PÜ BH 2006/398
PÜ BH 2006/398
2006.12.01.
A biztosító a vele életbiztosítási szerződést kötő fél lényeges körülményben való tévedését okozza azzal az ígéretével, hogy a fél meghatározott idő után kedvezményes lakáshitel felvételére válik jogosulttá, azonban a szerződéskötéskor e hitelkonstrukció nem létezik, és létrehozása sem lehetséges a közölt feltételekkel (Ptk. 205., 207., 210. és 237. §).
A felperes az alperessel 2002. április 5-én kötött két életbiztosítási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a Ptk. 210. § (4) bekezdése, illetve (1) bekezdése alapján. Az eredeti állapot helyreállításaként az alperest 413 216 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
A jogerős ítélet a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes képviseletében eljáró ügynök a szerződéshez kapcsolódó kedvezményes lakáshitel lehetőséggel kapcsolatban a szerződéskötéskor a felperesnek téves felvilágosítást adott, de az életbiztosítási szerződés érvényességét a Bank Rt. által tett ígérvény nem befolyásolta. Az ígérvény ugyanis a hitelfolyósítás meghatározott feltételekhez, többek között 24 havi biztosítási díjfizetéshez kötötte. A perbeli szerződések azonban a 24 hónap letelte előtt díjnemfizetés miatt megszűntek.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait kiegészítve, illetve módosítva megállapította, hogy az életbiztosítási szerződés szerves részét képezte a Bank Rt. cégszerű aláírásra jogosult munkatársai által aláírt ígérvény (F/6). Az abban foglaltak a szerződések megkötésekor formailag megvalósíthatók voltak. Az alperes képviseletében eljáró, az életbiztosítási szerződést értékesítő M. Kft. a szerződéskötéskor nem tudott arról, hogy az ígérvény szerinti lakáskölcsön nyújtása nem valósítható meg. Erről maga az ígérvényt kibocsátó bank sem tudott, hiszen csak 2003 februárjában, a BM-től kapott levélből értesült arról, hogy jogalkotói állásfoglalás folytán az ígérvényben foglaltak (kedvező kamatozású, halasztott tőketörlesztésű és állami támogatású hitelnyújtás) nem teljesíthetőek. Ezért a felperes keresetét a Ptk. 210. § (4) és (1) bekezdése alapján sem találta alaposnak. Kifejtette, hogy a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítása az adott esetben fogalmilag kizárható, mivel a díjnemfizetés folytán megszűnt szerződés esetén a felperes csak a visszavásárlási értékre tarthatott volna igényt. A kifejtett okokból mellőzte a felperes által indítványozott további tanúbizonyítást is.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes hangsúlyozta, hogy az alperes megtévesztette őt a Bankkal kötött megállapodás létrejötte kérdésében. A lefolytatott bizonyítás igazolta, hogy az életbiztosítás és a lakáshitel konstrukció összekapcsolása mögött semmilyen megállapodás nem volt. A BM tájékoztatása után próbálta meg a bank egy új, halasztott tőketörlesztést nem tartalmazó konstrukció kidolgozását. Amennyiben a szerződéskötéskor erről értesül, az életbiztosítási szerződéseket nem kötötte volna meg. Mivel az alperes iratai tartalmazták a lehetetlennek bizonyult hitelfelvételi lehetőséget, az alperes a szerződés megkötésekor lényeges körülmény tekintetében megtévesztette, illetve a felperes tévedését felismerhette. Az ügynök tevékenységéért az alperes felel a Ptk. 315. §-a alapján. Alaposnak állította a keresetét a Ptk. 210. § (3) bekezdése (közös téves feltevés) alapján is. Vitatta a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy adott esetben az eredeti állapot nem állítható helyre. Sérelmezte az indítványozott tanú meghallgatásának a mellőzését is. Indokai alapján elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével keresetének helyt adó ítélet hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
Előadta, hogy az ígérvényt nem ő bocsátotta ki, a peres felek között létrejött életbiztosítási szerződést pedig a maga részéről teljesítette. A felperes ennek megfelelően az ígérvényt kibocsátó bankot perelhette volna, aki csak 2003 februárja után intézkedett a tájékoztató terjesztésének a leállítása iránt. Vitatta, hagy a biztosítási szerződés lényeges elemét képezte volna a kedvezményes hitellehetőség. A szóbeli tájékoztatásnak a kötelező írásbeliség miatt nem volt jelentősége. A felperes titkos fenntartása pedig a Ptk. 207. § (4) bekezdése alapján közömbös volt. Végül a szerződés alapján nyújtott alperesi szolgáltatásra tekintettel kizártnak állította az eredeti állapot helyreállítását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy a felek között MBI Befektetési Jövőszámla elnevezésű életbiztosítási szerződés jött létre, mely előtakarékossági elemet tartalmazó módon lakáskölcsön felvételi lehetőséget is magába foglalt. Az életbiztosítási szerződés szerves részét képezte a Bank Rt. által kibocsátott ígérvény, mely a 20 éves futamidőre megkötött életbiztosítási szerződés 25. hónapjától kezdődően kedvező kamatozású, állami támogatású lakáskölcsön felvételét ígérte. A másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg azt is, hogy a perbeli biztosítási szerződést az adott kiegészítéssel az M. Kft. az alperes tudtával értékesítette. A felperes alapvetően abban a feltevésben kötötte meg az életbiztosítási szerződést, hogy 2 év elteltével kedvező lakáshitel felvételére válik jogosulttá. A felperes számára a hitelfelvétel lehetősége a szerződés megkötése szempontjából lényeges körülmény volt.
A bíróság e helyesen megállapított tényekből tévesen következtetett arra, hogy a felperes tévedés jogcímére alapított megtámadási keresete alaptalan.
A másodfokú bíróság e téves jogkövetkeztetését arra alapította, hogy a szerződés megkötésének időpontjában az ígérvény szerinti feltételekkel a lakáskölcsön felvétele formailag megvalósítható volt; Sem az ígérvényt kibocsátó bank, sem az értékesítő M. Kft. sem az alperes nem tudott arról, hogy az állami támogatás igénybevétele esetén nincs lehetőség a halasztott tőketörlesztésre. A peradatok alapján ezzel szemben megállapítható, hogy az említett konstrukció már létrehozása időpontjában sem volt működőképes. Ezért kényszerült a bank utóbb a lényeges feltételek megváltoztatásával új hitelmegoldás keresésére.
A felperes helyesen hangsúlyozta felülvizsgálati kérelmében, hogy tévedése alapvetően azon az egyértelmű és határozott tájékoztatáson alapult, hogy az adott konstrukció rendelkezésre áll, a bank és az alperes között létrejött megállapodás garantálja – az egyéb feltételek fennállása esetén – 2 év után a kedvezményes kölcsön felvételének a lehetőségét. Ennek határozott ígéretét tartalmazta az alperes által összeállított, az MBI Befektetési Jövőszámla előnyeit tárgyaló reklámanyag, továbbá az ugyancsak az alperes által kibocsátott ,,Tájékoztató kivonat a részletes szabályzatból és a bank leveléből'' elnevezésű összeállítás, mely többek között a következőket tartalmazta:
– "a törlesztési időszakban csak kamatot törleszt,
– a törlesztés vége egybeesik a Jövőszámla lejáratával,
– tőkéje egy összegben törleszti a hiteltartozást,
– a fennmaradó nyereség az öné''.
A hitellehetőségeket részletező Tájékoztató 5. pontja szerint a bank garantálja az MBI Jövőszámlával rendelkező ügyfelek részére, hogy megfelelő bonitás esetén a piaci hitelkamatokhoz képest kedvezőbb kamatfeltételek biztosít. A 3. pont értelmében a hitelfeltételek összefoglalását a Bank Rt. banklevelében lehet megtalálni (4/F/1).
A becsatolt okirati bizonyítékok figyelembevételével az alperes megalapozatlanul állította, hogy a hitelígérvényben foglaltakkal kapcsolatban csak a kibocsátó bank köteles a felperessel szemben helytállni, a peres felek között létrejött szerződésnek nem vált részévé a kedvező hitellehetőség ígérete.
Az alperes felelősségével kapcsolatban a felperes helyesen utalt a Ptk. 315. § rendelkezésére is.
A kifejtettek szerint a szerződés lényeges elemévé vált kikötés [Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése] körében az alperes tévesen hivatkozott a Ptk. 207. § (4) bekezdése alapján a felperes titkos fenntartására. A szerződésben kinyilvánított, a szerződés lényeges elemévé tett egyező akaratnyilatkozat fogalmilag különbözik a szerződéskötéssel kapcsolatban fel nem tárt, tehát a másik fél előtt rejtve maradt egyéb szerződéskötési indítékoktól.
Az alperes tévesen hivatkozott az írásbeliség hiányára is. A Ptk. 537. § (1) bekezdésének megfelelően a biztosított az ,,ígérvényt'' aláírta. Ennek megfelelően az alperesnek a szóbeli tájékoztatásra vonatkozó állításai sem alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítélet álláspontjával, amely szerint az alperes, illetve képviselője az M. Kft. a szerződés megkötésekor nem tanúsított szándékos, megtévesztő magatartást a kedvezményes lakáshitel biztosításával kapcsolatban [Ptk. 210. § (4) bekezdése]. Az alperes bízott abban, hogy a 2 év elteltéig, illetve a futamidő alatt a bank létrehozza azt a hitelkonstrukciót, amely a szerződésben ígért feltételeknek eleget tesz. Erre utalnak a perirathoz csatolt utóbbi tájékoztatások, melyekben az alperes a konstrukció átdolgozását, a megfelelő hitelkonstrukció kialakítását ígérte.
Ugyanakkor az alperes a felperes lényeges körülményben való tévedését okozta a szerződéskötéskor annak állításával, hogy ez a hitelkonstrukció már rendelkezésre áll.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a szerződésnek a Ptk. 210. § (1) bekezdésére alapított megtámadását alaposnak találta.
A Ptk. 235. § (1) bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit a Ptk. 237. §-a tartalmazza. Eszerint az eredeti állapotot kell helyreállítani, vagy ha erre nincs lehetőség, a felek között a szerződés alapján nyújtott szolgáltatásokat és ellenszolgáltatásokat el kell számolni. Ebből azonban következik, hogy nem volt jogi jelentősége azoknak a meggondolásoknak, amelyek az érvénytelenséggel, illetve jogkövetkezményei alkalmazásával szemben az első- és másodfokú ítéletben felmerültek. A hitelfelvétel egyéb feltételeinek a vizsgálata abban az esetben bírná relevanciával, ha a felperes a hitelfelvétel elmaradása miatt kártérítési igényt érvényesített volna. A másodfokú bíróság tévesen utalt a szerződésnek a díjnemfizetés miatti megszűnésére és a visszavásárlási összeg igénylésének a lehetőségére. Ezek az érvényes szerződésre jellemző jogkövetkezmények. Tévesen fogadta el az alperes arra vonatkozó védekezését is, hogy az eredeti állapot helyreállítása az alperesi teljesítés ,,praestare'' jellegénél fogva fogalmilag kizárható. A Ptk. 237. § (2) bekezdése szerint ilyen jellegű szolgáltatás esetében a felek közötti elszámolásnak van helye. Mivel az alperes a szerződés fennállásának rövid ideje alatt a Ptk. 237. § (2) bekezdésében meghatározott, kimutatható és összegszerűen meghatározható ellenszolgáltatást nem nyújtott, a felperesnek a kereseti kérelmének megfelelő, a kifizetett díjjal és kamataival megegyező szolgáltatás jár vissza.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetével egyezően marasztalta az alperest.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.248/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás