BÜ BH 2006/395
BÜ BH 2006/395
2006.12.01.
A külföldi bíróság által elítélt magyar állampolgár büntetés-végrehajtásának átvétele esetén a magyar törvény összes rendelkezéseinek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a külföldi ítélet összeegyeztethető-e a magyar törvénnyel [1996. évi XXXVIII. tv. (Nbjt.) 52. §].
S. T. magyar állampolgár terheltet egy olasz bíróság az 1999. június 22-én kelt ítéletével fegyvercsempészet és más bűncselekmény miatt 8 évi szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 1993-ban történt előzetes megállapodás alapján, 1993 augusztusa és decembere között, Budapesten és Olaszországban olasz állampolgároknak eladott egy orosz gyártmányú Kalasnyikov géppisztolyt, egy másik géppisztolyt kiütött sorozatszámmal, négy darab 9 mm-es félautomata Parabellum maroklőfegyvert, egy sorozatszám nélküli, ismeretlen gyártmányú félautomata Parabellum maroklőfegyvert, és egy magyar gyártmányú félautomata 7,65 mm-es maroklőfegyvert hangtompítóval.
A terhelt kérte a büntetés végrehajtásának átvételét.
A F.-i Bíróság a 2002. június 27-én meghozott végzésével megállapította, hogy az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, az elítélt személyek átszállításáról szóló, Strasbourgban 1983. március 23-án kelt Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) értelmében a végrehajtás átvételének a feltételei fennállanak. Az elítéltet ezt követően 2003. május 19-én Magyarországra szállították.
Ilyen előzmények után hozta meg a F.-i Bíróság az alábbi határozatokat, melyekkel szemben a legfőbb ügyész – a Be. 431. §-ában biztosított jogánál fogva – a törvényesség érdekében jogorvoslati indítvánnyal élt.
A F.-i Bíróság – egyesbíróként eljárva – a 2003. szeptember 10. napján kihirdetett végzésével megállapította: az olasz bíróság végrehajtásra átvett nyolc évi szabadságvesztést kiszabó ítéletét üzletszerűen elkövetett fegyvercsempészet bűntette miatt kiszabott nyolc évi fegyházbüntetésként kell végrehajtani.
A terhelt által kiadatási letartóztatásban, majd jogerős szabadságvesztés büntetésben, valamint átadási letartóztatásban eltöltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte. Megállapította továbbá, hogy a terhelt büntetése négyötöd részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
A végzés ellen enyhébb végrehajtási fokozat (börtön) megállapítása végett a terhelt és védője fellebbezést jelentett be.
A F.-i Bíróság, mint másodfokú bíróság – három hivatásos bíróból álló tanácsa – 2003. október 20. napján meghozott végzésével az elsőfokú döntést helybenhagyta.
A jogerős határozatok a fegyház fokozatot a következőkkel indokolták:
Az olasz bíróság ítélete az olasz büntetőjog eltérő szabályozásából adódóan végrehajtási fokozatot nem határozott meg. Ebben a részében tehát az ítélet a magyar törvénnyel nem egyeztethető össze. Emiatt a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Nbjt.) 52. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó, vagyis a magyar Btk.-nak a vonatkozó szabályát kell figyelembe venni. A magyar Btk. 42. § (2) bekezdésének b/1. pontja értelmében pedig a fegyvercsempészet bűntette miatt kiszabott 3 évi, vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani.
Eggyel enyhébb (börtön) végrehajtási fokozat megállapítására – a magyar Btk. 45. § (2) bekezdésének alkalmazására – nem volt jogi lehetőség, minthogy az Egyezmény értelmében a büntetés végrehajtásának átvételekor a magyar bíróság a külföldi bíróság ítéletéhez kötve van.
Ugyanekkor a Btk. 45. § (2) bekezdésének alkalmazhatósága a büntetés kiszabásához kapcsolódó olyan mérlegelést igénylő kérdés, amelyre kizárólag az ítéletet hozó bíróság jogosult.
Bár a feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés végrehajtására az Nbjt. 53. § (2) bekezdése alapján a magyar jogot kell alkalmazni, és a végrehajtás során börtön fokozatba történő áthelyezésre lehetőség is nyílik, de ilyen tartalmú határozat hozatala szintén nem a F.-i Bíróság, hanem a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik.
A legfőbb ügyész indítványa szerint a jogerős határozat törvénysértő.
Az Nbjt. 52. § (1) bekezdése értelmében a külföldi ítélet átalakításakor a magyar bíróságnak a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének és végrehajtási fokozatának megfelelő és azzal azonos tartamú szabadságvesztést kell megállapítania. Ettől való eltérésre a (2) bekezdés szerint akkor van törvényi lehetőség, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát illetően nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel.
Az Nbjt. indokolása és a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a büntetés akkor nem egyeztethető össze: ha a külföldi bíróság által kiszabott büntetéssel azonos nemű, illetve végrehajtási fokozatú és tartamú büntetés kiszabását a magyar jog eleve lehetetlenné teszi;
ha a külföldi bíróság által megállapított bűncselekmény miatt a magyar jogszabályok nem tesznek lehetővé olyan tartamú szabadságvesztést;
vagy egyáltalán nem is teszik lehetővé szabadságvesztés kiszabását.
A terhelt szabadságvesztés büntetését a F.-i Bíróság a magyar törvény alapján fegyházban rendelte végrehajtani; ugyanabban a végrehajtási fokozatban, ami a magyar jogszabályok szerint az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítélt terheltekre is vonatkozik.
Ezzel szemben az olasz büntető törvénykönyv 17. §-ának 3. pontja és 18. §-a a börtönt nem végrehajtási fokozatként, hanem az életfogytig tartó szabadságvesztés mellett önálló büntetési nemként szabályozza. A Btk. 45. § (2) bekezdésének alkalmazásával azonban lehetőség van börtön végrehajtási fokozat megállapítására is.
Erre figyelemmel pedig az olasz bíróság által kiszabott börtönbüntetés a magyar joggal összeegyeztethető; attól a terhelt terhére eltérni nem lehetett volna.
A jogerős határozat sérti az Egyezmény azon rendelkezését, mely szerint a Végrehajtó Állam nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét.
Súlyosabb végrehajtási fokozat megállapítása és ennek következményeként a feltételes szabadság időbeli eltolódása a tilalom megszegését jelenti.
Mindezek alapján a legfőbb ügyész a törvénysértés megállapítását és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
A védő csatlakozott az ügyészi indítványhoz. A legfőbb ügyész indítványa megalapozott.
A jogerős határozatokban kifejtett jogi álláspont helytelen jogértelmezés miatt téves.
Az Nbjt. 52. §-ának (2) bekezdése szerint ,,ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés nemét, illetve végrehajtási fokozatát tekintve nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel'', akkor kell a végrehajtandó büntetést a magyar törvény alapján meghatározni.
A Legfelsőbb Bíróság más ügyekben hozott határozataiban már kifejtette, hogy a fentebb idézett törvényszöveg a ,,magyar törvény'' megjelölése mellett semmiféle szűkítő rendelkezést nem tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az összeegyeztethetőség eldöntésénél minden olyan magyar törvényt figyelembe kell venni, amit ugyanilyen ügyben ítélkező magyar bíróság elvileg alkalmazhatott volna. Általánosságban szólva az Nbjt. 52. § (2) bekezdése szempontjából a külföldi ítélet akkor nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, ha az ítéletben szereplő cselekményt a magyar törvények alapján elbírálva nem lehetne olyan nemű, illetve végrehajtási fokozatú és tartamú szabadságvesztést kiszabni, mint amilyet a külföldi bíróság kiszabott.
Tévedett tehát a F.-i Bíróság, amikor az összeegyeztethetőség kérdését a büntetés átvételénél irányadó szabályokra szűkítette, és a törvényi lehetőségeket nem vizsgálta.
A terhelt cselekményét a magyar törvények alapján elbírálva, a Btk. 45. § (2) bekezdésének alkalmazásával elvileg az olasz bíróság ítéletének megfelelő nyolc évi börtönbüntetés is kiszabható lenne, ami azt jelenti, hogy a Fővárosi Bíróság álláspontjával ellentétben az olasz ítélet nem összeegyeztethetetlen a magyar törvényekkel. Ebből az is következik, hogy a végrehajtandó büntetést nem az Nbjt. 52. § (2) bekezdése, hanem annak az (1) bekezdése alapján kell meghatározni.
Az Nbjt. 52. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a Fővárosi Bíróság a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének és végrehajtási fokozatának megfelelő, és azzal azonos tartamú szabadságvesztést állapít meg. Ez a terhelt esetében nyolc évi börtönbüntetésnek felel meg.
A F.-i Bíróság téves jogértelmezéséből következően ehelyett nyolc évi fegyházbüntetésként adaptálta az olasz ítéletet.
Az eljárt bíróságok ezzel megsértették a Strasbourgi Egyezmény 11. cikke 1/d) pontjának azon meghatározó jellegű szabályát, amely szerint a Végrehajtó Állam hatóságai az elítélt büntetőjogi helyzetét nem súlyosbíthatják.
A határozott tartamú börtönbüntetésre ítélt terheltet ugyanis olyan végrehajtási fokozatba utalták, amelyet az olasz törvények csak az életfogytig tartó büntetésre ítéltek esetében tesznek lehetővé.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogorvoslati indítványban kifejtett indokoknak megfelelően – a Be. 436. §-a alapján – megállapította, hogy az első és másodfokon hozott határozatoknak a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezései törvénysértőek, és e kérdésben a Be. 437. § alapján törvényes határozatot hozott.
A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről a Fővárosi Bíróság az Nbjt. 53. § (2) bekezdésének megfelelően a magyar törvények szerint döntött.
Miután a végrehajtási fokozat törvénysértőnek bizonyult, a magyar törvény szerint pedig a feltételes szabadság lehetősége ahhoz igazodik; a megtámadott végzésből az ezzel kapcsolatos rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A terhelt a Btk. 47. § (2) bekezdése értelmében büntetése háromnegyed részének kiállása után feltételes szabadságra bocsátható.
Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a büntetés végrehajtásának átvételéről szóló határozatok meghozatalát követően az olaszországi bíróság mellett működő Felülvizsgálati Hivatal 2003. október 30-án kelt határozatával a terhelt büntetését 225 nappal csökkentette.
A F.-i Bíróság ezt az időtartamot a terhelt büntetésébe utóbb jogerősen beszámította.
A terhelt feltételes szabadsága ezért 2006. május 23-án esedékes; büntetését egészében 2007. december 28-án tölti ki.
Tekintetve, hogy a végrehajtási fokozat törvénysértő volt, a feltételes szabadság kérdésében soron kívüli eljárás lefolytatása szükséges.
(Legf. Bír. Bt. I. 207/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás