GÜ BH 2006/408
GÜ BH 2006/408
2006.12.01.
Az eredeti állapot helyreállítása során a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló fél is köteles kiadni azt a szolgáltatást, amit az érvénytelen szerződés teljesítéseként a másik féltől kapott [Ptk. 15/A. 237. § (1) bek., PK 32. sz. állásfoglalás].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperest a bíróság a 2003. február 5-én jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. A 2004. január 8-án kötött kölcsönszerződéssel a II. r. alperes 2 850 000 Ft, a III. r. alperes pedig 2 600 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek és leányának, az I. r. alperesnek 2004. március 31-ei lejáratra, évi 18% ügyleti kamat felszámítása mellett. A kölcsönszerződés biztosítására jelzálogjogot alapítottak a II. és III. r. alperesek javára az adósok 1/2-1/2 részarányban tulajdonában álló a h.-i 5. hrsz. alatt felvett ingatlanra. Az I. r. alperes j tulajdoni hányadát a felperes özvegyi haszonélvezeti joga terhelte. Az illetékes földhivatal a II. és III. r. alperesek javára az egyetemleges jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. A kölcsönszerződés megkötésekor a felperes kirendelt gondnoka az I. r. alperes volt, ő intézte a szerződés megkötését is. A kölcsönszerződés megkötésekor a felperes gondnokság alá helyezését az ingatlan-nyilvántartás nem tartalmazta.
A felperes a kirendelt eseti gondnoka útján előterjesztett és pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbehozott kölcsönszerződés illetőleg az azt biztosító jelzálogszerződés semmis, ennek jogkövetkezményeként kérte az eredeti állapot helyreállítását és az ingatlan-nyilvántartásból az ingatlanra bejegyzett jelzálogjogok törlését. Kérte az alpereseket a jelzálogjog törlésének tűrésére kötelezni. A II. és a III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték, egyben viszontkeresetet terjesztettek elő a gyámhatósági hozzájáruló nyilatkozatnak a kölcsön és jelzálogszerződéshez ítélettel való pótlását kérve.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes, valamint az I., II., III. r. alperesek között 2004. január 8-án létrejött kölcsönszerződés és az azt biztosító jelzálogszerződés semmis. Az eredeti állapot helyreállítása körében kötelezte a felperest, hogy 60 napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 2 850 000 Ft-ot, a III. r. alperesnek pedig 2 600 000 Ft-ot és ennek 2004. április 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 18% ügyleti kamatát, valamint az ezt meghaladó 20% késedelmi kamatot. Megkereste az illetékes földhivatalt a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásból való törlése végett. Az I. r. alperest a fentiek tűrésére kötelezte, a II. és III. r. alperesek viszontkeresetét pedig elutasította. Megállapította, hogy a kölcsön és jelzálogszerződés – a Ptk. 16. §-ának (1) bekezdésének c) pontjába ütközik és mint ilyen a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A semmisség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az eredeti állapot helyreállítását rendelte el.
A másodfokú bíróság a felperes, valamint az I. és a II-III. r. alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a kamatfizetés kezdő időpontja és annak mértéke tekintetében részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a kölcsön- és az azt biztosító jelzálogszerződést a felperes saját nevében kötötte. Jognyilatkozata 2003. február 5-étől kezdődő cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése miatt a Ptk. 15/A. §-ának (1) bekezdése szerint semmis. A kölcsön a II. és III. r. alperesek részéről átadásra került, ezzel nevezettek a maguk részéről a szerződést teljesítették. A szerződés a Ptk. 15/A. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, és mint ilyen a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A semmisség jogkövetkezményeként helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében az eredeti állapot helyreállításáról, ennek során a pénzt szolgáltató II. és III. r. alpereseknek vissza kell kapniuk az általuk szolgáltatott összeget a kifizetés időpontjától járó kamataival együtt, ezért jogsértés nélkül kötelezte az elsőfokú bíróság a felperest a felvett kölcsön visszafizetésére. A Legfelsőbb Bíróság PK 32. sz. állásfoglalása szerint az eredeti állapot helyreállítása szempontjából a felek jó vagy rosszhiszeműségének nincs jogi jelentősége.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni megváltoztatását és a felperes marasztalásának mellőzését kérte. Kérte továbbá megváltoztatni a másodfokú ítéletet az illetékfizetés vonatkozásában is. Másodsorban, – amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megváltoztatása iránti kérelmét nem tartja megalapozottnak – kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a bizonyítékok téves mérlegelése és a tényállás iratellenes volta miatt a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 15/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében, végül pedig a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében, a 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Sérelmezte, hogy az illeték megfizetésére őt mint pernyertes felet kötelezte a másodfokú bíróság. Előadta, hogy a másodfokú bíróság csupán a jelzálogjog bejegyzésére vonatkozóan tett nyilatkozatát nyilvánította semmisnek, holott álláspontja szerint az összes, – így a kölcsön átvételére és annak visszafizetésére vonatkozó nyilatkozata is semmis, ezért őt már ez okból is mentesíteni kellett volna a visszafizetési kötelezettség alól. Mentesíteni kellett volna továbbá az okból is, hogy az elsőfokú bíróság előtt folyó eljárásban kétséget kizáróan bizonyítottá vált, hogy a kölcsönösszeget az I. r. alperes vette át. A bizonyítékok azt igazolták, hogy az I. r. alperes volt érdekelt a kölcsönszerződés megkötésében és kizárólag az I. r. alperes részére került a kölcsön összege átadásra, végül, hogy nem a felperes érdekkörében került a kölcsönösszeg felhasználásra, ezért a kölcsön visszafizetésére nem kötelezhető. A felperes terhére nem állapítható meg egyetemleges kötelezettségvállalás és egyetemleges fizetési kötelezettség sem.
A II. és a III. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Az I. r. alperes előadta, hogy a tartozást rendezte.
A Legfelsőbb Bíróság tanácsban is megvizsgálta a felperes felülvizsgálati kérelmét és azt alaptalannak találta.
Alaptalanul állította a felperes, hogy az első- és másodfokú bíróság ítéletében kizárólag a jelzálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatát nyilvánította semmisnek, holott a Ptk. 15/A. §-a alapján a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése miatt nem csak a jelzálogjog bejegyzésére vonatkozó hozzájáruló nyilatkozata, hanem a kölcsönösszeg átvételére és annak visszafizetésére vonatkozó nyilatkozata is semmis. Az elsőfokú bíróság ítéletében – amelyet a másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében helybenhagyott – a kölcsönszerződés semmisségét is megállapította. A semmis szerződés a megkötésének időpontjától kezdődően érvénytelen, ez alapján nem keletkezik szerződéses kötelezettség a szolgáltatások teljesítésére, azaz a kölcsön visszafizetésére és semmis a kölcsönvevőnek a szolgáltatással kapcsolatos valamennyi jognyilatkozata is. A szerződés teljesítése iránti kötelezettség és az eredeti állapot helyreállítása – mint az érvénytelenség jogkövetkezménye – azonban nem azonos tartalmú jogi fogalmak. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ez azt jelenti, hogy ha a felek valamelyike már teljesítette a szerződésben írt kötelezettségét, az általa nyújtott szolgáltatást vissza kell kapnia. A Legfelsőbb Bíróság PK 32. számú állásfoglalása kimondta, hogy a szerződéskötés előtt fennálló helyzetnek a Ptk. 237. §-a (1) bekezdésén alapuló helyreállítása során nincs jogi jelentősége az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszeműségének, a rendezés során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Az eredeti állapot helyreállítása tehát objektív jogkövetkezmény. Ebben a folyamatban annak sincs jelentősége, hogy a szolgáltatást átvevő fél cselekvőképességgel nem rendelkezett. A perbeli esetben a pénzt szolgáltató alpereseknek tehát vissza kell kapniuk az általuk szolgáltatott összeget.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az összeget nem maga, hanem az I. r. alperes vette fel. A szerződésből megállapítható, hogy az alperesek a kölcsönt a felperesnek és az I. r. alperesnek együttesen nyújtották. E körben annak van jogi jelentősége, hogy a kölcsönadók az összeg átadásával mindkét jogosultnak teljesítettek. Nincs jelentősége, hogy a jogosultak közül fizikailag melyikük vette át az összeget és annak sem, hogy mi lett annak a további sorsa, azaz, hogy azt mire használták fel. Az összeg átadásával az alperesek részéről a szolgáltatás teljesítése mindkét kölcsönvevő részére megtörtént.
Annak sincs jogi jelentősége, hogy a felperes nem kívánt szerződést kötni és a kölcsönt az I. r. alperes használta fel. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, miszerint a II. és III. r. alperesek is tudomással bírtak arról, hogy a kölcsönszerződés kizárólag közöttük és az I. r. alperes között jött létre. Közös színlelés hiányában a Ptk. 207. §-ának (5) bekezdése szerint nem lehetett az ügyletet a leplezett szerződés alapján megítélni. Helytállóan kötelezték ezért az eljárt bíróságok a felperest az átvett összeg visszafizetésére.
Alaptalanul állította a felperes, hogy a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját a másodfokú bíróság eljárási szabálysértéssel változtatta meg. A felperes a fellebbezésében azt vitatta, hogy a felvett kölcsönt a kölcsönszerződés alapján köteles visszafizetni. A bíróság általi marasztalása azonban nem a szerződés, hanem a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésére alapítva, az eredeti állapot helyreállítása címén történt. A Legfelsőbb Bíróság PK 32. sz. állásfoglalásának indokolása értelmében az eredeti állapot helyreállítása azt jelenti, hogy a pénzt szolgáltató félnek nem csupán az általa átadott összeget kell visszakapnia, hanem annak kamatait is. A kamat azért jár, mert az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszafizetése már az átadás időpontjában esedékessé válik, tehát a visszaszolgáltatásra köteles fél már ettől az időponttól kezdődően késedelemben van, ami a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget vonja maga után. A szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei levonása során a másodfokú bíróság jogosult volt felülbírálni az elsőfokú bíróság ítéletét nem csupán a tekintetben, hogy ügyleti kamat helyett a késedelmi kamat jár, hanem ebből adódóan annak kezdő időpontja tekintetében is. Jogsértés nélkül állapította meg ezért a másodfokú bíróság a késedelmi kamat kezdő időpontját 2004. január 8-ában.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.150/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás