BÜ BH 2006/394
BÜ BH 2006/394
2006.12.01.
Utólagos összbüntetésbe foglalásnak akkor van helye, ha a jogerős összbüntetési ítélet nem a törvénynek megfelelően rendelkezett az összbüntetésről (Be. 575. §).
K. B. elítélt a vele szemben kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalását kérte a B. Megyei Bíróságtól.
Nevezettet az O. Városi Bíróság az 1994. év március hó 2. napján kelt, a B. Megyei Bíróság ítélete folytán 1994. év szeptember hó 20. napján jogerőre emelkedett ítéletével rablás bűntette és lopás bűntette miatt – mint többszörös visszaesőt – 4 évi fegyházbüntetésre ítélte.
Az elítélt a büntetésből 1996. év augusztus hó 22. napján feltételesen szabadult, feltételes szabadsága 1997. év augusztus hó 21. napján járt volna le.
A B. Megyei Bíróság 1998. év május hó 13. napján kelt, a Legfelsőbb Bíróság végzése folytán 1999. év április hó 13. napján jogerőre emelkedett ítéletével emberölés bűntette miatt 9 évi fegyházbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, s egyben megszüntette az előző büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot. K. B. a bűncselekményt 1997. év május hó 5. napján követte el, a feltételes szabadság alatt.
A két szabadságvesztést folyamatosan hajtják végre.
A B. Megyei Bíróság K. B. ,,utólagos'' összbüntetésbe foglalásra irányuló kérelmét elutasította.
A megyei bíróság végzése ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, amit nem indokolt, de nyilvánvalóan indítványának elutasítása miatt, összbüntetésbe foglalás végett.
A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta azzal az észrevétellel, hogy tévesen alkalmazta a Be. 575. §-át és tekintette az összbüntetésbe foglalásra irányuló kérelmet utólagosnak.
Az ítélőtábla az elítélt fellebbezését alaptalannak, az ügyészi indítványt alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy K. B. terheltet jogerősen két végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, melyeket még nem hajtottak végre. Ugyancsak azt is, hogy az elítélt az utóbbi elítélése alapját képező bűncselekményt nem a vele szemben korábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt, hanem utána követte el.
K. B. elítélttel szemben a legutóbb hozott ítélet jogerőre emelkedése, vagyis 1999. április hó 13. napjától várt két szabadságvesztés végrehajtásra. Azt kellett vizsgálni, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételei ebben az időpontban fennálltak-e.
Törvényesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a fenti időpontban K. B. elítélt szabadságvesztés büntetéseinek összbüntetésbe foglalására már nem volt lehetőség. 1999. március hó 1. napjától ugyanis a Btk. 92. § (1) bekezdésének az 1998. évi LXXXVII. törvény 25. §-ával módosított szövege volt hatályban, mely szerint összbüntetésbe foglalásra kizárólag akkor van lehetőség, ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el. K. B. elítéléseinél viszont ez a feltétel – az ún. quasi halmazati viszony – nem áll fenn.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor az elítélt összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát ,,utólagos'' összbüntetésbe foglalásra irányuló kérelemnek tekintette és a Be. 575. §-ra hivatkozott. Ezen törvényhely szerint különleges eljárás lefolytatására csak akkor kerülhet sor, amikor a bíróság már jogerős összbüntetési ítéletet hozott és abban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének rendelkező részéből az ,,utólagos'' jelzőt, indokolásából az erre vonatkozó jogszabályi felhívást és indokolást mellőzte.
Ehelyett az elsőfokú bíróság eljárására a Be. 574. § (1) és (3) bekezdése vonatkozik.
(Szegedi Ítélőtábla Bkf. I. 97/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás