terjesztette elő [Be. 408. § I/b. pont, 410. § (1) bek.].
A kerületi bíróság a 2002. szeptember 4-én kihirdetett ítéletével B. J. terheltet az ellene a nagy nyilvánosság előtt jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt a F. Kft. magánvádló által emelt vád alól, – jogi álláspontjából következően a valóság bizonyítása nélkül, a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányában – felmentette.
E végzés ellen a magánvádló fellebbezett elsősorban a terhelt bűnösségének megállapítása, másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezése és a kerületi bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
A másodfokú bíróság a 2003. június 4-én kihirdetett határozatával az elsőfokú ítéletet indokai alapján azzal hagyta helyben, hogy az ügyben a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint nem a jogi személy, az F. Kft., hanem annak tulajdonosa, egyben ügyvezetője a jogi képviseletre egyébként is megbízást adó dr. D. S. tekintendő sértettnek, és így nevezett jogosult magánvádlóként eljárni.
A jegyzőkönyvből megállapíthatóan a másodfokú határozat kihirdetésénél, mind dr. D. S. magánvádló, mind a magánvádló meghatalmazott jogi képviselője jelen volt.
A jogerős határozatok ellen a F. Kft. jogutódja, az Ú. Kft., mint magánvádló élt jogi képviselője útján felülvizsgálati indítvánnyal, amely 2003. december 31-én érkezett a kerületi bírósághoz. Az indítványban a magánvádló – a Be 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve másodlagosan (1) bekezdésének c) pontja alapján – indítványozta a jogerős határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Az indokolás lényege szerint az eljárt bíróságok törvénysértően mentették fel a terheltet az ellene emelt vád alól, mivel tévesen állapították meg nevezett javára a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányát. Másodsorban téves a másodfokú bíróság eljáró tanácsának azon jogi álláspontja, miszerint az F. Kft., mint jogi személy az adott ügyben sértettnek, ekként magánvádlónak nem tekinthető, hanem az ügy sértettje – egyben a magánvádló – az adott Kft. tulajdonosa – egyben ügyvezetője, dr. D. S. Az indítványban kifejtettek szerint ezen jogi álláspont ellentétes a kialakult bírói gyakorlattal, és ez eljárásjogi okból indokolja a jogerős határozatok hatályon kívül helyezését.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványnak érdemi vizsgálat nélkül, elkésettség okából történő elutasítását indítványozta. Az átiratban kifejtettek lényege szerint felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított 6 hónapon belül lehet előterjeszteni.
A nyilvános fellebbezési tárgyaláson mind dr. D. S. magánvádló, mind a magánvádló jogi képviselője részt vett. Előttük a Be. előírásainak megfelelően szóban került kihirdetésre a jogerős ügydöntő határozat. Ehhez képest a felülvizsgálati indítvány elkésett, mivel annak előterjesztésére 2003. december 4-e után, ténylegesen 2003. december 31-én került sor.
Az átiratra tett észrevételében a magánvádló arra hivatkozott, hogy az indítvány elkésettnek nem értékelhető.
A másodfokú bíróság dr. D. S. magánszemélyt tekintette sértettnek, egyben magánvádlónak. Így viszont az Ú. Kft., amely a felülvizsgálati indítványban kifejtett jogi álláspont szerint ténylegesen magánvádlónak tekinthető, ezen döntésről kizárólag a határozat írásban történt kézbesítésével szerezhetett tudomást. A kézbesítés 2003. július 10-ei időpontjához mérten pedig a felülvizsgálati indítvány nem késett el.
A Legfelsőbb Bíróság a 2003. július 1-jén hatályba lépett 1998. XIX. tv. (Be.) 603. és 605. §-ában foglalt rendelkezésekre figyelemmel a 2003. június 4-én jogerősen befejezett ügyben a Be. XVII. Fejezetében foglalt felülvizsgálati rendelkezéseket alkalmazta.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjával egyetértve elkésettnek találta.
A felülvizsgálati indítvány helytállóan utalt arra, hogy a bírói gyakorlat alapulvételével az ügyben sértettnek, egyben magánvádlónak az F. Kft. jogi személy, illetve jogutóda tekintendő (BH 2004/171. sz. eseti határozat).
Mindez nem változtat azonban azon, hogy – amint arra a Legfőbb Ügyészség a vonatkozó jogszabályhelyek felhívásával részletesen is utalt – a nyilvános fellebbezési tárgyaláson mind dr. D. S. a Kft. tulajdonosa egyben ügyvezetője, mind a Kft. részéről az ügyvezető által jogi képviselőként meghatalmazott ügyvéd jelen volt. Az ügydöntő határozat kihirdetésére előttük a Be. 262. §-a (2) bekezdésének megfelelően ekként szóban került sor.
A Be. 262. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint ugyanis a határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik. A határozatot a jelen lévőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell közölni.
Az adott esetben tehát a felülvizsgálati indítvány előterjesztésének a Be. 410. §-ának (1) bekezdésében írt 6 hónapos határideje a határozat szóbeli közlésétől kezdődött. Így nem lehet jogi jelentősége annak, hogy az Ú. Kft. részére az írásba foglalt határozat utóbb mikor került kézbesítésre. [Büntetőeljárási Jog. Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Könyvkiadó Kft. Budapest 2004.) a Be. 410. §-ához fűzött magyarázata.]
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal érdemben nem foglalkozhatott, hanem azt elkésettként a Be. 417. §-ának (1) bekezdése alapján el kellett utasítania.
A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be. 422. §-a (2) bekezdésének a) pontján alapul.
(Legf. Bír. Bfv. I. 25/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás