GÜ BH 2006/410
GÜ BH 2006/410
2006.12.01.
I. Hibásan teljesíti az importőr a kenőolaj forgalmazására kötött szerződést, ha nem szerzi be a veszélyes anyagok forgalmazásához szükséges országos engedélyt, és a termék csomagolásához tartozó címke nem felel meg a jogszabályi előírásoknak [Ptk. 305. §; 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet1 2. § (2) bek., 2. § (6) bek., 11. §, 15. § (3) bek.].
II. A több évre szóló keretszerződéstől való elállásra nem ad alapot egyetlen szállítmány hibája miatt annak feltételezése, hogy a még meg sem kötött egyedi szerződések teljesítése is hibás lesz [Ptk. 208. § (1) és (5) bek., 306. § (3) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a peres felek 2000. január 26-án megkötött kenőanyag-értékesítési és együttműködési megállapodása alapján a felperes forgalmazta az alperes Quartz 7000 és Transmission TM típusú termékeit, majd 2000. február 6-án megkötött szerződéssel az A. Kft. mint megrendelő részére vállalta a felperes ilyen típusú – összesen 160 000 liter – kenőolaj szállítását. Az utóbbi szerződés szerint 2000. április 25-éig mind a Quartz 7000 kenőolajból, mind a Transmission TM kenőolajból 25 000-25 000 liter, május 30-ától pedig 55 000-55 000 liter szállítására kerül sor. Ugyanezen szerződés azt is tartalmazta, hogy a felperes 820 millió forint ellenében értékesíti az A. Kft. részére a ,,kisméretű gyorscsatlakozó olajleeresztő csavarokhoz'' elnevezésű know-how-t, a vásárlás előfeltétele volt 2 x 25 000 liter kenőolaj 2000. április 25-éig történő leszállítása. Az A. Kft. a felperessel kötött szerződéstől 2000. április 25-én elállt, majd 2000. május 5. napján kelt levelében a felperes is bejelentette az alperesnek a 2000. január 26-án megkötött szerződéstől való elállását.
A felperes keresetében kártérítés címén kérte az alperes 1 050 154 400 Ft és kamataiban való marasztalását. Előadása szerint miután az A. Kft. hiányosnak találta a részére 2000. március 16-án átadott termékek címkézését és hiányolta azok forgalmazási engedélyét, a felperes felszólította 2000. március 16-án a hiányosságok pótlására az alperest azzal, hogy amennyiben annak 2000. március 30-áig nem tesz eleget, eláll a szerződéstől. Az alperes részéről a felhívás teljesítése elmaradt, az A. Kft. ezért elállt a felperessel kötött szerződéstől, az alperes szerződésszegő magatartásával okozati összefüggésben pedig a felperesnek – a kenőolaj-forgalmazás meghiúsulása miatt 230 154 400 Ft, a know-how értékesítésének elmaradása miatt 820 millió forint – kára keletkezett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felperes bármilyen hiányosság pótlására felszólította volna. Álláspontja szerint az alperes részéről hibás teljesítés nem történt, a felperes az elállásra nem volt jogosult és kártérítési igénye is alaptalan. Hivatkozott arra, hogy a forgalmazási engedélyt utólag beszerezte és az erről szóló 2000. május 11-ei határozatot 2000. május 12-én postázta a felperesnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperes részéről hibás teljesítés nem történt, az pedig nem jogosította fel elállásra a felperest, hogy az A. Kft. elállt a vele kötött szerződéstől. Utalt arra is, hogy a peres felek jogviszonyában a felperes nem tanúsított jóhiszemű tisztességes magatartást, ezért saját felróható magatartására jogokat nem alapíthat.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság az új eljárás során meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint az alperes 2000. május 11-ét megelőzően nem minősítette a perbeli kenőolajakat veszélyes készítményeknek, így azokat a veszélyes készítmények nyilvántartására jogosult Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézet Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálata (OKK-OKBI ETTSZ) sem tartotta nyilván veszélyes készítményként. Ebből következően a 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) értelmében e termékek nem minősültek veszélyes termékeknek, tehát forgalmazásukhoz külön engedélyre nem volt szükség. Ezért nem volt a jogvita eldöntése szempontjából jelentősége annak, hogy a termékeknek a vízi környezetre való veszélyessége tekintetében miként foglalt állást az OKK-OKBI 2000. február 5-én kelt szakvéleményében. E szakvélemény szerint egyébként is a kenőolajok csak rendeltetésellenes használat esetén válnak veszélyes anyagokká, azaz akkor, ha vízi környezetbe juttatásuk megtörténik. Mivel a perbeli termékek nem voltak veszélyes készítmények, feliratozásuknak nem a Korm. rendelet 11. § (2) bekezdésében írt követelményeknek, hanem a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fvt.) 10. §-ában írt követelményeknek kellett megfelelnie, utóbbi követelményeknek pedig a feliratozás lényegében megfelelt. Az Fvt. 16. § (2) bekezdése értelmében egyébként a feliratozás hiányosságának pótlása a forgalmazónak, azaz a felperesnek is jogszabályi kötelessége volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes részéről tehát hibás teljesítésre nem került sor, de hibás teljesítés esetén sem lenne jogosult a felperes kártérítésre. Saját kockázatára cselekedett ugyanis a felperes, amikor az alperessel kötött keretszerződésben kialakított feltételektől eltérő tartalmú szerződést kötött, éspedig anélkül, hogy közölte volna az alperessel a forgalmazási engedély meglétére és az áruk feliratozására vonatkozó elvárásait. Önmagában az A. Kft.-vel kötött szerződés meghiúsulása nem adott alapot a több évre szóló keretszerződéstől való elállásra.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a kirívóan okszerűtlen, iratellenes és a hatályos jogszabályokba ütköző jogerős ítélet megváltoztatását, és az alperes 1 050 153 000 Ft és ennek 2000. április 25-étől járó kamataiban való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés o) pontját, 15. §-ának (3) bekezdését és 11. §-át, az Fvt. 9. és 10. §-át, a Pp. 164. § (1), 195. § (1), 196. § (1), 213. § (1) és 221. § (1) bekezdéseiben írtakat. Sérti a Ptk. 205. § (2), 277. § (1)–(3), 300. § (2), 305. § (1)–(2), 306. § (1), (3) bekezdését, a Ptk. 310. §-át, 317. § (1) bekezdésének második mondatát, 318. § (1), 339. § (1), 355. § (1) és (4) bekezdésében írtakat. Nem felel meg a jogerős ítélet a GK 73. számú és a GKT 63/1973. számú állásfoglalásban kifejtett jogelveknek. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta.
A másodfokú bíróság indokolás nélkül állapította meg, hogy a perbeli készítmények nem veszélyes készítmények, holott azokat az OKK-OKBI 2000. május 11-i határozata veszélyes készítményként engedélyezte forgalomba hozni és azokat a tisztiorvos, illetve annak intézete is veszélyes készítménynek minősítette. Egy termék veszélyessége objektív tény, és nem függhet a gyártó nyilatkozatától. Az OKK-OKBI Vízhigiénés Főosztályának szakvéleménye szerint a perbeli készítmények toxikus hatásúak a vízi kisrákokra, ártalmasak a vízi környezetre, erre tekintettel viszont a Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés o) pontja alapján azok – a használat rendeltetésellenes módjától függetlenül – veszélyes készítménynek minősülnek.
Iratellenes a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a termékek 2000. május 11-e előtt nem szerepeltek nyilvántartásban, mert az alperes már ezt megelőzően tett bejelentést a hatóságok felé és az alperes biztonságtechnikai adatlapjait az OKK-OKBI ETTSZ már 2000. május 11. előtt nyilvántartotta. A másodfokú bíróságnak abból kellett volna kiindulnia, hogy a perbeli készítmények köztudomásúan veszélyes készítmények, ugyanis a felperes és más olajcégek közötti jogvitákban az ásványolaj-származékokat veszélyes készítménynek minősítette és ezt a tényt a periratoknál található – a felülvizsgálati kérelemben tételesen ismertetett – 19 db okirat is bizonyítja.
Mivel a perbeli termékek veszélyes készítménynek minősültek, az alperesnek külön szerződéses kikötés nélkül is kötelezettsége volt a Korm. rendelet 11. §-ának és 15. § (2) bekezdésének megfelelő teljesítés. A GK 73. sz. állásfoglalásba ütközik a jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása. Az alperes azonban a teljesítéskor országos forgalmazási engedéllyel és megfelelő címkével nem rendelkezett, tehát teljesítése hibásnak minősült.
Az alperes a hibás teljesítést annak ellenére nem kívánta kijavítani, hogy – amint azt P. R. közjegyző előtt tett nyilatkozata is igazolja –, a felperes az elállását és kárigényének érvényesítését kilátásba helyezte arra az esetre, ha az alperes a címkét nem javítja ki és nem szerzi be a forgalmi engedélyt. Ebből viszont az is következik, hogy a hibás teljesítés után a későbbi szállítások tekintetében is fennállt a hibás teljesítés veszélye. A jogerős ítélet azzal, hogy a teljes szerződéses mennyiségre nézve mellőzte az elállás jogszerűségének megállapítását és a keresetet elutasította, megsértette a Ptk. szabályait. P. R. közjegyző előtt tett nyilatkozata bizonyítja, hogy a teljesítéskor milyen címkével rendelkeztek a termékek. Tényszerűen megállapítható és a Legfelsőbb Bíróság végzése ezt tényként meg is állapította, hogy a feliratozás nem felelt meg az Fvt. 9-10. §-aiban írtaknak, hiányos volt és önmagában emiatt az alperes teljesítése hibás volt. Az alperes – a felperestől eltérő jogi álláspontja miatt – az első szállítás után is hibás címkével szállított volna, így erre figyelemmel, továbbá az A. Kft. elállása miatt a felperesnek már nem állt érdekében a további teljesítés, tehát a Ptk. 317. § (1) bekezdése alapján az egész szerződésre nézve gyakorolhatta elállási jogát. A jogerős ítélet megsértette a GKT 63/1973. számú állásfoglalásban írtakat, ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes nyilvánvalóan nem értékesíthetett harmadik személynek hibás termékeket.
Az Fvt. 16. § (2) bekezdés rendelkezésének nem az a célja, hogy rábírja a forgalmazót a címke megváltoztatására, hanem az, hogy hiányos feliratozású termék ne kerüljön forgalomba. Csak az alperes vállalhatott felelősséget a címkén megjelölt adatok valóságtartalmáért, a felperes nem volt a szükséges adatok birtokában, így nem pótolhatta saját kockázatára a feliratozás hiányosságait. Az alperes szerződésszegő jogellenes magatartása miatt lehetetlenült a felperesnek az A. Kft.-vel megkötött szerződése, és emiatt érte elmaradt haszon formájában – a 160 000 liter kenőolaj eladási és vételi ára különbözetének megfelelő összegű – 230 153 600 Ft kár a felperest. A kenőolaj és a know-how a szerződés rendelkezése folytán jogilag oszthatatlanná vált, de a kenőolaj megvásárlása nélkül nem is lett volna használható a know-how az A. Kft. partnerei által megnyitandó gyorsszervizekben. Az A. Kft. a GK 65. sz. állásfoglalás alapján nem volt köteles részteljesítést elfogadni, ezért érte a know-how értékesítésének elmaradása miatt a felperest további 820 millió forint összegű kár.
Az alperes a jóhiszemű pervitel szabályait megsértve állította, hogy termékei veszélytelenek a környezetre, beláthatatlan következményekkel járna a magyar környezetvédelemre nézve annak megállapítása, hogy a perbeli termékek nem veszélyes készítmények.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő.
A szerződésszegésen alapuló jogvita eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy a peres felek milyen szerződést kötöttek egymással, és az miként szabályozta a feleket megillető, illetve terhelő jogokat és kötelezettségeket. 2000. január 26-án a TOTÁL márkanév alatt forgalmazott kenőanyagok nagykereskedelmét végző alperes vegyes típusú szerződést kötött a felperessel, mint a kenőanyagok kiskereskedelmi forgalmazójával. A több szerződéstípust magában foglaló megállapodás értelmében a felperes az alperes készfizető kezességvállalása mellett 3 éves visszafizetési határidővel 46 millió forint kölcsönt vett fel a tevékenysége fejlesztéséhez, melynek visszafizetését a hitelező felé az alperes elvállalta. A felperesnek pedig a kölcsön összegét az alperes részére úgy kellett törlesztenie, hogy a megrendelt kenőanyag vételárának a megfizetésekor az alperes által garantált kedvezménynek megfelelő összeget kellett átutalnia. Ilyenformán az alperes az árengedményt mint jutalékot megelőlegezte a felperesnek. Ennek összege úgy volt meghatározva, hogy a teljes mennyiség megvásárlása esetén a kölcsön teljes összege visszafizetésre kerüljön. A felek a követelés biztosítására keretbiztosítéki jelzálogszerződést is alapítottak. A felperes kötelezte magát, hogy 3 éven belül – a Quartz 7000 termékből, valamint a Transmission TM termék-ből 2000. február 1-je és 2001. január 31-e között 27 000-27 000 litert, 2001. január 1-je és 2002. január 31., valamint 2002. január 1-je és 2003. január 31-e között pedig 26 500-26 500 litert – összesen 160 000 liter kenőanyagot a megjelölt – árengedménnyel csökkentett – nagykereskedelmi áron megvásárol az alperestől. A megállapodás szerint a felperes előre fizeti meg az áru ellenértékét, az alperes a megrendeléstől számított 4 napon belül teljesít. Ezzel a keretszerződéssel kívánták a peres felek biztosítani, hogy az alperes mint szállító és a felperes mint megrendelő között a 3 éves futamidő alatt összesen 160 000 liter kenőolaj eladásra, illetve megvásárlásra kerüljön, a futamidő alatt megkötendő egyedi szerződések alapján. A 2000. január 26-ai keretszerződés tehát elnevezésétől függetlenül a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdésében szabályozott előszerződésnek minősül. Figyelemmel arra, hogy a keretszerződés előírta, hogy a felek között minden értesítést, kérelmet írásba kell foglalni, és írásbeli formában kell közölni, az egyes szerződések érvényes létrejöttéhez írásban kellett megtenni a megrendelő ajánlattételét és a szállító elfogadó nyilatkozatát. A 2000. január 26-ai előszerződés megkötése után a peres felek között csak egyetlen esetben jött létre egyedi (végleges) megállapodás, mely megállapodás alapján az alperes 2000. február 4-én 20 liter Quartz 7000 és 20 liter Transmission TM kenőolajat értékesített összesen 36 952 Ft értékben a felperesnek. A fentiekből kitűnően a 40 liter kenőolaj szállítását nem lehet egy összesen 160 000 liter kenőolaj szállítására vonatkozó szerződés részteljesítésének tekinteni, ezért alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a Ptk. 317. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint a szerződésszegésből eredő jogait az egész keretszerződésre nézve gyakorolhatta. A 40 liter kenőolaj szállítására ugyanis az előszerződés alapján megkötött önálló szerződés alapján került sor, így a továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy ezen önálló szerződés teljesítése során az alperes követett-e el szerződésszegést.
A peradatok nem bizonyítják, hogy a 40 literen kívül a további kenőolaj-szállításra az egyedi szerződés létrejött. Az alperes 2000. március 6-ai faxon küldött levele, bár annak tárgyaként ,,visszaigazolás'' szerepel, de tartalma szerint nem írásbeli megrendelésre adott elfogadó nyilatkozat, hanem egy telefonon történt tájékoztatás kérésére
adott válasz arról, hogy az alperesnek rendelkezésére fog-e
állni a megrendelni kívánt mennyiség. A felperes nem bizonyította, hogy a 2000. március 4-ei írásbeli megrendelését az alperesnek megküldte volna, de abban olyan feltételek is szerepelnek – fix teljesítési határidő és a felperes elállási joga –, amelyekre írásban az alperes elfogadó nyilatkozatot nem tett. Az írásbeli megrendelés hiányát erősítette meg – az alperes által 2001. január 25-én Alt. alatt csatolt – a felperes 2000. március 15-ei levele, melyben a felperes közölte, hogy készletezési problémák miatt csak 2000. április 20-át követően kerülhet sor megrendelésre. Ezen utóbbi levél közlését a felperes nem vitatta, azt pedig, hogy a későbbiekben még sor került volna megrendelésre nemcsak hogy nem bizonyította, de nem is állította.
A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése szerint hibásan teljesít a kötelezett – az egymás felé kölcsönős szolgáltatásokkal tartozó felek jogviszonyában –, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes, vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a Ptk. 305. § (2) bekezdése pedig kimondja a kötelezett hibátlan teljesítésért való helytállási kötelezettségét (kellékszavatosság). Ez a felelősség a dolog teljesítéskori kellékhiányai miatt áll fenn. Nem alapozza meg a szavatossági felelősséget és nem ad alapot a szavatossági jogok gyakorlására arra való hivatkozás, miszerint fennáll a veszélye annak, hogy a teljesítés hibás lesz. Erre hivatkozva sem a szállítási, sem az adásvételi, sem pedig az előszerződéstől nem lehet jogszerűen elállni. A törvény ezt a jogot a Ptk. 395. §-ának (4) bekezdése szerint csak a vállalkozási szerződés esetén adja meg a jogosultnak. Ha a szolgáltatott dolog a teljesítéskor hibás volt a Ptk. 306. § (3) bekezdése szerint a jogosult csak a teljesítéshez fűződő érdekének megszűnése esetén állhat el a szerződéstől, így – a példálódzó felsorolás szerint – különösen akkor, ha a hiba nem javítható ki, a kötelezett a hiba kijavítását nem vállalja, vagy az rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges. Az érdekmúlás egyik esete lehet az is, ha a szállító felhívás ellenére nem javítja ki a szolgáltatás hibáját. Erre alapítottan azonban a perbeli esetben a felperes elállási jogosultsága csak a 40 liter kenőolaj szállítására vonatkozó szerződés tekintetében nyílhatott volna meg. A keretszerződésben megjelölt további 159 960 liter szállítása tekintetében viszont az elállás fel sem merülhet. A 2000. január 26-ai szerződés előszerződés volt, melyben a felek végleges szerződés (szerződések) megkötésére vállaltak kötelezettséget, azt pedig a felperes nem bizonyította a perben, hogy az alperes megtagadta volna e szerződéses kötelezettségének teljesítését, vagy arra nem lett volna képes [Ptk. 208. § (5) bekezdés].
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az alperes részéről hibás teljesítésre került sor, az alábbiak miatt. Az alperes teljesítésének időpontjában a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárás szabályairól a Korm. rendelet szólt, melynek hatálya – a rendelet 2. § (1) bekezdése szerint – az ember és a környezet károsítására képes veszélyes anyagokra és veszélyes készítményekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki. A Korm. rendelet a 2. § (2) bekezdés a)-o) pontjaiban megjelölt csoportok bármelyikébe besorolható anyagokat, készítményeket tekintette veszélyesnek, egyebek mellett a mérgező, ártalmas, irritáló vagy izgató anyagokat, környezetkárosító, környezetet szennyező anyagokat és készítményeket is. A Korm. rendelet előírta, hogy mely csoportok esetében terheli a gyártót, illetve importőrt az OKK-OKBI felé bejelentési kötelezettség, előírta, hogy a veszélyes anyagok és készítmények milyen tartalmú címkével hozhatók csak forgalomba, és kimondta, hogy az ilyen anyagokkal, készítményekkel folytatott tevékenységhez az illetékes megyei intézet engedélyére, illetve ilyen anyagok országos forgalmazásához az OKK-OKBI engedélyére van szükség. Az Fvt. 3. §-a szerint forgalomba csak biztonságos áru hozható. A biztonságos áru fogalmát a 4. § (1) bekezdése határozza meg. A forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos. A 8-9. §-ok valamennyi áru esetében kimondják, hogy az áru alapvető tulajdonságairól és az áru használatával járó veszélyekről a fogyasztót tájékoztatni kell, az áru címkéjének tartalmazni kell a fogyasztók tájékoztatásához és a hatósági ellenőrzéshez szükséges adatokat, adott esetben a használat ideje alatt fennálló veszélyességi tényezőket, úgy, hogy a fogyasztó a veszélyt képes legyen felmérni és képes legyen megtenni az elhárításához szükséges intézkedéseket. A fogyasztók megfelelő tájékoztatása terén nemcsak a gyártónak, hanem a forgalmazónak is önálló felelőssége van, ugyanis ha a gyártó az árut nem látja el az Fvt. 9-15. §-aiban, illetve külön jogszabályban meghatározott tájékoztatással és csomagolással, a forgalmazó köteles azt pótolni. A felek szerződésének ismert célja a termék további értékesítése, forgalmazása volt, így törvényes kelléknek minősül a termék csomagolásához tartozó címke és a forgalmazáshoz szükséges országos engedély.
Az alperes nem minősítette a perbeli termékeket veszélyes készítményeknek, azokat nem jelentette be veszélyes készítményként az illetékes hatósághoz, szükségtelennek tartotta forgalmazási engedély beszerzését, és a termékek mint veszélyes készítmények hatósági nyilvántartásba vételére így nem is került sor. E tényekből azonban helytelenül következtetett a jogerős ítélet arra, hogy a perbeli készítmények a teljesítéskor nem minősültek veszélyes készítményeknek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes már 1997-1998-ban elkészítette a termékek biztonsági adatlapját. Ezen adatlapok alapján nyert besorolást – az OKBI 2001. szeptember 18-ai levele szerint – a Quartz 7000 kenőanyag Xi (irritatív) módon, és feltüntetésre került az ,,R'' mondat is, amely az anyag veszélyességére utal. A Transmission elnevezésű anyagnak ,,R'' mondata ugyan nem volt, de a légutakra vonatkozó izgató hatás, a bőrelváltozások és a környezetei hatások veszélye leírásra kerültek. Ezen adatok alapján hozta meg az OKK-OKBI 2000. május 11-én azt a határozatát, mely szerint a perbeli termékeknek mint veszélyes készítményeknek a forgalomba hozatalához adta ki az alperes számára az országos forgalmazási engedélyt. Önmagában e határozat tartalma alapján tévesnek kell tekinteni, hogy a jogerős ítélet a perbeli termékeket nem veszélyes termékeknek minősítette. A jogerős ítélet helytelenül hagyta figyelmen kívül azt is, hogy az OKK-OKBI a per folyamatban léte alatt elvégezte a termékek víztoxikológiai vizsgálatát és az iratoknál található szakvéleményben azt rögzítette, hogy a készítmények a vízi környezetre ártalmasak, a vízi kisrákokra oly mértékben toxikus hatásúak, hogy a tesztállatok 100%-os pusztulását okozták. A Korm. rendelet szerint ugyanis nemcsak az emberi egészségre ártalmas anyagok, hanem azok az anyagok és készítmények is veszélyesnek minősülnek, melyek a környezetbe – akár a vízi környezetbe – kerülve károsítják, illetve szennyezik a környezetet, vagy annak egy vagy több komponensét.
Abban a kérdésben, hogy egy anyag veszélyes-e, csak az adott termék adatainak ismeretében lehet nyilatkozni. A Korm. rendelet 2. §-ának (6) bekezdése kimondja, hogy vita esetén az országos tisztiorvos állásfoglalása irányadó abban a kérdésben, hogy valamely anyag vagy készítmény a rendelet hatálya alá tartozik-e. Önmagában az a tény, hogy 2000. május 11-én a perbeli készítményekre, mint veszélyes készítményekre kapott országos forgalmazási engedélyt az alperes, azt bizonyítja, hogy az alperes veszélyes termékeket szállított. Az alperes ugyan ezt a tényt tagadta, azt maga is elismerte 2001. január 25-ei beadványában, hogy álláspontját az ,,illetékes hatóság később nem fogadta el''. A felperes közigazgatási határozattal – közokirattal – kívánta igazolni a perbeli termékek veszélyes voltát. Ezzel szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a határozat ellenére az általa forgalmazott készítmény nem veszélyes anyag. Ennek bizonyítására a Korm. rendelet 2. §-ának (5) bekezdésére tekintettel csak az országos tisztiorvos állásfoglalása lett volna elfogadható. Az alperes ellenbizonyításának hiányában a másodfokú bíróságnak abból kellett volna kiindulnia, hogy a perbeli készítmények veszélyes készítmények voltak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alperesnek már a teljesítéskor rendelkeznie kellett volna az országos forgalmazási engedéllyel és a készítmény címkéit is a Korm. rendelet 11. §-ában írtaknak megfelelően kellett volna elkészítenie. Az alperes nem így járt el, ezért teljesítése hibás volt.
Annak vizsgálatánál, hogy a felperes a 40 liter kenőolaj szállítására vonatkozó szerződéstől az alperes hibás teljesítése folytán jogosult volt-e elállni, a Ptk. 306. § (3) bekezdésének rendelkezéseiből kell kiindulni. Az adott esetben a teljesítés hibájának kijavítására új címkék elkészítése, illetve a forgalmazási engedély beszerzése útján kerülhetett volna sor. A kijavítás viszonylag rövid idő alatt megtörténhetett volna, amit az is alátámaszt, hogy az alperes az elállás közlése után 4 nap alatt be tudta szerezni a forgalmazási engedélyt. A felperes maga is a kijavításban látta a hibás teljesítés orvoslásának módját, mert saját állítása szerint 2000. március 16-án kelt levelében azt kérte az alperestől, hogy a veszélyes készítménynek minősülő termékek megfelelő új címkéit, valamint a termékek forgalmazási engedélyét 2000. március 30-áig adja át a felperesnek, mert ellenkező esetben a felperes érdekmúlásra hivatkozással azonnali hatállyal eláll a szerződéstől. Amennyiben a felperes igazolni tudta volna, hogy e felhívás közlése tényleg megtörtént és az alperes megtagadta a felhívás teljesítését, a felperes elállását jogszerűnek kellene tekintetni.
Az alperes azonban tagadta, hogy a felperes a kijavításra póthatáridő tűzése mellett felszólította volna. Állította, hogy a felperes csupán tájékoztatást kért távbeszélőn 2000. április közepén-végén az alperestől arról, hogy a forgalmazáshoz szükség van-e engedélyre, – mely kérdésre az alperes faxon 2000. április 26-án nemleges választ adott –, a forgalmi engedély átadását azonban a felperes nem kérte, nem igényelte, a címkék tartalma pedig egyáltalán nem került szóba a teljesítés után a felek között. Az alperes állítása szerint az a feladóvevény, amivel a felperes a 2000. március 16-án kelt felhívás postára adását kívánta bizonyítani, egy másik levélre vonatkozott. Annak a 2000. március 15-én kelt levélnek alperes részére való postázását igazolja, melyben a felperes azt közölte, hogy a további termékek megrendelésére csak 2000. április 20-a után kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság szerint az alperes állítását nemcsak az támasztja alá, hogy a március 15-ei levélen szerepel az alperes 2000. március 17-ei érkeztető-bélyegzője, hanem az is, hogy a március 15-ei levélen és a március 16-ai felhívás postára adásának bizonyítására csatolt feladóvevényen is ugyanazon elírási hibával tüntették fel az alperes címét, míg a 2000. március 16-ai keltezésű levélen helyes címzés szerepel. Az is életszerűtlen, hogy a felperes leveleit más esetben válasz nélkül soha nem hagyó alperes figyelmen kívül hagyta volna a felperes március 16-ai – súlyos jogkövetkezményt kilátásba helyező – felhívását, ha annak kézbesítése ténylegesen megtörtént volna. Az alperes a 2000. április 26-ai faxában a felek közötti telefonbeszélgetésre hivatkozva és nem a kijavítási felhívás alapján tájékoztatta a felperest arról, hogy a termékek forgalmazásához nincs szükség engedélyre. A felperes ezt követően közölte az alperessel 2000. május 5-én kelt levelében elállását, melyben azonban sem arról, hogy a kijavításra megjelölt március 30-ai határidő eredménytelenül eltelt volna, sem arról, hogy az A. Kft. 2000. április 25-én már elállt volna a felperessel kötött szerződéstől, nem tett említést, kárát is csak a beszerzési és az eladási ár különbözetében jelölte meg, meg sem említve a know-how eladásának meghiúsulása miatt felmerült több százmilliós kárát. Mindezeket mérlegelve a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem nyert bizonyítást, miszerint az alperes írásbeli felszólítást kapott arra, hogy március 30-áig elállás terhe mellett javítsa ki a termékek hibáit, ebből következően viszont a kijavítás elmaradására alapított érdekmúlást jogszerűnek tekinteni nem lehet. Érdekmúlás akkor is bekövetkezhet, ha a kötelezett a szerződésszerű teljesítést jogos ok nélkül megtagadja. Az alperes április 26-ai levelét, amely a felperes telefonon történt érdeklődésére azt a választ adta, hogy a perbeli kenőanyagok forgalmazásához nincsen szükség engedélyre, nem lehet ilyen megtagadásnak tekinteni, különösen olyan körülmények között nem, hogy az alperesnek nem volt tudomása – bizonyíthatóan – arról, hogy a felperes fix határidős ügyletet kötött és, hogy az engedély hiányát szerződésszegésnek tekinti, amely miatt elállással kíván élni. P. R.-nek évekkel később a közjegyző előtt tett teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozata csak annak megtételét bizonyítja, valóságát azonban nem. A tanúkihallgatása során azonban a fentiekről nem vallott egyértelműen. Részéről elhangzó szóbeli megtagadásnak az írásbeliség kikötésére tekintettel nem is lett volna hatálya. Mindezekből az következik, hogy a felperest az elállás joga május 5-én nem illette meg. A felperes szavatossági kifogását – bizonyítható módon – írásban csak a május 5-ei elállási nyilatkozatában közölte, bár ekkor sem hivatkozott a címke hiányosságaira. Az alperes csak ekkor értesült arról hitelt érdemlően, hogy a felperes a forgalmi engedélyt a szerződésszerű teljesítés részének tekinti. Határidőt a kijavításra – bizonyítható módon – nem szabott. Nem tekinthető a keretszerződés vonatkozásában érdekmúlásnak, hogy a felperesnek csak egyetlen vevője volt, hiszen a 3 évre szóló tartós jogviszonyból mindössze négy hónap telt el, így az érdekmúlást egyetlen vevő elvesztése nem alapozhatja meg. A 40 liter kenőanyag – amely része volt a felperes kártérítési igényének – sorsa ismeretlen, elállás ellenére nem szolgáltatta ki az alperesnek, nincsen adat arra, hogy azt nem sikerült volna kiskereskedelmi áron értékesíteni. A felperes jogszerűtlen elállásával maga tagadta meg annak a keretszerződésnek a teljesítését, amely számára a kölcsön visszafizetésének a lehetőségét és megfelelő haszon elérését biztosíthatta volna.
A felperes a szavatossági jogokon kívül az alperes hibás teljesítéséből eredő kárának megtérítését kérhette a Ptk. 310. §-a alapján az általános kártérítési felelősségi szabályok alkalmazása mellett. Ebből következően nem mellőzhető a Ptk. 340. §-ának alkalmazása sem. A felperesnek mint károsultnak viselnie kell azt a kárt, melyet az általában elvárható magatartás elmulasztásával maga idézett elő. A felperes a 2000. január 26-ai szerződés megkötésekor már ismerte az alperesi termékek biztonsági adatlapjait és az abban foglalt részletes tájékoztató adatok ellenére sem találta szükségesnek annak tisztázását, hogy a keretszerződés tárgyát képező termékek milyen címkével rendelkeznek és azok forgalmazásához az alperesnek van-e engedélye. A felperes mint kenőolajakat saját számlájára és saját nevében forgalmazó cég, annak ellenére mulasztotta el az alperestől vásárolt termékek lényeges tulajdonságainak tisztázását, hogy a kérdéses időszakban más kenőolajokat forgalmazó cégekkel is tárgyalásokat folytatott és szerződéseket kötött, így a veszélyes termékekre vonatkozó jogszabályi előírásokkal tisztában volt. Ilyen előzmények után kötött a 2000. január 26-ai szerződés teljesítésére alapítottan 1 milliárd forint értéket meghaladó megállapodást az A. Kft.-vel fix teljesítési határidővel, tehát az elállás kockázatával. A felperes már 2000. február 4-én átvette az alperestől a perbeli 40 liter kenőolajat – melyet az A. Kft-nek 2000. február 22-éig kellett leszállítania – az átvett szállítmányt azonban nem csomagolta ki, nem vizsgálta át, forgalmi engedély átadását nem hiányolta, és a hibás teljesítés tényéről saját előadása szerint csak 2000. március 16-án szerzett tudomást, amikor a saját vevője a részére ekkor átadott termékek kicsomagolása után erre hivatkozott. Majd mindezek után jogszerűtlenül gyakorolt elállásával, a keretszerződés teljesítésének a megtagadásával a 3 évre szóló forgalmazást megszüntette. Mindezen tényekre is figyelemmel a Ptk. 340. §-ában írtak megfelelő alkalmazása mellett azt kellett megállapítani, hogy a jogerős ítélet érdemben helyesen hagyta helyben a kártérítés címén előterjesztett keresetet elutasító elsőfokú ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 20.626/2006. sz.)
1
Hatályon kívül helyezte a 189/2000. (XI. 8.) Korm. rendelet, de a határozat körébe tartozó jogvitákban még irányadó.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás