BÜ BH 2006/393
BÜ BH 2006/393
2006.12.01.
I. A lefoglalt dolgokról való utólagos rendelkezés során a bíróságnak a Be. XXVIII. fejezetében a különleges eljárásokra vonatkozó általános és speciális szabályait kell alkalmazni.
II. A lefoglalt dologról döntő bírósági határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, de az ügyész – és akire a határozat rendelkezést tartalmaz – a végzés kézbesítésétől számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérheti [Be. XXVIII. fejezet I. cím, Be. 571. §, 570. §, Be. 569. § (3) bek.].
A Cs. Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2003. szeptember 3. napján kihirdetett ítéletével M. Á. tartalékos honvéd vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében. Ezért őt 12 évi börtönbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Rendelkezett továbbá a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről, egyes bűnjelek kiadásáról, illetve megsemmisítéséről. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú ítéletet a bejelentett fellebbezések folytán az ítélőtábla katonai tanácsa felülbírálta és a 2004. október 27. napján kihirdetett végzésével a Cs. Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítéletét helybenhagyta.
Ezt követően a Cs. Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2005. szeptember 28. napján meghozott végzésével a Cs. Megyei Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztálya által megküldött bűnjeljegyzék alatt nyilvántartott tárgyak lefoglalását megszüntette és azokat B. J. részére, illetőleg H.-né B. I. részére kiadni rendelte. Végzésében felhívta az érdekeltek figyelmét arra, hogy e végzés ellen 8 napon belül a bírósághoz címzett fellebbezést jelenthetnek be.
A végzés indokolása szerint a végzés meghozatala azért vált szükségessé, mert az eljárás jogerős befejezését követően megállapítást nyert, hogy a Cs. Megyei Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztálya a bűnjeljegyzéken nyilvántartott bűnjeleket a nyomozás befejezésekor nem csatolta a nyomozás irataihoz, hanem azokat csak 2005. szeptember 2. napján küldte meg a Sz. Katonai Ügyészségnek. Ezt követően a katonai ügyészség indítványozta a bűnjelek lefoglalásának megszüntetését és a törvényes örökösök részére történő kiadását.
A végzés meghozatalát követően az első fokon eljárt katonai tanács – miként az átiratok tartalma alapján megállapítható – a végzést kézbesítette a Sz. Katonai Ügyészségnek, Dr. K. Z. meghatalmazott védőnek, B. J., valamint H.-né B. I. törvényes örökösöknek, illetőleg M. Á. elítéltnek is, aki a kézbesítési ív tartalma szerint a határozat ellen fellebbezést jelentett be.
A fellebbezés elbírálása végett a Cs. Megyei Bíróság Katonai Tanácsa az iratokat az ítélőtábla katonai tanácsához felterjesztette.
A fellebbviteli ügyészség átiratában a fellebbezés elutasítását indítványozta. Kifejtette, hogy tévedett az első fokon eljárt katonai tanács, amikor végzését nyilatkozat-tételre M. Á. elítéltnek is megküldte, mivel őt a végzés elleni fellebbezési jog nem illeti meg. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a bíróság végzése ellen – figyelemmel a Be. 569. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra – fellebbezésnek nincs helye, de az ügyész és az akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérheti.
A Katonai Fellebbviteli Ügyészség indítványa a következők szerint alapos, míg az elítélt fellebbezése nem alapos.
Az ítélőtábla katonai tanácsa a végzés felülbírálata során megállapította, hogy az első fokon eljárt katonai tanács a katonai ügyész indítványa alapján eljárva helyesen ismerte fel, hogy a M. Á. tartalékos honvéd ellen folyamatban volt büntetőügyben a bűncselekmény helyszínén; néhai B. J.-né lakásán lefoglalt és a bűnjeljegyzékben nyilvántartott bűnjeleket a Be. 571. §-a alapján – azok lefoglalásának megszüntetése mellett – a sértett örököseinek: két gyermekének kell kiadni.
E bűnjeleket ugyanis nem M. Á. tartalékos honvéd vádlottól foglalták le és azok nem is a vádlott tulajdonát képezték, hanem néhai B. J-né sértett tulajdonában álltak. Ekként lefoglalásuk megszüntetése a Be. 155. § (1) bekezdése alapján indokolt volt, a 155. § (2) bekezdése értelmében pedig e tárgyak tulajdonjoga a néhai sértett örököseit illeti.
Tévedett az első fokon eljárt katonai tanács azonban, amikor végzésében az érdekelteknek a jogorvoslati jogosultságukra történő kioktatása során a fellebbezés lehetőségére utalt, – illetőleg amikor a végzését nyilatkozat tételre – M. Á. tartalékos honvéd elítéltnek is megküldte.
A lefoglalt dolgokról utólagos rendelkezés eljárási szabályait ugyanis a Büntetőeljárási törvény XXVIII. fejezete II. címében foglalt egyes különleges eljárások között az 571. § tartalmazza, amely azonban visszautal a Be. 570. §-ában rögzített eljárásra. A Be. 570. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Be. 569. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint kell eljárni. Az itt szabályozottaknak megfelelően a bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, de az ügyész és az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérheti. A végzés ellen tehát kizárt a fellebbezés.
A fentiek alapján a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy az első fokon eljárt katonai tanács végzése ellen a fellebbezésre egyébként nem jogosult M. Á. elítélt terjesztett elő jogorvoslati kérelmet, ezért a fellebbezését – az ügyészi indítvánnyal egyezően – elutasította. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a katonai ügyész, valamint az érdekeltek figyelmét a Be. 569. § (3) bekezdése alapján a végzésében arra hívta volna fel, hogy a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérhetik.
Az ítélőtábla katonai tanácsának végzése a Be. 555. §-a (2) bekezdésének e) és h) pontjain, valamint a Be. 383. §-a (1) bekezdésének b) pontján alapul.
(Fővárosi Ítélőtábla 1. Kbkf. 199/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás