BÜ BH 2006/392
BÜ BH 2006/392
2006.12.01.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős [Be. 420. § (1) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság a 2003. május 22-én hozott ítéletében a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg. Ezért őt 2 évi börtönre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság 2004. január 16-án kelt és jogerős végzésében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
1. A jogerős ítélet tényállása szerint a terhelt 1999. október 4-én az R. Lízing Rt.-től egy Volkswagen Passat személygépkocsit lízingelt, melynek forgalmi értéke 5 400 000 forint volt. A szerződés szerint a terhelt 2 160 000 forintot első részletként készpénzben befizetett, további 60 hónap alatt havi 88 876 forintos részletekben kellett volna a lízingdíjat fizetni. A gépkocsi tulajdonjoga a lízingcégé maradt. A lízingszerződéshez szükséges feltételek tekintetében a terhelt munkahelyére és a jövedelmére vonatkozóan hamis adatokat közölt.
A terhelt a díjfizetési kötelezettségének mindössze 3 hónapig tett eleget, ezért az R. Lízing Rt. 2001. május 26-án a vele kötött szerződést felbontotta. Felszólította őt a hátralévő díj megfizetésére, a személygépkocsi használati jogát megvonta és felhívta arra, hogy a járművet haladéktalanul szolgáltassa vissza.
A terhelt a felhívásnak nem tett eleget, a gépkocsit nem szolgáltatta vissza, a lízingdíjat nem fizette ki. A szerződés keretében rábízott járművet eltulajdonította, s ezzel 4 124 000 forint kárt okozott az R. Lízing Rt.-nek. Később az eljárás során a személygépkocsit a nyomozó hatóság megtalálta, lefoglalta, ezzel a kár megtérült.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának a bizonyítékok mérlegelésével foglalkozó részében is tett a történeti tényálláshoz tartozó, a terhelt bűnösségének megállapítása szempontjából releváns ténymegállapításokat.
Az elsőfokú ítélet 7. oldal első bekezdése szerint:
,,... megállapítható, hogy T. M. L. vádlott 2002. február 26-án egy lopott személygépkocsival lépte át az államhatárt Románia felé, mely jármű az általa lízingelt Vokswagen Passat típusú személygépkocsira kiadott forgalmi rendszámmal és ugyanezen járműhöz tartozó alváz- és motorszámmal volt ellátva. Megállapítható volt továbbá, hogy ez a vádlott által használt jármű K. P. b.-i lakos tulajdonát képezte, amit tőle 2001. február 3-án a kora esti órákban tulajdonítottak el.
A bíróság tényként állapította meg, hogy: ,,... a vádlottól nem tulajdonították el az általa lízingelt Volkswagen Passat típusú személygépkocsit''. Ugyancsak az indokolásában tett megállapításból tűnik ki, hogy a terhelt az általa lízingelt gépjárműként kívánta feltüntetni a Magyarországról Romániába történő utazásakor használt (lopott) járművet, amely pontosan meg nem állapítható körülmények között került a birtokába. E járművön – megtévesztő módon – a lízingelt gépkocsi rendszáma és azonosító adatai szerepeltek, így a terhelt határátlépése során a gépkocsi lefoglalásakor nem az R. Lízing Rt. tulajdonát képező Volkswagen Passat, hanem egy, a tulajdonosától lopás útján megszerzett autó került a hatóságok birtokába.
2. A terhelt 2002. február 8.-án személygépkocsival Záhonynál akarta elhagyni a Magyar Köztársaság területét. Felmutatta a nevére szóló magánútlevelét, melyről megállapították, hogy hamisított, mivel a 27. és 28. oldalakon vegyszeres mosás alkalmazásával abból eltávolítottak 8 db magyar, illetve ukrán átléptető bélyegzést.
II. A jogerős határozat ellen a terhelt a meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben állította, hogy tőle 2001. február 16-án a lízingelt személygépkocsit ellopták, pár nappal később azt kénytelen volt 1 000 000 forintért visszavásárolni, ám kiderült, hogy a visszavásárolt gépkocsi nem azonos az ellopott autóval. Ugyanezen gépkocsival néhány nap elteltével Romániába utazott. A határon a lopottként körözött autót tőle lefoglalták és ellene büntetőeljárást indítottak. Ilyen módon a lízingelt gépkocsi kikerült a terhelt birtokából.
A felülvizsgálati indítvány szerint, amikor az R. Lízing Rt. 2001 februárjában a gépkocsit visszakövetelte, e követelésnek jogszerű alapja nem volt, miután a lízingszerződés még nem járt le. Egyebekben pedig a tényállás helyes megállapítása esetén kiderülhetett volna, hogy az R. Rt. személygépkocsija kikerült a terhelt birtokából, afelett rendelkezési jogot nem szerzett, azt nem tulajdonította el. Az ,,igazi lízingtárgy'' nem került elő. Mindebből következik, hogy arra a sikkasztás sem volt elkövethető.
A közokirat-hamisítás bűntettét érintően a felülvizsgálati indítvány sérelmezte, hogy a terhelt házastársának vallomását a bíróság nem fogadta el. Abból pedig az következett volna, hogy a terheltnek felróhatóan csupán gondatlanság állapítható meg, és ez a közokirat-hamisítás bűntette tekintetében nem jár büntetőjogi konzekvenciákkal.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában rögzítette, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt a lízingszerződés keretében rábízott személygépkocsit eltulajdonította, a felülvizsgálati indítvány tehát olyan tényekre hivatkozik, melyek az ítéletben nem szerepelnek. Ezért az első- és másodfokú határozat hatályban tartását indítványozta.
III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány érveit vizsgálva megállapította, hogy azok alapvetően az ítéleti ténymegállapításokat sérelmezik. Azok a jogi érvek, melyeket a felülvizsgálati indítvány a jogerős ítélet anyagi jogi törvénysértéseként kifogásol, csupán az ítéleti ténymegállapításoktól eltérő, a terhelt védekezésében foglaltakra épülő tényállás esetén foghatnának helyt. Ezzel összefüggésben rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az ítéleti tényálláshoz tartozóként kell tekintetbe venni minden, a határozat indokolásának bármely részében rögzített ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélése körébe esik.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság ilyenként vette számba az ítéletszerkesztési hibából az indokolásnak a bizonyítékok mérlegelése kapcsán tett egyes ténymegállapításait is. Jelen ügyben ezekből a bíróság tényként állapította meg, hogy a terhelttől az általa lízingelt gépkocsit nem tulajdonították el, annak adataival (rendszámtáblájával, azonosító motor-, valamint alvázszámával) ő kísérelt meg egy lopott autót Romániába vinni.
Az ítéleti tényállás teljes körét tekintve megállapítható tehát, hogy a védő érvei, melyek az ítélet érdemi felülvizsgálatát célozzák, elsődlegesen a tényállást, s nem az abból levont anyagi jogi következtetéseket sérelmezik. Az ítéleti tényállás ellentétes a védő ténybeli hivatkozásaival: a terhelt az általa lízingelt – számára idegen dolgot jelentő – személygépkocsit a tulajdonosnak azért nem szolgáltatta vissza, mert azt eltulajdonította.
A terheltnek felrótt közokirat-hamisítás bűntette tekintetében előadott felülvizsgálati érvek a bíróság mérlegelését, ezen keresztül a jogerős határozatban rögzített tényállást támadták. A bírói mérlegelés körébe tartozik ugyanis az, hogy az adott bűncselekmény elbírálása során felmerülő ellentétes bizonyítékok közül a bíróság melyeket fogad el, tesz ténymegállapítása alapjává. A felülvizsgálati eljárásban a bírói mérlegelés felülértékelésére törvényi lehetőség nincs.
Fentiek alapján megállapítható, hogy a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány elsődlegesen a jogerős határozatban foglalt tényállást kifogásolva hivatkozott olyan anyagi jogsértésekre, amelyek a terhelt bűnösségének megállapítását, a terhére rótt bűncselekmény minősítését érintik. Ám a Be. 420. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati eljárásban az alapügyben hozott jogerős határozat tényállása irányadó, ezért nem foghatnak helyt olyan törvénysértést kifogásoló érvek, amelyek nem e tényállásra, hanem más, a felülvizsgálati indítványban feltételezett tényekre, összefüggésekre épülnek. A Be. 405. § (1) és (2) bekezdései határozzák meg azokat a felülvizsgálati okokat, amelyek megvalósulása esetén a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatának helye van. Az itt eljárásjogi feltételként meghatározott okok azonban csak az alapeljárásban hozott ítélet irányadó tényállásával összhangban értelmezhetők. Mindezt tekintetbe véve a felülvizsgálat érvei a törvényi okok keretei közé sem illeszthetők, a Legfelsőbb Bíróság ezért a sérelmezett első- és másodfokú ítéletet a Be. 427. § alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 553/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás