421/B/2006. AB határozat
421/B/2006. AB határozat*
2006.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 12. § (3) bekezdésének b) pontjában szereplő „továbbá az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri rendelet” szövegrész, a 12. § (7) bekezdése és 27. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság „a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról” szóló 2005. évi LXXXIV. törvény 26. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet 1. § (9) bekezdése, valamint 77. § (4) bekezdésének a), b) és d) pontjaiban szereplő „játékhelyenként” szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjt.), valamint az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet (a továbbiakban: SzR.) több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó sérelmesnek tartotta, hogy a szerencsejáték szervezésének engedélyezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat pénznyerő automata üzemeltetése iránti kérelem, illetve az engedélyt érintő adatok módosítása esetében az SzR. 77. § (4) bekezdésének a), b), illetve d) pontjai alapján játékhelyenként, és nem pénznyerő automatánként kell megfizetni. Az indítványozó meglátása szerint ez a szabály ellentétes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. § (3) bekezdésével, amely a fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékének megállapítását tartalmazza. Mindebben az indítványozó az Alkotmány 37. § (3) bekezdése, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) sérelmét látta megvalósítottnak, amelyek alapján a Kormány tagja által kibocsátott rendelet nem lehet ellentétes törvénnyel és kormányrendelettel.
Az indítványozó szerint „a díj mértékének meghatározását illetően a miniszter – diszkriminációt előidézve – túllépte az Itv. 67. § (3) bekezdésének kereteit”, és a szabályozás ellentétes a szolgáltatással arányos díj elvével; ezáltal az SzR. ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével és a 70/I. §-sal.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az SzR. nem tartalmazza az engedélyezésért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj legmagasabb összegét, ezért az sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságot.
2. Az Szjt. és az SzR. bírságkiszabásra vonatkozó szabályait az indítványozó két ok miatt is alkotmányellenesnek tartotta. Hivatkozása szerint sérti egyfelől az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, valamint a 37. § (3) bekezdését, hogy a bírságfizetésre kötelezettek körét és a bírság mértékét valójában nem törvény vagy kormányrendelet, hanem miniszteri rendelet szabályozza, annak ellenére, hogy a miniszternek erre sem általános, sem konkrét felhatalmazása nincs. Másfelől az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta, hogy az Szjt. 12. § (7) bekezdése alapján az együttes bírságnak nincs generális maximuma, az együttes bírság meghaladhatja az egyes bírságösszegek felső határát.
3. Alkotmányellenesnek találta az indítványozó azt is, hogy az Szjt. 27. § (9) bekezdése alapján a „kaszinó” elnevezést, annak jelzős alakját, valamint rokon értelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét csak az a szerencsejáték-szervező használhatja, aki, illetve amely társaság játékkaszinó üzemeltetésére vonatkozó koncessziós szerződéssel rendelkezik. Az indítványozó szerint ez sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből levezetett névjogot, az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében található vállalkozás jogát, továbbá az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével ellentétben aránytalanul korlátoz alapjogot.
Az indítványozó hivatkozása szerint az Szjt. 27. § (9) bekezdése ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével is, mivel hátrányosan megkülönbözteti azokat, akik a pénznyerő automatát játékteremben, és nem játékkaszinóban üzemeltetik, annak ellenére, hogy az Szjt. 26. § (3) bekezdése az üzemeltetői tevékenységet azonosan szabályozza.
4. Az indítványozó kérte továbbá „a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról” szóló 2005. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtmód.) 26. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. A sérelmesnek tartott bekezdés az Szjt. által szabályozott együttes bírság és kaszinó-névhasználat hatálybalépéséről rendelkezik. Ezzel összefüggésben az indítványozó – tartalmilag – a szerzett jogok sérelmét állította, mivel az Szjtmód. hatályba léptető rendelkezése nem ad lehetőséget arra, hogy azok a játékterem-üzemeltetők, akik, illetve amelyek a törvény hatálybalépése előtt használták a „kaszinó” elnevezést, azok ezt a továbbiakban is használhassák.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(...)
8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
(...)
9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
(...)
35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.
(...)
37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.
(...)
54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
2. Az Szjt. hivatkozott rendelkezései:
„11. § (1) A szerencsejáték szervezésének engedélyezéséért, ellenőrzéséért, az SZF által végzett egyes igazgatási szolgáltatások igénybevételéért igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni. Az engedély iránti kérelemre indult eljárásokban az eljárás megszüntetése vagy a kérelem elutasítása esetén az igazgatási-szolgáltatási díjat nem kell visszatéríteni.
(...)
(6) A szolgáltatások igénybevételéért fizetendő díjak körét és mértékét, megfizetésének rendjével kapcsolatos szabályokat az e törvény végrehajtására kiadott pénzügyminiszteri rendelet állapítja meg.
(...)
12. § (3) A bírság (...)
b) 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet a szerencsejáték-szervezővel szemben az 1. § (6) bekezdésébe, a 9. § (2) bekezdésébe, a 11. § (8)–(10) bekezdéseibe, a 17. § (3)–(4) bekezdéseibe, a 26. § (2), (7), (12) bekezdéseibe, a 27. § (9) és (11) bekezdéseibe, valamint a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény, továbbá az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri rendelet rendelkezéseibe (...)
ütköző tevékenység vagy mulasztás esetén.
(...)
(7) A bírság együttesen, illetve a 13. § (1)–(3) bekezdéseiben foglalt intézkedés mellett is kiszabható. Több bírság együttes kiszabása esetén a bírságok együttes összege meghaladhatja a (3) bekezdés pontjaiban meghatározott egyes bírságösszegek felső határát.
(...)
27. § (9) A szerencsejáték-szervezők közül kizárólag – az e törvényben előírtaknak megfelelően – a játékkaszinó üzemeltetésére szóló koncessziós joggal rendelkező szerencsejáték-szervező, illetve koncessziós társaság és állami játékszervező jogosult cég nevében, hirdetésben vagy bármilyen más módon a kaszinó elnevezést, e fogalom összetételeit jelzős alakját, továbbá rokon értelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét szerepeltetni. E korlátozás nem vonatkozik a szerencsejáték-szervezők szakmai és érdek-képviseleti szervezeteire. Abban a kérdésben, hogy egy gazdasági társaság e bekezdés alapján jogosult-e az itt megjelölt elnevezés használatára, az SZF határoz.”
3. Az. SzR. hivatkozott rendelkezései:
„(9) Az Szjtv. 12. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján az e rendelet 1. §-ának (2), (6) és (8) bekezdésébe, a 8. §-ának (1) bekezdésébe, a 18. §-ának (1) bekezdésébe, a 22. §-ának (1), (2) és (4)–(7) bekezdésébe, a 23. §-ának (3)–(5) bekezdésébe, a 28. §-ának (1) bekezdésébe, a 29. §-ába, a 32. §-ába, a 33. §-ának (1) bekezdésébe, a 34–36. §-ába, a 37. §-ának (2) bekezdésébe, a 38–40. §-ába, a 41. §-ának (1)–(3) és (5) bekezdésébe, a 42. §-ának (2) és (6) bekezdésébe, a 43. és 44. §-ába, a 45. §-ának (3) és (4) bekezdésébe, a 46. § (3) és (4) bekezdésébe, a 47. és 48. §-ába, a 49. §-ának (1) bekezdésébe, az 50. §-ának (2) bekezdésébe, az 51. §-ának (2) és (3) bekezdésébe, az 52. §-ának (1)–(3) bekezdésébe, az 54. §-ának (3) bekezdésébe, az 55. §-ába, az 56. §-ának (1) és (2) bekezdésébe, az 57. §-ának (1) és (2) bekezdésébe, az 58. és 59. §-ába, a 62. §-ának (2)–(5) bekezdésébe, a 63. §-ába, a 64. §-ának (2)–(5) és (7) bekezdésébe, a 65. §-ának (2) és (3) bekezdésébe, a 66. §-ának (2)–(5) bekezdésébe, a 67. §-ának (2)–(6) bekezdésébe, a 68. §-ának (5) és (7) bekezdésébe, a 69. §-ába, a 70. §-ának (3)–(6) bekezdésébe, a 71. §-ába, a 72. §-ának (4) bekezdésébe, a 73. §-ának (1)–(3) bekezdésébe, a 74. §-ának (1), (2) és (4) bekezdésébe, továbbá a 75. §-ának (4) bekezdésébe ütköző tevékenység vagy mulasztás miatt az SZF bírság megfizetésére kötelezi a szervezőt, illetve az Szjtv. hatálya alá tartozó tevékenységet folytató bármely szervezetet vagy személyt, valamint a szervezet vezetőjét vagy vezető tisztségviselőjét.
(...)
77. § (4) A pénznyerő automata és játékterem esetén a következő igazgatási-szolgáltatási díjakat kell megfizetni:
a) I. kategóriájú pénznyerő automata üzemeltetése iránti kérelem esetén játékhelyenként 125 ezer forint (kulcsszó: I. PA),
b) II. kategóriájú pénznyerő automata üzemeltetése iránti kérelem esetén játékhelyenként 75 ezer forint (kulcsszó: II. PA), (...)
d) pénznyerő automata hitelesítési bizonyítvány engedélyt érintő adatainak módosításáért játékhelyenként 5 ezer forint (kulcsszó: PA mód).”
4. Az Szjtmód. vonatkozó rendelkezése:
„26. § (5) E törvény 10. §-ának (2) bekezdésével megállapított Szjtv. 12. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a „(9) és” szövegrész és az e törvény 15. §-ával megállapított Szjtv. 27. §-ának (9) bekezdése 2006. május 1-jével lépnek hatályba. Ezen időpontot követően kizárólag az e törvény 15. §-ával megállapított Szjtv. 27. § (9) bekezdésében meghatározott szerencsejáték-szervezők, valamint azok szakmai érdek-képviseleti szervezetei jogosultak a kaszinó elnevezés használatára.”
5. Az Itv. vonatkozó rendelkezése:
„67. § (1) Egyes államigazgatási eljárásokért, illetőleg egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért, továbbá egyes bírósági eljárási cselekményekért (szolgáltatásokért) díjat kell fizetni.
(2) Azt, hogy mely eljárásért vagy szolgáltatásért kell díjat fizetni, továbbá a díj mértékét az érdekelt miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza. A lakosság széles körét érintő díjfizetési kötelezettséget csak törvény állapíthat meg.
(3) A fizetendő díj mértékét úgy kell megállapítani, hogy az az adott eljárással kapcsolatban felmerülő valamennyi költségre fedezetet biztosítson. Változó költségigényű eljárások (szolgáltatások) esetében a díj összegét átalány jelleggel kell meghatározni. A díjköteles eljárásért (szolgáltatásért) megállapított díjon felül az ügyfél terhére illeték vagy egyéb költség – kivéve a díjat külön jogszabály alapján terhelő adót – nem számítható fel.”
6. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) vonatkozó rendelkezése:
„10. § (8) A bírságfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezettek körét, valamint a mentességeket törvény, a bírság mértékét törvény vagy annak felhatalmazása alapján a Kormány rendeletben állapítja meg.”
7. A Jat. vonatkozó rendelkezései:
„1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
a) az Országgyűlés törvényt,
b)
c) a Kormány rendeletet,
d) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
e)
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
(...)
15. § (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.
(2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az SzR. igazgatási szolgáltatási díj mértékét megállapító szabályai sértik-e a Jat. 1. §-ában megállapított jogforrási hierarchiát.
Az igazgatási szolgáltatási díjak vonatkozásában az Alkotmánybíróság a 14/1992. (III. 30.) AB határozatában megállapította, hogy ha „a rendeletek kibocsátói a díjakat saját jogon vagy felhatalmazás alapján törvényesen állapítják meg, eleve nem kerülhetnek szembe az Alkotmány 35. § (2) és 37. § (3) bekezdései ama rendelkezésével, hogy a miniszterek rendeletei a Kormány rendeletével és határozatával, illetve a törvénnyel, a Kormány rendelete pedig a törvénnyel nem lehet ellentétes” (ABH 1992, 338, 340.). Tekintettel arra, hogy az Szjt. 11. § (6) bekezdése felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a szolgáltatások igénybevételéért fizetendő díjak körét és mértékét és a megfizetésének rendjével kapcsolatos szabályokat rendeletben állapítsa meg, az SzR. 77. § (4) bekezdésének a), b) és d) pontjai eleve nem lehetnek ellentétesek az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével, amely szerint a kormány tagja által alkotott rendelet nem lehet ellentétes törvénnyel és kormányrendelettel.
Az Alkotmánybíróság ugyanebben a határozatában megállapította, hogy „az igazgatási szolgáltatási és vizsgálati díjak meghatározásának mértéke viszont nem alkotmányossági kérdés, hanem a szolgáltatások és vizsgálatok jellegéhez igazodó, az engedélyezéshez fűződő körülményeket mérlegelő szabályozói döntés. A díjak összegszerűségének indokoltságát ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, és nem is vizsgálhatja.” (ABH 1992, 338, 340.) Erre tekintettel nem sérti az Alkotmány 70/I. §-ban meghatározott arányos közteherviselés elvét az SzR. kifogásolt rendelkezése.
1.2. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az SzR. igazgatási szolgáltatási díjat megállapító szabályai diszkriminatívak, mivel hátrányosan megkülönbözteti azokat az üzemeltetőket, akik több játékhelyes pénznyerő automatát üzemeltetnek, azokkal szemben, akik egy játékhelyes pénznyerő automatát üzemeltetnek. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne” (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.).
A jelen esetben azonban nem állapítható meg, hogy a jogalkotó homogén csoportba tartozó személyekre eltérő szabályozást rendelt volna. A 494/B/1995. AB határozat szerint a jogalkotó a különböző gépkategóriákra vonatkozóan állapít meg eltérő szabályozást – a pénznyerő automaták és játékautomaták eltérő nyereséghozamára tekintettel (ABH 1996, 515, 520.). Az azonos gépkategóriába tartozó pénznyerő automaták üzemeltetői azonban homogén csoportba tartoznak, és rájuk vonatkozóan az SzR. egységesen állapítja meg az igazgatási szolgáltatási díj játékhelyenkénti összegét. Erre tekintettel nem jelenti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét, hogy a több játékhelyes pénznyerő automata üzemeltetői ténylegesen magasabb igazgatási szolgáltatási díjat fizetnek.
1.3. A 9/1999. (IV. 28.) AB határozat arra tekintettel állapított meg alkotmányellenességet, hogy „az érintetteknek nincs információjuk a konkrét költségek mértékéről, nem ismerhetik meg azt, hogy milyen mértékű kötelezettség terheli őket, és e kötelezettség teljesítésére felkészülni nem tudnak” (ABH 1996, 515, 520.). Jelen esetben azonban az indítványozó tévesen hivatkozik arra, hogy az SzR. nem tartalmazza az igazgatási szolgáltatási díj maximális összegét; ez az összeg megegyezik az SzR. 77. § (4) bekezdésének a), b), illetve d) pontjában meghatározott összeg és a pénznyerő automata játékhelyei számának szorzatával. Az SzR. támadott rendelkezései megfelelnek tehát az alkotmánybírósági határozatban megfogalmazott követelményeknek, így nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonságot.
2.1. Az Szjt. bírságolással kapcsolatos szabályai közül az Alkotmánybíróság elsőként az indítványozó által felvetett jogforrási aggályokat vizsgálta. A szerencsejátékkal összefüggésben kiszabható bírság keretösszegét, valamint azokat a tényállásokat, amikor ilyen bírság kiszabásának van helye, az Szjt. 12. §-a határozza meg. Az Szjt. 12. § (3) bekezdésének b) pontja két utaló tényállást is megállapít, miszerint bírság kiszabásának van helye a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény, valamint az SzR. szabályainak megsértése esetén is. Jogforrási kérdést ez utóbbi vet fel; az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt vizsgálta, hogy ellentétes-e az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonsággal, hogy bírságolási tényállást törvény felhatalmazására a Kormány tagja által kibocsátott rendelet állapít meg.
Tévesen hivatkozott az indítványozó arra, hogy az SzR. ellentétes az Áht. 10. § (8) bekezdésével, amely alapján bírságfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezettek körét, valamint a mentességeket törvény, a bírság mértékét törvény vagy annak felhatalmazása alapján a Kormány rendeletben állapítja meg. A bírságfizetési kötelezettséget és a bírság mértékét ugyanis nem az SzR., hanem az Szjt. állapítja meg.
Mivel tehát az SzR. nem lépi túl az Szjt.-ben meghatározott felhatalmazás kereteit, és a bírságfizetési kötelezettséget és a bírság lehetséges összegét az Szjt. állapítja meg, az Szjt. 12. § (3) bekezdésének b) pontja és az SzR. 1. § (9) bekezdése nem sértik sem az Alkotmány 37. § (3), sem a 2. § (1) bekezdését.
2.2. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság sérelmét látta megvalósítottnak azzal, hogy több tényállás megvalósítása esetén a kiszabható együttes bírság összege meghaladhatja az Szjt.-ben meghatározott bírságtétel legmagasabb mértékét.
Az Alkotmánybíróság a jelen határozata 1.2. pontjában foglaltakat az együttes bírság kérdésében is irányadónak tartja. Az Szjt. hatálya alá tartozó üzemeltetők előre ismerhetik a bírsággal fenyegetett tényállásokat, illetve a fizetendő bírság lehetséges legmagasabb összegét. Nem jelenti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét, ha az Szjt. több tényállás kimerítése esetén olyan együttes bírságot helyez kilátásba, amelynek felső határa megegyezik az egyes tényállásokra vonatkozó bírsághatárok összegével (kumuláció).
3. Az Alkotmánybíróság a névjog kérdésével több határozatában foglalkozott. Az 58/2001. (XII. 7.) AB határozat megállapította, hogy „a névjog az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltóságból levezethető alapvető jog. Minden embernek elidegeníthetetlen joga van az (ön)azonosságát kifejező saját névhez és annak viseléséhez. Ez a jog az állam által nem korlátozható. A névjog egyéb elemei – így különösen a névválasztás, a névváltoztatás, a névmódosítás – a jogalkotó által alkotmányosan korlátozhatók” (ABH 2001, 527.).
A 361/B/2003. AB határozat megállapította azonban, hogy jogi személyek esetében a névjog korlátozottabb. Jogi személyek esetében a „névjog, illetve a cégnév funkciója a másoktól való megkülönböztetés: az elnevezésnek más, hasonló vagy azonos tevékenységet ugyanazon ország területén folytató cég elnevezésétől különbözőnek kell lennie. [Nincsen] Alkotmányból levezethető kényszer arra nézve, hogy valamely szervezetnek, cégnek alapjoga legyen arra, hogy nevet (...) mindenféle korlátozás nélkül maga választhasson meg. A cégek névválasztáshoz való joga tehát ilyen értelemben nem alkotmányos alapjog. Ennek hiányában pedig – Alkotmányra visszavezethető – sérelem sincsen” (ABH 2004, 1722, 1724.).
A jogi személyek elnevezése kérdésében tehát a jogalkotót szélesebb körű szabályozási jog illeti meg az Alkotmány alapján, mint természetes személyek esetében. Ebben az esetben ugyanis a korlátozás nem az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből levezetett névjogot (mint az önrendelkezési jog részét), hanem az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglalt vállalkozás szabadságát érinti.
A vállalkozás szabadságával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához és gyakorlásához való alkotmányos alapjog egyik megnyilvánulását jelenti. [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341.; 38/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 249, 260.] Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a vállalkozás joga nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan. Az említett 54/1993. (X. 13.) AB határozat a vállalkozás jogával összefüggésben alkotmányos követelményként fogalmazta meg azt az igényt, hogy „az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást” (ABH 1993. 340, 342.). Az 1105/B/1993. AB határozat pedig a vállalkozás gyakorlásának ellehetetlenítését, a vállalkozói tevékenységből való teljes kizárást tekintette a vállalkozáshoz való jog legsúlyosabb sérelmének (ABH 1994, 637, 640.).
A vállalkozás szabadságát nem sérti, ha adott elnevezés viselésének lehetőségét a jogalkotó csak meghatározott tulajdonságokkal rendelkező gazdasági társaságoknak biztosítja, amennyiben ez a megkülönböztetés nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Önmagában tehát nem jelenti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében meghatározott vállalkozás szabadságának az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megsértésével való korlátozását, hogy a jogalkotó a vállalkozás elnevezésének szabad megválasztását korlátozza.
Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés alkotmányossági kérdéseivel. Az 9/1990. (IV. 25.) AB határozat kifejtette, hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” (ABH 1990, 46, 48.).
A 61/1992. (XI. 20.) AB határozat hozzátette, hogy „az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével –, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket” (ABH 1992, 280, 282.).
Jelen esetben az Szjt. 27. § (9) bekezdése alapján a kaszinó elnevezést annak jelzős alakját, valamint rokon értelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét csak az a szerencsejáték-szervező használhatja, aki, illetve amely társaság játékkaszinó üzemeltetésére vonatkozó koncessziós szerződéssel rendelkezik. Az Szjt. és az SzR. a játékkaszinókra az engedélyezés, a működtetés tárgyi feltételei stb. tekintetében eltérő szabályokat rendel, mint a játéktermekre, ezért a játékkaszinók és a játéktermek üzemeltetői nem tartoznak homogén csoportba. A két csoport közötti megkülönböztetés objektív ismérveken alapul, ezért a szabályozás nem valósítja meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét.
4. Az indítványozó kérte továbbá az Szjtmód. 26. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. A kifogásolt bekezdés az Szjt. kaszinó-névhasználatra vonatkozó szabályai hatálybalépésének időpontját állapítja meg, azzal, hogy ezen időpontot követően csak a játékkaszinók üzemeltetői és érdekképviseleti szerveik jogosultak a „kaszinó” elnevezés használatára. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy sért-e az Szjtmód. 26. § (5) bekezdése szerzett jogot azáltal, hogy a játéktermek üzemeltetői által a hatálybalépést megelőzően használt „kaszinó” elnevezés használatának lehetőségét a jövőre nézve kizárja.
A szerzett jogok védelmével az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott „jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása” [62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.]. Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt továbbá arra, hogy „a jogbiztonság és a szerzett jogok alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni” (515/B/1997 AB határozat, ABH 1998, 976, 977.).
Az Szjt. hatálya alá tartozó üzemeltetőknek jog által védett érdeke fűződik ahhoz, hogy megtarthassák azt az elnevezést, amely a más, hasonló szolgáltatást kínáló üzemeltetőktől őket megkülönbözteti, és amely néven a szolgáltatás igénybevevői az adott gazdasági társaságot ismerik. A gazdasági társaság megnevezésében szereplő „kaszinó” szó azonban az elnevezés olyan része, amely pusztán az üzemeltető tevékenységére utal, és nincs szerepe a hasonló tevékenység gyakorolóitól való megkülönböztetésben. Az Szjt. és az Szjtmód. alapján pedig nincs jogi akadálya annak, hogy – a „kaszinó” szó kivételével – a játékterem üzemeltetője a többi piaci szereplőtől megkülönböztető elnevezését a továbbiakban is használhassa. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem állapítja meg, hogy az Szjtmód. 26. § (5) bekezdése a szerzett jogok korlátozásával sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében meghatározott vállalkozás jogát.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. december 19.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
Az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás